Szent-Gály Kata ~ Péter apostol székfoglaló beszéde

Intés megtérésre

Közel van mindennek a vége,
hervad a fűszál és hull a virág,
fogynak a gyertyák, fogynak a mécsek,
s a homokórák sem szűrik tovább
zizegő nesszel a sűrű időt.

Éljetek szentül az Isten előtt,
mert szent az Úr,
és ti az ő népe!
Éljetek a jövőbe nézve,
józanul!

Hagyjátok el a gonoszságot,
ez a szabadság, ez az igazi!
Ha fojt a bűn: le kell azt tépni,
vagyis megtérni,
és bűnbánatot tartani,
mert ez a Kezdet, a Legelső Lépés,
az Üdvösség fele!

Tanúskodunk, hogy így van. Esztendőkön
jártunk nyomában, jártunk  Ővele
Palesztinában, az Isten Fiával
- ki szenvedett, feltámadott és örökkön
uralkodik a mi Atyánkkal -,
kit én háromszor megtagadtam,
de aki mégis irgalomban
nékem egészen megbocsátott
- ó, az Áldott! -
és megbocsát neked –

Ne késlekedjetek!

Testvéreim: az Ítélet közel.
Tépjetek össze minden levelet,
mely adósságot emleget,
a fájó szókat felejtsétek el,
kérjetek áldást üldözőkre,
s az Úr is megbocsát örökre
tinéktek úgy, amint ti másnak!
Ez a mértéke irgalmának.

Közel van mindennek a vége,
hervad a fűszál és hull a virág,
az út elfárad már a messziségbe,
és rátalál a Lét Kövére,
amelyen áll a megváltott Világ.

Vigyázzatok, Testvérek, mert az Ellen,
az Ordító Oroszlán cselleng,
és tátott szájjal nyelni készül -
Ó, fussatok a Cselvetéstől,
- s az Elvetéstől:
a Krisztus Úrhoz jöjjetek,
hogy álljatok és éljetek!

Akarjatok más ember lenni!
Ez a Bűnbánat: jöjjetek szeretni!
Ó, jöjjetek hamar!

A szeretet:
sok bűnt eltakar.