NAPI EVANGÉLIUM

2018. augusztus 31. – Péntek

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: 'Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!' Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: 'Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!' Az okosak ezt válaszolták: 'Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!' Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: 'Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!' De ő így válaszolt: 'Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!' Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! Mt 25,1-13

Elmélkedés

A mai evangélium a tegnapi részlet gondolatát folytatja. Jézus újabb példabeszéde szintén az állandó éberségre, a készenlétre hívja fel figyelmünket. A hasonlat tíz szűzről szól, akik a vőlegény érkezésére várakoznak. Nincsenek pontos adataink arról, hogy Jézus idejében milyen forgatókönyv szerint tartották a lakodalmakat, de a leírásból következtethetünk a legfontosabbakra. A vőlegény ünnepélyes menetben elhozza a szülői házból és saját házába vezeti menyasszonyát. A történetben szereplő tíz leánynak, tíz szűznek az a feladata, hogy amikor megérkeznek, bevezessék őket a házba, az ünnepség helyszínére. A tíz közül csak öten voltak előrelátóak, akik olajat is vittek lámpásaikhoz, ők bemehettek az ünnepségre, de a többieket kizárták. Mivel a történetben szereplő olaj a jócselekedeteket jelképezi, ezért az okosak nem tekinthetőek irigyeknek amiatt, hogy nem osztották meg tartalék olajukat a többiekkel. A jócselekedetek végzése ugyanis mindenkinek személyes kötelessége, azok nem ruházhatók át másra. Jézus azt várja mindannyiunktól, hogy türelmesen várjunk rá, s a várakozás idején szorgalmasan gyűjtsük a jócselekedetek olaját. Nem feladatunk, hogy találgassuk vagy tudjuk előre a találkozás idejét. Legyünk mindig készen, mert bármikor megérkezhet.

© Horváth István Sándor

Imádság

Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy minden nap irgalmas karjaidba veszel minket. És ha eljön a végső 'átmenet' pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk. És újra találkozunk mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében. Amen.

Szent II. János Pál pápa

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. augusztus 30. – Csütörtök

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: 'Késik a gazdám!', aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, - ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz. Mt 24,42-51

Elmélkedés

Az evangéliumokban többször találkozunk azzal a gondolattal, hogy azért kell szüntelenül készen lenni Krisztus eljövetelére, mert nem tudhatjuk előre annak időpontját. Ezzel kapcsolatban tanítja Jézus a mai részletben: 'Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok!' A váratlan érkezést szemlélteti a példázat a tolvajról, akinek érkezése nyilvánvalóan nem számítható ki előre, hiszen ő éppen azt a pillanatot használja ki, amikor a házigazda nem kellőképpen éber. A második példa szembeállítja az okos és a hűtlen szolga magatartását. Az okos szolga szüntelenül készen áll, bármikor is érkezik haza ura, ő készen áll fogadására. A hűtlen szolga viszont megfeledkezik arról, hogy ura bármikor megérkezhet. Időbeosztásunk megtervezéséhez, teendőink beosztásához határidőnaplókat használunk. Bármelyik pillanatban belenézhetünk és láthatjuk, hogy a következő napokban milyen feladataink lesznek, így nem feledkezünk meg azokról. Vannak dolgok, amelyeket felesleges beleírnunk, mert a napi rutin része, hogy mikor indulunk a munkába, mikor indul az autóbusz vagy a vonat, mikorra kell az óvodába vagy az iskolába érnünk, hogy hazavigyük gyermekünket. És persze vannak váratlan események, amelyek felborítják napirendünket, ezeket nem írhatjuk be előre. Az Úr eljövetelének idejét, a vele való végső találkozás időpontját egy naphoz sem írhatjuk be naptárunkba, mert ez váratlanul fog bekövetkezni. Barátkozzunk meg ezzel a gondolattal és legyünk mindig felkészültek!

© Horváth István Sándor

Imádság

Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. augusztus 29. – Szerda, Keresztelő Szent János vértanúsága

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: 'Nem szabad elvenned testvéred feleségét.' Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: 'Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.' Sőt meg is esküdött: 'Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.' A leány kiment, és megkérdezte anyjától: 'Mit kérjek?' Anyja ezt felelte: 'Keresztelő János fejét.' Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. 'Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!' A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették. Mk 6,17-29

Elmélkedés

Márk evangélista részletesen ismerteti Keresztelő János halálának körülményeit, amelyet a mai napon, az ő halálának, vértanúságának napján olvasunk az evangéliumban. János prófétaként és igaz emberként figyelmeztette Heródest arra, hogy törvénytelenséget követ el azzal, hogy feleségül vette mostohatestvérének feleségét, Heródiást. Mivel Keresztelő János nagy tekintélynek örvendett a nép körében és szavára odafigyeltek az emberek, ezért mind Heródes, mind törvénytelen felesége számára kellemetlen volt János bírálata. Heródes úgy próbálta elhallgattatni őt, hogy börtönbe záratta. Heródiás csak az alkalmat várta, hogy végképp megszabaduljanak Jánostól, amely a király születése napján jött el. A király gyengének bizonyult az asszonyi fondorlattal szemben és elrendelte János kivégzését. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miként viselkedünk azokkal, akik hibáinkra figyelmeztetnek minket. Ez történhet bántó, sértő módon, de jószándékkal is. Hogyan fogadjuk a kritikákat? Hogyan reagálunk a minket ért bírálatokra? Mert valójában nem az a lényeg, hogy a másik ember milyen szándékkal teszi ezt, hanem hogy mi hogyan fogadjuk. Egyaránt megsértődhetünk mind a bántó, mind a jószándékú figyelmeztetések miatt és elutasíthatjuk azokat. De egyiket is és a másikat is fogadhatjuk úgy, hogy Isten küldte hozzánk az illetőt, hogy figyelmeztessen minket. Még a rossz szándékból született kritikából is tanulhatunk.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

 

2018. augusztus 28. – Kedd

Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz! Mt 23,23-26

Elmélkedés

Továbbra is a farizeusi lelkület, magatartás áll Jézus tanításának középpontjában. A mai evangéliumi részletben olyan példákat említ, amelyek jól jellemzik a farizeusi törvényértelmezés túlzásait. Ha megértjük, hogy Jézusnak mi a problémája velük, akkor megértjük azt, miként tudunk védekezni a farizeusi lelkület ellen. A bibliai időkben a farizeusok valóban képzett, az ószövetségi írásokat és benne a mózesi törvényt kiválóan ismerő emberek voltak. Az emberek hozzájuk fordultak, ha meg akarták tudni, hogy egy élethelyzetre vonatkozóan milyen törvényi előírásokat kell figyelembe venni. Ők úgy gondolták, hogy valóban Istent szolgálják azzal, hogy az embereket a törvények megtartására tanítják, de nem gondoltak arra, hogy az isteni törvényekhez fűzött magyarázataik nem feltétlenül egyeznek Isten szándékaival. Jézus megítélése szerint nem értelmezték, hanem félreértelmezték a törvényeket és lényegtelen dolgokhoz ragaszkodtak, miközben szem elől tévesztették a lényeget, Isten imádását és szolgálatát. Jézus azért jött a világba, hogy keresse és Istenhez vezesse a bűnösöket. Ha bűntelennek és tökéletesnek tartom magam, ezzel azt fejezem ki, hogy nincs szükségem a segítségére. Ha viszont őszintén megvallom bűneimet, lehetőséget kapok a lelki megtisztulásra és fejlődésre.

© Horváth István Sándor

Imádság

Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a szeretettől testvér legyen. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. augusztus 27. – Hétfő

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább, mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: 'Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az kötelez.' Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? - Továbbá azt mondjátok: 'Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelez.' - Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott lakik. Végül, aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon ül. Mt 23,13-22

Elmélkedés

A szombati napon már elkezdtük azoknak az evangéliumi részeknek az olvasását, amelyekben Jézus a farizeusok álszent és képmutató vallásosságát bírálja. Kijelentéseit egyrészt figyelmeztetésnek szánja, hogy tanítványai őrizkedjenek a látszatvallásosságtól, másrészt a farizeusokhoz intézi, szembesítve őket helytelen magatartásukkal. Jézus rendkívül súlyos bűnnek tartja, hogy a farizeusok rossz példát mutatnak, s ezzel megakadályozzák, hogy mások Isten országába jussanak. Vallási vezetőként és a törvények értelmezőiként az volna a feladatuk, hogy az embereket felkészítsék Isten országának eljövetelére és bevezessék őket oda, de nem ezt teszik. Mivel vallásosságuk nem szívből fakadó, ezért színlelés és látszat, amivel megtévesztik az embereket. De csak őket, mert Isten belelát szívükbe és jól ismeri szándékaikat. Képmutatásuk azt jelzi, hogy hiányzik belőlük az őszinteség és az egyenesség. Tevékenységük az Úr megítélése szerint kifejezetten káros, mivel nem vezetik Istenhez az embereket, hanem eltávolítják őket tőle, miközben ők maguk is távol állnak Isten akaratának megértésétől és megvalósításától. A farizeusi lelkület zsákutca, amely nem vezet sehová, főként Istenhez nem, s amelyből csak helyes önismerettel, bűnbánattal és imával lehet kijönni, hogy aztán megtaláljuk a helyes vallásosság útját.

© Horváth István Sándor

Imádság

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat. Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni Istenséged titka előtt. Amen.

Forrás ~ Internet

 

 NAPI EVANGÉLIUM

2018. augusztus 26. – Évközi 21. vasárnap

Jézus tanítványai közül, akik szavait hallották, többen azt mondták: 'Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?' Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: 'Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.' Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: 'Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.' Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: 'Ti is el akartok menni?' Simon Péter ezt válaszolta neki: 'Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.' Jn 6,60-69

Elmélkedés - 'Isten szava'

Az elmúlt hetek vasárnapjain részletekben végigolvastuk Jézusnak az általa adott élő kenyérről, mint az örök élet táplálékáról szóló beszédét, amelyet a csodálatos kenyérszaporítás után mondott a népnek. A mai evangélium a hallgatóság végső reakcióját rögzíti. Egyes tanítványok kemény beszédnek tartják az Úr szavait, és nem lesznek többé a tanítványai. Távozásuk nyilvánvalóan szomorúságot okoz Jézusnak, ezért többi tanítványait kérdezi szándékukról: 'Ti is el akartok menni?' Ekkor Péter apostol valamennyiük nevében mondja: 'Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.' E hitvallás méltó befejezése annak, amiről Jézus korábban beszélt. Ő az örök élet kenyere és az ő tanítása az örök életre vezető igazság. E kettő felismerése nem választható el egymástól, tehát amikor Péter megvallja, hogy Mestere tanítása az örök életre vezető igazság, akkor kifejezi azt is, hogy hiszi mindannak igazságát, amit a beszéd tartalmazott. Helyénvaló, ha az elmúlt vasárnapok gondolatait folytatva mai elmélkedésünkben arra irányítjuk figyelmünket, hogy a szentmisében, annak első részében, az Ige liturgiájában Isten szól hozzánk és mi hittel válaszolunk a hallottakra. A szentmisének ez a része is találkozás, találkozás a minket megszólító, az üzenetét velünk közlő Istennel. Isten szava nem hasonlítható az emberi szavakhoz, mert az ő szava mindig igaz, az emberi kijelentések viszont nem feltétlenül azok. Isten szava örökérvényű, ezzel szemben a könnyelműen kimondott emberi szavak elfelejthetőek. Isten szava titokzatos, nem könnyen és nem teljesen érthető a korlátozott emberi értelem számára, ezért mondhatjuk, hogy ez is misztérium az ember számára. Isten kinyilatkoztatja önmagát és az ember ezt megpróbálja mind jobban megérteni. Érdemes észrevennünk az isteni szóban rejlő különleges erőt. Amit Isten kimond, az létrejön, megvalósul. Így teremtette meg Isten a világot, teremtő szava elég volt ahhoz, hogy minden létrejöjjön. Amikor pedig Isten napjainkban megszólal, akkor szintén történik valami, amit mondhatunk a világ folyamatos újjáteremtésének és az ember újjáteremtésének. A kimondott isteni szónak lenyomata van az ember lelkében, szívében, azaz nem függetleníthetjük magunkat attól. Ide kapcsolódik az a gondolat is, hogy Isten a szívünkbe írja törvényét, tehát az megismerhető az ember számára. Ha abból indulunk ki, hogy az Isten folyamatosan szól hozzánk, közli velünk üzenetét, amellyel az örök életre akar minket vezetni, és az ember arra hivatott, hogy válaszoljon erre, akkor könnyen tetten érhetjük a bűn lényegét is. A bűn az, amikor az ember nem figyel Isten szavára, nem hallja meg azt, süketnek tetteti magát vagy nem válaszol rá. Így megszűnik a kommunikáció, hiszen Isten hiába közeledik hozzánk állandó szólításaival, ha az ember nem igyekszik felé válaszával. Azt szoktuk mondani, hogy Isten Jézus Krisztus személyében, a Fiúistenben nyilatkoztatja ki magát a legteljesebb formában az emberek számára, ennél tökéletesebb Isten-ismeret már csak az lehet, amikor majd az örökkévalóságban színről színre láthatjuk őt. Jézus a megtestesült Ige, az emberré lett isteni Ige, aki földi élete folyamán láthatóvá vált az emberek számára, s aki a jelen időben titokzatos módon láthatóvá válik az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben. Őt hallgatjuk a szentmise első részében, az Ige liturgiájában, és őt látjuk, őt szemléljük a második részben, az Eucharisztia liturgiájában. A minket megszólító Istennek hitvallásunkkal és kéréseink előterjesztésével válaszolunk, az Oltáriszentségben szentségi módon láthatóvá váló Istennek pedig a szentáldozással, a vele való egyesüléssel felelünk. Segítsenek ezek a gondolatok mindenkit abban, hogy valóban találkozzon az élő Istennel a szentmisében!

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az apostolok egykor a te szavaidban felfedezték az örök életre vezető utat, ahogyan ezt Péter apostol hitvallása kifejezi. Egyedül tőled várhatjuk a megváltást. Egyedül te ígérheted és adhatod meg nekünk az örök életet. Te arra hívsz minket, akik szavaidban az apostolokhoz hasonlóan felismertük az örök élet igéit, hogy legyünk munkatársaid, és közvetítsük tanításodat mindazok felé, akik jószándékkal keresik az igazságot és Istent. Segíts minket a Szentlélek által az áldozatkész, szeretetteljes szolgálatban! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. augusztus 25. – Szombat

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják. Mt 23,1-12

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus bírálatot fogalmaz meg a farizeusokkal és írástudókkal kapcsolatban. Nem tanításukat, hanem magatartásukat, viselkedésüket bírálja, tanításuk és életmódjuk nincs összhangban egymással. Első kijelentése szerint az írástudók túlságosan szigorúan értelmezik a mózesi törvényeket, s ezzel szinte lehetetlenné teszik a vallásgyakorlatot az emberek számára. A törvény önmagában jó, hiszen nyilvánvalóan Istentől eredeztethető és az ember javát, végső soron pedig üdvösségét szolgálja, de az idők során hozzákapcsolódó értelmezések és szőrszálhasogató magyarázatok eltorzítják. Jézus második kijelentése a farizeusok képmutatását bírálja. Vallásgyakorlatukban ugyanis nem Isten imádása és tisztelete motiválja őket, hanem inkább az emberek tetszését keresik. Az ószövetségi időkben a próféták gyakran ostorozták kortársaikat felszínes, látszatra törekvő vallásosságuk miatt, mintegy ezt a hagyományt folytatja Jézus, aki ilyen módon a vallásosság megújítását szorgalmazza. A farizeusi lelkületet nehéz felfedezni magunkban, s úgy tűnik, csak egyetlen módon lehet védekezni ellene, mégpedig bűnösségünk megvallásával Isten előtt. Ha tökéletesnek tartom magam, egészen biztosan csak álszent vagyok. Ha beismerem, hogy bűnös vagyok, Isten felemel az ő irgalmával.

© Horváth István Sándor

Imádság

Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te többet kívánsz tőlünk, mint elődeinktől. Kemények a szavaid, de csak hálát adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk, és nem ellenünk szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett áldozatnál, az igaz szó az esküvésnél. Segíts csírájában elfojtani a rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben. Kemény a szavad, de hiszem, hogy jobb nekem bármely tagomat elveszteni, saját akaratomról egészen lemondani, ha az akadályoz az örök élet felé! Amen.

Forrás ~ Internet

 

 

NAPI EVANGÉLIUM

2018. augusztus 24. – Péntek, Szent Bertalan apostol

Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele: 'Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti Jézust, József fiát.' 'Jöhet-e valami jó Názáretből?' - kérdezte Nátánáel. 'Jöjj, nézd meg!” - felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: 'Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!' Nátánáel megkérdezte: 'Honnan ismersz engem?' Jézus így felelt: 'Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.' Nátánáel erre elismerte: 'Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.' Jézus így szólt: 'Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.' Majd így folytatta: 'Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.' Jn 1,45-51

Elmélkedés

A mai napon a tizenkét apostol egyikét, Szent Bertalant ünnepeljük. Neve csupán az apostolok kiválasztásakor, neveik felsorolásakor szerepel az evangéliumokban. A keresztény hagyomány Bertalan apostolt azzal a Nátánáellel azonosítja, akiről a mai evangéliumban olvasunk, s aki Fülöp apostol hívására csatlakozott Jézushoz. A jelenet Fülöp kijelentésével kezdődik, aki mintegy hitvallást tesz arról, hogy megtalálta azt a személyt, Jézust, akiben beteljesedtek az ószövetségi idők Messiásról szóló prófétai jövendölései. Minden bizonnyal Fülöp nagyon lelkesen beszélhetett erről Nátánáelnek, akire azonban nem nagy hatást tesz ez a lelkesedés, lehangoltan kérdez vissza: 'Jöhet-e valami jó Názáretből?' Fülöp kérésére mégis elindul, hogy személyesen találkozzon Jézussal, amely nyitottságának jele. A személyes találkozás aztán fordulatot hoz életében, de az evangéliumi leírásból nem derül ki pontosan, hogy ez minek köszönhető. Jézus kijelentését, miszerint látta a fügefa alatt Nátánáelt, mielőtt Fülöp szólt neki, nem érdemes úgy értelmeznünk, mintha távolbalátó jósként látta volna kettőjük találkozásának pillanatát. Arról lehet szó, hogy a korábbi napokban láthatta Nátánáelt, aki egy fügefa alatt más rabbikkal beszélgethetett. Valószínűleg tehát nem a különlegesnek tűnő kijelentés, hanem maga a személyes találkozás indíthatta Nátánáelt hitvallásra, amivel elismerte, hogy Jézus az Isten Fia. Talán a Jézus által emlegetett fügefa alatt is arról beszélhetett, hogy nyitott szívvel érdemes várni a Messiást, az Isten Fiát.

© Horváth István Sándor

Imádság

Úr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg lábam. Könnyebb a homokra építeni. Sokszor csábít az egyszerűbb megoldás, a világ kincset, hírt, gyönyört ígér. De aki az eke szarvára tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: 'Uram, kihez mennénk, az örök élet forrásai belőled fakadnak!' Sziklaházként a te templomod leszek. Jöhet az eső, és fújhat a szél, nem vesztem el a hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió,  életem értelme dicsőséged hirdetése! Amen.

 

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. augusztus 23. – Csütörtök

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: 'Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!' De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: 'A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!' A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: 'Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?' De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: 'Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!' Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak! Mt 22,1-14

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus példabeszédet mond egy királyról, aki fia lakodalmi ünnepségére meghívja a vendégeket, de azok közül többen udvariatlanul elutasítják a meghívást. Ezt követően a király mindenkit meghív szolgái által, hogy sokan osztozzanak az ünnepi örömben, olyanokat is, akik alacsonyabb társadalmi helyzetük miatt nem is gondolhatnának arra, hogy valaha is részt vegyenek egy ilyen eseményen. Ez a példabeszéd is azt tanítja, hogy Isten meghívása az üdvösségre minden embernek szól, abból senki sincs kizárva. Isten azonban nem korlátozza senki szabadságát, a meghívást vissza is lehet utasítani, ennek azonban az lesz a következménye, hogy az illető végképp elszakítja magát Istentől és az ő szeretetétől. A példabeszéd kapcsán érdemes elgondolkodnunk Istennel való kapcsolatunkon. Isten részéről felém is elhangzik a meghívás, hogy éljek vele, mert ez teszi teljessé, boldoggá az életemet. Ez a megszólítás, meghívás nem az én érdemem, hanem Isten jóságának köszönhető, aki minden ember felé meg akarja mutatni szeretetét. Ő nem akar kényszeríteni senkit, engem sem, hanem szabad akaratot ad. Ha bűneim koszos ruháihoz ragaszkodom, könnyen elveszíthetem az üdvösséget. Ha pedig elfogadom hívását, magamra kell öltenem a lelki tisztaság ünneplő ruháját, azaz nekem is tennem kell azért, hogy eljuthassak az üdvösségre.

© Horváth István Sándor

Imádság

 Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre! Amen.

Forrás ~ Internet

 

NAPI EVANGÉLIUM

2018. augusztus 22. – Szerda

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: 'Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.' Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: 'Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?' Azok ezt válaszolták: 'Mert senki sem fogadott fel minket.' Erre azt mondta nekik: 'Menjetek ti is a szőlőmbe!' Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: 'Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!' Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: 'Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!' Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: 'Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?' Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! Mt 20,1-16a

Elmélkedés

A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd sokakban azt az érzést kelti, hogy igazságtalanság történt. Ha abból a szemszögből vizsgáljuk a történetet, hogy ugyanannyi fizetést kapott mindenki a nap végén, tehát azok is egy dénárt, akik egész nap dolgoztak és azok is ugyanennyit, akik csak egy órát, akkor valóban igazságtalannak tűnik a gazda eljárása. De ha abból a szempontból nézzük az esetet, hogy a gazda betartotta szavát és pontosan kifizette azt az összeget a munkásoknak, amiben reggel megállapodott velük, akkor nem követett el igazságtalanságot, csupán annyit tett, hogy nagyon jószívű volt azokkal, akik kevesebbet dolgoztak. Miért emlegetünk igazságtalanságot, amikor mindenki hiánytalanul megkapta megegyezett bérét? Ezen a szemponton érdemes elgondolkodnia azoknak a mai olvasóknak, akik a méltatlankodók oldalára állnak. A gazda érvelése jogos és logikus. Az elsők pontosan megkapták bérüket. Ő ugyan többet ad az utolsóknak, mint amit munkájuk mennyisége alapján megérdemelnek, de ezzel nem károsít meg senkit, saját pénzével joga van tetszése szerint bánni. Jogosan állítja, hogy valójában a zúgolódók, a méltatlankodók rosszak, mert irigység ébred bennük. Jézus példabeszéde mégsem a pénzről és a munkabérről szól, hanem arról, hogy Isten mindenkit meghív az üdvösségre, az örök életre, ez lesz a jutalom mindazoknak, akik parancsai szerint élnek.

© Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy ezerszeres jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok dolgozni, tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is, szolgálni akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű Jézus, hiszem, hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz új erőt a mindennapokhoz. Igád édes, terhed könnyű. Köszönöm megnyugtató szavaid! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. augusztus 21. – Kedd

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.' Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: 'Hát akkor ki üdvözülhet?' Jézus rájuk tekintett, és így szólt: 'Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.' Ekkor Péter megkérdezte: 'Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?' Jézus így válaszolt: 'Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők.' Mt 19,23-30

Elmélkedés

A gazdagság, a vagyon szeretete, az anyagi javak birtoklásának vágya veszélyt rejt magában, erre figyelmeztet Jézus a mai evangéliumban. A vagyon, a pénz választás elé állítja az embert. Mire bízza életét? Mi nyújt számára megfelelő biztonságot? Mi foglalja le szívének érzéseit? Mitől várja boldogságát? Egyesek a vagyonszerzést választják, mások a lelki kincsek gyűjtését. A választás helyességét vagy helytelenségét talán nem látjuk azonnal, de érdemes hosszabb távlatban gondolkodnunk. Mi az, ami nem csupán földi boldogságunkat szolgálja, hanem örök üdvösségünket is? Az emberben túlzottan elhatalmasodó vagyonszerzési vágy és annak megtartására, cél nélküli birtoklására való törekvés rossz lelkületet eredményez, amelyet önmagán aligha vesz észre valaki. Az ilyen ember a vagyon megszerzése érdekében tisztességtelen, becstelen eszközöket alkalmaz és másokat megkárosít. A jótékonyságot távolról sem ismeri, mert mindenkivel szemben szűkmarkúan viselkedik, fukarsága, fösvénysége megakadályozza abban, hogy bárkivel is jót tegyen. Jézus azt kéri követőitől, hogy az örök életet tartsák szemük előtt a választáskor, és ígéretet tesz, hogy Isten sokszorosan megjutalmazza azokat, akik érte lemondanak a földi kincsekről. Nem önmagában a vagyon, hanem a hozzá való ragaszkodás távolít el Istentől, s ennek veszélyét látnunk kell.

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. augusztus 20. – Hétfő, Szent István király

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Mt 7,24-29

Elmélkedés - Milyennek látod?

Egy tanmese szerint egy vándor az úton haladva meglátott egy fadarabot. Milyen gyönyörű, virágos faág - gondolta magában, majd felvette és hazavitte. Otthon beletette egy vázába, és a faág néhány nap múlva kivirágzott. Ugyanazon az úton halad egy másik vándor is, aki szintén meglátott az út mellett egy hasonló fadarabot. Milyen erős ez faág, jó lesz társnak számomra az úton - gondolta magában, majd kézbe vette, s ettől kezdve vándorbotként használta éveken át. Egy harmadik vándor is haladt azon az úton, ő is meglátott egy ugyanolyan fadarabot. Milyen ronda kígyó! - gondolta magában, majd feléje nyúlt, de az gyorsabb volt és megmarta. Minden dolog azzá válik, aminek látják. És az emberre is igaz a történet mondanivalója: Minden ember olyanná válik, amilyennek látják. Szent István királyunk mai ünnepén érdemes elgondolkodnunk ezen az igazságon. Ez az ország olyanná válik, amilyennek látjuk, amilyennek megálmodjuk. Ha azt hangoztatjuk, hogy ez egy élhetetlen ország és persze közben semmit sem teszünk annak érdekében, hogy élhető legyen, akkor elégedetlenségünk miatt néhány év múlva külföldre fogunk költözni, hogy ott éljünk és dolgozzunk. De ha úgy tekintünk erre az országra, mint hazánkra, mint szülőföldünkre, és mint olyan földre, amely végső nyughelyünk lesz, akkor átérezhetjük annak felelősségét, hogy tennünk kell e haza, Magyarország felemelkedéséért, jövőjéért. Milyennek látod ezt az országot? Homokra épített háznak vagy sziklára épített háznak? Milyennek képzeled ennek az országnak a jövőjét? Elvisz minket a történelem vihara vagy rendületlenül állunk évszázadok múlva is? Amilyennek látod, olyanná fogod tenni. Ha saját országodnak és biztonságot adó otthonodnak tekinted, akkor termékeny munkáddal te is megerősíted. Ha csak hasznot akarsz húzni belőle, meggyengíted. Ha élhetetlennek tartod, te magad teszed élhetetlenné. Minden ország olyanná válik, amilyenné teszik az ott élők. Szent István király 1000 évvel ezelőtt megérezte azt a felelősséget, hogy ennek az országnak olyan lesz a jövője, amilyen úton elindul. Ismerte Krisztus igazságát és a keresztény értékekben meglátta ennek az országnak az építőköveit. Neki köszönhetjük azt, hogy nemzetünk szilárd alapon, a krisztusi igazságon és a keresztény értékrenden nyugszik. Szent István király nem csak a fegyverek erejében és nem csak a politikai lépésekben bízott, hanem sokkal inkább a krisztusi igazságban, amelyet igyekezett elültetni a magyarok szívében. Ezt a célt szolgálta a püspökségek és érsekségek, valamint más egyházi központok alapítása. Emellett Szent István király olyan törvényeket hozott, amelyek megfeleltek a keresztény értékeknek. Anyagilag biztosította az Egyház működését és szabályozta a vallás szabad gyakorlását. Azokat a bűncselekményeket, amelyeket saját törvényeiben nem szabályozott, de a keresztény erkölcs szerint bűnnek számítottak, az egyházi bíróságra utalt ítélkezés végett. Szent István király nem szerette volna, ha az általa alapított keresztény királyság a jövőben visszatérjen a pogányság útjára. Abban bízott, hogy fia Szent Imre herceg majd folytatja az ő művét, de ez az elképzelés szertefoszlott Imre herceg tragikus halálával. Szent István király ekkor a Szűzanya oltalmába ajánlotta országunkat, amely cselekedetének köszönhetően Mária országa vagyunk. Segítsen minket az ő mennyei támogatása a földi haza építésében és abban is, hogy eljussunk a mennyei hazába!

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te személyed és keresztény hitünk az a sziklaszilárd alap, amelyre érdemes személyes és családi életünket, valamint hazánk jövőjét építeni. Ezt ismerte fel Szent István király, aki királyságát nem uralkodói elnyomásra használta fel, hanem népének, a magyar nép szolgálatára. Egész életét arra szentelte, hogy minden erejével, Istentől kapott tehetségével és képességeivel téged és magyar nemzetét szolgálja. Hisszük, hogy a kereszténység kincse adott népünknek lelki erőt az elmúlt évszázadok nehézségei során. Segíts minket a jövőben is, hogy Szent István példája szerint úgy fáradozzunk földi hazánk építésén, hogy közben a mennyei haza felé is törekedjünk! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. augusztus 19. – Évközi 20. vasárnap

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidók sokaságához: 'Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.'Vita támadt erre a zsidók között: 'Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?' Jézus így felelt nekik: 'Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!' Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában. Jn 6,51-59

Elmélkedés - 'Krisztus teste'

A Jézus által adott élő kenyérről szóló beszéd harmadik részletét olvassuk a mai evangéliumban, amely tanítás a csodálatos kenyérszaporítás után hangzott el. Jézus legfontosabb kijelentése itt hangzik el: 'Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital.' Az elmúlt két vasárnapon már elmélkedtünk a szentmiséről és a szentmisén való részvétel helyes módjáról. Most e gondolatokat folytatva elmélkedjünk az Istennel való csodálatos találkozásról, a vele való titokzatos egyesülésről, a szentáldozásról. A szentmise alkalmával a szentáldozást két cselekmény és egy sajátos mozzanat előzi meg. Az első cselekmény az Úr imádsága, a Miatyánk közös elimádkozása. A közösség a szentmisét végző pappal együtt imádkozik az Atyához. Ekkor már valóságosan köztünk van az átváltoztatott kenyérben és borban az Úr Jézus, aki velünk együtt imádkozik. A szentmisének ebben a részében mi válaszolunk Istennek, mi válaszolunk az ő szeretetére, amely válasz nem lehet más, mint hogy kifejezzük Isten iránti szeretetünket. Ennek szóbeli kifejezése a Miatyánk. Ezután jön a második cselekmény, a békerítus, amely annak kifejezése, hogy embertársainkat, a közösség valamennyi tagját is szeretjük. Az egymással való kiengesztelődés, a szeretet és a békesség Krisztustól jön, ő a forrása békességünknek. Ezért mondja a pap: 'Az Úr békéje legyen veletek mindenkor.' A béke, a testvéri szeretet nem magától teremtődik meg a közösség tagjai között, hanem annak forrása maga az Úr Jézus. E két cselekmény után következik a kenyértörés sajátos, jellegzetes mozzanata. A hívek talán nem is figyelnek fel a miséző papnak erre a mozdulatára, hiszen közben az Isten Báránya éneket éneklik, mégis nagyon fontos pillanat ez. A keresztények már a legkorábbi időkben 'kenyértörésnek' nevezték a szentmisét. A jeruzsálemi hívek életét bemutatva Szent Lukács evangélista a következőket írja: 'A kenyértörést házanként végezték, és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el eledelüket' (ApCsel 2,46). A kenyértörésnek egyrészt gyakorlati oldala van, a kenyeret meg kellett törni, darabokra kellett törni, hogy szét lehessen osztani, s abból a közösség valamennyi tagja ehessen egy darabot. Másrészt jelképes cselekedet ez. Krisztus teste megtöretett a kereszten, ennek az egyetlen áldozatnak érdeméből nyertük el mindannyian a megváltást. A pap megtöri az átváltoztatott kenyeret, hogy az egyetlen kenyérből részesülhessenek a közösség tagjai, akik a szentáldozással, azaz az egy kenyérből való táplálkozással kifejezik eggyé tartozásukat. Mindezek után következik a szentáldozás. A pap és a hívek nagyobb létszáma esetén a segédkezők kiosztja a megtört kenyeret, Krisztus testét. A hívek egyszerű kenyeret ajánlottak fel, most pedig visszakapják azt, de már átalakulva, átváltozva. Nem közönséges kenyér, hanem valóban Krisztus teste, s erről való meggyőződésüket, hitüket fejezik ki az 'Ámen' szóval a szentáldozáskor. Szentségi találkozás, bensőséges egyesülés ez az Úr Jézussal, aki önmagát adja nekünk az Oltáriszentségben. Bár nem vagyunk rá méltók, az Úr szeretetből nekünk adja önmagát, hogy eljussunk az örök életre.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár kéréseink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád: adj meg mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk! Köszönjük, hogy nekünk adod magadat az Élő Kenyérben, az Oltáriszentségben. Örömmel fogadjuk el a te csodálatos és örök életet biztosító ajándékodat. Amen.

Forrás ~ Internet