NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 30. – Csütörtök, Szent András apostol

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: 'Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!' Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt. Mt 4,18-22

Elmélkedés

Akit Jézus meghív követésére, valamit ott kell hagynia. Így volt ez az első apostolokkal és ma is. Péter és András otthagyják halászhálóikat s Jézus nyomába indulnak. Jakab és János szintén otthagyják hálóikat és apjukat, hogy Jézus tanítványai lehessenek. Az otthagyott hálók egész korábbi életüket jelképezik. Mindent a hátuk mögött hagynak, s új élet kezdődik számukra. Érdekes, hogy az első pillanattól kezdve mégsem érzik azt, hogy valamit elvesztettek volna vagy bármiben is hiányt szenvednének, mert Jézus közelsége mindennél nagyobb kincset jelentett számukra. Az egyszerű halászok egy ekkor még számukra teljesen ismeretlen úton indultak el. Követték azt, aki meghívta őket, de még nem tudták, hogy hová vezet ez az út. Egyszerű emberek lévén nem mérlegeltek sokáig, nem tettek fel kérdéseket, s nem kezdtek el aggódni. Indultak, mert megérintette őket a hívó személye. Megszokott életüket, a megélhetésüket biztosító mesterségüket hagyják el Jézus kedvéért. Köztük volt a mai napon ünnepelt András is, aki a többiekkel együtt új hivatást kap, amikor az Úr ezt mondja nekik: 'Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!' Emberhalászok lesznek, akik Mesterük küldötteiként fogják a lelkek üdvösségéért az evangéliumot hirdetni. Képes vagyok-e mindent elhagyni, hogy egyedül Krisztus szeretete töltse be életemet?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Lelkesen hallgatjuk szavaidat, s készek vagyunk téged követni. Szavad valóban örömhír, az üdvösség tanítása, igazság, amely az örök élet felé vezető utat mutatja meg. Boldogan és nagy lelkesedéssel indulunk el ezen az úton, s tudjuk, hogy te kísérsz minket. De nem szeretnénk elbizakodottak lenni, hiszen a mi életutunk, miként a tiéd is, keresztútként végződik. Kereszthordozásod, szenvedésed, türelmed és az Atyának való engedelmességed példája adjon erőt ahhoz, hogy ne forduljunk el soha tőled, hanem mindig hittel kövessünk téged! Amen.

Forrás ~ Internet


NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 29. – Szerda

Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: 'Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.' Lk 21,12-19

Elmélkedés

Jézus a rájuk váró próbatételekre, nehézségekre és üldözésekre figyelmezteti tanítványait, arra bátorítva őket, hogy mindezek ellenére őrizzék meg hitüket és maradjanak vele közösségben. Azt szeretné, ha nem érne senkit váratlanul ezek bekövetkezte, s mindenki saját lelke üdvösségének érdekében türelmesen viselné ezeket, megőrizvén hitét. A keresztényüldözések korából jól ismert, hogy a testi élet megmentése érdekében a fenyegetések hatására egyesek megtagadták hitüket. Mások viszont nem testi életüket, hanem lelkük örök életét tartották fontosnak, s ezért nem tagadták meg, hogy Krisztus követői. Fontos azt is látni, hogy az üldözések éppen a Jézusban való hitük miatt fogják érni a tanítványokat, tehát nem saját személyük miatt. Mennybemenetele előtt Jézus megígérte, hogy a világ végéig tanítványaival marad. Ígérete arra is vonatkozik, hogy a végső idők megpróbáltatásai közepette sem hagyja el őket, hanem velük lesz. E jelenlét az, ami igazi bátorságot ad a tanúságtételhez, s ha szükséges, az önfeláldozáshoz. A cél tehát világos számunkra: örök életünk érdekében érdemes mindent elviselnünk. Ha állhatatosan kitartunk Jézus mellett és a benne való hitben, akkor ő teljesíti legfőbb reményünket, az üdvösséget. Tartsunk ki a mindvégig velünk lévő Krisztus mellett!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A hitben való megerősödés és megújulás kegyelméért fordulunk hozzád. Elismerjük, hogy erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy bátran teljesítsük azt a küldetést, amit te adsz nekünk. Rólad, életünk értelméről, középpontjáról és végső céljáról akarunk tanúságot tenni a világban, hiszen az embereknek szüksége van szereteted megismerésére és megtapasztalására. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 28. – Kedd

Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a jeruzsálemi templom, Jézus ezt mondta: 'Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.' Erre megkérdezték tőle: 'Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?' Ő így válaszolt: 'Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: 'Én vagyok!' És: 'Elérkezett az idő!' Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!' Aztán így folytatta: 'Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.' Lk 21,5-11

Elmélkedés

Az egyházi év utolsó hetének evangéliumi szakaszai a végső időkre irányítják figyelmünket. Jézus jó előre figyelmezteti tanítványait azokra a veszélyekre, amelyek rájuk várnak. Ezek közül konkrétan megnevezi a félrevezetést, a megtévesztést. Egyesek rossz szándékkal az ő nevére hivatkozva fognak fellépni, s így próbálják megnyerni az embereket. Az emberi elbizakodottságnak és gőgnek úgy tűnik, nincs határa. Jézus mindannyiunknak szóló figyelmeztetése kettős irányú. Egyrészt ne engedjük magunkat megtéveszteni mások által, hiszen a Szentlélek segítségével meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, s felismerhetjük, hogy ki az Isten. Legyünk óvatosak és ne higgyünk mindenkinek. Nem bizalmatlanság ez, hanem az a kötelező bölcsesség, amely megvizsgálja a hallott tanításokat és el tudja dönteni, hogy mi a követendő igazság, illetve a kerülendő hamis tanítás. Érdemes hűségesnek maradni Krisztus szavához, amely üdvösségre vezet. Másrészt ne képzeljük magunkat soha Isten helyébe. Teremtmények vagyunk, Isten gyermekei. Az ő jóságának köszönhetjük az életünket, neki tartozunk hálával mindenért. Az ő gondviselésére bízzuk életünket. A végső idők várása emlékeztessen bennünket a Krisztushoz való hűségre! Egyedül ő vezethet el minket az üdvösségre.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján. Benned ismerem fel gyógyítómat és a te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz nekem a bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra és hitem elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak. Megbocsátó kegyelmed mindennél többet ér számomra! Amen.

Forrás ~ Internet
 
 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 27. – Hétfő

Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: 'Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.' Lk 21,1-4

Elmélkedés

A bibliai időkben az özvegyek rendkívül kiszolgáltatott helyzetben éltek. Férjük halála után, főként, ha gyermekük sem volt, senkinek a segítségére, támogatására, gondoskodására nem számíthattak. Éppen kiszolgáltatottságuk miatt a mózesi törvény több olyan előírást tartalmaz, ami őket védi, ez azonban nem jelentett számukra konkrét segítséget, inkább abban bízhattak, hogy Isten oltalma alatt állnak. Az ősegyházban a keresztény közösségnek kellett gondoskodnia róluk, ha nem volt rokonuk. Az evangéliumban szereplő szegény özvegyasszonyt Jézus az adakozás példájaként állítja elénk, aki mindenét képes odaadni Istennek. Amikor utolsó fillérjeit dobja a templomperselybe, e cselekedetével teljesen Istenre, az isteni gondviselésre bízza magát. Az idősek sokszor mondják, hogy az évek múltával egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek, s ha nem segítenek nekik az emberek, akkor már csak valóban Istenre számíthatnak. Örömüket az imádságban, a szeretet gyakorlásában lelik meg. Legyünk nagylelkűek az egyedülálló idősekkel és a szegényekkel szemben, mert nem a mi érdemünk, hogy jobb sorban élünk. Ha önmagunkat nem adjuk Istennek nagylelkűen és visszavonhatatlanul, akkor semmit sem adtunk neki. A szegénység tudatos vállalása és anyagi javaink másokkal való megosztása Isten felé irányít minket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 26. – Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: 'Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!' Erre megkérdezik tőle az igazak: 'Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?' Akkor a király így felel: 'Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!' Ezután a balján állókhoz szól: 'Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, s nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem; s ti nem látogattatok meg engem!' Erre ők is megkérdezik: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre? Ő pedig ezt feleli majd nekik: Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek! Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre. Mt 25,31-46

Elmélkedés - 'Isten él bennünk!'

Krisztus Király ünnepén az evangélium a végső számonkérést állítja figyelmünk középpontjába. Nincs itt szó arról, hogy Jézus egy példabeszédet vagy egy kitalált történetet mondana, hanem egyszerűen elmondja azt, hogy mi várható az ember életének megítélésekor. Halálunk és az új életre való feltámadásunk után Isten színe elé kerülünk és számot adunk egész földi életünkről, annak cselekedeteiről. Aki gyakorolta az irgalmasság cselekedeteit embertársa iránt, azaz enni adott az éhezőknek, inni adott a szomjazóknak, befogadta az idegeneket, ruhát adott a nélkülözőknek, gondját viselte a betegeknek vagy törődött a börtönben lévőkkel, az jutalmul elnyeri az örök boldogságot. Jócselekedeteit az Úr úgy veszi, mintha személyesen neki tette volna. Ezért mondja: 'Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!' Akik viszont elmulasztják a felebaráti szeretetnek ezeket a cselekedeteit, azok örök büntetést érdemelnek. Nekik szól az Úr szava: 'Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!' Érdemes komolyan vennünk azt, hogy Isten minden létezőt szeretetből teremtett és talál benne valami szeretnivalót, és ez különösen is igaz legfőbb teremtményére, az emberre. Ha azt hangoztatom, hogy nincs közöm a másik emberhez, nincs közös dolgom vele, teljesen hidegen hagynak az ő gondjai és engem nem érintenek az ő problémái, akkor tulajdonképpen azt állítom, hogy nem találok benne semmi szeretnivalót. De ha Isten talál benne, akkor én miért nem? Amikor kialakul bennem valamiféle ellenszenv, ellenérzés a másik ember iránt, akkor kizárom őt a szeretetemből. De ha Isten minden ember felé kiárasztja szeretetét, akkor én miért nem tudok mindenki felé szeretettel fordulni?
Amikor elfordulok embertársamtól, akkor semmibe veszem Krisztus szavát, aki benne él a másik emberben. És ha nem tudom észrevenni a másik személyben Krisztust és nem tudom felfedezni a másik ember arcán Krisztus arcvonásait, akkor hogyan várhatom el másoktól, hogy ők felismerjék a bennem élő Istent? Hiszen éppen elidegenedésem, elfordulásom, elzárkózásom a másik embertől torzítja el rajtam az istenképiséget. Ki kell mondanunk őszintén: amikor elfordulok embertársamtól és megtagadom tőle a szeretetet, akkor magától Istentől fordulok el. Ha valami visszataszítót, kellemetlent találok embertársamban, akkor Istenhez nem akarok közeledni. Ennek kimondása elindíthat egy új úton. Elindulhatok azon az úton, hogy megújítsam kapcsolatomat Istennel és embertársaimmal. Ha felismerem a problémát és belátom hibámat, akkor van esélyem arra, hogy megoldást találjak. Mert miközben nyugtalanít, hogy azért nincsenek rendben emberi kapcsolataim, mert Istennel sincs rendben a kapcsolatom, elkezdek keresni. Elkezdem keresni az igaz Istent. Elkezdem keresni Istent, aki jelen van minden emberben. Bennem is. Bűneim, emberektől való elfordulásaim, gyengeségeim ellenére is jelen van bennem. Tanítani akar, formálni szeretne, utat akar mutatni nekem. Ha engedem, hogy Isten bennem éljen, felragyogjon életemben az ő jósága és szeretete, akkor ezt fogom továbbadni mások felé, mert elhiszem, hogy minden emberben van szeretnivaló és Isten rajtam keresztül akarja gyakorolni szeretetét. Isten él bennünk! Bennem is és embertársaimban is.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Te vagy a mindenség királya! Hittel várom eljöveteledet és a veled való találkozást. Tudom, hogy életem nagyszerű lehetőség arra, hogy embertársaim segítésével kimutassam irántad való szeretetemet. Mindenkiben, de főként a szegényekben, a segítségre szorulókban téged akarlak látni, a te arcodat szeretném felfedezni, neked igyekszem segíteni. Segíts, hogy soha ne mulasszam el a segítségnyújtást és jócselekedeteim érdemként számítsanak majd a végső ítéleten! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 25. – Szombat

Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: 'Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.' Jézus ezt válaszolta nekik: 'A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.' Erre néhány írástudó megjegyezte: 'Mester, helyesen válaszoltál.' Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni. Lk 20,27-40

Elmélkedés

A feltámadással kapcsolatos kérdést Jézus a következő kijelentéssel zárja le: 'Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.' Isten azoké, akik nem időznek sokáig a lelki halál állapotában, azaz a bűnben. Isten azoké, akik nem érzik jól magukat akkor, ha bűneik révén eltávolodnak Istentől. Mert vagy az Isten él énbennem vagy a gonosz lélek. Vagy Istennel élek vagy bűnben élek. Földi életünkben Istennek köszönhetjük a lelki feltámadást, azaz a bűnbocsánatot, miként egykor majd Istennek köszönhetjük a testi feltámadást is. És miként feltámasztásunk is Isten ajándéka lesz, ugyanígy a bűnből való új életre támadásunkat is Istennek köszönhetjük. A feltámadásban való hit sok ember számára próbatétel. A halál könyörtelen tényével szembesülve az ember könnyen azt gondolja, hogy az életnek ezzel vége, s ezután nem következik semmi. Az ember valóban nem is tud semmit tenni a maga erejéből, hogy ez ne így legyen. Isten viszont igen! Ő, aki életet ad minden embernek, képes arra is, hogy új életet adjon az embernek a halál után. Új életet adott Fiának, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztott, és új életet ad majd nekünk is, amikor feltámaszt minket az örök életre. A feltámadást követően találkozhatunk az örök szeretettel.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Isten! Hiszem, hogy a szentírás szavai által te szólsz az emberekhez, te szólsz hozzám. Nem elégszem meg szavad hallgatással és olvasásával, hanem arra törekszem, hogy a megismert igazságot mindennapi életemben megvalósítsam. Szeretnék nap mint nap figyelni üzenetedre. Segíts, hogy a tanítás ne maradjon bennem 'holt betű', hanem életté váljon bennem. Segíts, hogy a szavak mögött meglássalak téged, aki az üdvösség útját mutatod meg számomra. Igéd által alakítsd át gondolkodásomat, ébressz bennem hitet és ösztönözz jócselekedetekre! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 24. – Péntek

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: 'Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.' Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta tanítását. Lk 19,45-48

Elmélkedés

Tanító útja végén Jézus immár megérkezik Jeruzsálembe. Első útja a templomba vezet. Miután kiűzi onnan a kereskedőket, minden nap a templomban tanít, az emberek pedig odaadó figyelemmel hallgatják. Mielőtt Jézus szavait odaadással tudnánk hallgatni, szükséges, hogy megtisztítsuk lelkünket, azaz eltávolítsunk belőle mindent, ami nem oda való. Ha tiszta a szívünk és a lelkünk, képesek vagyunk teljes odaadással figyelni Jézus tanítására. Ellenkező esetben nem képes megérinteni minket az Úr szava. Tanításának célja, hogy hirdesse az ország örömhírét. A fogadtatás egészen különböző. Bár a vezetők ellenséges füllel hallgatják és az életére törnek, a nép 'odaadó figyelemmel' és elragadtatva hallgatja szavait. E lelkesedés titka az lehet, amit ő maga többször is egészen világosan elmond, hogy tudniillik nem a maga tanítását hirdeti az embereknek, hanem azt mondja el, amit a mennyei Atyától hallott, s amit az Atya rábízott. Az emberek megérzik, hogy e tanítás több mint emberi szó. Jézus által maga Isten szól az emberhez, hozzánk. Ne maradjon eredménytelen a szívünkhöz szóló igazság! Az egykori jeruzsálemi templomhoz hasonlóan minden templom az imádság háza, az Istennel való találkozás helye. Szent hely, ahol én is találkozhatok az állandóan jelen lévő Krisztussal.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy mindig felismerjem, mit kell tennem, s adj erőt mindannak megtételéhez, ami üdvösségemhez szükséges. Segíts engem abban, hogy becsületesen, tisztességesen élve, az embereket szolgálva és hozzád hűségesen haladjak előre az örök élet felé. Céljaim és végső célom elérésében vezessen engem igazságban és tisztességben a Szentlélek! Taníts engem a tökéletes engedelmességre és istenszolgálatra! És taníts engem embertársaim önzetlen szolgálatára! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! Amen.

Forrás ~ Internet
 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 23. – Csütörtök

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: 'Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.' Lk 19,41-44

Elmélkedés

Jézus útjának végső állomásához, Jeruzsálemhez érkezik. Amint megpillantotta a várost, sírni kezdett, majd megjövendöli annak pusztulását. A sírás oka az, hogy előre látja a város sorsát. 'Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál!' - olvassuk keserűen hangzó szavait a mai evangéliumban. Szeretné a város lakóinak megtérését, szeretné, ha Jeruzsálem nevéhez híven a béke városa lenne, de az Úr vágya, kívánsága beteljesületlen marad. Történelmi tény, hogy a rómaiak néhány évtizeddel később lerombolják mind a várost, mind annak templomát. Az ószövetségi bibliai részekben több helyen előfordulnak olyan fenyegető prófétai jövendölések, amelyek valamilyen csapást helyeznek kilátásba, ha az emberek nem térnek vissza Isten törvényeinek útjára. Isten a küldöttei, prófétái által figyelmezteti a népet, s van rá példa, hogy megtérnek a figyelmeztetés hatására, gondoljunk csak Jónás próféta igehirdetésére Ninive városában. Jézus szavai hasonló figyelmeztetésnek számítanak. A jelenet mondanivalóját személyes életünkre is vonatkoztathatjuk. Ha nem szeretnénk vesztünket, akkor fel kell ismernünk Krisztus személyében az Üdvözítőt! El kell fogadnunk, hogy nincs üdvösség senki másban, csak őbenne! Legalább ezen a napon gondolkozzunk el azon, hová is vezet életünk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek. Az ő számára senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből, bűneinkből ma is kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle nyerhetünk. Kérünk, ne engedd, hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy készek legyünk mindig őszinte köszönetet mondani Neki, aki nem taszít el magától soha senkit, s aki azért jött közénk, hogy mindannyiunknak élete legyen. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 22. – Szerda

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: 'Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: 'Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!' Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: 'Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: 'Uram, mínád tíz mínát hozott.' Erre azt mondta neki: 'Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.' Jött a másik szolga, és így szólt: 'Uram, mínád öt mínát hozott.' Ennek azt mondta: 'Te öt város kormányzója leszel.' Jött a harmadik, és így szólt: 'Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.' Ezt így büntette meg: 'A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?' Aztán a körülállókhoz fordult: 'Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!' Azok megjegyezték: 'Uram, hiszen már van tíz mínája.' De ő így válaszolt: 'Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!' E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Lk 19,11-28

Elmélkedés

Az evangéliumban Jézus példabeszédet mond egy királyról, aki szolgáinak pénzt ad, hogy kereskedjenek vele. A szolgák egy része vállalja a befektetés kockázatát, elkezdenek kereskedni, s az elszámoláskor fel tudják mutatni annak eredményét. De van olyan szolga is, akit a félelem megbénít, nem mer kockáztatni, azt gondolja, hogy elegendő lesz az, ha visszaadja majd a királynak, amit kapott. A történet másik részében szó esik azokról, akik a király ellen fordulnak távollétében. Nekik és a haszontalan szolgának a király ítélete szerint szigorú büntetés jár. A példázat szerint a királyhoz való viszony meghatározza és eldönti az emberek sorsát: a hűséges szolgák jutalomban részesülnek, de a hűtlenekre és a tétlenekre büntetés vár. Az én életem sorsában is döntő szerepe van annak, hogy milyen kapcsolatban állok a királlyal, Jézus Krisztussal. Hűséges maradok-e hozzá, s kamatoztatom-e mindazt, amit rám bízott? Vagy inkább ellene fordulok, esetleg a félelem miatt semmit sem teszek? Nem anyagi javakat, hanem lelki kincseket bíz rám, amelyeket egyrészt a magam üdvössége érdekében kell felhasználnom, másrészt másokat kell velük segítenem az üdvösség útján. Jézusnak szolgálni szabadságot és üdvösséget jelent, ha megengedem, hogy ő legyen életem királya.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, add, hogy megértsük: a szolgáló szeretet nagyobb hatalom minden földi hatalomnál. Add, hogy szembe tudjunk nézni kudarcainkkal, és megértsük: életünkből nem hiányozhat soha a kereszt, amelynek vállalásából számunkra is élet fakad. Add, hogy tudjuk vállalni mindig a jövőt! Add, hogy tudjuk elfogadni és igazán életre nevelni a gyermekeket: tudjunk különbséget tenni igazi értékek és látszat-javak között. Add, hogy egymást elfogadó, egymásnak szolgálni képes, jövőt vállalni tudó emberek lehessünk! Amen.

Forrás ~ Internet

 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 21. – Kedd

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: 'Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.' Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: 'Bűnös embernél száll meg.' Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: 'Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.' Jézus kijelentette: 'Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.' Lk 19,1-10

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is Jerikó városa, ahol Jézus visszaadta a vak szemevilágát. A vak koldus tudta, hogy rászorul Jézus segítségére, Zakeus nem érzi ennek szükségét. Ő egyszerűen csak kíváncsi, látni szeretné Jézust. A vámosok vezetője nem is gondolja, hogy neki bármire is szüksége lenne az Úrtól, s nem is sejti, hogy milyen változást fog eredményezni életében a Jézussal való találkozás. Az evangélium nem számol be ugyanis Zakeus hitéről, s nem szól arról sem, hogy meg akarna térni vagy a koldushoz hasonlóan hangosan kérné Jézus segítségét. Nem feltételezhetjük, hogy azzal a szándékkal keresi Jézus közelségét, hogy ettől majd megváltozik az élete, de valamit mégis keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal mutogatnak rá, ő csak ül csöndben a fán, s szemeivel vagy talán a szívével is az arra haladó Jézust keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a szemét, hanem az eddig érzéketlen és a mások előtt bezárt szívét nyitja meg. Az emberek lenézik őt, de Jézus meglátja benne az egyetlen elveszett bárányt, akit meg kell mentenie. Előfordulhat, hogy nem is érezzük azt, hogy rászorulunk Jézus támogatására, s nem is tudjuk, hogy mit kérjünk tőle vagy nem akarjuk kényelmesen elrendezett életünket megváltoztatni. Engedjük, hogy Jézus belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy megváltoztassa azt! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy lássuk őt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít minket!
© Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Atyám! Beismerem, hogy sokszor eltékozlom a tőled kapott kegyelmi kincset, kegyelmi örökséget. Elszakítom magamat tőled és szeretetedtől. Elveszítem istengyermeki és emberi méltóságomat. A lelki sötétség pillanatában és a tőled való elszakítottság állapotában sem akarok elfeledkezni arról, hogy a gyermeked vagyok, mert mindig annak tekintesz. Adj erőt, hogy visszainduljak hozzád, akinél megtalálom a biztonságot, a boldogságot és a szeretetet! Ölelj magadhoz, Uram! Bocsáss meg nekem, Istenem! A te gyermeked vagyok. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! Amen.

Forrás ~ Internet
 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 20. – Hétfő

Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: 'Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!' Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: 'Dávid fia, könyörülj rajtam!' Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: 'Mit akarsz, mit tegyek veled?' A vak könyörgött: 'Uram, hogy lássak!' Jézus így szólt hozzá: 'Láss! Hited meggyógyított téged.' Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent. Lk 18,35-43

Elmélkedés

Kit látunk Jézus személyében? A názáretiek, akik körében felnőtt, Mária és József gyermekét látták Jézusban, amikor már felnőtt korában, tanító útja során megérkezett városukba. A nép sokszor csak a csodatevőt látta benne, aki képes megszüntetni a betegségeket, máskor pedig tanítónak látták, aki fenséges szavakkal szólt az igazságról. A farizeusok és az írástudók ellenfelet láttak benne. Saját tanítványai követendő példaképet láttak Mesterükben. A jerikói vak pedig meglátta Jézusban leendő gyógyítóját. Megérzi, hogy Jézus az egyetlen, aki tud rajta segíteni, s ha most elmulasztja a lehetőséget, akkor egész életét vakságban töltheti. Én kit látok Jézus személyében? Meglátom-e benne a Messiást? Meglátom-e benne a hit ajándékozóját? Meglátom-e benne az üdvösség szerzőjét? Meglátom-e benne azt, akit érdemes követnem? A történet szerint az Úr egyrészt meggyógyítja a vak koldus szemét, megajándékozva ezzel őt a testi látással. Másrészt megnyitja lelki szemeit, megajándékozva őt a hit látásmódjával. Ebben az értelemben nekünk sem elegendő a testi látás, hanem szükségünk van arra, hogy a hit szemszögéből lássunk mindent. Hit nélkül csak a látható világot szemlélhetjük. A hit segítségével bepillanthatunk Isten láthatatlan világába.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te időt ajándékozol nekünk. és feltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk tebenned váljék gazdaggá. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 19. – Évközi 33. vasárnap

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: 'Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.' Az úr így válaszolt: 'Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!' Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: 'Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.' Az úr így válaszolt: 'Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!' Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott, így szólt: 'Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!' Válaszul az úr ezt mondta neki: 'Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!' Mt 25,14-30

Elmélkedés - 'Milyen talentumot kaptál?'

A talentumokról szóló példabeszéd meglehetősen kemény, szinte félelmetes képet ír le a történetben szereplő úrról. Ez az idegenbe készülő úr, aki pénzt, talentumokat bíz szolgáira, majd pedig visszatérése után elszámoltatja őket, Istent jelképezi. Hogyan egyeztethető össze ez a félelmetes kép a jóságos, az irgalmas, az ember felé szeretetét kimutató Istennel? Az egyik szolga ezt mondja: 'Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél.' És az úr nem utasítja vissza ezeket a szavakat, hanem megerősíti őket, és ezen szavak értelmében szabja ki a szolgára a büntetést. Ebben a példabeszédben Isten valóban félelmetesnek tűnik. Érdemes tennünk egy fogalmi tisztázást. A vallási nyelvezetben használjuk az istenfélelem szót, ez azonban nem azt jelenti, hogy állandóan rettegünk Istentől. Az istenfélelem erény, pozitív tulajdonság. Isten iránti tiszteletet jelent, az ő nagyságának és hatalmának elismerését. Az istenfélelem értelmem meghajlását jelenti a világot megteremtő, az embert létezésre hívó és az ember számára az erkölcsi rendet megszabó Isten előtt. Az istenfélelem annak elismerését jelenti, hogy Isten igazságos és joga van megjutalmazni a jókat és megbüntetni a rosszakat. Ha nem tartom be az Istentől származó erkölcsi törvényt, akkor jogosan tartok az isteni büntetéstől. A várható büntetés valóban félelmet ébreszt bennem, ez is része az istenfélelemnek. De ha Isten parancsai szerint élek, akkor nincs félnivalóm. Ha szeretettel fordulok Isten felé és embertársaim iránt is gyakorlom a szeretetet, akkor nincs okom félni az Istentől. Istennek vannak elvárásai az emberekkel szemben. Mindannyian kapunk tőle valamilyen talentumot, jó képességet, tehetséget. Van, aki többet, van, aki kevesebbet. A mindenhez értés és a mindentudás képességét nem adja meg Isten senkinek, de kifejezetten ehelyett megadja a szerénység képességét. A mai evangéliumi példabeszéd tanulsága szerint a gazda elvárja, hogy szolgái kamatoztassák a rájuk bízott talentumokat. Ugyanígy Isten elvárja tőlünk, minden embertől, hogy használjuk és fejlesszük mindazokat a jó tulajdonságokat, szellemi képességeket vagy testi adottságokat, amelyekkel megáldott minket. Azt is elvárja tőlünk, hogy ne csak a magunk javára használjuk ezeket, hanem embertársainkat is segítsük velük. Soha ne azt nézzük, hogy a másik mit kapott, ne irigykedjünk rá, mert mi is kaptunk valamit, és tőlünk nem a másik személy talentumait fogják számon kérni, hanem azt, amit mi kaptunk. Mások bírálatának és megítélésének képességét Isten szintén nem szokta bőkezűen osztogatni, cserébe viszont az őszinteség képességét adja, hogy bűneinket könnyebben beismerjük. Jézus példabeszéde kapcsán figyeljünk még oda egy mozzanatra, az idő múlására. Az úr nem azonnal tér vissza, hogy elszámoltassa szolgáit, hanem 'hosszú idő után.' Isten időt ad nekünk, egyeseknek hosszabb, másoknak rövidebb földi életet, hogy ezzel az idővel gazdálkodjunk. Hogyan használjuk fel az időt? Szolgáljuk minden képességünkkel és adottságunkkal Isten dicsőségét, valamint mások és saját magunk üdvösségét! Ha ezt tesszük, bejuthatunk Istenünk örökké tartó örömébe.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te megbízol bennünk és arra kérsz minket, hogy talentumainkat helyesen használjuk fel. Segíts, hogy felelősségünk tudatában minden talentumunkkal, képességünkkel és adottságunkkal a te dicsőségedet szolgáljuk, és segítsük mások és magunk örök üdvösségét! Te nem kívánsz lehetetlent tőlünk, csupán azt, hogy munkatársaid legyünk, fedezzük fel magunkban talentumainkat és akaratod szerint éljünk azokkal. Adj nekünk bölcsességet, önzetlenséget és szelídséget, hogy a teremtett világot jobbá tegyük! Segíts minket, hogy minden adottságunkkal önmagunk és mások üdvösségét segítsük, s ezáltal dicsőséget szerezzünk neked. Amen.

Forrás ~ Internet
 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 18. – Szombat

Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: 'Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: 'Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.' A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: 'Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.' Az Úr így szólt: 'Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?' Lk 18,1-8

Elmélkedés

Még a buzgó, vallásos emberekkel is előfordul, hogy szentgyónásaik alkalmával arról panaszkodnak, hogy bizony időnként fárasztó számukra a mindennapi imádkozás. Mások azt állítják, hogy a napi munkában annyira elfáradnak, hogy nincs erejük imádkozni. Ebben azért erős túlzás van, ők vélhetően inkább önmagukat próbálják felmenteni hanyagságuk miatt. El kell ismernünk, hogy nem csak a munka, de az ima is lehet néha valóban fárasztó. Az is előfordul, hogy valaki nem elég kitartó, s ha nem teljesülnek azonnal vagy rövid időn belül a kérései, akkor abbahagyja az imádkozást, mert belefáradt. Jézus azt kéri, hogy legyünk kitartóak az imában. Ezt könnyen értjük csupán a kéréseinkre, pedig az istendicséretre és a hálaadásra is vonatkozik. Az özvegyről és az igazságtalan bíróról szóló történet azt tanítja, hogy a kitartó kérés meghozza eredményét. Arról se feledkezzünk meg, hogy Isten talán a hitünket, az állhatatosságunkat akarja próbára tenni. Ha valami valóban fontos számunkra lelki fejlődésünkhöz, akkor kérjük bátran Istent annak megadásáért. Gazdagságot és mérhetetlen vagyont nem érdemes kérnünk Istentől, de lelki kincseket és kegyelmi segítségét igen. Egyedül Istentől érdemes kérnem mindazt, ami életem boldogságához és az örök élethez szükséges.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk! Te örömhírt hirdettél az embereknek és olyan igazságokat tanítottál, amelyek emberségünk legmélyét érintik. Te azt várod tőlünk, hogy ne kényszerből, hanem önként és szeretettel kövessünk téged. Te azt kéred tőlünk, hogy keresztutadon is kövessünk. Érted és az üdvösség reményében lemondunk a kényelemről, az evilági előnyökről és személyes érdekeinkről. Nem ragaszkodom régi életemhez, hanem élek az új élet lehetőségével, amelyet te adsz. Töltsd el szívemet az újrakezdés örömével! Töltsd el szívemet az irántad való őszinte szeretettel! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! Amen.

Forrás ~ Internet
 
 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 17. – Péntek

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: 'Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az örök életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.' A tanítványok megkérdezték: 'Hol lesz ez, Uram?' Azt felelte: 'Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.' Lk 17,26-37

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus arra emlékeztet minket, hogy tanítványainak minden korban hűségesen kell várniuk az ő újbóli eljövetelét, az Emberfia érkezését. Az apostoli időkben, amikor Lukács megírja evangéliumát, a keresztények között általánosan elterjedt vélemény volt, hogy Jézus eljövetele hamarosan, talán néhány éven belül bekövetkezik. Az idő múltával és az eljövetel késlekedésével a felkészülés elsődlegessége mellett megjelent a hűséges várakozás fontossága is. Az üldözések idején már komoly gondot okozott annak megválaszolása, hogy miért késlekedik az Úr tanítványainak megmentésével? A keresztény közösségek lassan megértik, hogy Isten országának megvalósulása nem azonos az Úr második eljövetelével. Az előbbi megvalósulása már elkezdődött és annak növekedéséért a keresztényeknek tenniük kell, az utóbbi megvalósulására még várni kell. Isten országának megvalósulása nem egyik pillanatról a másikra történik és nem köthető ahhoz sem, hogy Jézus ismét eljön a világba. Isten országa már jelen van a földön, csak észre kellene vennünk. Aki Jézus tanítványaként állandóan Isten országában él, az mindig felkészült Jézus érkezésére. Isten országának jelenléte bizonyosság. És az Úr ígérete alapján azt is biztosra vehetjük, hogy Jézus újra el fog jönni, megújítani a világot.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. november 16. – Csütörtök

A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: 'Nézd itt van, vagy amott!' Isten országa köztetek van.' Azután tanítványaihoz fordult: 'Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: 'Nézzétek, itt van, vagy amott!' Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.' Lk 17,20-25

Elmélkedés

Sokszor nehéz pontos választ adni arra a kérdésre, hogy mikor történik meg egy esemény. Az időpont meghatározásakor a pontosság ugyanis egészen relatív lehet. Mikor indul a vonat? Svájcban másodperc pontosan indítják a járatokat, tőlünk keletre az sem probléma, ha ezen a héten nem megy a vonat, majd a jövő héten elutazik mindenki, aki akar. Mikor kezdődik a szentmise? Egyes helyeken, főként városokban pontosan kell kezdeni a szentmisét, mert különben nem érik el a buszjáratot a mise után a hívek. Máshol ez nem volna annyira fontos, de a pap erénynek tartja a pontosságot. Némely faluban pedig csak akkor kezdődik mise, amikor a tejfelvásárló már végigért a településen, és munkájuk után az asszonyok odaértek a templomba. Számukra nem jelent problémát, ha fél órával később kezdődik a szentmise és emiatt később érnek haza. Mikor jön el Isten országa? - kérdezik Jézustól az evangéliumban. Vajon meg lehet ezt pontosan határozni? És vajon az időpont a lényeg ebben a kérdésben? Az Isten országának eljövetelével kapcsolatban talán teljesen felesleges annak ideje utáni tudakozódásunk. Hiszen van, akinek soha nem jön el, vagy soha nem veszi észre, hogy eljött. Mások viszont állandóan Isten országában élnek, számukra az ország egy mindig jelenlévő valóság. Isten országának nem lehet észrevenni a kezdetét, vége viszont nem lesz. Számodra eljött már?
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége. Amen.

Forrás ~ Internet