NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 30. – Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

Abban az időben: János apostol így szólt Jézushoz: 'Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.' Jézus ezt válaszolta: 'Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben, - azért, mert Krisztuséi vagytok, - bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.' Mk 9,38-43. 45. 47-48

Elmélkedés - 'Isten szól hozzánk'

Szeptember utolsó vasárnapján Egyházunk a Szentírás vasárnapját tartja. Olyan ünnep ez, amikor különösen is odafigyelünk Isten kinyilatkoztatására, Isten írott üzenetére, a Szentírásra, amely utat mutat nekünk az istengyermeki életre és az üdvösség felé. A Szentírással kapcsolatban lényeges fogalom a sugalmazás, amelyen azt értjük, hogy a Szentírás könyveit a szerzők nem maguktól írták, hanem az Isten által közölt üzenetet, az általa sugalmazott szavakat jegyezték le. A bibliai szövegek szerzője tehát maga Isten, aki emberek közreműködését vette igénybe, hogy mondanivalója, üzenete írott formában rögzüljön. Ennek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a szentírási szövegekhez közeledjünk és azokat helyesen értelmezzük. Nem tekinthetjük ugyanis csupán emberi munka eredményének, hanem Istentől származó szavakként kell olvasnunk azokat. Éppen a sugalmazás, az isteni szerzőség és eredet biztosítja a Szentírás értékét, benne valóban az üdvösségre vezető igazságot találjuk meg. Valahányszor a Szentírás olvasásába kezdünk, tudatosítsuk magunkban a sugalmazás, az isteni szerzőség tényét, mert különben legfeljebb egy történész kíváncsiságával fogjuk olvasni e régi szövegeket és aligha vesszük észre, hogy általuk maga Isten szól hozzánk. Az Egyház életében különleges helye és szerepe van Isten szavának. Isten szava hirdetésének, hallgatásának és ünneplésének sajátos helye a liturgia, azaz a szentmise és a többi szertartás. Minden liturgikus cselekmény jó alkalom arra, hogy az Egyház teljesítse küldetését, az isteni üzenet hirdetését, a hívek pedig befogadják ezt az üzenetet. Szent Jeromos, a Szentírás kiváló ismerője és fordítója, akinek emléknapjához kapcsolódik ez a mai ünnep, feltette a kérdést: 'Hogyan lehetne élni az írások ismerete nélkül, mikor általuk ismerjük meg magát Krisztust, aki a hívők élete?' Válaszként elmondhatjuk, hogy sem az ő korában, sem napjainkban nem képzelhető el a keresztény élet a Szentírás olvasása nélkül, hiszen benne, különösen is az evangéliumokban Krisztust ismerhetjük meg. A Szentírás olvasásának fontos szerepe van minden pap életében és szolgálatában, aki azt hirdeti, amit maga is olvas és megért Isten szavából. Ezt hirdeti a szentmisék alkalmával, a hitoktatás során, a felnőtteknek szóló katekézisek alkalmával. A hívek életére szintén jellemző a Szentírás olvasásának igyekezete, hiszen ebből merítenek erőt. Mind az egyházi szolgálattevőkre, azaz az igehirdetőkre, mind pedig a hívekre vonatkozik az a megállapítás, hogy a Szentírást imádságos lélekkel és nyitott szívvel érdemes olvasni. Csak akkor válhatunk az Úr tanítványaivá, ha nap mint nap olvassuk az igazság tanítását és életünket ehhez igazítjuk. Amikor elmerülünk Isten szavának olvasásában, akkor Isten bevon minket életébe, párbeszédre lép velünk, közli velünk mondanivalóját és válaszol kérdéseinkre, miközben mi is elé tárhatjuk gondolatainkat és érzéseinket. A mai ünnep, a Szentírás vasárnapja ösztönözzön minket arra, hogy újra központi helyre állítsuk életünkben Isten szavát! Legyünk Isten szavának hűséges hallgatói, hogy annak hiteles hirdetői is lehessünk!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Nap mint nap szomjazom igazságodra, készséges szívvel hallgatlak téged, aki utat mutatsz számomra a Szentírás szavai által. Tanulékony lélekkel figyelek rád és kifejezem készségemet, hogy tanításod szerint akarok élni. Alakítsd át életemet a te éltető és üdvösségre vezető igazságoddal! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 29. – Szombat, Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok

Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: 'Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.' Nátánáel megkérdezte: 'Honnan ismersz engem?' Jézus így felelt: 'Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.' Nátánáel erre elismerte: 'Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.' Jézus így szólt: 'Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.' Majd így folytatta: 'Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.' Jn 1,47-51

Elmélkedés

A mai napon ünnepelt három főangyal, Szent Mihály, Szent Gábor (Gábriel) és Szent Rafael az angyalok rangsorában a többi angyal felett áll. Szent Mihály, akinek neve annyit jelent: 'ki olyan mint az Isten?', a mennyei seregek vezére. Az ókori atyák írásaiban és a későbbi keresztény hagyományban Szent Mihály főangyal az Egyház oltalmazójaként, védelmezőjeként jelenik meg, ami arra bátorít minket, hogy a gonosszal vívott küzdelmeink során és a kísértések idején segítségét kérjük. Gábor főangyallal főként az evangéliumok elején találkozunk, mint aki hírt, üzenetet hoz Istentől. Ő hozza meg a jeruzsálemi templomban szolgálatot teljesítő Zakariásnak a hírt, hogy gyermeke fog születni, aki a Messiás előhírnöke lesz. Szintén ő ismerteti Máriával Isten akaratát, miszerint ő lesz a Megváltó édesanyja. Gábor főangyal emlékeztessen minket arra, hogy érdemes odafigyelnünk Isten küldötteire, akiktől megismerhetjük Isten velünk kapcsolatos tervét, hivatásunkat és küldetésünket. Rafael főangyal, akinek neve azt jelenti 'Isten gyógyít', egy a hét angyal közül, 'aki mindig készen áll, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen' (Tób 12,15). Szent Rafael védelmezzen minket a testi és lelki bajoktól, hogy mindenkor készen álljuk mi is az Úr elé lépni.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Atyánk, te elküldted egyszülött Fiadat, hogy általa kiengesztelj mindent, te jössz segítségünkre! Élő Isten Fia, aki osztoztál emberségünkben, és életedet adtad a világ megváltásáért, te jössz segítségünkre! Szentlélek, alászálltál Krisztusra és kiárasztod az Atya szeretetét minden emberre, te jössz segítségünkre! Krisztus add, hogy megtestesülésed és születésed miatt szeressük az emberi életet, te jössz segítségünkre! Add, hogy hűséged miatt mi is hűségesek maradjunk elkötelezettségünkben, te jössz segítségünkre! Amen.

Forrás ~ Internet
 
NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 28. – Péntek

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: 'Kinek tartanak engem az emberek?' Ők így válaszoltak: 'Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.' Ő tovább kérdezte: 'Hát ti kinek tartotok engem?' Péter válaszolt: 'Az Isten Fölkentjének.' Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: 'Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.' Lk 9,18-22

Elmélkedés

Az evangéliumokban megfigyelhetjük, hogy egy-egy lényeges cselekedete előtt Jézus imádkozik, imádságban ismeri meg a mennyei Atya akaratát. A mai részlet az Úr elmélyült imájával kezdődik, ami azt jelzi, hogy valami lényeges fog következni. Elérkezettnek látja az időt, hogy megkérdezze tanítványait: 'Kinek tartanak engem az emberek?', majd pedig az ő véleményükre is kíváncsi: 'Hát ti kinek tartotok engem?' Nyilvános működése kezdete óta mindenkit az a kérdés foglalkoztat, hogy ki Jézus? A kérdés helyes megválaszolása feleletet ad arra is, hogy honnan származik újszerű tanítása és honnan van hatalma a rendkívüli cselekedetekre és csodákra. A kérdések hátterében nem az húzódik meg, hogy éppen nem találnak jobb beszédtémát és unalmukban megvitatják a nép vélekedését Jézus személyével kapcsolatban, hanem valóban lényeges kérdések ezek. Az Úr azt akarja tudni, mennyire ismerte fel a nép, illetve a hozzá közelebb álló tanítványok, hogy ő a mennyei Atya küldötte, az Isten Fia. A nép körében sok a találgatás, de az apostolok nevében nyilatkozó Péter már komoly hitvallást tesz, amikor kijelenti Jézusról, hogy ő az Isten Fölkentje. Az a tény, hogy erre a döntő kérdésre Péter válaszol a többiek nevében is, kiemeli az ő elsődleges szerepét a tizenkettő testületében. Mivel a hitvallás igaz, az apostoloknak egyenlőre hallgatniuk kell Krisztus titkáról, erről csak a feltámadás után beszélhetnek.
© Horváth István Sándor

Imádság

Add nekem, Uram, kegyelmedet, hogy mindig velem legyen, velem dolgozzék, s kitartson velem mindvégig! Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam, ami neked leginkább helyesnek és kedvesnek tetszik! A te akaratod az enyém legyen, az én akaratom mindig kövesse a tiédet, s a lehető legjobban értsen vele egyet. Amen.
Canisius Szent Péter

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 27. – Csütörtök

Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: 'János támadt fel a halálból.' Mások szerint: 'Illés jelent meg újra.' Voltak, akik azt állították: 'A régi próféták közül kelt életre valamelyik.' Heródes így töprengett: 'Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát az, akiről ilyeneket hallok?' És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust. Lk 9,7-9

Elmélkedés

Jézus galileai működése lassan a végéhez közeledik. Miután felkészítette tanítványait, hogy elkísérjék őt Jeruzsálembe, küldetést adott nekik, hogy munkáját, igehirdetését folytassák. Amikor megjövendöli nekik szenvedését, halálát és megdicsőülését a feltámadás által, azt is nyíltan tudomásukra hozza, hogy az ő életük is megaláztatással, szenvedéssel, üldöztetéssel fog együtt járni, legalábbis akkor, ha kitartanak mellette, mert a tanítvány sorsa sem lehet más, mint a Mesteré. Aki az Úr küldetésében jár, annak nem kell személyes szükségleteire figyelnie, hanem egyedül a szolgálat hűséges teljesítésével kell foglalkoznia. Jézus újszerű tanítása és rendkívüli cselekedetei amúgy is feltűnést keltettek a nép körében, de az apostolok elküldésével még szélesebb körben keltette fel az emberek figyelmét, köztük az országrész uralkodójáét, Heródesét is. Benne is felmerült a kérdés: ki lehet az, aki ilyen cselekedetekre képes? Vélekedése a korabeli gondolkodás lenyomata. Jézus tanítása és tettei az embereket a múlt prófétáira emlékeztették, köztük Illés próféta személyére. A részlet azzal a megjegyzéssel zárul, hogy Heródes 'kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.' Esetében aligha beszélhetünk jószándékú keresésről, csupán emberi kíváncsiság indítja őt. Jézus személye örök titok marad azoknak, akiket csupán kíváncsiság vezet.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, ne engedd, hogy azt higgyem, a jóság, a barátságos magatartás csak afféle kis erény! Ellenkezőleg, igen nagy erény, mivel önuralmat, önzetlenséget, az igazság buzgó keresését, a testvéri szeretet ragyogó kifejezését jelenti: kegyelmeddel, ó, Jézus, az emberi és az isteni tökéletesség találkozik bennem. Amen.

Szent XXIII. János pápa

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 26. – Szerda

Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott neki az ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik: 'Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt! Két ruhátok se legyen! Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük!' Azok útra keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az evangéliumot, és meggyógyították a betegeket. Lk 9,1-6

Elmélkedés

A tizenkét apostolról Lukács evangéliumában először kiválasztásukkor olvashatunk (vö. Lk 6,12-16). Ezt követően akkor találkozunk velük testületileg, amikor Jézus tanító útja során kíséretében vannak (vö. Lk 8,1), vele járják a városokat és falvakat, hogy hallgassák az evangéliumot, amelynek majd egyszer ők is hirdetői lesznek. Harmadszor akkor szerepelnek, amikor küldetést kapnak Mesterüktől, ezt olvassuk a mai napon. Most olyan küldetést kapnak, amelyet Jézus földi tevékenysége alatt kell teljesíteniük. Jézus nem csak megbízatást ad nekik, hanem hatalmat is annak teljesítéséhez. Tehát mind a küldetés, mind a teljesítéshez szükséges erő is Krisztustól származik. A küldöttek nem a maguk erejéből, hanem a Jézustól kapott erő és hatalom birtokában képesek az ördögök kiűzésére és a betegek gyógyítására. Szolgálatuk csak akkor hozhat eredményt, ha Jézus nevében hirdetik az örömhírt és az ő nevében gyógyítják meg a betegeket. Ez a tény a Mester, mint küldetést adó és a tanítványok, mint küldöttek szoros kapcsolatát, egységét jelzi. Bár a mostani küldetés alkalmával nincs utalás arra, hogy Jézus mennybemenetelekor újabb küldetést kapnak az apostolok, mégis világos számunkra, hogy ez utóbbi fényében fogalmazódnak meg a küldöttekkel szembeni elvárások. A küldetéshez nincs szükség semmi másra, csak a Krisztustól kapott tanításra és hatalomra.
© Horváth István Sándor

Imádság

Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek. Az ő számára senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből, bűneinkből ma is kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle nyerhetünk. Kérünk, ne engedd, hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy készek legyünk mindig őszinte köszönetet mondani Neki, aki nem taszít el magától soha senkit, s aki azért jött közénk, hogy mindannyiunknak élete legyen. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 25. – Kedd

Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: 'Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.' Ő azonban így válaszolt: 'Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!' Lk 8,19-21

Elmélkedés

Az Isten szavának hatását, működését bemutató részt Jézus családjának érkezése zárja le, ezt olvashatjuk a mai evangéliumi részben. A rokonság fellépése alkalmat ad Jézusnak arra, hogy kijelentse: nem a vér szerinti rokonság, a származás vagy más földi kötelék alapozza meg a vele való kapcsolatot és a tanítványi életet, hanem Isten igéjének készséges hallgatása és az elfogadott igazság tettekre váltása. Ezért mondja a mi Urunk: 'Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!' Ezt az általános érvényű kijelentést helytelen volna a családi kapcsolatok megtagadásaként vagy a rokonságtól való elzárkózásként értelmezni, hiszen nyilvánvalóan nem erre utal. A mondás valójában meghívást jelent. Isten szava ugyanis új közösséget teremt, a Krisztushoz tartozók új közösségét. E közösségbe meghívást kapnak mindazok, akikhez eljut az örömhír, és ők azzal fejezik ki, hogy e közösséghez akarnak tartozni, hogy életükben megvalósítják, tettekre váltják azt. Szívesen hallgatom-e az Úr tanítását? Örömöt jelent-e számomra az, hogy Krisztus szavát hallgathatom? Törekszem-e a megismert tanítás egyre jobb megértésére? Felismerem-e benne az örök életre, az üdvösségre vezető igazságot? Törekszem-e az evangélium szerinti életre?
© Horváth István Sándor

Imádság

Egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk! Add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük Őt, Neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: Egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 24. – Hétfő

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé. Lk 8,16-18

Elmélkedés

A magvetőről szóló példázat, amelyet szombaton olvastunk, felvezette az Isten országáról szóló tanítást. Ezt egészíti ki újabb elemmel a mai részlet. A lámpa fényét senki nem akarja elrejteni, hiszen éppen azért szokás meggyújtani, hogy fényével bevilágítsa a házat. Nyilvánvaló, hogy Jézusnak az a szándéka, hogy az Isten országáról szóló tanítása elterjedjen mindenütt a világon és eljusson minden emberhez. Ez azonban most még csak viszonylag szűk körben valósul meg. Apostolainak és tanítványainak, és a későbbi korokban követőinek is éppen az lesz a küldetése, hogy az Úrtól kapott tanítás fényét továbbadják. A krisztusi örömhír nem maradhat titokban. Erre utal a következő mondás: 'Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne.' Az örömhír természete megkívánja, hogy aki megismerte, továbbadja azt. Most a tanítványok Krisztustól hallják az üdvösségre vezető tanítást, az Úr mennybemenetele, e világból való távozása után pedig nekik kell azt továbbadniuk, hirdetniük. A következő nemzedékeknek szintén az lesz a feladata, hogy azt átadják utódaiknak. A részletet Jézus kissé titokzatos mondása zárja le: 'Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.' A kijelentés azt jelentheti, hogy akik befogadják az örömhírt, egyre gazdagabbak lesznek lelkiekben, akik viszont nem szívlelik meg azt, idővel ráébrednek, hogy a tanítás csírája elszárad lelkükben.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 23. – Évközi 25. vasárnap

Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: 'Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.' Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni. Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: 'Miről vitatkoztatok az úton?' Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: 'Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.' Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: 'Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.' Mk 9,30-37

Elmélkedés - 'Az Úr szolgálata'

Két jelenetet kapcsol össze a mai evangélium Jézus életéből, megjövendöli szenvedését és tanítványait oktatja. A szenvedés megjövendölése háromszor szerepel, ez a második alkalom. Ebben az esetben csak a halál és a feltámadás gondolata szerepel. Ezt mondja Jézus: 'Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.' Három mozzanat szerepel a kijelentésben, mégpedig olyan formában, hogy nincs megjelölve a cselekvések alanya. Ki adja az emberek kezére, azaz ki szolgáltatja ki az Emberfiát? Kik ölik meg őt? Ki támasztja fel a halálból? A második két kérdésre viszonylag könnyen felelhetünk. Jézust emberek ölik meg, katonák okozzák szenvedéseit és ők feszítik keresztre. A halálból való feltámadása pedig Istennek, a mennyei Atyának köszönhető. Ő avatkozik be az események menetébe és hoz váratlan fordulatot azzal, hogy Fiát, Jézust nem hagyja a halál birodalmában, hanem feltámasztja őt az örök életre. Az első kérdésre viszont összetettebb a válasz. Ki adja Jézust az emberek kezére? Kinek az akarata, szándéka valósul meg azzal, hogy Jézust elítélik és megölik? Először is gondolhatunk Júdás, az áruló apostol személyére. Ő az, aki anyagi haszonért cserébe az Úr utolsó vacsorája után elvezeti a katonákat az Olajfák-hegyére, ahol elfogják őt. De gondolhatunk a főtanács tagjaira, a vallási vezetőkre, akik már jó ideje ellenfelet látnak Jézusban és keresik az alkalmat, hogyan okozhatnák vesztét. Ők azok, akik döntést hoznak arról, hogy Jézusnak, a sikeres vándortanítónak meg kell halnia, majd pedig a római helytartó, Pilátus elé viszik, hogy ő hozza meg a halálos ítéletet. Ha megmaradunk ennél az értelmezésnél, úgy tűnik, mintha csupán az emberi rosszindulat, harag és gyűlölet következményeként kellett volna Jézusnak szenvednie és meghalnia. Ez azonban nem a teljes igazság, mert kizárja Isten megváltó szándékát. A kiszolgáltatás, az emberek kezére adás tehát Istenre is vonatkozik, aki azt akarja, hogy a Fiú önként vállalja a szenvedést és a halált, és ez az áldozat hozza el az emberiség számára a megváltást, az Istennel való kiengesztelődést. Halálának és feltámadásának megjövendölése nem érinti meg túlzottan a tanítványokat, akik között valamiféle versengés alakul ki, azon vitatkoznak egymással, hogy ki a nagyobb közülük. Versengésük alkalmat ad Jézusnak, hogy az egyszerűségre, az alázatra és a szolgálatra oktassa őket. Szavaival világossá teszi számukra, hogy mindaz, amiről beszélgettek egymással, teljes ellentétben áll azzal, amire Mesterük szeretné felkészíteni őket. Jézus kérdésére, hogy miről vitatkoztak, ők hallgatnak, s ez a hallgatás azt jelzi, hogy szégyellik, amit tettek. Rögtön felismerték, hogy helytelen volt cselekedetük, mert Mesterüktől nem ezt tanulták. Látszik, hogy Jézus komolyan veszi a helyzetet és nem akarja gyorsan elintézni. Komolyságát jelzi, hogy leül, magához hívja a tizenkettőt, illetve később mondanivalóját még szemlélteti is azzal, hogy egy gyermeket állít közéjük. Ünnepélyesen mondja ki a lényeget: 'Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.' A kijelentés egyaránt vonatkozik őrá és tanítványaira. És a kijelentés vonatkozik énrám is, ha időnként dicsőségre, elismerésre, elsőségre vágyom. Az Úr szavai engem is szolgálatkészségre tanítanak, önfeláldozásának példája pedig engem is szolgálatra buzdít.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A keresztény ember hivatása a szolgálat. A szolgálat nem jelenthet senki számára olyan kényszerhelyzetet, amelyben meg kell aláznia magát mások előtt vagy amelyben emberi méltóságáról le kellene mondania. Ahhoz, hogy valaki a szolgálatot krisztusi értelemben tudja végezni, elengedhetetlen, hogy mindenekelőtt önmagán uralkodjon, azaz gyakorolja az önuralom erényét. Urunk, te arra tanítottad apostolaidat és minket is, hogy tevékenységünket tekintsük szolgálatnak, és legyünk mindenkinek a szolgái. Segíts minket, hogy az evangélium hirdetésének szolgálatába állítsuk életünket! Segíts, hogy az emberek közti kiengesztelődés és az Egyház szolgájává váljunk! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 22. – Szombat

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a példabeszédet mondta nekik: 'Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott.' E szavak után Jézus felkiáltott: 'Akinek füle van, hallja meg!' Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: 'Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban.' Lk 8,4-15

Elmélkedés

A magvetőről szóló példabeszédet és annak magyarázatát olvassuk a mai napon Lukács evangéliumából, amely példázat kis eltérésekkel Máté és Márk írásában is megtalálható. A magot elvető embernek az a szándéka, hogy minden mag jó földbe hulljon, de elkerülhetetlen, hogy munkája során egyes szemek terméketlen talajra hulljanak vagy valami megakadályozza fejlődésüket. A magyarázat minden bizonnyal azt a szemléletet, értelmezést tükrözi, amely az ősegyházban, Lukács művének keletkezése idején a legelterjedtebb volt. Ezek szerint a mag az Isten igéje, üzenete, tanítása, amely bőséges termést hoz azokban, akiknek szívében termékeny talajra hull, azaz készek e tanítás szerint élni. Némely útszélre hullott magot a madarak megesznek, azaz a gonosz eltávolítja az emberek szívéből a jó tanítást. Más magok kietlen földbe, kövek közé hullanak, ezért nem tudnak kifejlődni, azaz a gonosz kísértései közepette nem törekszenek a tanítás megélésére. Ismét más magokat a bogáncsok elfojtanak, azaz a földi élet élvezetei megakadályozzák növekedésüket. A példázat emellett más értelmezéseket is megenged. Például azt, hogy Krisztus tanítványa váljon magvetővé, az evangélium hirdetőjévé! Adjuk tovább azt az örömhírt, amely számunkra és mások számára is éltető erő, az üdvösség igaz tanítása!
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 21. – Péntek, Szent Máté apostol és evangélista

Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: 'Kövess engem!' Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: 'Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?' Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: 'Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: 'Irgalmasságot várok és nem áldozatot.' Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.' Mt 9,9-13

Elmélkedés

A mai napon Szent Mátét, a vámosból lett apostolt és az első evangélium szerzőjét ünnepeljük. Máté írása leginkább egy életrajzhoz hasonlítható, amely Jézus Krisztus életét hivatott bemutatni, de több annál, mert nyilvánvaló szándéka az, hogy bevonja az olvasót az események menetébe Jézus születésétől egészen feltámadásáig és mennybemeneteléig. Máté evangéliumát akkor olvassuk igazán élvezettel és akkor fog ránk hatást gyakorolni, ha beleéljük magunkat a történésekbe. Máté úgy mutatja be Jézust, mint a zsidó nép, a választott nép fiát, aki jól ismeri e nép vallási hagyományait, ugyanakkor tanítása újdonságot jelent. Jézus nem törli el és nem semmisíti meg az ószövetségi idők törvényeit, hanem azokat beteljesítve kezdi el Isten országát hirdetni és létrehozni az Egyházat, mint az újszövetség népét. Máté abban akarta segíteni elsősorban zsidó származású egykori olvasóit, hogy Jézusban, aki Dávid családjából származott, beteljesedtek a Messiásról, a Megváltóról szóló prófétai jövendölések, az ő személyében valóban az Isten Fia jött el emberi világunkba. Bár Jézus kereszthalála a korabeli emberek számára botrány volt, mégis az ő halála szerezte meg mindenki számára a megváltást, feltámadása pedig azt igazolta, hogy Isten Fia volt. Máté és a többi evangélista művének olvasása indítson mindannyiunkat az evangélium szerinti életre!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, áldd meg földünket, amelyre leszáll az éj sötétje, áldd meg a városokat és a falvakat! Küldd a hazatérő édesapa elé gyermekeit a mosoly angyalával arcukon! Simítsd el a házastársak nézeteltéréseit. Szerezz békét a testvérek között! Tedd derűssé ezt a néhány órát mindegyikük számára, hogy legalább amikor együtt vannak, ne szidalmazzon téged senki, hanem szeressen! Imádkozom mindazokért, akik ma este nem imádkoznak hozzád. Szeretlek téged mindazokért, akik már nem szeretnek téged. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 20. – Csütörtök

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: 'Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő.' Jézus akkor hozzá fordult: 'Simon, mondanék neked valamit.' Az így válaszolt: 'Mester, beszélj!' 'Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?' 'Úgy gondolom az, akinek többet engedett el' - felelte Simon. 'Helyesen ítéltél' -válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: 'Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.' Aztán így szólt az asszonyhoz: 'Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!' Lk 7,36-50

Elmélkedés

Jézusnak, a bűnösök felé megmutatkozó nyitottsága, irgalma, szeretete sokszor megütközést váltott ki a farizeusokból és az írástudókból. Ők ugyanis abból indultak ki, hogy bűnös emberekkel semmiféle kapcsolatot nem szabad, nem érdemes fenntartani, ezért kerülték azok társaságát, akik nyilvános bűnösöknek számítottak, mint például a vámosok. A mai evangéliumi történet is a farizeusok és Jézus bűnösök iránti ellentétes gondolkodását szemlélteti. Az elbeszélés egy vendéglátással indul. Az ünnepi étkezést azonban megzavarja a hívatlan vendég, a bűnös asszony megjelenése, s ettől kezdve az ő személye határozza meg az események alakulását. A köztudottan bűnös asszony sírni kezd, könnyei Jézus lábára hullanak, majd hajával megtörli és megcsókolja az Úr lábát, végül pedig az illatos olajjal megkeni. Cselekedeteit az evangélista nem minősíti, de világos számunkra, hogy bűnbánatának, alázatának és szeretetének megnyilvánulása mindez. A vendéglátó farizeus azonban mindebből semmit sem lát, az ő szemében az asszony továbbra is egy bűnös nő, aki illetlenül viselkedik. Gondolatait azonban Jézus jól ismeri, ezért arra akarja tanítani, hogy nézzen a cselekedetek mögé és fedezze fel az asszony szívének érzéseit. A történet üzenete így hangzik: Ha kifejezem alázatomat és szeretetemet Isten iránt, a legnagyobb ajándékot, bűneim bocsánatát kapom tőle.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Te vagy, aki megalkottál, aki ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, testvéreket magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. A kevesebbet vagy a talentumot azért adtad, hogy akaratodat teljesítsem. Tudom, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem engedem, hogy szereteted általuk terjedjen a világban. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 19. – Szerda

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: 'Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz: 'Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.' Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: 'Ördöge van.' Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: 'Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!' Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.' Lk 7,31-35

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenet Jézus kérdésével kezdődik: 'Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait?' Kire gondol? Vajon összes kortársára? A későbbiekben kiderül, hogy nem mindenkire, hanem azokra, akik elutasítóak Istennel szemben, azaz sem Keresztelő János, sem Jézus tanítására nem hallgattak. Az ő magatartásukat az utcán játszó gyermekek hasonlata világítja meg. A gyermekek egy csoportja hiába akarja furulyaszóval játékra hívni a többieket, ők nem hajlandóak a játékra, majd pedig a siránkozás sem váltott ki belőlük semmit. Kedvtelenségükből, semmittevésükből, unatkozásukból semmi nem tudta kimozdítani őket, közömbösek maradtak mindenféle üzenet, felhívás iránt. A hasonlatban a furulyaszó és a siratóének kétféle hangnemet jelent. Az utóbbi Keresztelő János kemény beszédét, határozott fellépését szemlélteti, aki bűnbánatra szólította fel a népet és isteni büntetést helyezett kilátásba a megtérés elhalasztása vagy elmaradása esetére. Jézus más hangnemben beszélt, örömhírt hirdetett, meghívta az embereket az Isten országába, azt hirdette, hogy ez a meghívás mindenkinek, még a bűnösöknek is szól. Jézus ítélete tehát azok felé hangzik el, akik nem hallgattak sem Jánosra, sem őrá, s ezzel magát Istent utasították el. Én hallgatok-e Isten küldötteinek figyelmeztető szavára?
© Horváth István Sándor

Imádság

Megváltó Krisztusunk! Egységre hívtál minket, mint ahogy te is egy vagy az Atyával. Olyan egységre, amelyben szeretet, egyetértés és önzetlenség uralkodik. Olyan egységre, amely örömet és boldogságot szül. Kimondhatatlan a hálánk, Urunk, hogy részünk lehet benned és a te szeretetedben, amellyel vagy irántunk, amelyet meg sem érdemlünk! Tarts meg ebben az egységben, ne hagyd, hogy a bűn újra visszataszítson minket a szeretetlen, önző világba, ahol csak széthúzás és az egymástól való eltávolodás vár ránk! Segíts nekünk, hogy azok közül, akik még rabjai a gonosznak, minél többet tudjunk kihalászni és megmenteni az életnek! Mert nélküled semmit sem tehetünk. Nélküled nem jutunk el az egységre. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 18. – Kedd

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: 'Ne sírj!' Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: 'Ifjú, mondom neked, kelj föl!' A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának. Lk 7,11-17

Elmélkedés

A négy evangélium közül egyedül Lukács írásában található meg a naimi ifjú feltámasztása, amiről a mai napon olvasunk. Az előzőekben a kafarnaumi százados 'halálán lévő' szolgájának meggyógyítása szerepelt, ehhez képest fokozást jelent a halott fiú feltámasztása. Az elbeszélés szerint senki nem kéri Jézust arra, hogy tegyen valamit, hanem saját kezdeményezésére cselekszik. Arról sincs szó, hogy bárki is kifejezné hitét Jézus iránt, aki most nem imádkozik, mint sok más csodája előtt, hanem azonnal cselekszik. Az evangélista az Úr indíttatását így jelöli meg: amikor meglátta az özvegyasszonyt, 'megesett rajta a szíve.' Jézus azonnal átlátja az özvegy helyzetét. Férje meghalt, idős korára egyetlen támasza, segítője a fia lett volna, de most őt is elveszítette. A történet egyik kijelentése így hangzik: 'Az édesanyát sokan kísérték a városból.' Ez annak a jele, hogy sokan osztoztak bánatában, részvétet éreztek iránta, mondhatjuk, hogy az ő szívük is megesett az asszonyon. Ők azonban nem tudtak segíteni, mert a halállal szemben az emberi erő mit sem ér. Jézus viszont képes segíteni, ezért amikor irgalommal tekint az özvegyre, már megszületik fejében a cselekvés gondolata. Az Úr együttérzésből, irgalomból cselekszik, feltámasztja a fiút az életre, visszaadja őt édesanyjának. Az együttérzés, a szánalom ne maradjon csupán érzés bennünk, hanem indítson minket jócselekedetre!
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 17. – Hétfő

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: 'Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.' Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: 'Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: 'Menj!' - akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: 'Jöjj ide!' - akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: 'Tedd meg ezt!' - akkor megteszi.' Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: 'Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.' Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták. Lk 7,1-10

Elmélkedés

A kafarnaumi százados esetét, amit a mai napon olvasunk, a Jézus csodáiról szóló történetek közé szokás sorolni, pedig valójában nem is csodaelbeszélésről van szó. Az evangéliumokban a gyógyító csodák leírásában sajátos elemekkel találkozunk, mint például a beteg találkozása Jézussal, betegségének leírása, kérésének kifejezése, amely hitéről tanúskodik, Jézus imája a gyógyítás előtt, sajátos mozdulata, cselekedete, ami a csodát eredményezi és a beteg személy gyógyulásának igazolása. Mindezek hiányoznak a mostani történetből, a beteg nincs is jelen. Az elbeszélésben tehát nem a gyógyítás, nem a csoda áll a középpontban, hanem a százados hite és alázata. A hit és az alázat fejeződik ki kérésében, Jézussal való rövid beszélgetésében és az Úr is e kettőt dicséri meg, illetve jutalmazza meg azzal, hogy a szolga meggyógyul. Ez az eset nem azt akarja bemutatni, hogy milyen rendkívüli képességekkel rendelkezik Jézus, azaz még távolból is képes meggyógyítani egy halálán lévő embert, hanem a hit jelentőségét akarja kiemelni. Ebből a szempontból bátorítást jelent számunkra, hogy az Úrhoz forduljunk kéréseinkkel. Nem követelőzve, hanem alázattal, méltatlanságomat elismerve érdemes Jézushoz fordulnom. Nekem is elég 'egy szót' kérnem, mert ha ezt hittel teszem, teljesülni fog.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, add, hogy elvethessem a szívekbe a te igéid csíráit. Mindannyiunkat örök életre hívsz. Rajtam múlik, hogy hány szívben fogan meg szavad életem példája által. Küldj munkásként földjeidre. Add meg a kellő bátorságot, mert ha csak egy is a legkisebbek közül meghallja szavad, ha csak egy szívben jó talajra talál a mag általam, az az örök élet forrása lehet! Tégy engem is jó talajjá, hogy állandó kapcsolatban lehessek veled, hogy gyökeret verjen bennem szent jelenléted. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. szeptember 16. – Évközi 24. vasárnap

Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: 'Kinek tartanak engem az emberek?' Azok így válaszoltak: 'Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.' Erre megkérdezte tőlük: 'Hát ti mit mondotok, ki vagyok?' Péter válaszolt: 'Te vagy a Messiás!' Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: 'Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.' Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: 'Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.' Mk 8,27-35

Elmélkedés - 'Ki valójában Jézus?'

Szent Márk evangéliumának hátterében végighúzódik a Jézus személyéhez kapcsolódó kérdés: Ki ő valójában? Nem fogalmazódik meg ez a kérdés olyan konkrét formában, mint a mai evangéliumi részben, de az evangélista mindvégig erre a kérdésre szeretne választ adni, illetve arra készteti írásának olvasóit, hogy gondolkodjanak el ezen és válaszoljanak a kérdésre. Márk rögtön írásának bevezetésében ad egy választ, amikor így kezdi művét: 'Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete' (Mk 1,1). Az evangélium végén pedig a Jézus keresztre feszítését irányító római katonatiszt szájába adja a hitvallást: 'Ez az ember valóban Isten Fia volt' (Mk 15,39). E két végpont között még számos alkalommal találkozunk olyan jelenetekkel, amelyek megvilágítják Jézus kilétét. Ilyen jelentős esemény az Úr megkeresztelkedése, amikor az égből a következő szózat hallatszik: 'Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik' (Mk 1,11), azaz a mennyei Atya tesz tanúságot arról, hogy Jézus az ő Fia. Jézus nyilvános működése idején az embereket megszálló gonosz lelkek is felismerik, hogy ki űzi ki őket az emberekből. Egy ilyen eset a kafarnaumi zsinagógában történt, amikor a gonosz kijelenti Jézusról: 'Tudom ki vagy: az Isten Szentje!' (Mk 1,24). Más alkalommal, amikor a tisztátalan lelkek meglátták Jézust, leborultak előtte és így kiáltoztak: 'Te vagy az Isten Fia' (Mk 3,11-12). Jézus tehát olyan erő birtokában van, amely felülmúlja az emberi hatalmat, isteni erejével képes megszabadítani a megszállottakat a gonosztól. Érdemes felidéznünk a tengeri vihar lecsendesítésének eseményét, amelyet követően a tanítványok csodálkozva kérdezik: 'Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?' (Mk 4,41). A mai evangéliumban Jézus felteszi a kérdést: 'Kinek tartanak engem az emberek?' Ez az egyetlen alkalom, amikor az Úr ilyet kérdez. A felelet bizonytalanságról árulkodik. Egyesek szerint talán Keresztelő János tért vissza a halálból, mások szerint Illés próféta vagy valamelyik próféta jött el Jézus személyében. A bizonytalanság oka, hogy Jézus tanítása valóban újszerű, illetve olyan tetteket hajt végre, amelyekre ember nem képes, de nem tudják azt, hogy milyen erő birtokában tud gyógyítani, csodákat tenni. Fellépése megosztást kelt, hiszen tanítását és csodáit lelkesen, hittel fogadja a néptömeg, miközben a vallási vezetők igyekeznek belekötni tanításába és értetlenül szemlélik csodáit.A bizonytalan válaszok után Jézus még személyesebbé teszi a kérdést, most már kifejezetten tanítványai véleményére kíváncsi: 'Hát ti mit mondotok, ki vagyok?' Péter apostol válasza felülmúlja a korábban elhangzott feleleteket: 'Te vagy a Messiás!' A válasz arról tanúskodik, hogy Péter felismeri, hogy Jézus személyében beteljesedtek a Messiásról szóló prófétai jövendölések. Ennek értelmében Jézus egyedülálló személy, különleges hatalommal és küldetéssel, hiszen prófétából több is van, sokat küldött Isten az évszázadok során, de Messiás csak egyetlen van. A messiási cím, megnevezés hallatán Jézus fontosnak tartja ehhez hozzákapcsolni a szenvedéséről szóló jövendölést. Ezzel próbálja helyreigazítani tanítványai elképzelését az ő messiási hatalmáról. A korabeli felfogás szerint az eljövendő Messiás majd egy uralkodó, talán király lesz. Jézus viszont nem tör ilyen uralomra, nem vágyakozik földi királyságot létrehozni, hanem majd az ő szenvedésében és halálában fog megmutatkozni az, hogy ő a Messiás. A kérdés, hogy ki valójában Jézus, ma nekem szól. Jó volna megfogalmaznom véleményemet, hitvallásomat.
© Horváth István Sándor

Imádság

Üdvözítő Istenünk! El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a te akaratod az volt, hogy szenvedésével és halálával váltson meg bennünket Jézus. Be kell látnunk: félre kell tennünk emberi gondolatainkat, hogy megérthessük a te szándékaidat! Azt az isteni szándékot, amely megengedte az emberi gyűlölet tombolását, megengedte a keresztre feszítést azért, hogy a szeretet legnagyobb jelét adja. A te irántunk való szereteted legnagyobb tanújelét láthatjuk abban, hogy Fiad, Jézus értünk szenvedett és értünk halt meg a keresztfán. Segíts felismerni Jézusban Megváltónkat! Amen.

Forrás ~ Internet