URUNK!

Te arra tanítottál minket,
Hogy testvérek legyünk.
Te arra intettél minket, hogy
Együtt szenvedjünk a szenvedőkkel,
Együtt nevessünk a nevetőkkel, és
Együtt sírjunk a sírókkal.
Ma arra kérünk,
Ne engedd szavadat soha elfelejtenünk.
Add meg nekünk, hogy ne hagyjuk soha magukra embertársainkat
Add, hogy általunk mások tapasztalják, hogy TE JELEN VAGY!
Had élje át jelenlétedet mindenki
A mi életünkből: imádságunkból,
megértésünkből mások iránti segítő-készségünkből,
békességünkből, szolgálatunkból, most és mindörökké, Ámen


IMA AZ ÜDVÖSSÉGÉRT

Hiszem, hogy Jézus Istennek Fia.
Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért,
a Biblia tanítása szerint.
Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból,
az én megigazulásomért.
Kérlek Jézus, legyél az én Uram!
Kérlek Jézus, legyél az én Megváltóm!
Kérlek Jézus, legyél az én Gyógyítóm!
Jézus, Te vagy az én Uram.
Jézus, Te vagy az én Megváltóm.
Jézus, Te vagy az én Gyógyítóm.
Meg vagyok váltva.
Újjászülettem Krisztusban.
Ez az igazság, mert Isten Igéje igazság.
Köszönöm Neked Jézusom. Ámen.

 IMA JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉHEZ

Jézus Szentséges Szíve, minden jóság forrása:
Imádlak Téged és hiszek Benned!

Szeretlek Téged, és bánom minden bűnömet!
Neked ajánlom az én szegény szívemet.

Tedd azt alázatossá, türelmessé és
tisztává, hogy mindenben megfeleljen a Te kívánságodnak!

Add ó jóságos Jézus, hogy én Tebenned, és Te énbennem élj!
Védelmezz engem a veszélyekben, Vigasztalj a szomorúságban!

Add meg testemnek az egészséget, 
A Te áldásodat minden munkámra,Kegyelmedet, hogy szentül hallhassak meg!

Amen.

 ADJ URAM NEKÜNK

Adj nekünk, Uram,
látó szemet, szerető szívet
és mély lélegzetet.

Amikor látó szemet kérünk tőled,
ezért könyörgünk:
add nekünk a Te szemedet,
hogy mint Te, úgy lássuk a világot,
az embereket és történelmüket,
és a magunk élete történetét.

Add, hogy napról napra, óráról órára
olyanok legyünk, amilyennek elgondoltál.

Tégy bennünket lassan-lassan azzá,
amire teremtettél.

Add, hogy a Te tekinteteddel lássunk,
a Te szemszögedből.

Tégy készségessé szavad iránt,
mely megvilágosít
és átformál minden életet.

Adj nekünk szerető szívet,
húsból valót, ne kőszívet,
hogy szeressünk Istent és embert.
Add nekünk a saját Szívedet,
hogy igazán szeressünk,
megfeledkezve önmagunkról.

Kell, hogy a Te szívedet ültesd belénk
a mienk helyébe,
melynek verése olyan kihagyó,
amikor másokról van szó.
Uram, Te szeress általunk!

Add nekünk szívedet,
hogy szeressük Atyánkat,
add nekünk szívedet,
hogy szeressünk Anyánkat, Máriát,
add nekünk szívedet,
hogy szeressük testvéreidet,
akik nekünk is testvéreink,
hogy szeressük már idelenn
azokat, akik megelőztek az égben
- őket bizony könnyebb szeretni -;
azokat is szeressük,
akik itt vannak mellettünk a földön,
és meg is löknek néha,
tudva vagy öntudatlanul.

És adj lélegzetet,
hogy ne fulladjunk ki az úton,
hogy tüdőnk állandóan tele legyen oxigénnel,
tiszta levegővel.

Hogy segítsük egymást előre a holnap felé,
hátra nem tekintve,
nem méricskélve, mibe kerül.

Lélegzetet, mindazzal szembenézni,
amit az emberek - tehát Te -
várnak, vársz tőlünk.

Lélegzetet mindig újra remélni,
mintha ma reggel kezdődnék az élet,
remélni a viharos tengeren is,
mert Te jelen vagy
és megígérted, hogy velünk maradsz.

Magunkban hordva az emberek minden reményét
és minden szenvedését.

Adj lélegzetet, vagy inkább a Te leheletedet:
azt, akit elküldöttél az Atyától;
Lelkedet, aki ott fú, ahol akar.
Viharban, forgószélben,
vagy lágy szellőben,
amikor hívsz, hogy kövessük sugallataidat.

Add nekünk a Te leheletedet,
hogy lehelje belénk a mélységek imáját,
amely Belőled száll fel bennünk,
dicsőséges visszatérted hívogatja,
s Isten teljessége után kívánkozik.

Uram, szükségem van a Te szemedre,
adj nekem eleven hitet.

Szükségem van a Te szívedre,
adj mindent elbíró szeretetet.
Szükségem van a Te leheletedre,
add meg nekem a Te reményedet,
magamnak és Egyházadnak.

Hogy az Egyház legyen ma
bizonyságtétel a világnak,
és hogy ez a világ
fölismerje a keresztényeket
ragyogó, derűs tekintetükről,
szívük melegéről,
és törhetetlen optimizmusukról,
amely örvendező reményük
rejtett, változhatatlan forrásából fakad.

Amen


Szükségem van rád ~ John Henry Newman szavai

Uram, szükségem van Rád, hogy hálát tudjak adni.
Mert nem akarom, hogy csak az én szempontjaim alapján, amit jónak és hasznosnak ítélek meg, csak az alapján adjak hálát Neked. A Te erősséges szempontjaidra, az evangélium gyöngyszemeire is szükségem van, mert nélkülük alaptalan az életem, értelmetlenek a küzdelmeim.


Uram, szükségem van Rád, hogy áldva magasztaljam a pillanat töredékét, amikor elcsendesül bennem a lüktető és nyüzsgő jelen. Amikor jelenléted áldott hangján, megszólal bennem a Te Lelked, melyet a világ kezdetétől fogva nekem készítettél, melyet fogantatásom pillanatában örökké nekem adtál, hogy a soha, semmivel össze nem téveszthető hangom, amit nekem adtál, ezen a hangon szóljak hozzád, én igaz Atyám.


Uram, szükségem van Rád, hogy felfedezzem a jeleket, amiket elrejtettél és felfedtél. Amikor úgy éreztem egyedül vagyok, engedted, hogy lázasan keressem a szeretet mélységét, mely sohasem abban tündöklik, hogy teljességgel magához ölel, hanem mert éjt nappallá téve, fényében megkereshetem, ami elveszett, meglelhetem, mely kezemből, életemből észrevétlenül kigurult, valamikor mikor figyelmetlen voltam és erőtlen, gyönge és esendő.


Uram, szükségem van megerősítő, lelkesítő szavaidra. A te szavadra megtelik életem örömmel és derűvel. Eloszlik minden baljóslatú, kísértő hang. Nélküled életem sötétség és szomorúság, veled halálom is kikelet és rügyfakadás. Jó tudnom, hogy sohasem voltam, lehetek nélküled, hisz kívüled semmi sem lehet, mert minden Benned van.


Uram, Rád van szükségem, mikor a semmi egésznek tűnik, amikor a rész a teljesség álruhájában tetszeleg, amikor a hamis, csupán csalafinta, és a gőg szinte gyermeki játék, amikor a tudatlanság bárgyú, a hatalom szelídnek tűnő, amikor a hóhér sír és az akasztott mosolyog, amikor a bűn templomaiban az ember csak számadat, statisztikai jel, amikor az elvágyakozóknak nincs tovább és az elbotlókat dühösen ütlegelők szidalma az égig hatol, akkor is adj kapaszkodót az embernek, bizalmat a megtörteknek, erőt az erőtlennek, ételt és italt az éhezőnek és szomjúhozónak.


Uram, szükségem van Rád. Gyermekként nem ismertelek, kamaszként lángolt a szívem érted, fiatalként követésedre szegődtem és titokzatos titkok sáfárává felkentél. Utammá a te utad vált, boldogságommá, hogy közeledben lehetek, örömömmé, hogy helyet készítettél.

Uram, azt az utolsót országodban, engedd most szóval és ígérettel lefoglalnom. Engedj majd magadhoz és magamhoz, hogy önmagamhoz ne legyen szükségem Rád. De addig is, had mondjam ezerszer és ezerszer, hogy szükségem van Rád.



 IMA AZ ANYASZENTEGYHÁZÉRT

Istenünk!
Te az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat
az egyházközségekben teszed láthatóvá,
amelyek szerte az egész földön
úton vannak az örök haza felé.
Add meg kegyesen népednek, hogy pásztorával eggyé forrjon,
az evangélium és az Oltáriszentség által egyesüljön a Szentlélekben,
és így méltón képviselje népednek világot átfogó közösségét,
jellé váljék a világ számára,
és Krisztust vigye az emberek közé.
Ámen

Add Urunk, hogy ebben az Egyházközségben
éljen és mindig fennmaradjon a hit sértetlensége,
az erkölcsös élet, a testvéri szeretet és a tiszta vallásosság.
És amint Fiad Testével és szavával folytonosan élteted,
kormányozd is szakadatlan gondviseléseddel. 
Ámen.

Istenünk, Te megadod nekünk, hogy látható szentélyt építsünk,
mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának csodálatos jelképe és színhelye,
és ide várod jóságos atyai szívvel az élet zarándok útját járó népedet.
Te itt építesz minket élő templommá,
és gyarapítod, a világszerte elterjed Egyházat, Krisztus Testét.
Köszönjük templomunkat, ahol már annyi kegyelem áradt felénk!
Köszönjük, és áldd meg mindazokat,
akik templomunkért, közösségünkért sokat fáradoztak, tesznek!
Krisztus, a mi Urunk által. 
Ámen.

 
 
 ÉLETIGE ~ AZ ÉLET IGÉJE
 
  ÉLETIGE 2014 január

 „Talán megoszlott Krisztus?” (1Kor 1,13) ~
„Krisztus, az Egyház egyetlen alapja” (vö. 1Kor 3,11)
 
'Krisztus, az Egyház egyetlen alapja' (vö. 1Kor 3,11) 
Kr. u. 50-ben Pál Korintusba ment. Ez a nagy görög város kereskedelmi kikötőjéről volt híres, és sokféle szellemi irányzatnak adott otthont. Az apostol 18 hónapig hirdette itt az evangéliumot, egy virágzó keresztény közösség alapjait teremtve meg ezzel. Utána mások folytatták az evangélium hirdetését. Az újonnan megtért keresztények viszont hajlottak arra, hogy inkább a Krisztus üzenetét hordozó emberekhez ragaszkodjanak, mint magához Krisztushoz. Így pártoskodás ütötte fel a fejét közöttük: „én Pállal tartok” – mondták egyesek, mások pedig, szintén a számukra kedves apostolra utalva: „én Apollóval tartok”, „én Péterrel”.
A közösséget zavaró megosztottság láttán Pál határozottan megállapítja, hogy az Egyházat – melyet egy épülethez, pl. templomhoz hasonlít – sokan építik ugyan, de csak egyetlen alapon nyugszik: élő alapköve Jézus Krisztus.
Ebben a hónapban, a keresztények egységéért végzett imahét alkalmával az Egyházak és egyházi közösségek együtt idézik fel, hogy egyedüli alapjuk Krisztus, és hogy csak akkor juthatnak el a teljes és látható egységre maguk között, ha Hozzá csatlakoznak, és megélik az egyetlen evangéliumot.
 
'Krisztus, az Egyház egyetlen alapja'
Krisztusra építeni életünket azt jelenti, hogy egy vagyunk Vele, úgy gondolkodunk, ahogyan Ő, azt akarjuk, amit Ő, úgy élünk, ahogyan Ő élt.
De hogyan építsünk Rá, hogyan verjünk Benne gyökeret? Hogyan legyünk egy Vele?
Úgy, hogy valóra váltjuk az evangéliumot.
Jézus az Ige, Isten megtestesült Igéje; Ő az Ige, aki magára vette az emberi természetet. Mi is akkor leszünk igazi keresztények, ha olyan emberek leszünk, akiknek egész életét Isten Igéje alakítja.
Ha éljük igéit, sőt, ha igéi éltre kelnek bennünk, olyannyira, hogy „élő igékké” alakítanak át minket, akkor egy vagyunk Vele, szorosan Hozzá tartozunk. Akkor nem az „énünk” él többé, vagy a „mi”, hanem az Ige él mindannyiunkban. Ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy valóra váljon a keresztények közötti egység.
Ahogy a testnek lélegeznie kell ahhoz, hogy éljen, ugyanúgy a léleknek is, hogy éljen, Isten Igéjét kell élnie.
Az első gyümölcsök egyike az, hogy Jézus megszületik bennünk és közöttünk. Ez gondolkodásmódunk megváltozásához vezet: a körülményekkel, egyénekkel vagy a társadalommal kapcsolatban Krisztus lelkületét oltja szívünkbe, legyünk akár európaiak, ázsiaiak, ausztrálok, amerikaiak vagy afrikaiak.
[…]
A megélt ige megszabadít minket az emberi korlátozó tényezőktől, örömet, békét és egyszerűséget ad, az élet teljességét, fényt. Azért van így, mert az ige által Krisztushoz csatlakozunk, az Ige pedig lassan-lassan átalakít minket, hogy másik Ő legyünk.
 
'Krisztus, az Egyház egyetlen alapja'
Van viszont egy ige, amely magában foglalja az összes többit: a szeretet, az Isten és a felebarát iránti szeretet. Jézus szerint ebben áll „az egész törvény és a próféták” .
Minden ige Isten Igéje, még ha más és más módon és emberi szavakkal van is kifejezve. És mivel Isten a Szeretet, ezért minden Ige szeretet.
Hogyan éljünk tehát ebben a hónapban? Hogy kerüljünk szoros közelségbe Krisztussal, aki „az Egyház egyetlen alapja”? Úgy, hogy szeretünk, ahogyan Ő tanított minket.
„Szeress, és tégy, amit akarsz” – mondta szent Ágoston, szinte összefoglalva ezzel az evangéliumi élet törvényét. Mert ha szeretünk, nem tévedünk, és egészében teljesítjük Isten akaratát. - Chiara Lubich
 
 Életige ~ 2014. január
A világ sok részén január 18. és 25. között tartják az imahetet a keresztények egységéért, más helyeken Pünkösdre teszik ezt az alkalmat.
Ebben az évben az imahét mottója a következő: „Talán megoszlott Krisztus?” (1Kor 1,13)
Az ilyenkor kiválasztott bibliai részhez Chiara Lubich minden évben magyarázatot fűzött. Ezt a hagyományt folytatva ajánljuk azokat a gondolatokat, amelyeket 2005. januárjában a következő ige magyarázataként írt: „Krisztus, az Egyház egyetlen alapja” (vö. 1Kor 3,11). Ez segíthet elmélyülnünk az idei évre választott igében is.
 
  Az Élet Igéje ~ 2014. február
 
'Bol­do­gok a tisz­ta­szí­vű­ek, mert meg­lát­ják az Is­tent.' (Mt 5,8)

Jé­zus a he­gyi be­széd­del kez­di meg ta­ní­tói mű­kö­dé­sét. A Genezáreti-tó mel­let­t Kafarnaum kö­ze­lé­ben fel­ment egy hegy­re, le­ült - ahogy ak­ko­ri­ban a ta­ní­tók szok­ták -, és be­szélt a tö­meg­nek a bol­dog­sá­gok­ról. Az Ószö­vet­ség több­ször is hasz­nál­ja a "bol­dog" ki­fe­je­zést: azo­kat tün­te­ti ki ez­zel a jel­ző­vel, akik valamilyen mó­don va­ló­ra vál­tották az Úr Igé­jét.

Jé­zus a ta­nít­vá­nyok szá­má­ra rész­ben már is­mert bol­dog­sá­go­kat idé­zi, azt azon­ban elő­ször hall­ják, hogy a tisz­ta­szí­vű­ek nem­csak föl­me­het­nek az Úr he­gyé­re (vö. Zsolt 24,4) - amint azt a Zsol­tár meg­ének­li - , ha­nem meg is lát­hat­ják Is­tent. Mi­lyen te­hát az a ma­ga­sabb ren­dű tisz­ta­ság, mely ek­ko­ra ju­tal­mat ér­de­mel? Jé­zus be­szé­dei bő­sé­ges ma­gya­rá­za­tot ad­nak er­re. For­dul­junk te­hát hoz­zá, hogy a hi­te­les tisz­ta­ság for­rá­sá­ból me­rít­hes­sünk!

'Bol­do­gok a tisz­ta­szí­vű­ek, mert meg­lát­ják az Is­tent.'

"Ti már tisz­ták vagy­tok a ta­ní­tás ál­tal, ame­lyet hir­det­tem nek­tek" (Jn 15,3): Jé­zus sze­rint ez a meg­tisz­tu­lás leg­ha­té­ko­nyabb esz­kö­ze. Elsősorban nem a val­lá­si szer­tar­tá­sok gya­kor­lá­sa tisz­tít­ja meg a lel­ket, ha­nem az Ige. Jé­zus Sza­va nem olyan, mint az em­be­re­ké. Ben­ne ugyan­az a Krisz­tus van je­len, aki - bár más mó­don - je­len van az Eu­cha­risz­ti­á­ban is. Az Ige ré­vén Krisz­tust fo­gad­juk ma­gunk­ba, s ha en­ged­jük őt cse­le­ked­ni, meg­sza­ba­dít a bűn­től, va­gyis tisz­tá­vá te­szi a szí­vün­ket.

A tisz­ta­ság te­hát a meg­élt Ige gyü­möl­cse: ab­ból fa­kad, hogy élet­re vált­juk Jé­zus igé­it, me­lyek meg­sza­ba­dí­ta­nak ra­gasz­ko­dá­sa­ink­tól. Ezek ugyan­is el­ke­rül­he­tet­le­nül ki­ala­kul­nak ben­nünk, ha lé­tünk nem Is­ten­ben és ta­ní­tá­sá­ban gyö­ke­re­zik. Elő­for­dul­hat, hogy a tár­gyak, a te­remt­mé­nyek vagy ön­ma­gunk rab­ja­i­vá vá­lunk. Ha vi­szont egye­dül Is­ten áll szí­vünk kö­zép­pont­já­ban, min­den más el­ve­szí­ti je­len­tő­sé­gét.

Hogy sikerrel járjunk, jó, ha a nap fo­lya­mán több­ször is az­zal a fo­hásszal for­du­lunk Jé­zus­hoz, Is­ten­hez, ame­lyet a Zsol­tár­ban ol­vas­ha­tunk: "Te vagy, Uram, az egyet­len kin­csem!" (vö. Zsolt 16,2) Is­mé­tel­jük el gyak­ran, fő­ként, ami­kor a kü­lön­bö­ző ra­gasz­ko­dá­sok olyan ál­mo­kat, ér­zé­se­ket, szen­ve­dé­lye­ket éb­resz­te­nek ben­nünk, me­lyek el­ho­má­lyo­sít­hat­ják tisz­tán­lá­tá­sun­kat és meg­foszt­hat­nak sza­bad­sá­gunk­tól.

Ked­vünk tá­mad meg­néz­ni bi­zo­nyos rek­lá­mo­kat vagy tv-mű­so­ro­kat? Nem! Mond­juk ezt: "Te vagy, Uram, az egyet­len kin­csem." Ez az el­ső lé­pés. Ha új­ra ki­fe­je­zés­re jut­tat­juk Is­ten irán­ti sze­re­te­tün­ket, si­ke­rül­ni fog ki­lép­ni ön­ma­gunk­ból, s így is­mét tisz­ták le­szünk.

Ész­re­vesszük, hogy egy em­ber vagy egy mun­ka aka­dályt gör­dít kö­zénk és Is­ten kö­zé, s ve­szé­lyez­te­ti ve­le va­ló kap­cso­la­tunk át­tet­sző­sé­gét? Itt a pil­la­nat, hogy új­ra ki­mond­juk ne­ki: "Te vagy, Uram, az egyet­len kin­csem." Ez se­gí­te­ni fog ab­ban, hogy meg­tisz­tít­suk szán­dé­ka­in­kat és vissza­sze­rez­zük a bel­ső sza­bad­sá­got.

'Bol­do­gok a tisz­ta­szí­vű­ek, mert meg­lát­ják az Is­tent.'

A meg­élt Ige sza­bad­dá és tisz­tá­vá tesz, mi­vel sze­re­tet. Hi­szen a sze­re­tet az, mely is­te­ni tü­zé­vel meg­tisz­tít­ja szán­dé­ka­in­kat és egész ben­sőn­ket. A Bib­lia sze­rint ugyan­is az ér­te­lem és az aka­rat a szív leg­mé­lyén la­ko­zik.

Az a sze­re­tet azon­ban, amit Jé­zus kér, és ami le­he­tő­vé te­szi en­nek a bol­dog­ság­nak az élé­sét, a köl­csö­nös sze­re­tet, mely ak­kor szü­le­tik meg, ha va­la­ki - mint Jé­zus - kész éle­tét ad­ni a töb­bi­e­kért. Ez a sze­re­tet ma­gá­val ra­gad­ja a má­si­kat; köl­csö­nös­sé­get és olyan lég­kört te­remt, mely­nek leg­főbb is­mer­te­tő­je­gye pon­to­san az át­tet­sző­ség és a tisz­ta­ság. Mind­ez Is­ten je­len­lé­té­ből fa­kad, és csak­is Ő ké­pes ar­ra, hogy tisz­ta szí­vet te­remt­sen ben­nünk (vö. Zsolt 51,12). A köl­csö­nös sze­re­te­tet él­ve az Ige ki­fej­ti ben­nünk ha­tá­sát: meg­tisz­tít és meg­szen­tel.

Az el­szi­ge­telt ember nem tud so­ká­ig el­len­áll­ni a vi­lág csá­bí­tá­sa­i­nak, a köl­csö­nös sze­re­tet vi­szont olyan kö­ze­get biz­to­sít szá­má­ra, mely­ben ké­pes meg­őriz­ni tisz­ta­sá­gát és hi­te­les ke­resz­tény életét.

'Bol­do­gok a tisz­ta­szí­vű­ek, mert meg­lát­ják az Is­tent.'

A min­dig új­ra vissza­szer­zett tisz­ta­ság gyü­möl­cse ez: "lát­hat­juk" Is­tent, va­gyis meg­ért­jük, hogy Ő mű­kö­dik sze­mé­lyes éle­tünk­ben és a tör­té­ne­lem­ben, meg­hall­juk szí­vünk­ben szó­ló hang­ját és fel­fe­dez­zük őt min­de­nütt, ahol je­len van: a sze­gé­nyek­ben, az Eu­cha­risz­ti­á­ban, Igé­jé­ben, a test­vé­ri kö­zös­ség­ben, az egy­ház­ban.

Meg­íz­lel­jük je­len­lét­ét már itt a föl­dön, ahol  "a hit­ben élünk, a szem­lé­lés még nem osz­tály­ré­szünk" (2Kor 5,7), mind­ad­dig, amíg majd örök­re, "szín­ről szín­re" lát­hat­juk őt (1Kor 13,12).

Chiara Lubich


 John Henry Newman ~ Imák


John Henry Newman ~ Istenem!

Lehet lelkünk még oly fennkölt:
    telve jószándékkal, buzgalommal, elszántsággal,
mégis elég egy pillanatra elszakadnunk tőled, hogy
    legkiválóbb érzelmeink szertelenséggé fajuljanak,
    szeretetünk erőtlen érzelemmé satnyul,
    előrelépésünk lelki kevélységgé ágaskodik,
    buzgalmunk erőszakossággá türelmetlenkedik,
    önbizalmunk elbizakodottsággá fuvalkodik.

Ilyenkor döbbenünk rá arra,
    hogy biztos úton csak te tudsz vezetni bennünket.
A te szavad a legfőbb életszabályunk.
Az életadó erőt is belőled merítjük
        a hit csatornáján keresztül.


John Henry Newman ~ Istenem, szükségem van rád

Istenem, szükségem van rád,  hogy taníts napról napra,
      minden napnak a követelménye és szükséglete szerint.
Add meg nekem, Uram,  a lelkiismeretnek azt a tisztaságát,
            amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel.
 
Fülem süket, nem hallom hangodat.
Szemem homályos, nem látom jeleidet.
Csak te tudod élessé tenni szememet,
      megtisztítani és megújítani szívemet.
Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál,
és hallgassam a szavadat.
Amen


John Henry Newman ~ Kezedbe helyezem magamat

Istenem!

Teljesen és fenntartás nélkül kezedbe helyezem magamat. 
Jólét vagy nélkülözés, öröm vagy bánat, barátság vagy egyedüllét,
becsület vagy megalázás, dicsőség vagy megvetés, kényelem vagy kínlódás, jelenléted,
 Uram, vagy elrejtettséged: minden jó, ha Tőled jön. 
Te vagy a szeretet és a bölcsesség! 
Mit kívánhatnék ennél többet? 
Akaratod szerint vezéreltél és dicsőséggel fogadtál. 
Rajtad kívül mim van a mennyben és kit keressek itt a földön? 
Testem elöregszik, lendületem ellankad! 
De Te, szívem Istene maradsz és osztályrészem mindörökké 
Amen.

 Vianney Szent János gondolatai

A jó imádsághoz nem kell sok beszéd.
 Tudjuk, hogy a jó Isten itt van az oltáron, kitárjuk elõtte szívünket, 
és örülünk szent jelenlétének: ez a legjobb ima, bizony ez.

Akkor kell várni jutalmunkat, amikor majd otthon leszünk az atyai házban. 
Ezért jut ki a jó keresztényeknek itt a földön olyan sok kereszt, 
ellentmondás, üldöztetés, megvetés, megaláztatás: minél több, annál jobb!

Az alázat olyan, mint a mérleg: minél mélyebbre ereszkedünk az egyik oldalon, 
annál magasabbra emelkedünk a másikon.

Azt hisszük, hogy ha valaki egy kicsit szereti a jó Istent, azt minden gond és szenvedés elkerüli. Ennyire nem értjük a kereszt értékét és érdemszerző erejét!

Ha jól gyóntál, leláncoltad a sátánt.

Jézus Krisztus készségesen teljesíti a mi akaratunkat,
 ha mi elkezdjük teljesíteni az övét.

Mint nagyítóüveg a tárgyakat, a Szentlélek nagynak látatja velünk a jót és a rosszat. 
A Szentlélekkel az ember mindent nagyban lát: látjuk Istenért végzett legkisebb cselekedeteink nagyságát, és látjuk a legkisebb hibák nagyságát.

Nincs két mód Krisztus Urunk szolgálatára, csak egy: úgy szolgálni, amint Ő akarja. 
Hogy helyesen cselekedjünk, úgy kell tennünk, amint Isten akarja, terveivel teljes összhangban.

Szeretem azokat a kis áldozatokat, amelyeket senki észre nem vesz. 
Például egy negyedórával korábban fölkelni, egy kicsit virrasztani éjjel és imádkozni;
 de bizony van, aki csak az alvásra gondol.

Van, akit egyetlen szó kihoz a sodrából. Egy kis megaláztatás fölbillenti bárkáját…
 Bátorság, testvéreim, bátorság! 
Eljön az utolsó nap, s akkor mondjátok majd:
 'Áldott küzdelmek, ti érdemeltétek ki nekem a mennyországot!'
Küzdjünk hát nagylelkűen!

Volt egy ember, ki sosem ment el a templom előtt anélkül, hogy be ne tért volna. 
Reggel, amikor munkába ment, este, amikor munkából jött, ajtónál hagyott csákányt, lapátot, 
és sokáig imába merülve maradt az Oltáriszentség előtt. 
Ennek én nagyon örültem… 
Egyszer megkérdeztem tõle, hogy mit mond Krisztus Urunknak a hosszú látogatás alatt? 
Tudjátok mit felelt?
 'Ah, plébános úr, nem mondok én neki semmit. 
Csak nézem Õt, s Õ néz engem!'

Volt egy szent, akinek az evangéliumos könyv képezte minden vagyonát. 
Kérték tõle, odaadta: 'Itt van, szívesen adom, mert ez tanított meg mindent odaadni.'



SZENT MÁTYÁS APOSTOL


Ünnepe: február 24
„Arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok” – ezt a küldetést adja Jézus az utolsó vacsorán az apostoloknak. Júdás helyét, a Szentlélek indítására Mátyás tölthette be. Idővel azonban a többi apostol helyét is be kellett tölteni, amely nem árulás, hanem a halálig menő vértanúság miatt üresedett meg. Az apostolok utódai a püspökök, akiket a Szentlélek az emberi közreműködést is felhasználva állít a hívő közösség élére, és vezet tanítói, kormányzói és megszentelő feladatuk ellátásában. Jézus barátai ők, hivatásuk, hogy megtartsák Jézus parancsát: úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. (Adoremusz 2006)

Jézus nem szolgáknak tekinti az apostolokat, hanem barátainak. Mivel következetes volt, mást nem is tehetett. Ő azért jött, hogy szolgáljon. Vajon a szolgának van szolgája? A barát osztozik és részese barátja életének, szellemi és lelki világának. A barát minden gondolatát, érdeklődését arra irányítja, ami barátját is érdekli. A barátságnak szüksége van az életben párhuzamosságra, gondolatközösségre. A barátságban egymásra bízzuk titkainkat. Jézus ezt apostolaival teszi. Mivel a barát olyasvalaki, akire mindig lehet számítani, ő is számít apostolára. Mátyás hivatása nem vak szolgaságra szól, hanem a kinyilatkoztatott isteni titkok továbbadására. (Adoremusz 2005)
Mátyás ott volt Jézus közelében, és az apostolok által kapott meghívást a tanúságtételre. Jézus közelében lenni, megtartani parancsait, egész életre szóló feladat. Ha kitartunk benne, nekünk is alkalmunk nyílik a tanúságtételre.

Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen őrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnő az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette.
Az Úr szeretetét és kiválasztó jóságát idézi a szentmise Kezdőéneke:
Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak titeket,
hogy elmenjetek és termést hozzatok,
és termésetek maradandó legyen.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRATestvéreim! Úrrá kell lennünk a testünk felett, hogy lelkünk a Megfeszítettnek szolgálhasson. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy tiszta lélekkel vegyünk részt a keresztáldozat megelevenítésén, a szentmise áldozaton.
KYRIE-LITÁNIAJézus Krisztus, Aki apostolaidra bíztad evangéliumod örömhírét:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki apostolaidat barátaidnak nevezted:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki elküldted apostolaidat az egész világra, hogy maradandó gyümölcsöt hozzanak:
Uram, irgalmazz!

A SZENTLECKÉHEZ (ApCsel 1, 15-15; 20-26)Jézus mennybemenetele után az apostolok sorshúzással kiválasztották Mátyás apostolt, és imádság közben kézfeltétellel ráruházták apostoli hatalmukat Mátyásra. Így az apostolok kollégiumába felvették, és így lett teljes a Tizenkettő száma.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Jn 15, 9-17)Jézus az apostolokat választotta benső barátaivá és munkatársaivá. Rájuk bízta mindazt, amit az Atyától hallott, és elküldte őket, hogy hirdessék meg: Isten örök szeretettel szereti az embert.
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEKTestvéreim! Urunk, Jézus Krisztus az apostolokra építette Egyházát. Az üdvösség az apostoli Egyházon keresztül nyerhető el. A hűség kegyelmét kérjük közös imával:
  1. Add, Urunk, hogy Egyházadhoz mindig hűségesek maradjunk.
  2. Add, hogy földi Helytartód, a Pápa szavát készséggel fogadják és kövessék az emberek.
  3. Add, hogy püspökeidben az apostolok utódait láthassuk.
  4. Add, Urunk, hogy mi is föltámadásod tanúi lehessünk.
  5. Add, hogy egész életünk önmegtagadásával szolgáljunk Neked, a Megfeszítettnek.
Urunk, Jézus Krisztus! Apostolaidra bíztad az evangélium örömhírét, és feltámadásod tanúivá rendelted őket. Kérünk, erősíts minket, hogy Szent Mátyás apostol tanítását követve, önmegtagadó életünkkel tanúskodjunk mi is Rólad, a Megfeszítettről! Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Forrás: Bárdosy Éva
  1. Add, hogy ma sikerüljön a szeretet parancsa szerint élnünk: megfeleljünk a bizalomnak, és barátaiddá növekedjünk, hallgass meg, Urunk!
  2. Hálát adunk az apostoli egyházért, a zarándokúton járó, feléd törekvő népért, amelynek tagjai vagyunk. Tedd választottaidat, az apostolok utódait igazzá, méltóvá azokhoz, akik kezdettől, mindig veled jártak a földön, és életüket adták a hitért, hallgass meg, Urunk!
  3. Minden választásunk, döntésünk Szentlélek vezérelte legyen! Hallgass meg, Urunk!
  4. Tartsd ébren a Szentlélek vezetése iránti érzékenységet a mai egyházban is! Hogy mi, a Te néped éberen virrasztva, imádkozva és böjtölve készüljünk a lakodalomra, amíg újra el nem jössz, amíg velünk nem maradsz mindörökre! Hallgass meg, Urunk!
  5. Hogy örömmel járjunk az önfeláldozó élet útján a nyomodban, és mai munkánk ízes gyümölcsöt teremjen, hallgass meg, Urunk!
  6. Add, hogy az örömteli engedelmességben is jó tanítványaidnak bizonyuljunk, és megmaradhassunk szeretetedben, hallgass meg, Urunk!
  7. Legyen boldog nevenapja ma minden Mátyás nevű testvérünknek! Hallgass meg, Urunk!


Forrás ~ Internet 

 VIANNEY SZENT JÁNOS ~ AZ IMÁDSÁGRÓL

Isten nem csak szavakkal elmondott imádságot vár tőlünk.
Arra hív, hogy egész létünk, sőt egész lényünk imádsággá váljék, csak engednünk kell, hogy átformáljon bennünket. De hogyan?
 Ebben segítenek Vianney Szent János tanácsai, akit a Szentatya méltán nevezett 
az 'imádsággá vált lét mintaképének'.

 'Ha jól akarunk imádkozni, nem kell sokat beszélnünk. Tudjuk, hogy Isten jelen van a tabernákulumban. Megnyitjuk előtte a szívünket, élvezzük szent jelenlétét. Ez a legjobb imádság!'

 'Lélekben tekintsetek Isten szívére, és maradjatok így, szavak nélkül! Az is imádság, ha egyszerűen Istenre gondoltok. Ha nincs különösebb mondandótok, csak arra gondoltok, hogy Isten jelen van – ez a legjobb imádság'

'Az ima olyan, mint a tűz, amely hevével megtölti és az ég felé emeli a hőlégballont.' A szív tisztaságára is felhívta azonban a figyelmet: 'Az ima olyan, mint egy illatos rózsaszál, de csak az érzi az illatát, aki tiszta szívvel imádkozik.'

'Az imádság a mennyország előíze, az Istennel való bensőséges egység megtapasztalása. Olyan ez, mint amikor két gyertya viasza összeolvad.'

'Reggel, amikor felébredünk, ajánljuk Istennek szívünket, lelkünket, gondolatainkat, szavainkat, tetteinket, egész lényünket, hogy használjon mindent az ő dicsőségére. Újítsuk meg a keresztségi ígéreteket, mondjunk köszönetet őrzőangyalunknak,
és kérjük, hogy maradjon velünk a nap folyamán.
Ne feledjük: Isten mindig a nap kezdetére készíti elő számunkra az aznapra szükséges kegyelmeket. Tudja, milyen bűnalkalmak adódnak majd a nap folyamán, és minden szükségeset megad, amit ekkor kérünk.'

'Isten a csendben szól. A nap folyamán is fontos az összeszedettség: minél szétszórtabban, felszínesebben él valaki, annál üresebbek az imái; minél többet gondolkodik, minél többször köti össze Istennel a nap történéseit, annál mélyebben és gyümölcsözőbben tud imádkozni.'



Vianney Szent János felajánló imája

Jézusom, neked szentelem szívemet: zárd a tiedbe. 
A te Szívedben akarok lakni, a te Szíveddel akarok szeretni, 
a Te Szívedben akarok élni - a világ előtt ismeretlenül, egyedül általad ismerve.

A te Szívedből akarom meríteni az igaz szeretetet, amely föleméssze szívemet: 
benne erőt, világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. 
Zárkózzék el bár előlem minden szív, mégsem fogok csüggedni, 
mert Jézusom isteni Szíve mindig nyitva áll és nyitva is marad számomra.

Jézus szentséges Szíve, szívem a Te szeretetednek oltára legyen: 
egyszersmind pedig az az oltár is, amelyen magamat neked feláldozom. 
Szemeim mindenkor szent sebeidre tekintsenek: elmém mindig irgal­madra gondoljon:
 egész valóm csak szent Szíved iránt való szeretetemet fejezze ki.

Dicsértessék, szerettessék és imádtassék Jézus szent Szíve!

Légy türelemmel, én lelkem, holnap úgy lesz, amint Isten akarja. 
Addig teljesítsük mi az ő szent akaratát.
 A tegnapi nap elmúlt, amit tegnap szenvedtem, abból már nem fáj semmi. 
De érdemem meg­marad, ha azért szenvedtem, hogy Isten akaratát teljesítsem. 
Ma érdemszerzően akarok szenvedni... a mai nap csak egy nap... milyen rövid idő ez! Istenem, tehetek-e kevesebbet, mint egy napnak szomorúságait,
 fájdalmait, szenvedéseit és fáradságait, neked felajánlani.
 Irántam való szeretetből megfeszített Istenem, ma minden, 
minden irántad való szeretetből és szent akaratod teljesedése végett történjen. 
Ámen.


 Vianney Szent János imája

Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. 
Szívedben akarok lakni, szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni.

Szívedből akarom meríteni az igazi szeretetet, mely felemészti szívemet:
 benne erőt, világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. 
Jézusom, szívem a te szíved szeretetének oltára legyen, oltár,
 amelyen magamat neked áldozom.

Szemem mindenkor szent sebeidre tekintsen, 
elmém mindig irgalmadra gondoljon.

Amen.

 Vianney Szent János imája a lelkek megmentéséért

Istennek Szent Anyja,
Isteni Fiad kínszenvedésekor és halálakor érzett mérhetetlen fájdalmadért és keserves könnyhullatásodért kérlek, ajánld fel a mi isteni Megváltónk sebekkel és vérrel borított Szent Testét fájdalmas könnyeiddel együtt a Mennyei Atyának a lelkek megmentéséért, és annak a kegyelemnek az elnyerésééért, amiért most Hozzád folyamodom: ...(imakérés)
Jézus, Mária, szeretlek Benneteket, mentsétek meg a lelkeket, különösen az Istennek szentelteket! (3x).
Ámen.
'Gyermekeim - fűzte hozzá a szent mély meghatódottsággal 
a szószékről prédikálva -, jól jegyezzétek meg: 
valahányszor elnyertem egy kegyelmet, így imádkoztam. 
Ez az ima soha nem okozott nekem csalódást.'

Amen.




A JÓ IMÁDSÁG

Az Isten szereti, ha alkalmatlankodunk neki. 
Egyszerűen kell imádkozni, ilyenféleképp: Istenem!
 Itt van ez a szegény lélek , akinek nincs semmije, 
aki semmit sem tud tenni. 
Add meg nekem, aki senki vagyok, azt a kegyelmet, 
hogy szeresselek, megismerjelek,  és szolgáljalak!
A jó Istennek nincs szüksége ránk.
Azért parancsolta, hogy imádkozzunk, mert a boldogságunkat akarja, 
boldogságunkat pedig egyedül Őbenne találhatjuk meg.
Amikor az Oltáriszentség előtt vagyunk, ne tekintgessünk körbe, 
hanem csukjuk be a szemünket, és a szánkat, 
és nyissuk meg a szívünket. 
Akkor a Jó Isten is megnyitja a sajátját, mi hozzá megyünk.
Ő meg hozzánk jön,  az egyik kérni, a másik befogadni.
Olyan ez, mint a kölcsönös lehelet.

Vianney Szent János


IMÁDSÁG

Igen, ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: 
minden engedelmeskedik nekünk.
Ha képtelenek vagytok imádkozni, rejtőzzetek el angyalotok mögött, 
s bízzátok meg őt, hogy imádkozzék helyettetek.
Annyira nem szabad elfeledkeznünk Isten jelenlétéről, 
amennyire nem felejtünk el lélegezni.
Lelkünknek az az ima, mint a földnek az eső.
Trágyázzátok a földet, ahogy csak akarjátok, ha nincs eső,
 nem ér az egész semmit!

Amikor imádkozunk, nem kell sokat beszélni.

Tudjuk, hogy a jó Isten itt van a tabernákulumban. 
Kitárjuk előtte szívünket, örvendezünk jelenlétének. 
Ez a legjobb ima. 
Amikor imádkozom, elképzelem Jézust, 
amint Atyjához imádkozik.

A jó Isten szereti, ha alkalmatlankodunk neki. 
Egyszerűen kell imádkozni, ilyenféleképp:
 Istenem, itt van egy szegény lélek, 
akinek nincs semmije, aki semmit sem tud tenni. 
Add meg nekem, aki senki vagyok, azt a kegyelmet, 
hogy szeresselek, megismerjelek és szolgáljalak!

A jó Istennek nincs szüksége ránk. 
Azért parancsolta, hogy imádkozzunk,
 mert a boldogságunkat akarja, 
boldogságunkat pedig egyedül Őbenne találhatjuk meg.

Amikor az Oltáriszentség előtt vagyunk, ne tekintgessünk körbe, 
hanem csukjuk be a szemünket és szánkat és nyissuk meg szívünket. 
Akkor a jó Isten is megnyitja a sajátját, mi hozzá megyünk, 
Ő meg mihozzánk, az egyik kérni, a másik befogadni. 
Olyan ez, mint a kölcsönös lehelet.

Vianney Szent János 


AZ IGAZI SZERETET - ÉLETIGE

"Szeresd embertársadat, mint saját magadat." (Mt 22,39)
Ezt az igét már az Ószövetségben is megtaláljuk. (Lev 19,18) Amikor Jézusnak egyszer feltettek egy provokatív kérdést, a rabbinikus és prófétai hagyományra támaszkodva válaszolt, mely a Tórának, vagyis Isten Bibliában megfogalmazott tanításának közös alapját kutatta. Hillel rabbi, Jézus egyik kortársa ezt mondta: "Ne tedd felebarátodnak azt, ami gyűlöletes számodra: ebben áll az egész törvény. Minden más ennek a magyarázata." (Shabb. 31a. - szabad fordítás)
A zsidó tanítók szerint a felebarát szeretete az Isten iránti szeretetből fakad, aki saját képmására és hasonlatosságára teremtette az embert. Ezért nem szerethetjük Istent anélkül, hogy ne szeretnénk a teremtményét is. Ez az igazi gyökere a testvér iránti szeretetnek s ez az, ami "a törvényben általános érvényű alapelv." (Akiba rabbi, Slv 19,18 - szabad fordítás)
Jézus megerősíti ezt és hozzáfűzi, hogy a felebaráti szeretet parancsa hasonló az első, a legfőbb parancshoz, vagyis hogy szeressük Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből. Hangsúlyozva a hasonlóságot, Jézus végérvényesen összekapcsolja ezt a két parancsot, s ugyanígy tesz az egész keresztény hagyomány is, amint az János apostol tömör megfogalmazásából kiderül: "Mert, aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát." (1Jn 4,20)

"Szeresd embertársadat, mint saját magadat."
Az evangélium világosan megmondja, hogy minden ember - legyen az férfi vagy nő, barát vagy ellenség - a felebarátunk, akit tisztelnünk, becsülnünk, méltányolnunk kell. Az embertárs iránti szeretet egyetemes és személyes egyszerre. Átöleli az egész emberiséget, ugyanakkor konkrét: a mellettünk élők szeretetében ölt testet.
De ki adhat nekünk olyan nagy szívet, ki támaszthat bennünk akkora jó szándékot, hogy közelinek - felebarátainknak - érezzük azokat is, akik nagyon távol állnak tőlünk? Ki az, aki segít legyőzni önszeretetünket, hogy képesek legyünk saját magunkat látni a másikban? Ez Isten ajándéka, sőt magának Istennek a szeretete, mely "a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe." (Róm 5,5)
Tehát nem egy hétköznapi szeretetről, nem egyszerű barátságról vagy pusztán emberszeretetről van szó, hanem arról a szeretetről, mely a keresztségkor áradt ki a szívünkbe: magának Istennek, a Szentháromságnak az életét alkotó szeretetről, melyben mi is részesedhetünk.
Egyszóval: a szeretet a minden. Ahhoz azonban, hogy jól élhessük, ismernünk kell tulajdonságait, melyeket az evangélium és általában a Szentírás tár elénk. Ennek a szeretetnek van néhány alapvető vonása, melyeket a következőkben foglalhatunk össze: Jézus, aki mindenkiért meghalt és mindenkit szeretett, először is arra tanít minket, hogy az igazi szeretet mindenkire irányul. Nem olyan, mint amit sokszor mi élünk; nem egyszerűen emberi szeretet, melynek hatósugara csupán a családra, a barátokra, a szomszédokra terjed ki...
Az igazi szeretet, amit Jézus kér, nem tűri, hogy különbséget tegyünk az emberek között: nem létezik számára rokonszenves vagy ellenszenves, szép vagy csúnya, felnőtt vagy gyerek; nem nézi, hogy ki honfitárs és ki idegen, ki tartozik az én egyházamhoz és ki egy másikhoz, s nem veszi figyelembe a vallási különbségeket sem. Ez a szeretet mindenkit szeret. Így kell tennünk nekünk is: mindenkit szeretni.
Az igazi szeretet másik jellemzője, hogy elsőként szeret. Nem várja, hogy szeressék, ahogy ez az emberi szeretet esetében lenni szokott: általában azt szeretjük, aki szeret bennünket. Nem! Az igazi szeretet kezdeményez, amint az Atya tette: amikor még bűnösök voltunk, vagyis nem szerettünk, elküldte Fiát megmentésünkre. Mindenkit szeretni tehát és elsőként szeretni.
Az igazi szeretet továbbá Jézust látja minden felebarátban: "Nekem tetted" (Vö. Mt 25,40) - mondja majd Jézus az utolsó ítéletkor. És ez vonatkozik a jóra, amit teszünk, de sajnos a rosszra is. Az igazi szeretet szereti a barátot és az ellenséget egyaránt: jót tesz vele, imádkozik érte. Jézus azt is akarja, hogy a szeretet, amit a földre hozott, kölcsönössé váljék; hogy az emberek szeressék egymást egészen addig, míg el nem jutnak az egységre. A szeretet e tulajdonságai jobban megértetik velünk az e havi igét, és segítenek mélyebben megélni.

"Szeresd embertársadat, mint saját magadat."
Igen, az igazi szeretet úgy szereti a másikat, mint saját magát. És ez szó szerint értendő: valóban önmagunkat kell látnunk a másikban és azt tenni neki, amit magunknak tennénk. Az igazi szeretet tud szenvedni a szenvedővel és örülni az örvendezővel; kész hordozni a másik terheit, és - amint Pál mondja - képes eggyé válni azzal, akit szeret. Tehát nem csupán érzelmekben, szép szavakban fejeződik ki, hanem konkrét tettekben.
Aki más hitet vall, az is törekszik az ún. "aranyszabály" élésére, melyet minden vallásban megtalálunk. Ez azt kéri, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának. Gandhi nagyon egyszerűen és hatásosan így fogalmazza meg lényegét: "Nem tehetek rosszat neked anélkül, hogy magamat meg ne sebezném." (Vö. Wilhelm Muhs, Parole del cuore, Milánó 1996. 82.o. - szabad fordítás)
Ez a hónap jó alkalom lesz tehát arra, hogy nagyító alá tegyük szeretetünket a felebarát iránt, akinek oly sok arca van: hol a szomszédunkban vagy az iskolatársunkban, hol a barátunkban vagy a legközelebbi rokonunkban ismerhetünk rá. De felebarátunk egy-egy arcát fedezhetjük fel a háború és természeti katasztrófa sújtotta területeken élőkben is, akiknek szenvedéseiről a televízióból értesülünk. Azelőtt az ismeretlenség ködébe burkolóztak és nagyon távol voltak tőlünk, de immár ők is közel vannak, felebarátaink lettek.
A szeretet alkalomról alkalomra meg fogja súgni, hogy mit tegyünk, és fokozatosan kitágítja majd szívünket Jézus szívének méreteire.
Chiara Lubich

 AZ ÉLET IGÉJE

  AZ ÉLET IGÉJE ~ 'SZERESD FELEBARÁTODAT'

 „Az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

Ám aki szeret, az nemcsak egyszerűen kerüli a rosszat. Aki szeret, megnyílik mások felé, akarja és teszi a jót, odaajándékozza magát: oda tudja adni életét azért, akit szeret.
Ezért írja Pál, hogy a felebarát iránti szeretet által nemcsak megtartjuk a törvényt, hanem „be is teljesítjük”.

„Az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

Ha az egész törvény a felebarát iránti szeretetben áll, akkor a többi parancsot olyan eszköznek kell tekintenünk, mely megvilágosít és vezet bennünket, hogy az élet szövevényes helyzeteiben meg tudjuk találni az utat a mások iránti szeretethez. A többi parancsból ki kell tudnunk olvasni Isten szándékát, akaratát. Azt akarja, hogy azért legyünk engedelmesek, tiszták, önmegtagadóak, szelídek, irgalmasok, szegények, hogy jobban megvalósítsuk a szeretet parancsát.

„Az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

Itt feltehetnénk a kérdést: hogy lehet az, hogy az apostol nem beszél az Isten iránti szeretetről?
Tény, hogy az Isten és a felebarát iránti szeretet nem versengenek egymással. Sőt az egyik – a felebarát iránti szeretet – kifejeződése a másiknak, az Isten iránti szeretetnek.
Hiszen Istent szeretni annyit jelent, mint tenni az akaratát. S az akarata az, hogy szeressük felebarátunkat.

„Az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

Hogyan váltsuk életre ezt az igét?
Világos: úgy, hogy szeressük felebarátunkat, igazán szeressük. Ez azt jelenti, hogy odaadjuk magunkat neki, de érdek nélkül.
Nem szeret az, aki eszközként használja felebarátját saját céljai érdekében, legyen az akár a legmagasztosabb lelki cél, amilyen például a saját szentté válása. Felebarátunkat kell szeretnünk, nem saját magunkat.
Biztos, hogy aki így szeret, az tényleg szent lesz, „tökéletes, mint az Atya”, mert a lehető legjobbat vitte végbe: rátalált az Isten akaratára, megvalósította, s így tökéletesen beteljesítette a törvényt.
Életünk végén talán nem kizárólag erről a szeretetről fognak bennünket megítélni?

Chiara Lubich
 
Szent-Gály Kata ~ Péter apostol székfoglaló beszéde

Intés megtérésre

Közel van mindennek a vége,
hervad a fűszál és hull a virág,
fogynak a gyertyák, fogynak a mécsek,
s a homokórák sem szűrik tovább
zizegő nesszel a sűrű időt.

Éljetek szentül az Isten előtt,
mert szent az Úr,
és ti az ő népe!
Éljetek a jövőbe nézve,
józanul!

Hagyjátok el a gonoszságot,
ez a szabadság, ez az igazi!
Ha fojt a bűn: le kell azt tépni,
vagyis megtérni,
és bűnbánatot tartani,
mert ez a Kezdet, a Legelső Lépés,
az Üdvösség fele!

Tanúskodunk, hogy így van. Esztendőkön
jártunk nyomában, jártunk  Ővele
Palesztinában, az Isten Fiával
- ki szenvedett, feltámadott és örökkön
uralkodik a mi Atyánkkal -,
kit én háromszor megtagadtam,
de aki mégis irgalomban
nékem egészen megbocsátott
- ó, az Áldott! -
és megbocsát neked –

Ne késlekedjetek!

Testvéreim: az Ítélet közel.
Tépjetek össze minden levelet,
mely adósságot emleget,
a fájó szókat felejtsétek el,
kérjetek áldást üldözőkre,
s az Úr is megbocsát örökre
tinéktek úgy, amint ti másnak!
Ez a mértéke irgalmának.

Közel van mindennek a vége,
hervad a fűszál és hull a virág,
az út elfárad már a messziségbe,
és rátalál a Lét Kövére,
amelyen áll a megváltott Világ.

Vigyázzatok, Testvérek, mert az Ellen,
az Ordító Oroszlán cselleng,
és tátott szájjal nyelni készül -
Ó, fussatok a Cselvetéstől,
- s az Elvetéstől:
a Krisztus Úrhoz jöjjetek,
hogy álljatok és éljetek!

Akarjatok más ember lenni!
Ez a Bűnbánat: jöjjetek szeretni!
Ó, jöjjetek hamar!

A szeretet:
sok bűnt eltakar.


SZENT PÉTER APOSTOL SZÉKFOGLALÁSA ~ FEBRUÁR 22.

A IV. századtól kezdve ünneplik ezt az ünnepet, az Egyház egységének kifejezésére. 
Péterre, a kősziklára épül az Egyház, de Jézus Krisztus az, aki kősziklává tette Pétert, és aki kegyelmével erősíti ma is Egyházát. Urunk, Jézus Krisztus Szent Péter apostolnak ígérte meg: 'Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat.' 
A hagyomány szerint az első század derekán, 60 körül telepedett le Péter apostol Rómában. 
Kezdettől fogva ő az Egyház egységének jele.
Péter apostol, amikor az angyal segítségével csodálatos módon megszabadult Heródes király börtönéből, megerősítette a jeruzsálemi híveket, és 'más helyre' távozott.
 A szíriai Antiochiában akkor már sok hívő volt, és az ő első püspökük lett Szent Péter. 
Antiochiai székfoglalását ünnepeljük a mai napon.
Ott nevezték először a Krisztus-hívőket keresztényeknek.
Mint sok keresztény ünnepnek, ennek az ünnepnek is van római gyökere. A régi rómaiak ezen a napon az elhunytak tiszteletére nagy lakomákat rendeztek sírjaik közelében a 'katedrájuk' körül. 
Ugyanis üresen hagytak egy helyet, jelezve, hogy az elhunyt köztük van. 
A keresztények a IV. századtól lelki jelentőséget tulajdonítottak ennek és Péter apostolra vonatkoztatták, aki a római Egyház feje.

Szent Péter apostol székfoglalása
 
Ünnepe: február 22

A hagyomány szerint az első század derekán, 60 körül telepedett le Péter apostol Rómában. Kezdettől fogva ő az Egyház egységének jele. Az Egyház ma is – minden gyöngesége és nehézkessége ellenére – Isten szeretetének és jelenlétének szentsége a világban. Jézus azt mondta róla: a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Korunk előszeretettel állítja pellengérre a hibákat, az emberi gyöngeségeket, és nem vesz tudomást az értékekről. Vegyük észre, és keressük mindazt, ami szép, és gazdagság Egyházunk életében! Ami ferde, azt pedig igyekezzünk kiegyenesíteni, mindenekelőtt pedig ápoljuk a reményt, amelyre talán a legnagyobb szüksége van korunknak. Szent Péter apostol utóda legyen számunkra ebben mindig példakép. (Adoremusz 2006)

 Urunk, Jézus Krisztus Szent Péter apostolnak ígérte meg: 'Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat.' Péter apostol, amikor az angyal segítségével csodálatos módon megszabadult Heródes király börtönéből, megerősítette a jeruzsálemi híveket, és "más helyre" távozott. A szíriai Antiochiában akkor már sok hívő volt, és az ő első püspökük lett Szent Péter. Antiochiai székfoglalását ünnepeljük a mai napon. Ott nevezték először a Krisztus-hívőket keresztényeknek.

Jézus ígéretéről szól a szentmise Kezdőéneke:
Az Úr így szólt Simon Péterhez:
Imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited,
hanem egykor megerősödve
támasza lehess testvéreidnek.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRATestvéreim! Urunk, Jézus Krisztus az Egyházat adta az üdvösség elnyerésének eszközéül. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy bűntől mentesen, élő tagjai legyünk Titokzatos Testének, az Egyháznak.

KYRIE-LITÁNIAJézus Krisztus, Aki az apostolokra alapoztad Egyházadat:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki minden embert meghívtál Titokzatos Tested, az Egyház közösségébe:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki a bűnbocsánatot és Szent Tested titkát Egyházadra bíztad:
Uram, irgalmazz!

DICSŐSÉG

A SZENTLECKÉHEZ (1Pét 5, 1-4)Szent Péter, az első pápa, főpásztori tekintélyével és egyházfői aggodalmával tanítja és figyelmezteti az egyházi elöljárókat hivatásuk betöltésére.

AZ EVANGÉLIUMHOZ (Mt 16, 13-19)Az Egyházhoz tartozás alapvető követelménye a Krisztus-hit. Jézus Istenségének megvallásáért lett Péter apostol az Egyház feje és szikla-alapja. Krisztus Istenségének megvallása épít minket az Egyházba.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEKImádkozzunk, Testvéreim, hogy szerte a világon, ahol csak hallottak Krisztusról és az Ő evangéliumáról, a hívek mind egyesüljenek Péter apostol utóda, a Pápa vezetése alatt.
  1. Add meg, Urunk, Egyházadnak az egységet hitben és szeretetben.
  2. Add hogy mindenütt figyelmesen és tanulékony lélekkel hallgassák földi helytartód, a Pápa szavát.
  3. Add, hogy az Egyház minden tagját tisztelet és engedelmesség kösse a Pápához.
  4. Add, Urunk, hogy az apostol-utódok vezetésével napról napra tökéletesebbek lehessünk.
  5. Add, hogy a küzdő Egyház tagjai sorából a megdicsőült Egyház tagjai közé juthassunk.
Urunk, Jézus Krisztus! Azt akartad, hogy híveid Szent Péter fősége alatt egyesüljenek, és engedelmeskedjenek Péter utódának, a Pápának. Kérünk, segítsd híveidet kegyelmeddel, hogy megnövekedjünk a tiszteletben és engedelmességben, és a Pápa vezetésével eljuthassunk Országod dicsőségébe. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

  1. Áldd meg Szent Péter mai utódját és az apostolok utódjait! Legyenek jó pásztorok, s a szolgálat legyen számukra egyre édesebb iga, hallgass meg, Urunk!
  2. Adj bátorságot Péter utódainak a történelem folyamán bátran élni a tőled kapott fölhatalmazással! Hogy merjenek oldani is, kötni is, rád és az idők jeleire figyelve, hallgass meg, Urunk!
  3. Nyissa meg szívünket a Szentlélek, és Te, mennyei Atyánk nyilatkoztasd ki számunkra is a test és a vér helyett, hogy kicsoda valójában Jézus! Hallgass meg, Urunk!
  4. Tedd figyelmessé a mai ember ínségeire az Egyházat, hogy ne a betű, hanem a Lélek szolgálatában segítsenek oltani az igazság utáni vágyunkat! Hallgass meg, Urunk!
  5. Hogy a Szent Péter székéhez, Rómába zarádokoló hívek hite tanúságot tegyen arról, hogy te vagy a Messiás, az élő Isten Fia! Hallgass meg, Urunk!
 Forrás ~ Internet