NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 31. – Hétfő

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak. Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: 'Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.' Mt 13,31-35

Elmélkedés

Amint az elmúlt héten több alkalommal is láttuk, Jézus szívesen beszélt példabeszédekben. Az Isten országáról szóló tanítása során különösen is alkalmazta ezt a beszédformát, hiszen az ember számára nehezen megragadható valóságról van szó. E példázatokkal szemléletes módon mutatta be Isten uralmának megvalósulását. A magvetőről szóló hasonlat azt szemléltette, hogy az isteni üzenet hogyan jut el az emberi szívekbe, hogyan kezd el növekedni és termést hozni. A mai evangéliumban Jézus először a mustármag növekedéséhez hasonlítja a mennyek országát, azt jelezvén, hogy a kicsinyke ország az isteni közreműködésnek köszönhetően nagyra növekszik. A kovászról szóló hasonlat pedig azt jelenti, hogy az Isten országához tartozó emberek kovászként, élesztőként vannak jelen a világban és hatást gyakorolnak a világban élőkre. Jézus azáltal von be minket Isten országába, hogy a példabeszéd állásfoglalásra késztet minket: vajon bennem megtörténik-e ez a növekedés? Növekszik-e bennem Isten örömhíre? Engedem-e, hogy az evangélium, a krisztusi igazság átformálja életemet és az Úrhoz tegyen hasonlóvá? Az ország növekedéséért nekem is tennem kell valamit, kovászként nekem is élesztő hatással kell lennem másokra. Magatartásommal Krisztus életét és tanítását adom tovább.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik igédet hirdetik, miként János, a Keresztelő tette. Küldj ma is követeket hozzánk, akik készek arra, hogy háttérben legyenek, hogy te, Urunk, bennünk növekedjél. Küldj ma is követeket hozzánk, akik érted és nem önmagukért élnek. Adj bocsánatot és új kegyelmet, hogy szolgálhassunk neked, és előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy megvalósulhasson a te országod. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 30. – Évközi 17. vasárnap

Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: 'A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt. Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?' 'Igen!' - felelték. Erre így folytatta: 'Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.' Mt 13,44-52

Elmélkedés - 'Szénánál értékesebb kincs'

Az Isten országáról szóló példabeszéd-sorozat három rövid hasonlattal zárul, amelyek a földbe rejtett kincsről, a kereskedő által megtalált igazgyöngyről és a tengerből mindenféle halat kifogó halászhálóról szólnak. Jézus így fejezi be tanítását: 'Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.' Bár Máté evangélista nem jegyzi le, de azért tegyük hozzá az érem másik oldalát is: az igazak pedig a mennyország örökké tartó boldogságába jutnak. Sablonosan fogalmazva most az következne, hogy 'manapság úgy élnek az emberek, mintha nem volna végső számonkérés', pedig valójában régen is legalább ennyien gondolkodtak, éltek hasonlóan. Jó példa erre a híres németalföldi festő, Hieronymus Bosch: A szénásszekér című alkotása, amely az 1500-1502-es években készült, s amely jól szemlélteti a középkori gondolkodást. Egy korabeli holland mondás szerint 1a világ egy szénaboglya, amelyről mindenki annyit markol, amennyit csak tud.1 Bosch festménye éppen ezt szemlélteti. A jól megrakott szénásszekeret ördögök húzzák a pokol felé. Körülötte létrákkal és hosszú favillákkal felszerelkezve tolonganak az emberek, és próbálnak maguknak minél több szénát megszerezni. Az emberek ruházata elárulja, hogy mindenféle társadalmi osztályba tartoznak: vannak köztük szegényebbek és tehetősebbek, gyalogosan és lóháton érkezők, de még az egyházi és világi méltóságok, a pápa és a császár sem hiányoznak. A szénásszekér tetején gonosz szellemek csábítják az embereket a bűnre. Az égből Krisztus figyeli a menetet. Egy angyal ugyan az ég felé, Krisztusra nézve imádkozik, de rá nem figyel senki. Az az érzésünk, hogy a szekér megállíthatatlanul halad előre. A festmény egy három képből álló sorozat (triptichon) középső eleme. Tőle balra a bűnbeesést és az Éden-kertből való kiűzetést ábrázolja a festő, a jobb oldalon pedig a pokol látható. A három kép így jól összefoglalja a bűn eredetét a régmúlt időkből, a bűn kibontakozását a világ jelen idejében és a bűn következményét, a kárhozat állapotát, ami a jövőben vár a bűnösökre. Első pillantásra talán úgy tűnhet, hogy Jézus hasonlatai arról szólnak, hogy az ember próbáljon minél többet megszerezni magának. A földműves birtokolni akarja a megtalált kincset, a kereskedő szintén meg akarja szerezni az igazgyöngyöt, mintha ők is arra törekednének, hogy minél több szénát markoljanak maguknak a szekérről. Jézus példázataiban azonban másról van szó, mert amíg a széna a bűnök sokaságát szemlélteti a festményen, addig a kincs és az igazgyöngy az Isten országát, azaz olyan értéket, amely valóban megszerzendő, elérendő az ember számára. A földműves és a kereskedő egyaránt lemond minden evilági vagyonáról, eladják mindenüket, mert Isten országát minden földi vagyonnál értékesebbnek tartják. Ők nem földi kincseket akarnak tehát birtokolni, hanem élni akarnak Isten országában és ennek megfelelően cselekszenek. Ha becsukják Bosch festményének oldalsó részeit, akkor egy új alkotás, a Csavargó című kép látszódik. Ő azokat jelképezi, akik keresik az igaz utat. Talán engem is jelképez e csavargó. Megtehetem, hogy egy maroknyi szénáért, elszáradt fűcsomóért küzdök egész életemben, de választhatom azt is, hogy keresem az Isten országának kincsét. Ha látod a házad ablaka előtt elhaladó szénásszekeret és a körülötte tolongó népet, ne szaladj utánuk! Isten a szénánál értékesebb kincset tartogat számodra.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A te nevedben gyűlünk össze vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk áldozatodban. Mindkettő kincs és forrás számunkra. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 29. – Szombat, Szent Márta

Abban az időben: A zsidók közül sokan jöttek Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: 'Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.' Jézus ezt felelte neki: 'Testvéred fel fog támadni!' Erre Márta így szólt: 'Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.' Jézus folytatta: 'Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?' Márta ezt válaszolta neki: 'Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!' Jn 11,19-27

Elmélkedés

Lázár halálhírét hallva Jézus csak egy kis késlekedéssel indul útnak, s akkor érkezik meg, amikor a barátja már négy napja halott. A mai evangélium szerint mind a jelenlévők, mind az elhunyt testvére méltatlankodnak Jézus késése miatt, mert bíztak abban, hogy Jézus megmenthette volna a beteg Lázárt a haláltól, ha korábban érkezik. Lázár feltámasztásával Jézus megmutatja isteni erejét, amely nem csak a betegségek megszüntetésére képes, hanem akár a halottakat is visszahívhatja az életre. Mielőtt azonban a sírhoz menne és feltámasztaná a halottat, Mártával való beszélgetése során Jézus szóban is kinyilatkoztatja isteni erejét és azt várja, hogy Márta kifejezze hitét. Márta három dolgot állít Jézusról: azt, hogy ő a Messiás, ő az Isten Fia és az Atyától jött a világba. Emellett a feltámadásba vetett hitéről is tanúskodik, amely szintén Jézus személyéhez kapcsolódik. Jézus szóbeli kinyilatkoztatását és Márta hitvallását a továbbiakban a feltámasztás cselekedete erősíti meg. Hiszek-e Krisztus szavában és cselekedetében? Hiszek-e Isten újjáteremtő erejében? Félre tudom-e tenni emberi elképzeléseimet és elvárásaimat, hogy Isten terve megvalósulhasson bennem? Hiszem-e, hogy Isten engem is feltámaszt majd a halálból? Hiszek-e az örök életben?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Senki nem tudhatja előre jöveteled időpontját, de biztosak vagyunk abban, hogy egyszer bekövetkezik. Taníts minket készenlétre, fokozott figyelemre, türelmes várakozásra! Annak érdekében, hogy ne érjen minket váratlanul a te érkezésed, lelkünket szeretnénk felkészíteni, hogy mindig készen legyen a veled való találkozásra! Élj bennünk, hogy jelenléted fénye világosság legyen a világ számára! A hit, a remény és a szeretet a mi lelkünk égő mécsei, amelynek lángját őriznünk kell. Segíts minket ébernek maradnunk, hogy soha ne aludjon ki bennünk jelenléted lángja! Amen.

Forrás ~ Internet

 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 28. – Péntek

Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond példabeszédeket, így folytatta: 'Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.' Mt 13,18-23

Elmélkedés

Jézus példabeszédei megszólítják és gondolkodásra késztetik a hallgatóságot. A példákat az érti meg igazán, aki a szereplők helyébe tudja képzelni magát. Ennek köszönhetően a történetek fordulópontjai lehetőséget adnak a változásra, a megtérésre az ember számára. A hallgató szereplővé válik, s ezáltal egy új világ tárul fel számára. A példabeszédek zöménél többféle lehetőségünk is van, hogy magunkat gondoljuk a történésekbe. A magvetőről szóló beszédből és ma olvasott jézusi magyarázatából elsősorban az következik, hogy a köves, a bogáncsos vagy a jó talaj valamelyikébe helyezzük magunkat, akik befogadjuk az isteni tanítás magvait. Egy másik lehetőség, hogy mi vagyunk a magvetők, akik elhintjük, azaz továbbadjuk a Jézustól hallottakat. Korábban már volt szó arról, hogy Isten országa állandóan növekszik, legalábbis akkor, ha a keresztény emberek dolgoznak, fáradoznak ezért. Mennybemenetele előtt Jézus úgy rendelkezett, hogy apostolai folytassák az ő szolgálatát, folytassák az igehirdetést. Az Egyház azóta is ennek a küldetésnek engedelmeskedik, s e folyamatba minden kor keresztényei bekapcsolódnak, hogy az új nemzedékek megismerjék az üdvösségre vezető igazságot. Kész vagyok-e szavaimmal, cselekedeteimmel és egész életemmel Isten üzenetét hirdetni?
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük közelségedet és jelenlétedet, miként azt a három kiválasztott apostol a színeváltozás hegyén megtapasztalta. Azokban a napokban és órákban, amikor a kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünkben ott él a feltámadás és az isteni dicsőség megtapasztalásának reménye, mert a szenvedés útjának végső állomása nem a halál, hanem az Isten által ajándékozott új élet, a feltámadás. Istenünk, jó nekünk veled lennünk, veled élnünk. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 27. – Csütörtök

A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: 'Miért szólsz a néphez példabeszédekben?' Ő így válaszolt: 'Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván hallotok, és mégsem értetek, nézvén néztek, de mégsem láttok; megkérgesedett ugyanis e népnek szíve: Fülükkel restül hallanak, szemüket behunyják, hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és a szívükkel ne értsenek, s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket. De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok - és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, - és nem hallotta.' Mt 13,10-17

Elmélkedés

A tanítványokhoz vagy a néphez intézett tanításai alkalmával Jézus szívesen használt példázatokat, hasonlatokat. A példabeszédek a hétköznapi életből merítik témájukat. Olyan hasonlatok ezek, amelyeket az egyszerű emberek is könnyen megértettek. Legalábbis azok, akik megnyitották szívüket a tanítás előtt és annak mondanivalóját magukra vonatkoztatták. Akik viszont elzárkóztak, vagyis behunyták szemüket vagy befogták fülüket, azok nem értették meg. A megértés tehát nem a tartalomtól függ, hanem a hallgató készségén múlik. Amikor a tanítványok arról kérdezik Jézust, hogy miért beszél példabeszédekben, a válaszból kiderül, hogy ennek elsődleges célja az, hogy az Isten üzenetére kíváncsi és azt megvalósítani kész hallgatóság megértse mondanivalóját, azok viszont, akik bezárják szívüket Isten előtt, ne értsék meg azt. A megértésnek ugyanis nem csupán az egyszerűség a feltétele, hanem az is, hogy az ember nyitott legyen a megismert igazságok befogadására. Ha valaki a hit által egyre inkább megnyílik Isten üdvözítő terve előtt, akkor a kinyilatkoztatott igazságokat egyre jobban fel tudja fogni s megérti azokat. Valóban boldog az, aki úgy fogadja el a tanítást, hogy megérti annak üdvözítő erejét. A történelemből vagy keresztény szóhasználattal az üdvtörténetből megérthetjük, hogy Isten mindent az emberekért, a mi üdvösségünkért tesz. Megérti-e ezt a szívem?
© Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek! Amen.

Forrás ~ Internet
 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 26. – Szerda

Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: 'Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!'
Mt 13,1-9

Elmélkedés

A tanító Krisztust szemlélve felkelti figyelmünket az a tény, hogy az Úr szavainak tekintélye, meggyőző ereje abból fakad, hogy kijelentései, példabeszédei, de még a vitái is elszakíthatatlanok személyétől, egész életétől. Szavai és életmódja egységben vannak. Az evangéliumokat olvasva Krisztus egész élete tanításként tárul elénk. A néphez intézett beszédei, a betegekkel tett csodái, az emberekkel való találkozásai és beszélgetései, az Atyához szóló imái mind-mind tanítást, üzenetet hordoznak, amely jó magként hull az emberek szívébe, s ennek köszönhetően elkezd megvalósulni és növekedni Isten országa. Az Egyház ezt a magvetést folytatja. Isten országának növekedése, az Egyház fejlődése nagymértékben függ attól, hogy milyen talajra hull lelkünkben az igazság tanítása. Márpedig Isten országának termést kell érlelnie, állandóan növekednie kell, s nem állhat meg a fejlődésben. Ne várjunk gyors, hirtelen történő lelki növekedést se magunkban, se másokban, hiszen mindennek megvan a maga természetes rendje. A kitartó, hűséges, de esetleg lassúbb fejlődés sokszor többnek bizonyul a hirtelen lelkesedésnél, amely hamar véget érhet. Isten szava nem üvegházban növekszik lelkünkben, ahol a legideálisabbak volnának a körülmények, hanem sokszor ki van téve a viszontagságoknak és a viharoknak. De még a nehéz körülmények között is, kint a világi gondok szabad földjében is képesek vagyunk bőséges termést hozni.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te időt ajándékozol nekünk, és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk tebenned váljék gazdaggá. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 25. – Kedd, Szent Jakab apostol

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak Jakab és János apostoloknak anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: 'Mit kívánsz?' Ő azt felelte: 'Intézd úgy, Uram, hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.' Jézus így válaszolt nekik: 'Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?' 'Készek vagyunk!' - felelték. Jézus erre így folytatta: 'A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.' Amikor a többi tíz apostol ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: 'Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.' Mt 20,20-28

Elmélkedés

A mai evangélium tanúsága szerint az apostolok valamiféle földi dicsőségre vágytak, s ebből az következik, hogy Jézus uralmát is evilági királyságként képzelték el. Téves elképzeléseiket Jézus szétoszlatja, hiszen az ő uralmának megvalósulása a gyötrelmes szenvedés és a kereszthalál lesz, s hozzá hasonló sors vár majd az apostolokra is. Az Úr ugyanis nem evilági hatalomra vágyott, hanem engedelmes szolgaként teljesítette mindazt, amit a mennyei Atya kért tőle. A tanítványoknak pedig - ebben is követve Mesterüket - teljesíteniük kell azt, amit ő kér tőlük. Ez az életmód nem uralkodást, hanem szolgálatot jelent, amely az élet feláldozásában teljesedik be. Jézus ezt tanítja saját küldetésével kapcsolatban: 'Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.' Nem helytelen, ha arra vágyunk, hogy a mennybe, az örök dicsőségbe jussunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a szenvedés és a szolgálat útján érhetjük el célunkat. A nagyravágyás lelkületével szemben Jézus az alázatosságot és a szolgálatkészséget ajánlja nekünk, s erre a legjobb példa az ő élete. Ha dicsőségében részesülni szeretnénk, akkor nem a hatalmaskodást vagy az uralkodást kell választanunk, hanem a szolgálat útján kell járnunk alázatosságban. Kész vagyok-e őt követni a szenvedésekben, hogy részem legyen a mennyország dicsőségében?
© Horváth István Sándor

Imádság

Jézusunk! Jól tudod, mily szörnyű érzés a bizonytalanság, hiszen emberségedben hordoztad annak aggodalmát. Néhanap még nekem is, aki hiszek a világban és az emberben, szörnyűségesnek tűnik a világ: hatalmas, vak, brutális. Közönyösen lökdös minket ide-oda. Az biztos, hogy az ember hősiesen eljutott már oda, ahol lakható zónát teremtett magának. De mily kezdetleges ez a mi otthonunk! Csak vékonyka fal választ el a szörnyűségestől: tűz, pestis, vihar, földrengés, sötét erkölcsi erők. Mindez téged is levert az olajfák hegyén. De te semmit le nem tagadtál és mindent legyőztél, és a vihar harsogásán át is halljuk szavadat: 'Kicsinyhitű emberek, miért kételkedtek?'
Teilhard De Chardin

Forrás ~ Internet

 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 24. – Hétfő

Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: 'Mester, jelet szeretnénk tőled látni.' Jézus így válaszolt: 'Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.' Mt 12,38-42

Elmélkedés

A mai evangéliumi részben szereplő farizeusok és írástudók jelet kérnek Jézustól, mégpedig olyan jelet, amely egyértelműen bizonyítja istenségét, illetve azt, hogy ő a Messiás. Jézus tanításai korábban már több esetben meglepetést okoztak nekik, mert sajátos tekintéllyel magyarázta a törvényeket. Gyógyításait érdeklődve figyelték, de érthetetlen, megmagyarázhatatlan maradt számukra, hogy milyen hatalom birtokában képes Jézus megszüntetni a betegségeket. Most még a csodás gyógyításoknál is egyértelműbb jelet követelnek. Vajon hitet ébresztene bennük, ha Jézus mutatna nekik jelet? Vajon hinnének-e benne, ahogyan a nép közül sokakban felébredt a hit? Nem tudhatjuk. Mindenesetre Jézus nem teljesíti kérésüket, mert úgy gondolja, hogy csodaváró és kíváncsi vágyaiknak nem szükséges eleget tennie. Eljön majd az idő, amikor Jézus különleges jelet fog mutatni, a feltámadás jelét. És amint látni fogjuk, még ez sem fog mindenkiben hitet ébreszteni. Bűnbánatra szóló felhívása sem tetszett mindenkinek, és feltámadása sem lesz mindenki számára a hit forrása. Jézus figyelmeztet minket, hogy a csodák kérése és várása önmagában hiábavaló. A nagy jel ugyanis már megadatott számunkra, s ez az Úr feltámadása. Nem kell újabbat kérnünk, hanem hinnünk kell a feltámadásban, a halhatatlanságban, az élet győzelmében a halál felett és az örök életben. Krisztus feltámadása hitet ébresztő jel számunkra.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, a próféták elől biztos menedékbe rejtőztünk. Kényelmetlenné váltak számunkra, túl nyíltan beszéltek. Talán szenvednénk is attól, amit mondanak. Kijelentjük, hogy ma már nincsenek próféták; valaha ilyenek is voltak. Mintha ma már nem kellene tartanunk tőlük. De itt a szívünk, tele vágyódással, meglehet: utánad és Szentlelked után epeszti a szomjúság. Vágyódik az élet után, szomjazik a világosságra! Istenünk, törd át pünkösdi Lelkeddel éjszakánk zárt kapuit. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 23. – Évközi 16. vasárnap

Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: 'A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: 'Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?' Az így válaszolt: 'Ellenséges ember műve ez.' A szolgák erre megkérdezték: 'Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?' Ő azonban így felelt: 'Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!' Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: 'A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.' Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: 'A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.' Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől. Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: 'Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!' Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: 'Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti - az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!' Mt 13,24-43

Elmélkedés - 'Krisztus lesz a bíránk'

A múlt vasárnapi elmélkedésünkben a magvetőről szóló példázattal kapcsolatban szó volt a példabeszédek felszólító, cselekvésre ösztönző jellegéről. Miután befogadtuk az Úr tanítását, érdemes egy másik szintre lépnünk, érdemes az ige hirdetőivé válnunk. Az ilyen jellegű megközelítés a mai evangéliummal kapcsolatban is helyesebbnek tűnik. Amikor a világban jelenlévő jóról és rosszról, továbbá e kettő állandó feszültségéről és küzdelméről, valamint az emberben jelenlévő jó és rossz kívánságokról és cselekedetekről beszélünk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a lelkiismeretet és az igazságosság utáni vágyat. Lelkiismeretünk szava időről időre megszólal, olykor előzetesen, máskor utólag figyelmeztet minket, hogy jót vagy rosszat tettünk, erkölcsileg helyesnek vagy helytelennek, azaz bűnnek minősül-e szándékunk, gondolatunk vagy cselekedetünk. Érezzük, hogy cselekedeteinkért felelősek vagyunk, ezért igyekszünk megkülönböztetni a jót és a rosszat, szeretnénk követni lelkiismeretünk szavát, amely a jóra ösztönöz és a rossztól távol tart minket. Emellett bennünk él az igazságosság utáni vágy, miszerint jogosan várjuk, hogy a jó megkapja végérvényes jutalmát, a rossz viszont büntetését. Ez utóbbit természetesen csak akkor követelhetjük mások számára Istentől, ha önmagunkat is alávetjük az isteni igazságosságnak. A kinyilatkoztatás, a Biblia és az üdvösségtörténet úgy beszél az emberről, mint aki egész létében függ teremtőjétől, ezért egész életünket végigkíséri a bűn, mint szembefordulás Istennel, lázadás ellene, valamint az irgalmasság, a kegyelem, amely Istentől árad felénk, s amely helyreállítja kapcsolatunkat vele. Tapasztaljuk, hogy a földi életben nem mindig jut érvényre a maga teljességében az igazságosság elve. Isten azonban a jövőnek is Ura és ő lesz a bíránk a végső ítéletkor. Ő engedi meg a jelenben, hogy a jó és a rossz egyaránt jelen legyen a világban, egyaránt hatással legyen ránk, ahogyan ezt a mai evangéliumi példabeszéd szemlélteti. A jó búza magja mellett a gyomnövény, a konkoly is növekedni kezd, s hiába akarnánk már most, a jelenben kiirtani a rosszat, hogy az ne legyen ránk ártó befolyással, ez nem lehetséges. Megmarad számunkra a döntési szabadság, hogy a jót vagy a rosszat választjuk, melyik erőt engedjük uralkodni szívünkön. A példázatban szereplő szolgák gondolkodása érthető. Azért akarják kigyomlálni a konkolyt a jó búza közül, hogy ne akadályozzák a búza fejlődését, növekedését. Sietségük azonban Isten számára nem indokolt, mégpedig azért nem, mert ezzel az ember ragadhatná magához az ítélkezést és az igazságszolgáltatást, amivel nem is volna gond, ha az ember is ugyanolyan igazságos tudna lenni, mint Isten. Az ítélkezés feladatát azonban Isten nem bízza az emberre. Életünk végső bírája, megítélője maga Krisztus lesz. Ő tanította: 'Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át' (Jn 5,22). A mennyei Atya rajta keresztül mutatta ki szeretetét és irgalmát, az ő személyében adott számunkra kísérőt az üdvösség útján, és Krisztus személyén keresztül gyakorolja igazságosságát is. Az ítéletkor mindannyian látni fogjuk, hogy életünkben hogyan győzedelmeskedett a jó és a rossz, lehull a lepel mindannak értékéről, amit jó vagy rossz szándékkal cselekedtünk, s ennek megfelelően eldől, hogy büntetésben, az örök kárhozatban részesülünk, vagy megérdemeljük az örök üdvösséget, mint jutalmat. Bízzunk abban, hogy Krisztus nem csak igazságos, hanem irgalmas bíránk is lesz!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te tanításod jó magként, tiszta búzaként hull a szívünkbe. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani. Miközben te az üdvösség tanításának jó magját veted el szívünkbe, a sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. Adj nekünk bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat! Adj nekünk okosságot, hogy ne essünk a gonosz lélek csapdájába, aki a rosszat jónak tünteti fel, és nem engedi, hogy a dolgok mélyén észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. Az örömhír, az üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Tanításodat akkor értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre támadunk Istenben. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 22. – Szombat, Szent Mária Magdolna

A hét első napján, Húsvétvasárnap kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: 'Asszony, miért sírsz?' 'Mert elvitték az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették.' Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: 'Asszony, miért sírsz? Kit keresel?' Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: 'Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.' Jézus erre megszólította: 'Mária!' Mária felkiáltott: 'Rabbóni!' vagyis 'Mester'! 'Ne tartóztass! - felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.' Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: 'Láttam az Urat.' - És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,1-2.11-18

Elmélkedés

A keresztény hagyomány és az evangéliumok beszámolói szerint Mária Magdolna volt az, aki húsvétvasárnap hajnalban először ment Jézus sírjához és ő találkozhatott elsőként a Feltámadottal. Szent Mária Magdolna mai ünnepén ezt a jelenetet, ezt a találkozást idézi fel az evangélium. A történetből, Mária Magdolna példájából megérthetjük, hogy aki ott időzik még a halott Jézus mellett is, és aki nem hagy fel a kereséssel, az megláthatja az Urat. Ha türelmesen várok az Úr érkezésére, megjelenésére, akkor biztosan találkozhatok vele.A sorok között olvasva észre kell vennünk a történet más üzeneteit is. Többek között azt, hogy Jézus visszatérése a halálból nem a tanítványaihoz való visszatérését jelenti elsősorban, hanem visszatérését a mennyei Atyához, akitől a világba jött. Nem azért támad fel, hogy néhány alkalommal megmutassa magát az embereknek, hanem, hogy visszatérjen az Atyához, megmutatva az utat, amelyen mi is a mennybe juthatunk. Elindulunk-e ezen az úton Krisztussal? Vegyük észre azt is, hogy Jézus testvéreinek nevezi mindazokat, akik számára Mária Magdolna elviszi a feltámadás hírét. Ez az örömhír az apostoloknak, a tanítványoknak és mindenkinek szól, aki hisz őbenne. Mária Magdolna nekünk is elhozza a hírt, mi is Krisztus barátai, követői, tanítványai, sőt testvérei vagyunk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A világmindenség királyaként és életünk királyaként tisztelünk téged. Te arra hívsz minket, hogy Isten országa megvalósuljon bennünk. Felszólítasz bennünket a megtérésre és arra, hogy elfogadjuk Isten uralmát, akaratát személyes életünkben. Te nem szabadságunkat akarod csorbítani, hanem azt szeretnéd, hogy felismerjük a mennyei Atya üdvözítő szándékát és elinduljunk felé. Vezess minket igazságod által az örök életre! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 21. – Péntek

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: 'Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!' Jézus erre megkérdezte: 'Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: 'Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!', akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.' Mt 12,1-8

Elmélkedés

A farizeusok a szombatra vonatkozó törvények megszegésével vádolják Jézust a mai és a holnapi evangéliumban. Az ellenkezést először a kalászok leszedése, majd pedig egy gyógyítás váltja ki. Máté evangélista arra törekszik írásában, hogy a vádaskodás alapjának hamisságát igazolja. Nem Jézus, hanem a tanítványai szedik le a kalászokat, bár magatartásuk részben jogosan kérhető számon Mesterüktől. Ennél azonban fontosabb, hogy Jézus nem az eredeti mózesi törvény ellen van, hanem csak azon szabály érvényét kérdőjelezi meg, amelyekkel a farizeusok kiegészítették a törvényt. A farizeusok vélekedését annak ismeretében érthetjük meg, hogy az ószövetségi gondolkodás szerint egyedül a törvény üdvözítheti az embert. Ezt a törvényt maga Isten adta Mózes által, ezért annak tekintélyét senki nem kérdőjelezheti meg. Ez a törvény jelöli ki az ember számára azt az utat, amelyen eljuthat Istenhez, mégpedig az egyedüli utat. A törvény megtartásánál tehát nem létezhet fontosabb az ember számára. És ha a törvény ennyire fontos az ember üdvössége szempontjából, akkor azt minden erővel védeni kell - szól a farizeusok vélekedése. Jézus sérelmezi, hogy olyanok kérik rajta számon a parancsok megtartását, akik a törvény igazi lényegét, az irgalmasságot semmibe veszik. A gyógyításokkal Jézus éppen ezt a törvény szerinti irgalmasságot gyakorolja.
© Horváth István Sándor

Imádság

Apostolod mondotta, Urunk: 'Élek ugyan, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem'. A szentáldozás után én is azt szeretném, ha bennem élnél, Uram, ha velem küzdenél szenvedélyeim ellen, ha velem tűrnél, mikor igazságtalanságot kell szenvednem, ha velem dolgoznál, mikor kötelességet kell teljesítenem, ha gyakorolnád bennem szeretetedet, mikor ápolnom, gondoznom, nevelnem kell valakit. A te akaratod valósuljon bennem, amikor kedvem ellenére is engedelmeskedem. A te jóságod buzgólkodjon, amikor másokat boldogítok. Így maradjak én benned, te pedig énbennem, Uram. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 20. – Csütörtök

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű. Mt 11,28-30

Elmélkedés

'Tanuljatok tőlem!' - olvassuk Jézus kijelentését, felszólítását a mai evangéliumban. Mire vonatkozik kijelentése? Mit érdemes tőle megtanulnunk? Az Úr kortársai gyorsan észrevették, hogy a falvakat és városokat járó Jézus nagyhatású tanító volt, akire odafigyeltek az emberek. Tanításában különleges hatalom rejlett, amely isteni származását jelezte. Szavainak olyan ereje volt, amely felülmúlt minden emberi bölcsességet, s amelynek nem tudtak ellentmondani. Jogosan állítják róla az evangélisták, hogy másként tanított, mint a hivatalos tanítók és törvénytudók. Jézus ugyanis nem elvont igazságokat közölt az emberekkel, hanem a mennyei Atya szeretetének titkát igyekezett feltárni. Tanítványai és az egyszerű nép egyaránt csodálattal hallgatják és szavaiból felismerik egy új élet lehetőségét. Nem csupán tanítására és annak mondanivalójára érdemes odafigyelnünk, hanem egész életmódját érdemes megtanulnunk. Az emberekkel való magatartása, türelme, szelídsége, alázata, engedelmessége, állandó Istenre, azaz a mennyei Atyára figyelése, megbocsátó irgalma mind-mind tananyag számunkra. Olyan tananyag, amelyet életünk végéig tanulhatunk. A Krisztusról szóló ismeretek megtanulásánál is fontosabb a krisztusi életforma megtanulása, elsajátítása.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, taníts megismerni a szenvedés értelmét és értékét. Te tudod, hogy félek tőle, s minden ember így van vele. Jó órákban, mikor közelségedet érzem, mindenre kész vagyok, erősnek érzem magam, és igent tudok mondani a kereszthordozásra. Néha az is eszembe jut: kérnem kell téged, hogy küldj szenvedéseket, hogy hozzád hasonló lehessek. Érzem lelkem mélyén, hogy a szenvedés drága ajándék, a te szereteted felbecsülhetetlen kincse. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 19. – Szerda

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Mt 11,25-27

Elmélkedés

Beszédének utolsó részében Jézus a mennyei Atyát magasztalja azért, hogy isteni életének titkait feltárta az emberek előtt. Ezt a titkot emberi gondolkodásunkkal nem volnánk képesek sohasem megérteni vagy kikövetkeztetni. A kinyilatkoztatás azt jelenti, hogy Isten bemutatkozik nekünk, feltárja előttünk életét, elmondja, hogy ki ő valójában, megismerteti velünk önmagát. A világ és benne az ember teremtése a kinyilatkoztatás része. Isten szeretetből és a szeretet gyakorlására teremtette az embert. Szintén a kinyilatkoztatás része, hogy Isten parancsokat, törvényeket ad az embernek, hogy az élet és az igazság útján járjon. A parancsok arról tanúskodnak, hogy Isten útmutatást ad nekünk, hogy ne térjünk le az üdvösség útjáról. Isten nagy cselekedetei a történelem folyamán szintén arról tanúskodnak, hogy mindig számíthatunk jóságára és gondviselésére. Az isteni kinyilatkoztatás Jézus Krisztus személyében éri el a tetőpontját, aki emberré lesz, hogy még közelebb kerüljön hozzánk, s ezáltal megismerjük őt. Jézus az, aki a legtöbbet árul el Isten titkából személyével, szavaival és cselekedeteivel. Küldetésének azt tartja, hogy megismertesse velünk, emberekkel az igaz Istent. Azt hirdeti, hogy Isten mindig szeret minket, megbocsát nekünk, mert az örök üdvösségünket akarja. Ha meg akarom ismerni Istent, az ő szeretetét és irgalmát, akkor mindenekelőtt Jézust kell megismernem.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Istenünk, azt kívánod, hogy kiegyensúlyozott, megérlelődött emberek legyünk, akiknél a befejezés gondolatának békéje még alakítólag hat ránk és az emberekkel való kapcsolatainkra. Segíts rajtunk, Urunk, hogy az öregedés napjaiban is jól használjuk ki időnket, lehiggadva és bölcsen cselekedjünk, nagyvonalúak és jóságosak maradjunk, és bizakodással tekintsünk a túlvilágban való beteljesedésre. Ajándékozd meg életünket az utolsó napig is tartalommal és vonzó értékekkel. Amen.

Forrás ~ Internet


NAPI EVANGÉLIUM

2017. július 18. – Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum. Mt 11,20-24

Elmélkedés

Az ószövetségi időkben Isten több alkalommal küldött prófétákat népéhez. A prófétai szó arra hívott, hogy visszatérjenek a törvény megtartásának útjára, ugyanakkor előre jelezte azokat a következményeket, amelyek a megtérés elmaradásakor várhatóak. A prófétai szó ebben az értelemben az isteni irgalmasság szava, amelyben felismerhető, hogy Isten újabb lehetőséget ad a népnek. Az irgalmasságot hirdető vagy a büntetést előre jelző prófétai szó akkor eredményes, ha az emberek bűnbánatot tartanak. Jézus hangvétele az újszövetségi időkben alapvetően más, ő örömhírt hirdet. Ugyanakkor ő is határozottan elítéli a bűnt. Nem feleslegesen beszél, hanem azt akarja, hogy tanításának hatása legyen az emberek életére. Tanítását nem elég hallgatni és megérteni, hanem el kell kezdeni megvalósítani. Egyik legfőbb üzenete a megtérés, a bűnbánat volt, amely mintegy feltétele annak, hogy az utolsó ítéleten valaki bejuthasson az örök életre. Az igehirdetésnek, amelyet az Egyház és szolgái Jézus nevében végeznek, napjainkban is ez az egyik legfontosabb célja. S mint ahogy Jézus korában, úgy ma is sokan hallják ezt az üzenetet, talán meg is értik tartalmát és jelentőségét, de nem kezdik el megvalósítani, azaz nem indulnak el a megtérés útján. Jézus joggal korholta azoknak a városoknak lakóit, akik nem ismerték fel a jeleket és nem tartottak bűnbánatot. Szavai nekünk is szólnak, ha mi sem bánjuk meg bűneinket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Gyorsan változó világunkban biztos pontot keresünk, amire életünket alapozhatjuk. Az újszerűnek tűnő elméletek folyamában maradandó igazságokat keresünk, amelyekhez igazodhatunk. Keressük helyünket, feladatunkat a világban, mert folytatni szeretnénk a teremtés művét és felebarátaink szolgálatára szeretnénk lenni. Ég és föld elmúlnak, mert ez a világ mulandó, de a te szavad, tanításod örök igazság marad, amely utat mutat számunkra az üdvösség felé. Segíts minket az üdvösség útján! Amen.

Forrás ~ Internet