NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 31. – Kedd

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: 'Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!' Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: 'Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.' És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: 'Ki érintette meg a ruhámat?' Tanítványai ezt válaszolták: 'Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?' De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett - mert hisz tudta, hogy mi történt vele -, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: 'Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!' Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: 'Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?' A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: 'Ne félj, csak higgy!' Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: 'Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.' Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement a helyiségbe, ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: 'Talita kúm', ami annyit jelent: 'Kislány, mondom neked, kelj föl!' A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak. Mk 5,21-43

Elmélkedés

A mai evangéliumban két csodáról olvashatunk. Jairusnak, a zsinagógai elöljárónak a kérése és az ő házában történtek mintegy keretbe foglalják a vérfolyásban szenvedő asszony gyógyulását. E kettős csodánál is érdemes odafigyelnünk a hasonló elemekre, amelyek mély lelki tartalmat hordoznak.

Szembetűnő, hogy az asszony immár tizenkét éve szenved betegségében, Jairus lánya pedig tizenkét esztendős. Ennél azonban lényegesebb elem, hogy mindkét esetnél a gyógyítás a hitre adott válasz. Jairus önmagában a kéréssel, hogy Jézus jöjjön el házába beteg gyermekéhez, kifejezi hitét az Úr iránt. Ha nem hinne Jézus gyógyító hatalmában és erejében, aligha kérne ilyet. Amikor pedig megérkeznek házából a szomorú hírrel a szolgák, hogy a kislány időközben meghalt, akkor az Úr a hit fontosságára emlékeztetve bátorítja az apát: 'Ne félj, csak higgy!' Az asszony ugyan nem mondja ki szavakkal azt, hogy hisz Jézusban, de gondolatait az evangélista lejegyzi: 'Ha csak Jézusnak a ruháját érintem is, meggyógyulok.' Ezt a szavakkal ki nem mondott, láthatatlan hitet Jézus azonnal megérzi, ezért így dicséri meg a betegségétől megszabaduló asszonyt: 'Leányom, hited meggyógyított téged.' Lényeges továbbá mindkét csodánál az érintés. Az egyiknél az asszony kezdeményezi ezt, a másik esetben Jézus érinti meg a kislányt, kezét megfogva segíti fel őt, támasztja fel a halálból. S végül azt is említsük meg, hogy e csodákkal Jézus új életet ajándékoz. Az asszony élete gyógyulásától fogva teljesen megváltozik, megújul, és a kislány is új életet kap.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek, és egyre hívebben kövesselek. Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te énbennem. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 30. – Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: 'Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!' Jézus ráparancsolt ugyanis: 'Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!' Erre Jézus megkérdezte tőle: 'Mi a neved?' Azt válaszolta: 'Légió a nevem, mert sokan vagyunk.' Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: 'Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!' Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: 'Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!' Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott. Mk 5,1-20

Elmélkedés

A tengeri vihar lecsendesítése - szombati evangélium - után Márk írásában egy érdekes csodát olvasunk a mai napon. Jézus egy egész sereg ördögöt űz ki egy megszállott emberből. Bár a két esemény különbözik egymástól, mégis felfedezhetünk bennük közös elemeket. Elsőként a Jézus szavában rejlő különleges erőt nevezhetjük meg. Parancsol a háborgó tengernek és az rögtön elcsendesedik. Ráparancsol a tisztátalan lelkekre és azok azonnal távoznak a megszállottakból. Teremtő és újjáteremtő ez a krisztusi parancs és felszólítás, amelynek a teremtett dolgok engedelmeskednek. Második fontos elem, hogy Jézus olyan esetekben is képes segíteni, amikor emberileg már kilátástalan a helyzet. A viharban evező tanítványokat halálfélelem tölti el, tudják, hogy a természet félelmetes erőivel szemben tehetetlenek. A megszállott ember pedig olyan nyomorúságos helyzetben van, hogy rajta senki ember nem képes segíteni. A harmadik lényeges hasonlóság, hogy Jézus szabadító cselekedeteket hajt végre. Megszabadítja tanítványait a halálos veszélytől és megszabadítja a megszállottat az ördög hatalmától. S végezetül hozzátehetjük, hogy e csodák elgondolkoztatják az embereket és azt a kérdést vetik fel a jelenlévőkben, hogy ki valójában Jézus? Minden csoda isteni jel, amelynek hatására elindulhatok a hit útján.

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 29. – Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, 

leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. 

Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:

'Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.

Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. 

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.

Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, 

ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.

Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.' Mt 5,1-12a

Elmélkedés - 'A boldogságok helye'

Évekkel ezelőtt, egy németországi zarándoklat alkalmával felkerestük Szent István király feleségének, Boldog Gizellának sírját Passauban. A szentmise és az ebéd után lehetőség volt egyéni városnézésre, melynek során betértem egy könyvesboltba, mert egy gyógynövényekkel is foglalkozó kertész ismerősöm még az indulás előtt megkért, vigyek neki valamilyen könyvet Bingeni Szent Hildegárdról. Emlékezetem szerint talán akkortájt kezdtek divatossá válni a rupertsbergi bencés apácakolostor apátnőjének művei. Hildegárd a XII. században, a keresztes háborúk idején élt, a középkor egyik legnagyobb női szentje. Legjelentősebb műve misztikus látomásait foglalja össze. Bölcs meglátásai miatt számos világi és egyházi vezető kérte tanácsát különböző ügyekben. Több száz olyan levél maradt az utókorra, amelyeket Hildegárd ilyen esetekben írt. Írásai között több olyan mű is található, amelyek a természettel és a természetes gyógyítással foglalkoznak. Szent Hildegárd elgondolása szerint a gyógyulás elképzelhetetlen Isten segítsége nélkül. A testi betegségeket úgy érdemes gyógyítani, ha a lelki sebeket is gyógyítjuk. A gyógyítással foglalkozó művei lettek az utóbbi időben divatossá, és mostanában szinte minden kolostori könyvesboltban vagy ajándékboltban megtalálhatóak. Én viszont annak idején nem egy egyházi boltba tévedtem be, ezért az eladó segítségét kértem. Ő pedig kis gondolkodás után nem az egyházi, vallási, teológiai könyvek polcához, de nem is a biológiával vagy gyógynövényekkel foglalkozó könyvek részlegéhez vezetett, hanem egy olyan polchoz, melynek tetején az ezotéria szó szerepelt. Meglepődtem és elmosolyodtam a meglátásom szerint sikertelen választáson, mert itt biztosan nem kerestem volna Hildegárd műveit. Úgy tűnt nekem, hogy a könyvesbolt tulajdonosai annak idején nem nagyon tudták elhelyezni Szent Hildegárd munkásságát. A példát azért említem, mert Jézus boldogság-mondásaival kapcsolatban is mintha hasonló volna a helyzet. Még a vallásukat gyakorló keresztények számára sem könnyű e mondások értelmezése és főként nem azok megélése életükben. Úgy tűnik, hogy két évezred óta keressük ezen ellentmondásosnak tűnő kijelentések helyét az Egyházban és személyes életünkben. Sokszor szinte teljesen értelmezhetetlenek számunkra az Úr kijelentései, mert egészen más elképzeléseink vannak az emberi boldogságról és főként személyes boldogságunkról. Miért volnának boldogok a szegények, a sírók, a szelídek, az éhezők és a szomjazók vagy éppen az irgalmas szívűek? Miért volnának boldogok az üldözöttek vagy azok, akiket igazságtalanul megvádolnak? Bár a fiatalok a karriert, a hírnevet és a vagyon gyarapodását nevezik meg általában, mint személyes boldogságuk érdekében elérendő célt, a hosszabb kutatások egyértelműen azt bizonyítják, hogy ezek nem tudnak igazán senkit sem boldoggá tenni. A boldogság-érzet kialakulásában és erősödésében inkább a személyes kapcsolatoknak és azok minőségének van jelentős szerepe. Ha megértéssel vagyunk mások felé és békességre törekszünk embertársainkkal, ha készek vagyunk önzetlenül segíteni felebarátainknak, akkor valóban boldognak érezzük magunkat. Jézus kijelentései megadják a választ arra a kérdésre, hogy miért az általa felsoroltak az igazán boldogok. Azért, mert nem a földi kincsektől vagy evilági javaktól várják boldogságukat, hanem Istentől. Isten vezeti el őket a mennyek országába, ő ad nekik vigasztalást, ő mutatja meg nekik irgalmát és ő tárja fel önmagát előttük. Ha azt szeretnénk, hogy Istennek helye legyen az életünkben, akkor induljunk el a Jézus által javasolt boldogságok útján!

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te nem csupán hirdetted a boldogság útját, hanem élted is. A boldogságot az jelentette számodra, hogy engedelmeskedtél az Atyának és szolgáltad az embereket. Minket is arra hívsz, hogy kövessük a te utadat, kövessünk téged. Bizalom nélkül nem tudunk elindulni ezen az úton. Hinnünk kell a hihetetlenben, s bíznunk kell abban, hogy Isten jót akar nekünk, boldogságunkat és üdvösségünket akarja. Bíznunk kell abban, hogy ez az út mindig biztosabb, mint a mi emberi útjaink, hiszen azok sokszor kudarcba és boldogtalanságba vezetnek. Segíts minket, Urunk, hogy veled éljünk és veled járjuk a boldogság útját! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 28. – Szombat

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: 'Keljünk át a túlsó partra.' Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: 'Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?' Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: 'Hallgass el, nyugodj meg!' A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: 'Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?' Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: 'Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?' Mk 4,35-41

Elmélkedés

A csodás gyógyítások és Jézus tanításának rövid, lényegre törő ismertetése után Márk evangélista egy természeti csodát ír le, Jézus lecsendesíti a tengeri vihart. Az esemény szintén azt bizonyítja, hogy az Úr isteni hatalommal rendelkezik, képes parancsolni a természet erőinek, s azok engedelmeskednek neki. A történetben érdemes odafigyelnünk a szereplők kérdéseire. Párbeszédnek csak a legnagyobb jóindulattal nevezhetjük az elhangzottakat, mert tulajdonképpen egyetlen elhangzó kérdésre sincs szóbeli felelet. Az elbeszélés első kérdését az apostolok teszik fel, akiket halálfélelem tölt el a tengeri viharban és úgy érzik, hogy mindjárt elsüllyed a bárka. Ezt kérdezik Jézustól: 'Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?' De Jézus egyetlen szóval sem válaszol nekik, hanem felkel és egy határozott felszólítással, paranccsal elnémítja a vihart. Szóbeli választ ugyan nem ad, de cselekedete annak minősül. Ezt követően ő fordul kérdéssel tanítványaihoz, amelyből kiérezzük a számonkérést: 'Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?' Az Úr kérdésére a tanítványok semmit sem tudnak felelni. Majd a történet lezárásaként már nem Mesterükhöz, hanem egymáshoz fordulnak a tanítványok: 'Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?' E kérdésre sincs szóbeli válasz, de ez a kérdés már tulajdonképpen az evangélium olvasójához szól. Nekem kell választ adnom, nekem kell megvallanom, hogy mit gondolok Jézus személyéről.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Hiszem, hogy te az Isten Fia vagy. Hiszem, hogy te vagy az Isten báránya, aki elveszed a világ bűneit. Hiszem, hogy te vagy minden ember Megváltója. Tégy engem hűséges tanítványoddá, hogy hozzád hasonlóan éljek! Tégy engem követőddé, hogy vezetéseddel az Atyához jussak! Tégy engem világossággá, hogy a benned való hit terjesztője legyek! Tégy engem buzgóvá, hogy az igazságot keresőket hozzád vezessem! Amen.

Forrás ~ Internet

 

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 27. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: 'Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.' Majd folytatta: 'Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.' Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. Mk 4,26-34

Elmélkedés

Miután az előzményekben Jézus számos cselekedetét és csodáját lejegyezte, Márk evangélista áttér az Úr tanítására. Írásában hiába is keresnénk olyan hosszúságú beszédeket, mint például Máté evangéliumában a hegyi beszéd. Márk nagyon röviden és tömören jegyzi le Jézus beszédét, s ennek oka nem az ő szűkszavúsága vagy tájékozatlansága, hanem egyszerűen az, hogy időben az ő műve előbb keletkezett, mint a többi evangélium. Máté és Lukács már évekkel később írja meg evangéliumát, amikor a jézusi tanítás már gazdagabban élt a szóbeli hagyományban. A magvetőről szóló példabeszéd Isten országát, annak megvalósulását és növekedését szemlélteti. A szentírástudósok alapvetően két irányba indulnak el a történet értelmezése kapcsán. Az egyik lehetséges magyarázat szerint a példázatban szereplő magvető Jézus, aki Isten országának örömhírét, tanítását, mint jó magot veti az emberek szívébe. A másik elképzelés szerint a magvető inkább Krisztus követőit, tanítványait jelképezi a történetben, azaz a keresztény embereknek minden korban azon kell fáradozniuk, hogy az Úr művét folytassák. Isten igéjét, az örök életre vezető igazságot nekünk kell elvetnünk a mai világ emberének szívébe, hogy Isten országa fennmaradjon és növekedjen. A növekedést ugyan maga Isten biztosítja kegyelme által, de a mi közreműködésünket és szolgálatunkat kéri, hogy országa, uralma jelen legyen a világban.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban. Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy időtöltéssel. Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher legyen, hanem öröm. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 26. – Csütörtök, Szent Timóteus és Szent Titusz

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: 'Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: 'Békesség e háznak!' Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!' Lk 10,1-9

Elmélkedés

Szent Pál apostol tegnapi ünnepe után a mai napon az ő két buzgó munkatársára, Szent Timóteusra és Szent Tituszra emlékezünk. Pál apostol Timóteust a második missziós útja alkalmával vette maga mellé Lisztra városában. Az Apostolok Cselekedeteiben Pál választásának okát Lukács evangélista abban látja, hogy a helyi, lisztrai és az Ikóniumban élő keresztények 'jó véleménnyel voltak róla' (ApCsel 16,2). A lisztrai és ikóniumi keresztény közösség tagjainak ez a véleménye mindenképpen igaznak bizonyult, hiszen Timóteus személyében Pál egy olyan, valóban elkötelezett útitársat kapott, akire később fontos küldetést, illetve az efezusi egyház vezetését, mint püspökre bízhatta. A filippieknek címzett levelében a népek apostola így dicséri munkatársát: 'Senkim sincs ugyanis, aki lélekben annyira hozzám hasonló volna és olyan őszintén szívén viselné ügyeteket' (Fil 2,20), mint Timóteus, akit hozzájuk küld. Szent Titusz szintén többször feltűnik Pál apostol mellett útjai során, elkíséri például Jeruzsálembe, az úgynevezett apostoli zsinatra. Később Pál kétszer is elküldi őt Korintusba, először a megbékélés érdekében, majd a jeruzsálemi hívek számára történő gyűjtés miatt. Feladatait Titusz hűséggel, nagy hozzáértéssel és buzgósággal teljesíti. Pál apostol, Timóteus és Titusz példája egyaránt arra tanít minket, hogy apostoli buzgósággal, másokkal egyetértésben fáradozzunk Krisztus ügyéért.
© Horváth István Sándor

Imádság

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 25. – Szerda, Szent Pál apostol megtérése

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak. Mk 16,15-18

Elmélkedés

Pál apostol életének nagy fordulatára, a megtérésére emlékezünk a mai ünnepen. Azzal a szándékkal indult útnak Jeruzsálemből Damaszkusz városába, hogy ott elfogja az új vallás képviselőit, a keresztényeket. Az úton azonban Krisztus jelent meg neki egy látomásban, s e találkozásnak köszönhetően egészen új irányt vett Pál élete. Ettől kezdve ő is annak a vallásnak a követője és lelkes hirdetője lett, amelyet korábban elítélt és károsnak tartott. Még a látványos damaszkuszi jelenetnél is izgalmasabb a Pál lelkében végbemenő változás. A zsidó vallásosság szerint az ember a törvénynek köszönhetően juthat el az üdvösségre. Isten éppen azzal a szándékkal adta a választott nép számára Mózes idejében a törvényt, hogy ezzel jelölje ki az üdvösség útját. A zsidó gondolkodás szerint egyedül a törvény, pontosabban annak megtartása üdvözítheti az embert. Pál is ezt a nézetet vallotta, hiszen zsidó származású volt, sőt, a vallásosság tekintetében a legszigorúbb irányzathoz, a farizeusokhoz tartozott. Az első keresztények közül talán sokakban nem is tudatosult, hogy amikor Jézust messiásnak és üdvözítőnek vallják, akkor szembekerülnek a zsidó vallásosság egyik alaptételével. Pál viszont megtérése pillanatától kezdve látta ezt az ellentmondást. Jól tudja, hogy vagy a törvény üdvözíti az embert vagy a messiásnak tartott Jézus Krisztus. Ennek felismerése választás elé állította Pált, s amikor ő a krisztusi hit mellett döntött, akkor ez egyúttal azt is jelentette, hogy elutasítja az ószövetségi törvényt, amit eddig üdvözítőnek tartott. Mindezek ismeretében könnyen megérthetjük Pál apostol lelkesedését. Korábban azért törekedett nagy buzgósággal a törvény lehető legpontosabb teljesítésére, mert úgy vélte, hogy ez adja az üdvösséget. Ha viszont nem a törvény, hanem Jézus Krisztus az üdvözítő, akkor az Urat kell követnie, mégpedig a legnagyobb buzgósággal! Korábban a törvény tanulmányozására tette fel életét, hogy azt minél tökéletesebben tudja megtartani. Ha viszont Jézus Krisztus az üdvözítő, akkor neki kell adni egész életét. Uram, Jézus! Hiszem, hogy te vagy az egyedüli üdvözítő. Vezess engem az üdvösségre!

© Horváth István Sándor

Imádság

Szent Pál apostol! Segíts, hogy életünket olyan becsülettel, tisztaságban és ártatlanságban éljük meg, hogy Isten trónja előtt ujjonghass, amikor imáidban ránk gondolsz. Mélyítsd el szeretetünket, növeld ismereteinket és élesítsd tisztánlátásunkat! Imáid támogassák Isten bennünk megkezdett művét, hogy napról napra növekedhessünk a kegyelemben, és hívő társainkkal egyetemben Isten szeretetének üzenetét terjeszthessük a földön. Amen.

Forrás ~ Internet

 

 

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 24. – Kedd

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: 'Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.' Jézus azonban így válaszolt: 'Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?' Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: 'Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!' Mk 3,31-35

Elmélkedés

Az ördöggel való szövetkezés képtelen rágalma után Márk evangélista visszatér a Jézust felkereső családtagokhoz, akik hallhatták azt a szóbeszédet, miszerint Jézus 'eszét vesztette.' Most már kiderül, hogy anyjáról és más rokonokról van szó. Egyáltalán nem biztos, hogy hitelt adtak ennek a szóbeszédnek, de úgy gondolták, hogy már maga a híresztelés is rossz fényt vet a családra, s ezért jobb volna mielőbb véget vetni ennek. Érdekes mozzanat, hogy amikor megérkeznek, nem mennek be a házba, ahol Jézus éppen tartózkodik és tanít. Nem arról van itt szó, hogy a nagyszámú tömeg megakadályozza őket ebben, hanem inkább távolságtartásukat fejezik ki ilyen módon. Nem mennek be a házba, hanem üzennek Jézusnak és megpróbálják kihívni őt. A történetben szereplő személyek helyzete, tartózkodási helye ezúttal jelzi a szereplők Jézushoz való viszonyát. A házon kívül tartózkodókat inkább kívülállóknak, keresőknek, bizonytalanoknak neveznénk, míg azok, akik bent vannak a házban és hallgatják az Úr tanítását, egységben vannak vele. Az épület látható viszonyítási pontja helyett azonban válaszában Jézus egy új viszonyítási pontot jelöl meg: 'Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!' A mennyei Atya akaratának elutasítása vagy elfogadása határozza meg azt, hogy kívülálló maradok-e vagy egységben élek Krisztussal.

© Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel minden nap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenekfölött! Amen.

Forrás ~ Internet

 

NAPI EVANGÉLIUM

'De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.' Márk evangéliuma 3. fejezet 29.

2017. január 23. – Hétfő

Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek Kafarnaumba, és azt híresztelték Jézusról: 'Belzebub szállta meg', és: 'A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.' Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: 'Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.' Azért mondta mindezt Jézus, mert azt terjesztették: 'Megszállta a tisztátalan lélek.' Mk 3,22-30

Elmélkedés

Ahogyan már a szombati evangélium kapcsán előre jeleztük, a mai evangéliumban azoknak az írástudóknak a fellépéséről olvashatunk, akik Jeruzsálemből érkeznek és akik megfogalmazzák azt a vádat, miszerint Jézus az ördögök fejedelmével szövetségben képes azokra a rendkívüli tettekre, amelyeket a betegeken véghezvisz. Egészen pontosan azt állítják, hogy az ördögök fejedelme szállta meg Jézust és az ő segítségével képes arra, hogy a megszállottakból kiűzze az ördögöket. Ez a vád pontosan az ellentéte mindannak, amit Jézus az előzményekben tett. Valójában az Úr Isten erejével, a mennyei Atyától kapott hatalmának birtokában képes a csodákra és az a szándéka, hogy a gonosz befolyásától megszabadítsa az embereket. Az írástudóknak adott válaszában Jézus rámutat a megfogalmazott rágalom belső ellentmondására és visszautasítja a hamis vádat. Bár elképzelhető, hogy egy nagyobb hatalommal rendelkező ördög képes parancsolni egy kisebb hatalommal rendelkezőnek, Jézus esetében nem erről van szó. Ő Isten segítségével képes a csodákra, mert Isten ereje és hatalma nagyobb minden ördögi, gonosz hatalomnál. Isten hozzám hajló irgalma újra és újra lehetőséget ad, hogy képes legyek szembeszállni a rosszal, legyőzni a gonosz kísértéseit, és egyedül Istennek ajánljam fel életemet.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 22. – Évközi 3. vasárnap

Amikor Jézus meghallotta, hogy Keresztelő Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre. Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: 'Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!' A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: 'Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket' Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt. Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet. Mt 4,12-23

Elmélkedés - 'Elkötelezetten'

Avilai Szent Teréz írásaiból kitűnik, hogy oly közvetlen hangnemben beszélgetett Istennel imádságaiban, ahogyan az a jóbarátok között szokás. Lejegyezte, hogy amikor rengeteg gondja volt az általa alapított szerzetesházakkal és sokat kellett utaznia az ügyek intézése miatt, kibicsaklott a bokája. Alig tudott járni és ez bizony nehezítette teendőinek végzésében. Imádságában megkérdezte Jézust: Hát ez most miért történt, Uram? Az Úr Jézus válaszát hallotta szívében: Én így szoktam bánni a barátaimmal. Erre Szent Teréz visszaszólt: Hát akkor ezért van olyan kevés barátod! A Szent Teréz kiváló humorát igazoló esetet azért hozom példaként, mert a mai vasárnap evangéliuma kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, milyen kapcsolat fűzte Jézust az általa meghívottakhoz és milyen kapcsolatban vagyunk mi vele. Az evangéliumi történet Jézus nyilvános működésének kezdetéhez köthető. A Galileai-tenger partján járva halászokat pillant meg és meghívja őket. Elsőként Simon Pétert és testvérét, Andrást, majd pedig Jakabot és Jánost, akik szintén testvérek voltak. Az Úr Jézus nem barátokat akar szerezni magának, hanem tanítványokat. Úgy gondolja, hogy az általa választott halászok alkalmasak arra, hogy követői legyenek, elkísérjék őt tanító útjain. Ugyanakkor időben távolabbra is gondol, hiszen a most választottak, akik az évek során nap mint nap vele vannak, fültanúi az általa mondottaknak és szemtanúi cselekedeteinek, hogy az Úr földi életből való távozása, mennybemenetele után az ő tanúi legyenek. Jézus nem egy baráti társaságot, nem egy rajongói klubot akar létrehozni, hanem tanítványokat, követőket gyűjt maga köré, akik készek arra, hogy elsajátítsák mesterük életmódját. És nem is szolgákat akar, akik útjai során majd minden kívánságát teljesítik, hiszen éppen ő akar mindenki szolgája lenni. Túlzás volna barátinak nevezni Jézus és az apostolok kapcsolatát, főként olyan értelemben, amit a mai szóhasználatban barátságnak nevezünk. Ha közvetlen is a kapcsolat köztük, mindig tudható, hogy ki a mester és kik a tanítványok. Az evangéliumok lapjain a barátság szóval is találkozunk, mint olyan kifejezéssel, amely Jézus és tanítványai kapcsolatát jelöli meg. Amikor a szeretet parancsáról beszél, Jézus utal arra, hogy a kereszthalált önként, szeretetből vállalja: 'Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért' (Lk 15,12-13). Majd pedig hozzáteszi: 'Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam' (Lk 15,14-15). Jézus barátságosan közelít hozzánk, minden emberhez, de ezt sose vegyük haverkodásnak. Arra hív minket, hogy legyünk a követői, éljünk úgy, ahogyan ő élt és aszerint, amit ő tanított. És arra hív, hogy az egykori apostolokhoz hasonlóan mi is legyünk az ő küldöttei és tegyünk róla tanúságot a világban. Tegyük ezt úgy, hogy akik baráti szeretettel közelednek hozzá, azok elkötelezett követőivé váljanak!

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit földi életed során tanítottál és cselekedtél az emberek javára. Ők megismerték a te életedet, látták találkozásaidat az emberekkel, megtapasztalták a csodákat, amelyeket az Atya segítségével cselekedtél. Te arra hívsz minket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad minden ember felé kiárad. Taníts minket, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen. Amen.

Forrás ~ Internet

 

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 21. – Szombat

Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért Kafarnaumba, Péter házába. Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette. Mk 3,20-21

Elmélkedés

Jézus csodás gyógyításainak sorozatát és a tizenkettő kiválasztását két, meglehetősen furcsa epizód zárja le Márk írásában. A Jézus körül történtekről családtagjai és rokonsága is értesül, ezért érte jönnek. Érkezésükről a mai evangéliumban, Jézussal való találkozásukról a jövő keddi evangéliumban olvashatunk, amely jelenetek közé az ördöggel való szövetkezés vádját megfogalmazó, Jeruzsálemből érkező írástudók fellépése ékelődik be - hétfői evangélium. A Jézussal szemben fellépő írástudók viselkedése még csak érthető, de az már kevésbé, hogy az Úr rokonsága miért hiszi el azt a nyilvánvalóan rosszindulatból fakadó híresztelést, miszerint Jézus 'eszét vesztette', azaz megőrült. A zsidó szokások szerint ilyenkor az illetőről családjának kell gondoskodnia, a rokonok tehát azzal a szándékkal jönnek, hogy hazavigyék őt. A rokonság részéről semmiféle, Jézus irányába megmutatkozó rosszindulatról nincs szó, őket inkább az a jóindulat vezeti, hogy a nagy nyilvánosság elől minél hamarabb elvigyék Jézust, ha valóban igazak a róla hallottak. Ilyen szándékú fellépésük azt igazolja, hogy Jézus rendkívüli cselekedetei megosztják az embereket, azaz nem mindenki fogadja el ezeket jószándékkal, hanem megjelennek a kételkedők, a hitetlenkedők is, azaz a szembenállás képviselői. Ők, mivel nem találtak természetes magyarázatot arra, hogy milyen hatalom birtokában cselekszik Jézus és nem ébredt fel bennük a hit, inkább kitalálnak egy magyarázatot: aki ilyeneket tesz, az nyilvánvalóan megőrült. Én mit gondolok Jézus személyéről?

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen. Amen.

Forrás ~ Internet

 

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 20. – Péntek

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét - akiket Boanergesznek, vagyis 'mennydörgés fiainak' hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt. Mk 3,13-19

Elmélkedés

A tizenkét apostol kiválasztását az előzi meg, hogy Jézus „'fölment egy hegyre.' E jellegzetes cselekedete többször előfordul az evangéliumokban. Egy kiemelkedő magaslaton hangzik el például hegyi beszéde, színeváltozása is egy hegyen történik, szenvedése is egy hegyen, az Olajfák hegyén kezdődik, ahová imádkozni ment az utolsó vacsorát követően és ahol elfogják őt, illetve megváltó kereszthalála is egy hegyhez, a Golgotához köthető. Jelen esetben nem imádkozni akar a hegyen és nem is a népet szeretné tanítani, hanem a tanítványoknak egy szélesebb köréből akarja kiválasztani azt a tizenkettőt, akik majd folytatni fogják küldetését. A kiválasztottak közül négy személy neve már ismert számunkra, Péteré, Andrásé, valamint Jakabé és Jánosé, ők az elsőként meghívott tanítványok. A többi nyolc személy neve ezidáig ismeretlen és ezt követően is csak keveset tudunk meg róluk. A kiválasztás okát Márk evangélista így foglalja össze: 'hogy vele, azaz Jézussal tartsanak, és hirdessék az igét', továbbá 'hatalmat ad nekik betegek gyógyítására és az ördögűzésre.' A kiválasztásnál a közösségteremtés mozzanatára is érdemes felfigyelnünk, hiszen e személyek lesznek a krisztusi közösség oszlopai. A most kiválasztottak az apostol, azaz a küldött nevet kapják, amely név a Krisztustól kapott új feladatukra, hivatásukra, küldetésükre utal. Az Úr engem is arra hív, hogy követője, tanítványa és küldötte legyek.

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk. Amen.

Forrás ~ Internet

 

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 19. – Csütörtök

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: 'Te vagy az Isten Fia!' Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő. Mk 3,7-12

Elmélkedés

Márk evangélista lelkesen számol be arról, hogy Jézus csodáinak híre milyen gyorsan elterjed és ennek hatására egyre többen keresik őt. A leírásban a 'nagy tömeg', majd a „nagy sokaság” kifejezés szerepel, amely feltehetően több ezres létszámot jelent. A felsorolt, főként zsidók lakta országrészek, illetve a pogányok által lakott területek említése e jogos vélekedést szintén alátámasztja. A 'nagy sokasággal' kapcsolatban azonban két gond is adódik. Az emberek nem Jézus tanítása, hanem csodái miatt jönnek. Elsősorban rendkívüli tettei, amelyeket a betegeken visz végbe, kelti fel az emberek érdeklődését személye iránt, illetve a betegekben reményt ébreszt a gyógyulásra. Az Úr viszont szívesebben tanítana, hirdetné Isten országának örömhírét. És itt következik a másik gond, éppen a jelenlévők nagy száma teszi szinte lehetetlenné, hogy tanítsa őket. A nép lelkesedése érthető, mindenki Jézus közelébe szeretne kerülni legalább egy pillanatra, egy érintés erejéig. Ő természetesen nem menekül el, nem küldi el az embereket, hanem meggyógyítja a betegségben szenvedőket és kiűzi a megszállottakból a tisztátalan, gonosz lelkeket. Isteni erejének, hatalmának titkát a gonosz lelkek már megérzik, a nép számára viszont csak fokozatosan tárul fel személye és származása.

© Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled. Amen.

Forrás ~ Internet