'Isten irgalma és türelme'

Uram, te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el. Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének? Hisz az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp. De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak.

Mert szeretsz mindent, ami van, és mit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja!

Mert a te el nem múló szellemed van mindenben. Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal, és higgyenek benned, Uram. Nem is azért hagytad büntetlenül bűneiket, mintha valakitől tartottál volna. Hisz ki mondhatná neked: 'Mit tettél?' Vagy ki szegülhetne ellene ítéletednek? Ki illethet váddal a népek megsemmisítéséért, amelyeket magad alkottál? Vagy ki léphet föl ellened az istentelen emberek ügyét pártolva?

Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné, úgyhogy bizonyítanod kellene, hogy nem ítéltél igazságtalanul, sem király, sem fejedelem nem állhat eléd azok miatt, akiket megbüntettél. De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, és nem tartod hatalmadhoz illőnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre. 

Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja: mivel mindennek ura vagy, mindent kímélhetsz. Erődet csak akkor mutatod meg, ha nem hisznek hatalmadban, és megbünteted a dacot azokban, akik ismerik hatalmadat. Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom a rendelkezésedre áll, mihelyt akarod.

Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bűn után időt adsz a bűnbánatra. 

 A Bölcsesség könyvéből 11. fejezet 21b – 12. fejezet 2. 11b-19.

Forrás ~ Internet



'A bölcsesség: Isten képe'

Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek, és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet, és vezeti a bölcset. Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk.

Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését, az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását, az év lefolyását és a csillagok állását, az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét. Mindent megismertem, ami el volt rejtve, s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.

Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles, akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát, és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket. Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog; tisztaságánál fogva mindenen áthatol.

Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt. Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása. Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. 

Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így teremti meg Isten barátait és a prófétákat. Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él, mert az ékesebb a napnál, és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb, mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság. 

 A Bölcsesség könyvéből 7. fejezet 15-30.

Forrás ~ Internet


'Keressük a bölcsességet!'

A bölcsesség többet ér az erőnél, és az okos férfiú a vitéznél. Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a föld határait kormányozzátok! Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a népek nagy számára! A Mindenható adta nektek a hatalmat, és a Magasságbeli az uralmat, s majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat.

Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt, és nem éltetek Isten akarata szerint. Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre. A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár. Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amitől félne. Hisz ő teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek. A hatalmasokra azonban szigorú vizsgálat vár.

Hozzátok intézem hát szavam, fejedelmek, hogy bölcsességet tanuljatok, és el ne bukjatok! Mert akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek, és akiket erre megtanítottak, azok meg tudnak majd felelni. Áhítsátok hát szavaimat, és vágyódjatok rájuk, és okulásban lesz részetek. A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik. Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá. Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja.

Róla elmélkedni tökéletes okosság, aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól. Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük.

Mert a bölcsesség legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni a bölcsességet. A bölcsesség szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása, s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe. Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz. Ha tehát, népek fejedelmei, örömeteket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!

Hogy mi a bölcsesség, és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem el titkát előletek. Sőt inkább kezdetétől fogva megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem kendőzöm el az igazságot. Nem járok én egy úton az emésztő irigységgel, mert ennek aztán semmi köze sincs a bölcsességhez.
A sok bölcs áldás a világnak, s az okos király jólét a népnek. Okuljatok hát szavaimból, majd hasznát látjátok! 

A Bölcsesség könyvéből 6. fejezet 1-25.

Forrás ~ Internet



'A gonoszok esztelen tervei az igazzal szemben'

Az istentelenek kezükkel és szavukkal hívják a halált, emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek.

Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: 'Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk meg! Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit. Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel; bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen. 

Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát. Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó. Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai. Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent.

Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut. Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten a pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből. Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk türelmét! Ítéljük gyalázatos halálra, mert - saját szavai szerint - Isten oltalmában részesül!'

Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni. Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, s akik vele tartanak, azok megtapasztalják. 

 A Bölcsesség könyvéből 1. fejezet 16 – 2. fejezet 1a. 10-25.

Forrás ~ Internet



'Isten bölcsességének dicsérete'

Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében! Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát. De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket.

Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál. Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít.

Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belát a veséjébe, ismeri a szívét, és hallja a szavait. Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, és aki egybefogja a mindenséget, tud minden szóról.

Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság. Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket, hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban. Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket.

Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlástokat kezetek tetteivel! Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. Mert az igazságosság örök és halhatatlan. 

 Kezdődik a Bölcsesség könyve 1. fejezet 1-15.

Forrás ~ Internet


'A király és Ámán Eszter lakomáján. Ámán büntetése'

A harmadik napon Eszter királyi ruhába öltözött, és megjelent a palota belső udvarában, amely a király lakosztályával szemben volt. A király trónján ült a palota termében a bejárattal szemben. Amikor látta, hogy Eszter királyné áll előtte, ez tetszett szemének. Ki is nyújtotta feléje aranyjogarát, amelyet kezében tartott. Eszter közelebb lépett, és megcsókolta a jogar végét.

Akkor így szólt hozzá a király: 'Mi a baj, Eszter, mondd, mi a kívánságod? Országom felét is megkapod, ha kívánod.' Eszter így válaszolt: 'Ha a király jónak látja, jöjjön el ma a király Ámánnal a lakomára, amelyet neki rendeztem.' A király így szólt: 'Hívjátok gyorsan Ámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát!'

A király és Ámán elment a lakomára, amelyet Eszter rendezett. A király a lakoma második napján így szólt Eszterhez: 'Mondd, mit kérsz, Eszter királyné? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod.' Eszter királyné így válaszolt: 'Ha valóban tetszésre találtam szemedben, ó, király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom. 

Mert eladtak minket - engemet és népemet -, hogy aztán kiirtsanak, lemészároljanak, és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgának vagy rabszolganőnek adnának el bennünket, hallgatnék. A csapás ugyanis nem volna méltó, hogy terheljem vele a királyt. De a hóhérnak nem lesz módjában helyrehoznia a kárt, amelyet a király rovására okoz.'

Achasvéros király vette át a szót, és így szólt Eszter királynéhoz: 'Ki az, és hol van, aki kigondolta ezt a gaztettet?' Eszter így felelt: 'Az üldöző és ellenség ez az elvetemült Ámán.' A király és a királyné előtt Ámán megdermedt a rémülettől. A király haragjában fölkelt, és kiment a lakoma terméből a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter királynénál életéért könyörögjön, mert nagyon jól tudta, hogy a király elhatározta vesztét.

Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: 'A királynén akar erőszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?' Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát.

 Harbona, az egyik eunuch, aki épp szolgálatára volt a királynak, így szólt: 'Lám, Ámán házában áll egy ötven könyök magas bitófa, amelyet Ámán Mardokeus számára készíttetett, aki a király javát szolgálta.' A király elrendelte: 'Akasszátok fel rá!' Felakasztották Ámánt arra a bitófára, amelyet Mardokeusnak készíttetett, és erre lelohadt a király haragja. 

 Eszter könyvéből 5. fejezet 1-5; 7. fejezet 1-10.

Forrás ~ Internet


'Eszter királyné imádsága'

Azokban a napokban: Eszter királyné az Úrnál keresett menedéket a ránehezedő halálveszedelemben. Levetette díszes öltözékét, s a szorongás és gyász ruháját öltötte magára. Illatos kenetek helyett hamut és szemetet tett a fejére. Keményen megsanyargatta testét, s minden részét, amelyet azelőtt szíves-örömest ékesített, most befödte hajával.

Az Úrhoz, Izrael Istenéhez könyörgött ezekkel a szavakkal: 'Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs segítségem, s életem veszélyben forog.

Tudom már a bölcsőtől, családom ölétől, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül, és atyáinkat is őseik közül, hogy örökrészed legyenek örök időkre, és amit ígértél, azt mind megadtad. De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezére adtál minket, mert az ő isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram!

Nem elég nekik keserű szolgaságunk, kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok száját, akik téged dicsőítenek, kioltják házad és oltárod fényét, és megnyitják a pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak egy testi király színe előtt, örökké.

Ne engedd át, Uram, jogarodat azoknak, akik nincsenek. Ne nevessenek romlásunkon! Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan büntesd meg! Emlékezzél, Uram, és nyilvánítsd ki magadat szorongatásunk idején! 

Adj bátorságot, te, isteneknek Királya és minden hatalomnak Ura. Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe előtt leszek! Szívében kelts gyűlöletet ellenségünk ellen, hogy elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele!

Minket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram. Te mindenről tudsz, tudod azt is, hogy gyűlöltem a gonoszok dicsőségét, borzadok a körülmetéletleneknek és minden idegennek ágyától.

Ismered szorultságomat, hogy dicsőségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem. Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem viselem nyugalmam napjaiban. 

Szolgálód nem evett Ámán asztalánál, nem tartotta sokra a király lakomáit, s nem ivott az italáldozatok borából. Szolgálód nem találta örömét másban attól a naptól kezdve, hogy idehozták, mind a mai napig, csak tebenned, Uram.

Ábrahám Istene! Ó, Istenem, te erősebb vagy mindenkinél, hallgasd meg a kétségbeesettek szavát, szabadíts ki minket a gonoszok kezéből! Szabadíts meg a félelemtől!'

 Eszter könyvéből 14. fejezet 1-19.

Forrás ~ Internet





 

'A zsidókat végveszély fenyegeti'

Azokban a napokban: Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségből való Hamdata fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé helyezte, aki csak udvarában volt. A király szolgái, akik a kapunál voltak, mind térdet hajtottak, és leborultak előtte, mert így parancsolta a király.

Mardokeus azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. 'Miért hágod át a királyi parancsot?' - kérdezték tőle a király szolgái, akik a királyi kapunál voltak. De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó.

Amikor Ámán tapasztalta, hogy Mardokeus nem hajt térdet és nem borul le előtte, fellángolt benne a harag. Miután tájékoztatták Mardokeus származásáról, kevésnek látszott szemében, hogy csak Mardokeusra emeljen kezet, s azon gondolkozott: Mardokeussal együtt mind kiirtja a zsidókat Achasvéros király egész birodalmában.

Achasvéros király tizenkettedik évében, az első - azaz Niszán - hónapban 'purt', vagyis sorsot vetettek Ámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a tizenkettedik - azaz Adar - hónapra esett. Ámán akkor így szólt Achasvéros királyhoz: 'Királyságod megszámlálhatatlan népe között él a tartományokban szétszórtan és elkülönülten egy nép. Törvényük különbözik minden más népétől, s a királyi rendeleteket sem tartják meg. Ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket. Ha a király jónak látja, adjon írásos parancsot kiirtásukra, s leszámolok 10 000 talentum ezüstöt tisztviselői kezébe a királyi kincstár javára.'

A király lehúzta ujjáról a gyűrűt, és Ámánnak, az agagita Hamdata fiának, a zsidók üldözőjének adta. Azt mondta a király Ámánnak: 'Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint!' Az első hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán parancsolta, levelet írtak a király szatrapáinak, minden tartomány kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének: minden tartománynak a saját írásával és minden népnek a saját nyelvén. 

 Achasvéros király nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték le. Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik - azaz Adar - hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul.

A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki, minden tartományban tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő. A futárok a király parancsára sietve elindultak. A rendeletet hamarosan nyilvánosságra hozták Szuza várában is. S amíg a király és Ámán lakomát tartott, Szuza városában eluralkodott a döbbenet.

Eszter könyvéből  3. fejezet 1-15.

Forrás ~ Internet

'Vasti helyett Eszter lesz a királyné'

Achasvéros idejében történt - ez az Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott -, abban az esztendőben, amikor Szuza várában királyi trónján ült, uralkodásának harmadik évében, hogy lakomát rendezett fejedelmeinek, szolgáinak, a perzsa és méd sereg vezéreinek, a tartományok kormányzóinak és főembereinek. Vasti királyné is lakomát ült az asszonyokkal Achasvéros királyi palotájában.

A hetedik napon a király jókedvre derült a bortól, és megparancsolta a hét eunuchnak: Mehumannak, Bizettának, Harbonának, Bigtának, Abgatának, Zetarnak és Karkasznak, akik Achasvéros király szolgálatára álltak, hogy vezessék a király színe elé Vasti királynét koronával a fején, hogy szépségét megmutathassa a népnek és a fejedelmeknek, mert nagyon szép volt. Vasti királyné azonban megtagadta a király parancsát, amelyet az eunuchok adtak tudtára. 

A király nagyon ingerült lett, és fellobbant a haragja. A bölcsekhez fordult, akik jártasak voltak a tudományban és a törvények ismeretében, mert az volt a szokás, hogy a király meghányta-vetette ügyeit azokkal, akik a törvényben és a jogban jártasak voltak. 'Mi történjék - kérdezte - törvény szerint Vasti királynéval amiatt, hogy nem engedelmeskedett Achasvéros király parancsának, amelyet az eunuchok adtak tudtára?'

Memukán – a király és a fejedelmek hallatára - így válaszolt: 'Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem minden fejedelem és a nép ellen is, akik és amelyek Achasvéros összes tartományában vannak. Ha a király jónak látja, bocsásson ki visszavonhatatlan királyi rendeletet, s jegyezzék fel a perzsák és a médek törvényei közé: Vasti nem léphet többé Achasvéros király színe elé, királynéi méltóságát a király adja másnak, aki méltóbb rá.'

Szuza várában élt egy zsidó férfi, Mardokeusnak hívták, s Jairnak volt a fia, aki Simi fia volt, az meg Kis fia Benjamin törzséből. Jeruzsálemből hurcolta el Babilon királya, Nebukadnezár azokkal a foglyokkal, akiket Jechonjával, Júda királyával együtt fogott el. Gyámapja volt Hadasszának - más néven Eszternek -, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is, anyját is elvesztette. Szép termete volt, és bájos arca. Szülei halála után Mardokeus lányává fogadta.

Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, sok lányt elvittek Szuza várába, Hege keze alá. Esztert is elvitték a királyi palotába, s Hegére bízták, az asszonyok őrére. Megtetszett neki a lány, és kegyébe fogadta. Azon volt hát, hogy megkapjon mindent, amire csak szüksége volt ékességül, meg hogy eledelül szolgáljon neki. Ezenkívül kiválasztott a király házából hét szolgálóleányt, és mellé adta őket, aztán az asszonyok házának legjobb részében jelölt ki neki helyet. Mivel Mardokeus megtiltotta neki, Eszter nem árulta el sem népét, sem származását.

Bevezették Achasvéros királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, amelynek Tebet volt a neve, uralkodásának hetedik évében. A király megkedvelte Esztert, jobban, mint a többi asszonyt. Megnyerte tetszését és rokonszenvét, jobban, mint a többi lány. Királyi koronát tett Eszter fejére, és Vasti helyébe királynévá választotta. 

 Kezdődik Eszter könyve 1. fejezet 1-3. 9-14. 16. 19. fejezet 2, 5-10. 16-17

Forrás ~ Internet