NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 31. – Péntek

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: 'Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.' Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: 'Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz Isten küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.' Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája. Jn 7,1-2.10.25-30

Elmélkedés

Némelyek azt gondolják, hogy jól ismerik Jézust, pedig talán csak annyit tudnak róla, hogy hol született, melyik városban nevelkedett, esetleg van még valamilyen információjuk családjáról. Jézus pedig megérteti velük, hogy hiába ismerik földi származását, tulajdonképpen nem tudnak róla semmit. Hiszen nem ismerik az Atyát, akinek a küldötte és nem ismerik küldetésének, evilági jelenlétének célját. Az evangéliumok szépen bemutatják, hogy az emberek fokozatosan ismerik meg Jézus természetfeletti erejét és isteni származását. Cselekedetei és tanítása lassacskán feltárják mindenkinek, hogy ki ő valójában. S végül kereszthalálában mutatkozik meg, hogy ő az Isten engedelmes Fia, és feltámadásában válik nyilvánvalóvá, hogy ő az Üdvözítő, az örök élet szerzője. Vajon mi ismerjük Jézust? Mit tudunk róla? A hittanórákon tanult vagy a prédikációkban hallott vallási ismereteink elegendőek ahhoz, hogy ne mutatkozzunk műveletlennek, amikor egy beszélgetés során vallási téma kerül elő. Talán ismerünk jónéhány csodát Jézus életéből vagy tudjuk idézni egy-egy mondását, esetleg példabeszédét. De elég ez számunkra? Elég ez ahhoz, hogy hiteles tanúságot tegyünk az embereknek arról, hogy a követői vagyunk? Az elméleti ismeretek nem elegendőek. A mi Urunk vele való személyes kapcsolatban mutatja meg igazi arcát és ezáltal ismerjük meg őt. Jézus pedig elvezet bennünket az Atyához.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A hitben való megerősödés és megújulás kegyelméért fordulunk hozzád. Elismerjük, hogy erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy bátran teljesítsük azt a küldetést, amit te adsz nekünk. Rólad, életünk értelméről, középpontjáról és végső céljáról akarunk tanúságot tenni a világban, hiszen az embereknek szüksége van szereteted megismerésére és megtapasztalására. Amen.

Forrás ~ Internet

 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 30. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: 'Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, az Atya, és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti Keresztelő Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem. Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az örök életet. Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik? Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?' Jn 5,31-47

Elmélkedés

Jézus nyilvános működésének kezdetén az első emberek Keresztelő János tanúskodására kezdenek el hinni, aki az Úr megkeresztelkedésének jelenetére utalva azt mondta, hogy látta, amint a Lélek leszáll rá. János határozottan mondja, hogy tanúskodik róla, hogy Jézus az Isten Fia. Az evangéliumokból ismerjük még többek között Péter apostol vallomását, aki isteni sugallatra Messiásnak, az Isten Fölkentjének nevezi Jézust, és Szent Tamás hitvallását, aki az Úr sebeit látva fejezi ki a feltámadt Krisztusba vetett hitét. A csodák esetében szintén többször találkozunk azzal, hogy az emberek kifejezik Jézus gyógyító hatalmába és isteni erejébe vetett hitüket, gondoljunk csak Jairusra, a zsinagóga elöljárójára, aki lányáért könyörög vagy Bartimeusra, aki a látás ajándékát kéri az Úrtól. Ezek mind emberi vallomások, ugyanúgy, mint az egyháztörténelem sok-sok szentjének tanúságtétele. Az emberi tanúskodások mellett azonban minket legfőképpen a mennyei Atya tanúsága erősít meg, aki feltámasztotta Jézust a halálból, valamint a Szentlélek Jézusról szóló tanúságtétele. Az Atya tanúskodásáról beszél Jézus a mai evangéliumban, hiszen minden csoda, minden gyógyítás, amit Jézus véghezvisz, az Atya jóságának köszönhető. E jelekkel igazolja az Atya, hogy Jézus valóban az ő Fia, az ő küldötte. Vajon tud-e Isten Lelke bennünk és általunk tanúságot tenni Krisztusról és az ő szeretetéről?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Amen.

Forrás ~ Internet



NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 29. – Szerda

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: 'Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.' E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: 'Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra - sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint Atyámtól hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.' Jn 5,17-30

Elmélkedés

A mennyei Atya szüntelen munkálkodásáról beszél Jézus a mai evangéliumban. Tanítását ahhoz kapcsolja, hogy az írástudók helytelennek minősítették, hogy a szombaton meggyógyított béna ember a nyugalom napján ágyát cipelve indult haza, illetve azt is törvényszegésnek tartották, hogy Jézus meggyógyította őt. A csodák és a gyógyítások Isten munkálkodásának a jelei. Semmiféle szabály vagy törvény nem korlátozhatja Istent, hogy jóságát bármikor megmutassa az emberek felé. Az Atya és a Fiú együttes munkálkodása az emberek üdvösségét szolgálja, de ez nem kényszerként nehezedik ránk, azaz üdvösségünk egyrészt Isten irgalmától, másrészt saját magunktól függ. A döntést, hogy az örök életre vagy a kárhozatra akarunk kerülni, mi magunk hozzuk meg életünk tetteivel. Tehát nem arról van szó, hogy az ítéletkor halljuk majd először Isten szavát és tudatja velünk elvárásait és törvényeit. Már most, azaz földi életünk során halljuk Isten Fiának szavát, és rajtunk áll, hogy elfogadjuk azt vagy nem. Mi döntünk arról, hogy aszerint akarunk élni az örök boldogság felé haladva vagy inkább a kárhozat boldogtalanságát választjuk. Az evangélium arra szólít fel bennünket, hogy Jézus munkálkodjon bennünk és ne tegyünk semmit nélküle. Az Istennek való engedelmesség és az ő akarata szerinti élet jelenti a boldogságot.
© Horváth István Sándor

Imádság

Krisztus Jézus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak engednünk kell, hogy átjárja életünket, ami már befogadtunk az evangéliumból, bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz, hogy napról napra előrébb jussunk, hisz Te nem 'megérkezett embereknek' szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid maradunk egész életünkben, emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába vetni. Amen.

Forrás ~ Internet


NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 28. – Kedd

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg. Megszólította: 'Akarsz-e meggyógyulni?' A beteg azt felelte: 'Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.' Jézus erre azt mondta neki: 'Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!' Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: 'Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.' Ő azonban így válaszolt nekik: 'Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!' Megkérdezték tőle: 'Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?' A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: 'Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!' Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte. Jn 5,1-16

Elmélkedés

Nincs emberem - mondja Jézusnak a béna. Az 'irgalom házában' - ez a jelentése a Beteszda szónak - nincs ember, aki irgalmas lenne hozzá. És a nyomorék ember szavaiban érezzük az elkeseredettséget, mert immár évtizedek óta senki sincs segítségére. Láthatott már itt gyógyulásokat, amelyek másokkal történtek. Ő mindennap itt van és vár. Miért nem adja fel, mire vár? Mit remél azok után, hogy harmincnyolc éve nem történt vele semmi? A béna ember a csodára vár, hogy valaki segítsen rajta, amikor végre megmozdul a víz. Jézus megtehetné, hogy éppen akkor mozgásba hozza a vizet és levihetné a beteget, de ő másként tesz csodát: mozgásba hozza a beteg szívét, felindítja benne az igazi gyógyulás vágyát, lelkét mozdítja meg a bűntelen élet felé. Az isteni nagylelkűség ezen megmutatkozása után az emberi kicsinyesség megnyilvánulása következik. A farizeusok és írástudók nehezményezik, hogy az immár meggyógyult ember viszi saját ágyát, azaz tulajdonképpen munkát végez, ezt pedig tilos szombaton, a nyugalom napján. Amikor pedig megtudják, hogy az ember azért cipeli az ágyát hazafelé, mert valaki meggyógyította őt, akkor meg akarják tudni, hogy ki végezte a gyógyítást, mert véleményük szerint ő is munkát végzett, ő is megszegte a szombati nyugalomra vonatkozó törvényeket. Tudok-e kitartóan imádkozni? Tudok-e türelmesen várni Isten segítségére?
© Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám, hozzád jövök; amikor hív szavad, befogadom lelkembe szavadat és igazságodat, magamba foglalom mint ajándékodat. És kérlek téged, Istennek tűzzel lángoló szeretete, amelyet Jézus Krisztus új szövetsége ajándékozott nekünk, gyújtsd lángra ezzel a szeretettel az én szegény lelkemet is, hogy új életet nyerjen, új akaratra kapjon, és megmeneküljön a haláltól. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 27. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: 'Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.' A királyi tisztviselő azonban így szólt: 'Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!' Jézus erre azt felelte: 'Menj csak! Fiad él.' Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: 'Melyik órában lett jobban?' Ezt mondták: 'Tegnap déltájban hagyta el a láz.' Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: 'Fiad él.' Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt az ünnepek után. Jn 4,43-54

Elmélkedés

'Hitt az ember Jézus szavának' - és ebben a pillanatban megtörtént a csoda. Csak annyi kellett hozzá, hogy a tisztviselő odalépjen Jézushoz és hittel elmondja kérését. Megszólította az Urat, hogy jöjjön és segítsen, mert bízott abban, hogy Jézus tud segíteni. Jézus pedig észrevette a kérés mögött ezt a bizalmat. Hányszor előfordul velünk, hogy minden erőnket latba vetjük a jó ügy érdekében, de nem tudunk eredményt elérni. Megmozgatjuk kapcsolatainkat, mások segítségét kérjük, de nem jutunk közelebb célunkhoz. Pedig talán nekünk sem kellene egyebet tennünk, mint ahhoz fordulni, aki valóban tud segíteni. Hittel odajárulni Jézushoz, aki képes csodát tenni velünk is. Ez a bizalom, ráhagyatkozás, hit hiányzik sokszor belőlünk. Hányszor kell megkérdeznie Jézusnak tőlünk, hogy hol van a mi hitünk? Az evangélium számos csodája azt tanítja nekünk, hogy a mustármagnyi, kicsiny hit is elég ahhoz, hogy 'megmozduljanak a hegyek', azaz létrejöjjön a nagy változás az emberi szívekben. Csak oda kell lépnem az Úr elé és el kell neki mondanom, hogy hiszek az ő segítségében. Hiszek az ő mindenhatóságában. Hiszek jóságában és gondviselő szeretetében. A hit által feltétel nélkül egyesülök Isten akaratával, mert bízom abban, hogy jót akar és jót tesz nekem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a Föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned, a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény forrását. Amen.
Szent II. János Pál pápa

Forrás ~ Internet


NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 26. – Nagyböjt 4. vasárnapja

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: 'Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.' Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott. A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: 'Nem ez az, aki itt ült és koldult?' Egyesek azt mondták, hogy: 'Ez az!' Mások pedig: 'Nem, csak hasonlít rá.' Ő azonban kijelentette: 'Én vagyok az.' Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: 'Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.' A farizeusok közül egyesek megjegyezték: 'Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.' Mások azonban így szóltak: 'Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?' És szakadás támadt köztük. Azután újból faggatni kezdték a vakot: 'Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?' Ő azt felelte: 'Hogy próféta!' A zsidók ezt felelték neki: 'Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?' És kitaszították őt. Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: 'Hiszel-e az Emberfiában?' Ő így válaszolt: 'Ki az, Uram, hogy higgyek benne?' Jézus ezt felelte: 'Látod őt, aki veled beszél: ő az!' Mire az ember így szólt: 'Hiszek, Uram!' És leborult előtte. Azután Jézus ezt mondta: 'Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.' Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: 'Csak nem vagyunk mi is vakok?' Jézus így felelt: 'Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.' Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

Elmélkedés - 'A hit világossága'

A vakon született ember meggyógyításának történetében megfigyelhetjük János evangélista azon szándékát, miszerint nem egyszerűen csak Jézusnak egy csodáját akarja bemutatni, hanem ehhez lényeges tanítást is kapcsol, s így az olvasó számára feltárul Jézus szavainak és tetteinek egysége. Ugyanez a szándék szintén megmutatkozik például a szamariai asszonnyal való találkozás történetében Jákob kútjánál, amit az elmúlt vasárnapon olvastunk vagy Lázár feltámasztásának elbeszélésében, ami a következő vasárnap evangéliuma lesz. A liturgia azért adja elénk e történeteket a nagyböjt folyamán, hogy e tanítások által vezessen minket a hit útján. A mai csodaelbeszélés azzal kezdődik, hogy Jézus találkozik egy születése óta vak emberrel. Jézus látja meg, ő veszi észre ezt az embert és azonnal cselekszik. Más esetekben, például Bartimeus, a jerikói vak koldus esetében, a beteg ember kéri az Úr segítségét, amikor meghallja, hogy Jézus jön az úton. A mostani történetben nincs megnevezve a személy és nem is ő fejezi ki óhaját, miszerint szeretne látni, de még csak arra sincs szükség, hogy Jézus gyógyító csodákra képes isteni erejébe vetett hitét kifejezze, ez utóbbi csak a történet végén szerepel. Itt Jézus önállóan, saját elhatározásából cselekszik, s már ebből sejteni lehet, hogy cselekedetének milyen jelentősége van. Az illető születésétől fogva vak, gyógyíthatatlan beteg. A csodát követően rögtön színre lépnek a farizeusok. Egyáltalán nem tetszik nekik, hogy valaki szombaton gyógyított, azaz munkát végzett, s ezzel törvényszegést követett el. Nemhogy örülnének tehát annak, hogy a vak megkapta a látást, hanem inkább a hibát keresik, azt, hogy mibe tudnak belekötni. Álláspontjuk azonban nem egységes. Egyesek közülük a vallási törvények megszegőjének, bűnös embernek tartják az akkor még ismeretlen gyógyítót, mások viszont elképzelhetetlennek tartják, hogy bűnös volna az, aki ilyen rendkívüli cselekedetre képes. Tanácstalanságukban a már meggyógyult személyt is megkérdezik, aki prófétának nevezi gyógyítóját, ami viszont egységes felháborodást váltott ki belőlük. Amikor pedig arról kezd nekik beszélni, hogy semmiképpen nem lehet bűnös az, aki vele ezt a csodát tette és kiemeli, hogy mióta világ a világ, még soha nem történt olyan, hogy valaki visszaadta volna a szemevilágát egy vakon született embernek, a farizeusok felháborodnak, kioktatásnak tartják a gyógyult ember véleményét, amely nem felel meg az ő elgondolásaiknak és kitaszítják őt. A történet két rövid párbeszéddel zárul. Az első Jézus és a meggyógyult vak, a második Jézus és néhány jelenlévő farizeus között zajlik. A vak kettős ajándékot kap: testi szemeivel lát és részese lesz a lelki látásnak, eljut a hit világosságára. A farizeusok viszont megmaradnak bűneikben és nem nyerik el a hit ajándékát. Amíg nem látjuk meg bűneinket, nem ismerjük fel és nem bánjuk meg azokat, addig nem indulhatunk el a hit útján. Segítsen minket a nagyböjti idő abban, hogy a bűn sötétségéből kilépve eljussunk a hit világosságára!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! A hit szilárd alap, kiindulópont, amelyre egész életemet felépíthetem. Az első lépés a hit útján valóban az ismeretlenbe, a bizonytalanba való belépés. A bizonytalan lépések után megérkezek hozzád, Uram, aki csodát tehetsz velem, s ettől kezdve megszűnik bennem mindenféle bizonytalanság. Segíts engem, hogy ki tudjak lépni bűnös életem sötétségéből, kételkedéseim és aggodalmaim homályából és eljussak a te kegyelmed világosságára. Adj nekem bátorságot elindulni a hit útján, Isten titkainak útján! Amen.

Forrás ~ Internet
 
 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 25. – Szombat, Urunk születésének hírüladása - Gyümölcsoltó Boldogasszony

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: 'Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!' Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: 'Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!' Mária ekkor megkérdezte az angyalt: 'Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?' Az angyal ezt válaszolta neki: 'A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.' Erre Mária így szólt: 'Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!' Ezután az angyal eltávozott. Lk 1,26-38

Elmélkedés

A mai ünnepen az evangéliumi szakasz Jézus születése hírüladásának eseményét mondja el. Isten küldötte, Gábor angyal feltárja a názáreti lány előtt Isten megváltó tervét, amelyben ő azt a szerepet kapta, hogy a Megváltó anyja legyen. Sem Isten, sem bármilyen más erő nem kényszeríti Máriát a beleegyezésre, Isten akaratának elfogadására, hanem szabad akarattal vállalja feladatát az üdvösség megvalósulása érdekében. Lám, az ember képes szabad akarattal engedelmeskedni Istennek.'Történjék velem szavaid szerint!' - olvassuk Mária visszavonhatatlanul elkötelező válaszát Isten szándékára, ezzel zárul az esemény. Ne gondoljuk, hogy Máriának olyan könnyű volt ezt kimondani, hiszen megelőzte a kérdezés, a csodálkozás, sőt, talán bizonyos értetlenség is. Isten titkát ő is fokozatosan ismerte fel. Nekünk sem egyszerű felismernünk és elfogadnunk Isten akaratát, mert megvannak a saját elképzeléseink. Bizonyos értelemben Isten valóban ismeretlen utakra hív minket és szándékai pillanatnyilag talán érthetetlenek számunkra. Egy azonban egészen biztos: ez az út jelenti a boldogságunkat az életben és ez vezet az üdvösségre. Máriához hasonlóan mi is bátran és engedelmes lélekkel válaszoljuk Isten akaratára: Történjék velem szavaid szerint!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, könyörülj azokon, akik fájdalmukat nem tudják legyőzni, akik szenvedésükben nem tudnak fölegyenesedni, akik a csapásoktól sújtva - mint vakok - kénytelenek tovább botorkálni! Uram, segítsd őket, hogy ki tudjanak egyenesedni, állj mellettük, mint legközelebbi barát, aki tud velük hallgatni, vigasztalni és keresztet viselni, hogy újból fényt lássanak, a Te fényedet! Páli Szent Vince

Forrás ~ Internet


NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 24. – Péntek

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: 'Melyik az első a parancsok közül?' Jézus így válaszolt: 'Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.' Az írástudó erre azt válaszolta: 'Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.' Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: 'Nem jársz messze Isten országától.' Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni. Mk 12,28b-34

Elmélkedés

A törvények helyes értelmezéséről kérdezik Jézust a mai evangéliumban: 'Melyik az első a parancsok közül?' A korabeli írástudók igyekeztek a törvények és parancsok között valamiféle sorrendiséget felállítani, meghatározni azt, hogy melyik a fontosabb, melyiket kell mindenáron megtartani, és esetleg melyek a kevésbé jelentősek. Jézus válasza egyértelművé teszi, hogy a legfőbb parancs az Isten iránti szeretet, amelyhez szorosan kapcsolódik az emberek felé irányuló szeretet.
E kettős irányú szeretet azt feltételezi, hogy az ember kilép saját önzéséből és érdekvilágából. Sok mai ember világnézetében az ember áll a középpontban. Természetesen ilyenkor nem a másik emberre, nem a felebarátra gondolnak, hanem önmagukra. Olyan ez, mintha valaki napjainkban azt hirdetné, hogy mégis a Föld a világmindenség központja, s a Nap és a többi bolygó mind a Föld körül keringenek. Jó lenne megtenni a kopernikuszi-fordulatot az emberről alkotott gondolkodásunkban! Jó volna, ha helyreállítanánk a helyes sorrendet, és végre Isten és az ő törvényei kerülnének az első helyre! Ezután pedig az embertársaink felé irányuló szeretet következne, s csak legvégül gondolnánk önmagunkra. Jó lenne, ha észrevennénk, hogy Isten jobban szeret bennünket, mint mi önmagunkat. Vagy az önszeretetünkkel is őt akarjuk felülmúlni?
© Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, Világosságunk! Te nem azért jöttél, hogy elítéld ezt a világot, hanem hogy föltámadásod által minden embernek elhozd az üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét. Amikor bensőnkben felizzik a megbocsátó szeretet, szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel. Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket! Amen.

Forrás ~ Internet


NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 23. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: 'Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.' Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: 'Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával, vagyis Isten erejével űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.' Lk 11,14-23

Elmélkedés

Jézusnak egy ördögűző csodájáról olvasunk a mai evangéliumban. Az ember néma volt és azt gondolták róla, hogy betegségét a gonosz lélek okozza. Megszólalása annak egyértelmű jele, hogy eltávozott belőle az ördög. Lukács evangélista magát a csodát nagyon röviden említi csak meg, mert ez esetben sokkal fontosabbnak tartja a csodát követő vitát, amely rávilágít Jézus isteni hatalmára. A gyógyítást követően a jelenlévő írástudók és farizeusok azzal vádolják Jézust, hogy szövetkezik az ördöggel, s Belzebubnak, a gonosz lelkek fejedelmének segítségével tesz látványos dolgokat a betegekkel. Képtelenségnek tűnik a vád, hiszen Jézus egész élete ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. Az akkori közfelfogás szerint minden betegség a sátán hatalmának jele egy emberen. Jézus szembeszáll azokkal a gonosz szellemekkel, akik testileg-lelkileg fogva tartják az embereket, meggyógyítja őket, kiűzi belőlük a démonokat. A sátán hiába érezte magát erősnek, Jézus bebizonyítja, hogy legyőzhető. Isten segítségével meg lehet szabadulni az ártó szellemektől, mert Isten erősebb. Jézus e személyes harcát a sátánnal az emberek, mindannyiunk üdvössége érdekében vívja. E rendkívüli cselekedetei éppen a vád ellenkezőjét bizonyítják! Ő isteni erejével képes segíteni az emberen.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a te szívedre hajoljak. Amen.

Forrás ~ Internet


NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 22. – Szerda

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: 'Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.' Mt 5,17-19

Elmélkedés

Jézus korában a mózesi törvények szabályozták a zsidó emberek vallási és társadalmi életét. A törvények értelmezése és megtartásuk módja mindennapi beszélgetések és viták tárgya volt az írástudók és törvénymagyarázók között. Az ilyen vitákba Jézust is megpróbálják több alkalommal bevonni, gondoljunk csak például arra, amikor a legfőbb paranccsal, az adófizetéssel vagy a válással kapcsolatban kérdezik őt. Más alkalmakkor azzal vádolják, hogy nem tartja meg és tanítványaival sem tartatja meg a törvényeket. A mai evangéliumban Jézus megfogalmazza a törvénytudók felelősségét: Megtartani és tanítani az Isten törvényeit - ez minden írástudó feladata. Kijelentését azonban nem csak korának írástudóihoz címezte, hanem az őt követőkhöz is. Jézus e szavakkal kezünkbe adja a mennyországba jutás kulcsát. Látszólag egyszerű a feladatunk, a gyakorlatban azonban gondjaink vannak a megvalósítással, sőt nem is állunk neki a megvalósításnak. Gyakran azt gondoljuk, hogy nincs szükségünk az isteni útmutatásokra és parancsokra, hiszen elboldogulunk azok nélkül is az életben. De hová vezet ez az élet? Hová jutunk, ha magunk akarjuk megszabni az emberek együttélésének közös szabályait s abból kihagyjuk az Istent? Mi marad meg egy istentelen világban az anyagi érdekek, a hatalom birtoklása és a mindenáron való érvényesülés mellett? Erről a szintről akar felemelni minket Isten a szeretet parancsával. Erre vonatkozik a megtartás és a tanítás. Éljünk a szeretet parancsa szerint és erre tanítsunk másokat is!
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. És minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram! Amen.

Forrás ~ Internet

 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 21. – Kedd

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: 'Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?' Jézus így felelt: 'Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.' Mt 18,21-35

Elmélkedés

Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi Jézust, aki egy példabeszéddel világítja meg a megbocsátás határtalanságát. A hasonlat szerint egy szolgának rendkívül nagy összegű tartozását engedte el ura, de ugyanez a szolga rögtön ezt követően egy nagyon csekély összeget követel egy másik szolgától. A példázat kihangsúlyozza az összegek közti nagy különbséget, valamint az úr könyörületességét és jószívűségét, illetve a szolga könyörtelen követelőzését. A beszéd értelme világos számunkra: ahogyan Isten megbocsátja bűneinket, ugyanúgy nekünk is meg kell bocsátanunk embertársainknak. A megbocsátás könnyűnek tűnik a szavak szintjén, a gyakorlatban azonban sokszor nehéz. Még nehezebb az, ha valakit megbocsátás gyakorlására, annak fontosságára emlékeztetünk. Ha valakit jószándékkal az evangélium szavaival figyelmeztetünk: 'Nem kellett volna megbocsátanod embertársadnak?', bizony hamar jöhet a vállrántással kísért cinikus válasz: 'Miért kellett volna megbocsátanom? Amit ellenem tett, arra nincs bocsánat!' Sokan vannak, akik nem ismerik az igazi, szívből jövő megbocsátást. Emberi gyengeségnek tartják és nem felejtenek. A megbocsátás fogalmát nem az emberből kiindulva érthetjük meg, hiszen Istentől ered, aki maga az irgalom. Isten vállalja ezt a 'gyengeséget', megbocsát mindenkinek. A bűnös és bűnbánó embernek, aki már megtapasztalta ezt a végtelen irgalmat, azaz, hogy Isten megbocsátja az ő bűneit, már könnyebb a megbocsátás gyakorlása az embertársak felé.
© Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal. Amen.

Forrás ~ Internet


NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 20. – Hétfő, Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese

Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: 'József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!' Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Mt 1,16.18-21.24a

Elmélkedés

Szent Józsefet, Szűz Mária jegyesét ünnepeljük a mai napon. Személyéről nagyon keveset tudunk meg az evangéliumokból. A Jézus gyermekségéről szóló részekben szerepel csupán, ezt követően nem tesznek róla említést az evangélisták. Máté evangélista nagyon röviden jellemzi, amikor „igaz embernek” nevezi őt, miként erről a mai napon olvasunk. Egy angyal jelent meg álmában Józsefnek és közölte vele Isten tervét. A jelenet az angyali üdvözlet, azaz Jézus születésének hírüladása után játszódik. Úgy tűnik, hogy Mária nem beszélt jegyesének arról, hogy gyermeket vár. Talán ő maga sem értette egészen világosan, hogyan fogant gyermeke a Szentlélek által, ezért nehéz lett volna megértetnie Józseffel, hogy mi történt vele. József aggodalma és félelme érthető, amikor láthatóvá vált, hogy jegyese gyermeket vár. Nem akar olyan személyt feleségül venni, aki mástól vár gyermeket. Gondolatai és terve szintén érthető, miszerint megszakítja a jegyességet és elbocsátja Máriát. Ekkor történik Isten közbelépése, akinek utasítására magához veszi Máriát, és vele együtt Jézust is befogadja életébe. Nekünk is ilyen természetes egyszerűséggel kellene mindig életünkbe fogadni Jézust. Nem kell tartanunk a vele való találkozástól, mert nem elítélni jön, hanem abban segít az Úr, hogy az igazzá válás útján járjunk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat. Amen.

Forrás ~ Internet

 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. március 19. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: 'Adj innom!' Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: 'Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?' A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal. Jézus így felelt: 'Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: Adj innom!, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.' Az asszony ezt felelte: 'Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?' Jézus erre megjegyezte: 'Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.' Erre az asszony megkérte: 'Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni!' Jézus így szólt: 'Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!' Az asszony ezt felelte: 'Nincs is férjem!' Mire Jézus: 'Jól mondod, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad.' Ekkor így szólt az asszony: 'Uram, látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.' Jézus ezt felelte: 'Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.' Az asszony így szólt: 'Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.' Erre Jézus kijelentette: 'Én vagyok az, aki veled beszélek.' Tanítványai éppen visszaérkeztek, és meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget. De nem kérdezte meg egyikük sem: 'Mit akarsz tőle?', vagy: 'Miért beszélgetsz vele?' Az asszony pedig otthagyva korsóját, elsietett a városba és elmondta az embereknek: 'Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?' Ki is jöttek a városból, és odagyűltek köréje. Közben a tanítványok megkínálták őt: 'Mester, egyél!' Jézus azonban ezt mondta nekik: 'Van nekem olyan ételem, amelyről ti nem tudtok!' Erre a tanítványok kérdezgetni kezdték egymást: 'Talán valaki hozott neki ennivalót?' De Jézus megmagyarázta: 'Az én ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött, és hogy befejezzem az ő művét. Ugye, azt mondjátok: Még négy hónap, és itt az aratás. Íme, én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a földeket, aranysárgák már, készek az aratásra. Az arató elnyeri most jutalmát: Begyűjti a termést az örök életre, hogy aki vetett, együtt örülhessen azzal, aki arat. Mert igaza van a közmondásnak: Az egyik vet, a másik arat. Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok, amivel nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.' Abból a városból, a szamaritánusok közül sokan hittek benne, mivel az asszony tanúsította: 'Mindent elmondott, amit tettem.' Mikor azután kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: 'Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.' Jn 4,5-42

Elmélkedés - 'Otthagyott korsó'

Szent János evangéliumának egyik jellegzetessége az, hogy elsősorban nem a történésekre figyel, hanem Jézus kinyilatkoztatására, tanítására. A hosszas párbeszédek során az Úr fokozatosan feltárja beszélgetőtársa előtt a közölni akart igazságot. Jó példa erre a Nikodémussal folytatott beszélgetés a lelki újjászületésről (vö. Jn 3,1-12), a Mártával és Máriával való párbeszéd testvérük, Lázár feltámasztása előtt (vö. Jn 11,17-44) és a mai evangéliumi történet, Jézus találkozása a szamariai asszonnyal. Ha ez utóbbi találkozást úgy próbálnánk összefoglalni, hogy a beszélgetés során Jézus vezeti az asszonyt a hit útján, lekicsinyítenénk az ember szerepét a hit lépéseinek megtételében. Igaz, hogy a hit Isten ajándéka, neki köszönhetjük, ha eljutunk a hitre, de az is igaz, hogy az embernek el kell fogadnia, szívébe kell fogadnia ezt az ajándékot, mégpedig nem csak passzív elfogadásról van szó, hanem az ember folyamatos válaszáról a hit titkainak megismerése során. Helyesebb tehát, ha úgy foglaljuk össze a történet mondanivalóját, hogy Jézus fokozatosan kinyilatkoztatja önmagát, feltárja személyének és küldetésének titkát a szamariai asszony előtt, aki fokról fokra felismeri a feltárt igazságokat, elfogadja azokat, mintegy kortyonként iszik a kinyilatkoztatás forrásából és így jut el a hitre. Ezen előzetes megjegyzések után nézzük meg Jézus kinyilatkoztatásának és az asszony, illetve a városlakók hitre jutásának főbb lépéseit. A történet egy egyszerű kéréssel indul, Jézus inni kér az asszonytól Jákob kútjánál. Jézus egyáltalán nem foglalkozik az asszony csodálkozásával, miszerint egy zsidó férfi egy szamariai asszony segítségét kéri és vele beszélget, miként azzal sem foglalkozik majd, hogy visszatérvén tanítványai szintén elcsodálkoznak ezen, hanem az „élő vízre” tereli a szót, ami rögtön felkelti az asszony kíváncsiságát. Felébred benne a vágy, hogy ihasson az „élő víz” forrásából, bár ekkor még a testi szomjúságot oltó vízre gondol és nem a lelket megtisztító vízre. Ezt követően Jézus kijelentései alapján az asszony felismeri, hogy olyan személlyel beszélget, aki jól ismeri múltját, s ennek köszönhetően prófétának nevezi Jézust. A következő lépésben az asszony megvallja, hogy hisz az eljövendő Messiásban, amire Jézus kijelenti, hogy ő az. A párbeszédet a tanítványok megérkezése szakítja meg. Az asszony közben visszaindul a városba, még korsóját is otthagyja, tehát nem visz vizet magával, pedig azért jött a kúthoz. Bemegy a városba és elmondja az embereknek, hogy kivel találkozott. Hitvallása itt kérdés formájában fejeződik ki: 'Lehet, hogy ő a Krisztus?' A hit továbbadásának lépését látjuk itt, hiszen a városban lakók az asszony szavai miatt indulnak Jézushoz, hogy megismerjék őt, hogy tanítsa őket. A tanítás hatására a városlakók arra kérik Jézust, hogy maradjon náluk, s ebben a meghívásban a hit elfogadásának jelképes cselekedetét is észre kell vennünk. Jézus tehát több napig náluk marad, tanítja őket, azaz előttük is kinyilatkoztatja magát és ők is eljutnak a hitre. A történetet János evangélista a szamariaiak hitvallásával zárja le, akik ezt mondják az asszonynak: 'Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.' Befejezésül egyetlen gondolat erejéig térjünk vissza ahhoz, hogy az asszony otthagyta korsóját a kútnál. Talán éppen nekünk hagyta ott. Vegyük kezünkbe, nézzünk bele, talán maradt még benne néhány csepp az igazság vizéből.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Ébressz bennem szomjúságot a te igazságod iránt! Ébressz bennem vágyat az örök élet iránt! A te szavadban felismerem az örök élet, az üdvösség tanítását. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát! Amen.

Forrás ~ Internet