NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 31. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: 'Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.' Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, 'egy pár gerlét vagy két galambfiókát' tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: 'Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.' Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: 'Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!' Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 2,22-40

Elmélkedés - Mit várunk a családtól?

Az államtól elvárjuk, hogy biztosítsa minden állampolgára számára a jólétet és az ország biztonságát. Az ország választott vezetőitől elvárjuk, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek érvényre juttatják az igazságosságot, biztosítják az egyenlőséget és védik mindenki szabadságát. Az orvostól elvárjuk, hogy legjobb tudása szerint gyógyítsa a betegeket. A tanártól elvárjuk, hogy használható tudást adjon a következő nemzedéknek. A munkástól elvárjuk a becsületes munkát. Az Egyháztól és szolgálattevőitől elvárjuk, hogy Istent tegyék jelenvalóvá életünkben. A családtól elvárjuk, hogy … Tényleg, mit is várunk a családtól? Ne adjunk felületes és elhamarkodott választ erre a kérdésre! Ma, a Szent család, Jézus, Mária és József ünnepén gondolkozzunk el egy kicsit a család hivatásáról és feladatáról! Mit várunk a családtól? És most ne a családtagok, a szülők és a gyermekek feladatára gondoljunk, hanem a család sajátos küldetésére! Amikor most a teljesség igénye nélkül megpróbáljuk összegyűjteni a családdal szembeni elvárásainkat, akkor nem tekinthetünk el attól, hogy Istennek mi a terve a családdal, a család intézményével és a családi közösséggel, a férfi és a nő szeretetkapcsolatával. Valójában sokkal helyesebb volna azt a kérdést feltennünk, hogy Istennek milyen elvárása van a családoktól, mi volt az ő eredeti terve, szándéka a családdal, milyen küldetést adott a családnak? Elsőként a házastársak egységét, szeretetben kibontakozó közösségét kell megemlítenünk. A házasságban a férfi és a nő közösségre lép egymással, közösséget teremtenek, amelynek alapja a szeretet, és amely az egész életre szól. Értelmetlen volna bármiféle kapcsolat a férfi és a nő között, ha abban nem a szeretet mindennapi megélése volna a cél. Mégpedig a minőségi szereteté, amely nem elégszik meg a szeretet érzésének hangoztatásával, hanem konkrét tettekben mutatkozik meg a házastársak részéről. Ebből a kölcsönös szeretetből fakad a házastársak egysége és hűsége. Második elvárásként, isteni szándékként az élet szolgálatát, az élet továbbadását kell megneveznünk. A teremtő Isten, az embert férfinak és nőnek megalkotó Isten arra hívja teremtményeit, hogy legyenek munkatársai az életadásban. A férfi és a nő, egymás házastársaiként szabadon és tudatosan vállaljanak szerepet az élet továbbadásában. Az emberi szabadságnak és a tudatosságnak itt különösen nagy szerepe van, amely egyúttal az ember felelősségét is jelenti. A házastársi szeretet és szerelem gyümölcse a gyermekek világrahozatala és felnevelése a család szeretetteljes légkörében. A férfi és a nő egymás iránti szeretete így nyílik ki gyermekeik felé. Harmadikként azt érdemes megfogalmaznunk, hogy a családok nem élhetnek egymástól elszigetelten, egymástól függetlenül, hanem nagyobb közösséggé, társadalommá kell formálódniuk. Ez nem csak egy bizonyos területen, például egy ország területén belül való egyszerű együttélést jelent, hanem a családok együttműködését, közös értékek képviseletét és közös célok megvalósítását. Ebbe természetesen beletartozik az is, hogy a családok együtt küzdjenek a családokat támogató döntésekért és a családok szabad vallásgyakorlásáért. A szabad vallásgyakorlat említésével, a hit megélésével már meg is érkeztünk a negyedik elváráshoz. A keresztény családnak az is feladata, hogy miközben előmozdítja a társadalom céljait, az Egyházat is építse, Isten országát is megvalósítsa. Ez a pont tulajdonképpen összefoglalja mindazt, amit az előző három tartalmaz, azaz a családnak fel kell fedeznie, hogy mi az Istentől kapott küldetése és azt meg kell valósítania. Legyen minden család a hit megélésének és továbbadásának helye!
© Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyánk, te úgy rendelted, hogy egyszülött Fiad egy szegényes istállóban jöjjön e világra, egy üres istálló legyen a Szent Család menedéke. Tudom és érzem, hogy helyet kérsz számukra az én szívemben, az én életemben is. Talán még van egy parányi hely a lelkemben, amit fel tudok ajánlani, amit nem foglalnak le evilági gondjaim, talán még akad egy üres lap életem naplójában, ahova beírhatod nevedet és igazságodat. Jézus, Mária és József, foglaljatok lakást a szívemben és vezessetek a mennyei Atyához! Amen.

Forrás ~ Internet


NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 30. – Szombat

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 2,36-40

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a jeruzsálemi templom, ahol Mária és József bemutatja az Úrnak az újszülött Jézust. Simeon után egy másik személy is megjelenik, egy idős asszony, akit Annának hívnak. A Messiásra való csendes várakozás, a templomban való szüntelen tartózkodás, az imádság jellemzi őt. Eddig talán senki sem vette észre, hogy mennyit imádkozik a templomban, vagy talán furcsállották, hogy állandóan ott van. Most megmozdul körülötte minden, érzi, hogy eljött a beteljesedés napja. A mindenható Istent dicsőíti, mert megérte a várakozás, eredményt hozott a szüntelen ima. Érdemes elgondolkodnunk imádságunk módján. Sokszor azonnali választ várunk kérdéseinkre. Sokszor azonnali megvalósulását várjuk annak, amit Istentől kérünk. Sokszor azonnali megvilágosodást várunk, a számunkra pillanatnyilag érthetetlen dolgok azonnali megértését. Meg kell tanulnunk a türelmes várakozást. El kell sajátítanunk a türelmes imádságot. Sőt, imáinknak el kell jutnia ahhoz a bizalomhoz, hogy már nem is kérünk, hiszen Isten jól tudja, még nálunk is jobban tudja, hogy mire van szükségünk, mi szolgája lelkünk fejlődését és üdvösségünket. Ebben segítsen minket Anna példája. És abban is, hogy felismerjük a hozzánk érkező Istent, a mi Megváltónkat.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Családban születtél és családban ismerted meg a szeretetet. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra találjon. Segítsd a szülőket, hogy felelősségtudattal készüljenek a gyermekvállalásra és gyermekük nevelésére. Segítsd őket, hogy helyet adjanak otthonukban Istennek és az ő szeretetének. Add, hogy a családok megerősödjenek az életszentségben hivatásuk teljesítéséhez, s ehhez az Egyház minden segítséget megadjon, felmutatván a családi életközösség igazi értékét. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 29. – Péntek

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: 'Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.' Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, 'egy pár gerlét vagy két galambfiókát' tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: 'Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.' Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: 'Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!' Lk 2,22-35

Elmélkedés

Még mindig a karácsonyi időben vagyunk, amikor az evangéliumi szakaszok a karácsony titkát, a betlehemi Gyermek titkát igyekeznek megvilágítani. A mai részlet Jézus templomi bemutatásának eseményét írja le. A mózesi törvény előírása szerint Mária és József elviszik a kis Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy bemutassák őt az Úrnak és felajánlják az ilyenkor szokásos áldozatot.
A templomi bemutatás alkalmával jelen van Simeon, akinek szavaiból fény derül Jézus személyére és küldetésére. Simeon azokat képviseli, akik a korábbi évszázadokban várták a Messiás jövetelét. Idős ember ő, aki hisz abban, hogy Isten ígérete meg fog valósulni. Hisz benne, mert egy neki szóló kinyilatkoztatásból tudja, hogy a messiási ígéret még az ő idejében beteljesül. Amikor karjába veszi Jézust, benne meglátja, felismeri a Megváltót. Most már nyugodtan készülhet halálára, nem kell tovább várakoznia sem neki, sem az emberiségnek. Jézus személyében eljött a Megváltó. Isten véghezvitte tervét, amelyet korábban ígért, elküldte a világba a Megváltót, aki nem egy uralkodó, hanem Isten Fia. A bűntől való szabadulás, a megváltás örömhíre mindenkinek szól, mert a megváltás műve minden emberre kiárad. Nem csak az ószövetségi választott nép tagjaira, hanem a pogányokra és minden nemzetre is. Krisztus mindannyiunk Megváltója. Én is megváltott ember vagyok.
© Horváth István Sándor

Imádság

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Ihless bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására! Amen.
Granadai Szent Lajos

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 28. – Csütörtök, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: 'Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.' József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: 'Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.' Mt 2,13-18

Elmélkedés

Ma, aprószentek ünnepén Jézus nevelőapjáról, a Szent Család védelmezőjéről, Szent Józsefről olvasunk az evangéliumban, aki álmot lát. Az álombeli látomásban Isten figyelmezteti őt arra a veszélyre, ami az újszülöttet fenyegeti. Amikor korábban József álomban megtudja, hogy nyugodtan feleségül veheti jegyesét, Máriát, mert nem más férfitól, hanem a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fogant gyermeke, akkor József azt teszi, amit az álmában megjelenő angyal közöl vele. Most is feltétel nélkül engedelmeskedik az isteni utasításnak. Nem kételkedik abban, nem akar bizonyítékokat szerezni, hanem késlekedés nélkül útnak indul, hogy így megmentse az újszülött Jézust.Időközben ugyanis az uralkodó, Heródes is értesül a születésről, de az ő szívében félelem, féltékenység és gyűlölet ébred. Egy újszülöttől félti hatalmát, ezért kegyetlen parancsot ad: induljanak katonái és öljenek meg Betlehemben és környékén minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket. Őket, az áldozatokat, a betlehemi kisgyermekeket nevezzük aprószenteknek, rájuk emlékezünk a mai napon. A szomorú történet azt igazolja, hogy még az emberi gyűlölet és rosszindulat sem képes meghiúsítani Isten üdvözítő tervét, aki gondoskodik arról, hogy a Megváltó életben maradjon. És Isten segít minket abban is, hogy még a rendkívüli gonoszság láttán is megmaradjon bennünk a hit.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Neked köszönhetően minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami új kezdődik el a világban. Minden születés csoda és titok. Születésünktől fogva mindannyiunknak hivatása, küldetése van, azt az utat kell végigjárnunk, amelyre a te szándékod szerint hivatottak vagyunk életünk során. Mutasd meg nekünk hivatásunkat! Tárd fel előttünk a szeretet titkát, hogy téged megismerve állandóan feléd törekedjünk! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 27. – Szerda, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján - Húsvétvasárnap, kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: 'Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!' Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Jn 20,2-8

Elmélkedés

Szent János apostolt, a negyedik evangélium szerzőjét ünnepeljük a mai napon, aki a keresztény hagyomány szerint az apostolok közül egyedüliként nem lett vértanú. Bár még a karácsonyi időszakban vagyunk, Szent János ünnepének evangéliuma gondolatban a húsvéti eseményekhez vezet minket, Jézus üres sírjához. Amikor Mária Magdolna elmondja az apostoloknak, hogy az Úr sírja üres, akkor Péter és János azonnal a sírhoz futnak, meg akarnak győződni arról, hogy a hír valóban igaz. Az üres sírhoz érkezés János számára meghatározó élmény. Péter számára is, de most figyeljünk csak Jánosra. Az eseményre, a futásra és az üres sír látványára évtizedekkel később is határozottan, pontosan emlékszik. Élményét és annak hatását egyetlen rövid mondatban foglalja össze: 'Látta mindezt és hitt.' Ami életutunk is a jászoltól az Úr üres sírjáig vezet. Ez a hit útja számunkra. A gyermekben megcsodáljuk a Megváltót, aki aztán a kereszten, halálában valósítja meg a megváltást. Isten Fia, Jézus gyermekként született meg, s a kereszthalál pillanatában Isten hatalmas Fiának bizonyult. De története nem ér véget halálával, mert az Atya feltámasztja őt az örök életre. Jánosnak elég volt néhány egyszerű jel, az üres sír, az otthagyott leplek, hogy higgyen. Bennem mi ébreszti fel a hitet?
© Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat emberi világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi Gyermekben a hit szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő hozza el számunkra a békességet és a boldogságot, és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és szeretet nélkül nincs ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek szerte a világon rátaláljanak Fiadra! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 26. – Kedd, Szent István első vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. Mt 10,17-22

Elmélkedés

A karácsony ünnepét követő napon Egyházunk azt a Szent Istvánt ünnepli, aki elsőként halt vértanúhalált Krisztus követői közül. Az ő személye természetesen nem keverendő össze Szent István magyar királlyal. Szent István vértanú történetét az Apostolok Cselekedeteiben ismerteti Lukács evangélista. Az apostolok azt kérik a hívek közösségétől, hogy válasszanak maguk közül olyan férfiakat, akik az oltár körüli szolgálatot elvégzik, miközben ők egészen az igehirdetésnek szentelhetik magukat. István annak a hét férfinak az egyike, akiket ilyen módon választott meg a krisztusi közösség. Valamennyien jó hírben álló férfiak ők, akiket eltöltött a Szentlélek és Isten bölcsessége. Lukács István esetében e jellemzéshez még hozzáfűzi, hogy 'eltöltötte őt a hit.' Valamivel később megjelennek István ellenfelei, akiket nem a hit, hanem az irigység, a féltékenység, a gyűlölet töltött el. István szenvedélyesen hirdeti Krisztust, de ez tovább fokozza az ellenfelek gyűlöletét, akik végül megkövezik őt. A halála előtti pillanatokban István megbocsátott bántalmazóinak. Hová vezet a Krisztushoz való hűség? Hová vezet a hitben való kitartás? Hová vezet az ellenségnek is megbocsátó lelkület? A halálon át Isten dicsőségébe. Ha hitünkhöz hűségesek maradunk, eljutunk majd Istenhez, az örök dicsőségbe.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Karácsony ünnepe, a Megváltó születése megerősít bennünket arról, hogy te szeretsz minket. Szeretetből küldted el Jézust emberi világunkba. Elküldted őt, hogy levegye álarcainkat és a gyermek Jézus szemének tükrében meglássuk igazi önmagunkat. Elküldted, hogy örömöt, reményt, fényt, boldogságot és szeretetet hozzon nekünk. Örömmel fogadjuk karácsonyi szeretet-ajándékodat, a tökéletes ajándékot, a te egyetlen és egyszülött Fiadat, Jézust, a mi Megváltónkat! Köszönjük neked, Istenünk, a megváltást! Amen.

Forrás ~ Internet
 
 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 25. – Urunk születése – Karácsony

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: 'Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!' El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik. Lk 2,15-20

Elmélkedés - 'Megérkeznek a pásztorok'

Jézus Krisztus születését Egyházunk három szentmisével ünnepli karácsony napján, amely szentmiséknek más az evangéliuma. Az éjféli szentmisében Lukács evangéliumából felidézzük azt a történelmi helyzetet, amikor Jézus született. Az uralkodók felsorolása után következik a népszámlálás említése, ami miatt József és Mária Betlehembe mennek. Mária itt hozza világra gyermekét, Jézust. A születésről elsőként a pásztorok értesülnek az angyaloktól, akik útnak indulnak, hogy kifejezzék hódolatukat az újszülöttnek. Az ő megérkezésüket ismerteti karácsony napjának reggelén a Pásztorok miséjének evangéliuma. A harmadik karácsonyi szentmise, amelyet ünnepi misének nevezünk, már más szemszögből szemléli az eseményeket, az evangéliumi rész az Ige megtestesülésének titkát igyekszik feltárni. A pásztorok szentmiséjének evangéliuma a betlehemi istállóba vezet minket. Gondolatban körülhordozzuk tekintetünket a helyszínen. Egy sötét barlangot látunk, amely állatok szálláshelyéül szolgál. Kár szépítenünk a dolgokat, ez bizony egy istálló, ökrökkel és szamarakkal. Még szerencse, hogy a templomban nem érezzük az istálló szagát, mert egyesek talán sietve távoznának. József próbál egy kis tüzet rakni, de annak fénye alig tölti be az istállót, melegét is alig érezni. Mária alszik, próbálja kipihenni a szülés fáradalmait. Oldalt a jászolban, a szalmán fekve, egy újszülött gyermek alszik csendesen. A gyerekek gondolatban tovább nézelődnek, keresik a karácsonyfát a színes égőkkel és a díszekkel, de itt bizony olyat nem találnak, talán majd egy felnőtt elmondja nekik, hogy ez egy későbbi találmány. Az ajándékok sem állnak nagy kupacokban, de van itt érdekesebb, például plüssmaci helyett lehet játszani egy igazi kisbáránnyal. Az ünnepi hangulatnak nyoma sincs a betlehemi istállóban. Minden csendes és nyugodt, mi magunk is leülünk a tűz mellé, nem szeretnénk megzavarni Mária és a gyermek pihenését. Örülünk, hogy itt vagyunk, a Megváltó közelében. Aztán hirtelen beállítanak a nagyhangú pásztorok. Az ajtót csak azért nem törik ránk, mert egy barlangnak nincs ajtaja. Itt nincs kiírva piros betűkkel egy táblára, hogy 'Csendet kérünk! Ne zavarjuk mások nyugalmát!', mert ez nem egy kórház újszülött osztálya. A pásztorok valószínűleg nem fogják vissza magukat, ugyanolyan hangon beszélnek, mint a mezőn az állatokkal. Ha már egyszer éjnek idején felébresztették őket az angyalok és megtették az utat, akkor miért fognák vissza magukat. Ez az éjszaka ugyanis nem olyan, mint a többi. Ez a nap nem olyan, mint a többi. Csodás dolgokról értesültek és most örömmel beszélnek erről. József nem próbálja csitítani őket, Mária is zavartan pislogva hallgatja szavaikat, és a gyermeket sem zavarja jövetelük. Egyszerű emberek őt, akik hallottak egy hírt a Messiás születéséről, elcsodálkoztak ezen, majd megtették kötelességüket, amely minden ember kötelessége, kifejezték hódolatukat a Megváltó előtt. Mit üzen nekünk a pásztorok emberi bölcsessége? Hallgassuk mi is lelkesen az örömhírt! Engedjük, hogy az ámulat és a csodálkozás eltöltsön minket! Aztán induljunk, hogy mi is magasztaljuk Isten és kifejezzük hódolatunkat a világ Megváltója előtt!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, te mindent megtehetsz, hiszen te vagy a világ ura. Egyetlen Fiadat küldted el közénk, mert ez szerepelt üdvözítő tervedben. Fiad, Jézus Krisztus mindenben vállalta emberi sorsunkat, mert te, Atyánk úgy akartad, hogy példát mutasson nekünk életével, halálával és feltámadásával. Jézusom, közel akarok menni hozzád, nem csak messziről akarlak szemlélni! Jézusom, tanulni szeretnék tőled, nem csak egyszerűen tudomásul venni születésed! Jézusom, költözz lelkembe, mert örökké veled akarok élni! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 24. – Advent 4. vasárnapja

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: 'Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál' Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: 'Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!' Mária ekkor megkérdezte az angyalt: 'Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?' Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.' Erre Mária így szólt: 'Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!' Ezután az angyal eltávozott. Lk 1,26-38

Elmélkedés - 'Egy könyv üzenete'

A németalföldi festő, Rogier van der Weyden 1434-ben festette az Angyali üdvözlet című képét. A művész egyáltalán nem törekedett arra, hogy a bibliai idők palesztínai környezetében ábrázolja az eseményt, amint Isten küldötte, Gábor angyal meghozza a hírt a fiatal názáreti lánynak, Máriának, hogy a Mindenható őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen. A festő egészen egyszerűen egy XV. századi németalföldi tisztes polgári család házába helyezte a jelenetet. A háttérben egy bevetett baldachinos ágy, mellette kis szekrényen a tisztálkodáshoz szükséges vizeskancsó és tál, egy ülőpad piros párnákkal. A festmény sarkában látható még egy váza, fehér liliommal, amely Mária szüzességére, tisztaságára utal. Mária az ágy előtt a nyitott ablak felé fordulva térdel egy zsámolyon, kezében könyv. Mária kissé hátrafelé fordítja fejét a válla fölött, megpillantja a háta mögött megjelenő angyalt. Így hallgatja meg az üzenetet, de közben nem kel fel, tovább térdel, testét nem fordítja el az ablakon át beáradó fénytől. Advent 4. vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözletet mondja el szavakkal, a festő a maga sajátos művészi módján ugyanezt igyekezett láthatóvá tenni. Gondolataim visszatérnek a Mária kezében lévő kis könyvhöz. Egy nyitott könyvecske, amiből Mária olvashatott, de a jelenés pillanatában szinte kiesik a kezéből, a lapokat megvilágítja a szobába beáramló fény. Mi van ebben a könyvben? Tudom, hogy a bibliai időkben nem voltak olyan könyvek, mint manapság és amilyen a festményen látható, és az is igaz, akkortájt az emberek többsége egyáltalán nem tudott írni és olvasni, de talán érdemes elidőznünk ennél a gondolatnál. Mi van ebben a könyvben? Az ószövetségi emberek évszázados várakozásának története. Embereké, akik egykor ígéretet kaptak Istentől, hogy eljön a világba a Megváltó. És ők nem kételkedtek ebben az ígéretben, mert hittek abban, hogy Isten igazmondó, és maguk is érezték, hogy szükségük van a megváltóra, a szabadítóra. E kis könyvben olvashatóak azok a prófétai jövendölések, amelyek a messiási időről, annak jeleiről, előkészületéről, megvalósulásáról szólnak. Régi jövendölések, amelyeket nemzedékek adtak egymásnak tovább szóban, hogy a következő nemzedékek is tudjanak az isteni ígéretről és a Megváltót várva éljenek. Reményt sugárzó üzenet olvasható ebben a könyvben. Üzenet arról, hogy Isten az emberek üdvösségét akarja. Üzenet arról, hogy bár az ember elfordul Istentől, ő nem fordítja el tekintetét az emberről, rólunk. Az elvesztett paradicsom története olvasható ebben a könyvben, az ember elszakadása Istentől, ugyanakkor örök vágya, álma arról, hogy Isten helyreállítja majd a paradicsomi békét, amikor minden ember újra békében élhet ővele és egymással. Vándorlások története olvasható ebben a könyvecskében, népek és egyének vándorútjai, akik mind egy irányba haladnak. Magasságokat és mélységeket megjáró emberek igaz történetei. Útnak induló emberek történetei, akik fáradtságot nem ismerve haladnak előre, keresik az igazságot. Szegények és gazdagok, tanultak és műveletlenek, örvendezők és sírók, jóllakottak és éhezők, hősök és áldozatok történetei. Múltról és jövőről, a kezdetekről és a végső időkről szóló történetek. Üdvösségünk története, az emberiség története olvasható ebben a könyvben a teremtéstől kezdve a végső napokig.
Rólunk szóló üzenet olvasható ebben a könyvben. Nekünk szóló üzenet.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, te teljesítetted ígéretedet, és elküldted közénk egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél minket embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami újat alkotsz, amivel terveid vannak. Nekünk azt az utat kell végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának, neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 23. – Szombat

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: 'Nem, János legyen a neve.' Azok megjegyezték: 'Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!' Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: 'János a neve.' Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: 'Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.' Lk 1,57-66

Elmélkedés

Az előző napokban Keresztelő János és Jézus születésének hírüladását olvastuk, amelyet immár az ígéret, az isteni üzenet beteljesedése követ. A helyszín Zakariás és Erzsébet otthona, eljött gyermekük születésének ideje. A rokonság szerint az volna helyénvaló, ha az újszülött apja nevét viselné, azaz őt is Zakariásnak hívnák. Erzsébetnek azonban nem tetszett ez az ötlet és határozottan kijelenti, hogy a gyermek neve János legyen. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az angyal csak Zakariással közölte, hogy a gyermeknek majd János lesz a neve, ekkor Erzsébet nem volt jelen. Honnan tudott mégis erről, hiszen Zakariás néma volt kilenc hónapon keresztül. Nyilvánvaló, hogy az írótábla segítségével időközben Zakariás beavatta feleségét a titokba. Erzsébet csak a férjétől tudhatta meg, hogy mi történt vele az angyali jelenéskor, milyen üzenetet kapott. A vitának, ami a rokonok és Erzsébet között zajlik, Zakariás vet véget, az írótáblára a János nevet írja fel. Nem csupán felesége akaratát helyesli ezzel, hanem aszerint cselekszik, amit az angyal mondott neki, tehát immár nem hitetlenséget, hanem engedelmességet mutat. Ennek hatására nyílik meg a nyelve, szűnik meg büntetése. Ezt követően Istent dicsőíti azért, hogy beköszöntött az üdvösség korszaka.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 22. – Péntek

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: 'Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!' Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába. Lk 1,46-56

Elmélkedés

A tegnapi evangélium a gyermeket váró Erzsébet és Mária találkozásának első pillanatait írta le. E jelenetet folytatja a mai részlet, amelyben Mária hálát ad Istennek az ő irgalmasságáért. Hálaadó imájában benne van személyes köszönete azért, hogy anya lehet, gyermeket hozhat a világra, ugyanakkor az egész emberiség nevében mond köszönetet a mindenható Istennek, hogy hamarosan a világba lép a Megváltó. Sokan vártak ennek az ígéretnek a megvalósulására, mindannyiuk nevében ad hálát a názáreti leány. Miben mutatkozik meg Isten irgalma, amiről Mária beszél? Akik ebben a világban hatalommal rendelkeznek, azoknak át kell adniuk helyüket, mert mostantól Isten uralma fog megvalósulni. Nem a földi uralkodók és vezetők irányítják az eseményeket, hanem minden Isten terve szerint fog történni. A megváltás az irgalmas Isten ajándéka minden embernek. Nem csupán egyeseknek, nem a gazdagoknak, nem a bölcseknek, hanem mindenkinek. Isten irgalma felemeli a szegényeket, a hatalommal nem rendelkezőket, a kicsinyeket, az alázatosakat, mert bennük nincs gőg, amely eltávolít Istentől. Az irgalom ajándékát, a megváltás ajándékát azok fogják igazán értékelni, akik rábízzák magukat Istenre. Megvan-e bennem a bizalom? Megvan-e bennem az irgalmasságot elfogadó alázat?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei Atya szeretetére. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Jöjj el, Urunk, és érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Születésed, jöveteled nagy változást hozott egykor a világba. Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz változást az én életembe! Amen.

Forrás ~ Internet
 
 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 21. – Csütörtök

Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: 'Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!' Lk 1,39-45

Elmélkedés

Miután Mária az angyali üdvözletből nem csak azt tudta meg, hogy gyermeke fog születni, hanem arról is értesül, hogy rokona, Erzsébet szintén gyermeket vár, elindul, hogy felkeresse őt és segítségére legyen a szülés előtti hónapokban. Látogatása alkalmával személyesen meggyőződhet arról, hogy az angyal igazat mondott, Erzsébet valóban áldott állapotban van. Erről olvasunk a mai evangéliumban. Két gyermeket váró leendő édesanya találkozása ez, amely során megosztják egymással örömüket. Erzsébet Isten irgalmáért hálás, immár elmúlt szégyene, a gyermektelenség, Isten megáldotta őt. Mária születendő gyermeke szintén Isten irgalmasságának gyümölcse. Mindkettőjükkel csodát tett Isten. Erzsébet idős kora ellenére fogant, Mária pedig annak ellenére, hogy szűz. Az isteni közreműködésnek, tevékenységnek köszönhető, hogy most mindketten gyermeket várnak. Találkozásuk során közlik egymással örömüket és erősítik a másik örömét. Csatlakozzunk most lélekben Mária és Erzsébet öröméhez! Hiszen mi is egy gyermek születését várjuk, Jézusét, s már csak néhány nap van születésének ünnepéig. Erzsébet szavai szerint Mária azért lehetett valóban boldog, mert hitt az Úr szavának, hitte, hogy Isten ígérete beteljesedik. Hiszem-e, hogy Jézus személyében beteljesedik Isten ígérete, azaz benne a Megváltó jön el közénk?
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! A karácsony közeledtével fokozódik bennünk a nyugtalanság, az izgalom. Szeretnénk néha lassítani az adventi napokat, máskor pedig siettetnénk az ünnep érkezését. Amikor majd végre elkezdünk ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az időt, hogy az ünnep ne érjen véget, a karácsony tartson tovább és az a béke, nyugalom és öröm ne csak néhány napig, hanem egész éven keresztül tartson. Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy földi életünk éveiben, évtizedeiben, és köszönjük, hogy az örökkévalóságba hívsz minket. Irgalmad vezessen a te Fiadhoz, a betlehemi Gyermekhez! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 20. – szerda

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: 'Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!' Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: 'Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!' Mária ekkor megkérdezte az angyalt: 'Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?' Az angyal ezt válaszolta neki: 'A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen' Erre Mária így szólt: 'Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!' Ezután az angyal eltávozott. Lk 1,26-38

Elmélkedés

Keresztelő János születésének hírüladása után Jézus születésének hírüladása következik, ezt olvassuk a mai napon. A helyszín már nem a jeruzsálemi templom, hanem egy egyszerű ház Názáretben. A főszereplő, az üzenet címzettje nem egy papi rendbe tartozó személy, hanem egy fiatal lány, Mária. Lukács evangélista itt már az isteni hírnököt, az angyalt is megnevezi. Gábor angyal ismerteti Máriával Isten tervét, miszerint őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen. A két hírüladás között persze más különbségeket is felfedezhetünk. Zakariás hitetlenségével szemben áll Mária hite, elfogadása. Zakariás azért gondolja azt, hogy nem születhet gyermeke, mert ő és felesége is idősek. Mária szintén elcsodálkozik az üzenet tartalmán, azon, hogy gyermeke fog születni, s ennek oka az, hogy még nincs férjnél, jegyességben él Józseffel. De mégsem kételkedés ez, hiszen amikor magyarázatot kap az angyaltól, akkor kifejezi hitét és kifejezi készségét, hogy mindenben engedelmes szolgálója lesz Isten megváltó tervének. Igenjével elfogadja az üdvösség rendjében neki szánt feladatot. Arra is érdemes figyelmet szentelnünk, hogy az angyali üdvözletből mit tud meg Mária és mit tudunk mi meg a születendő gyermekről. Az angyal legfontosabb kijelentése így hangzik: 'Isten Fiának fogják őt hívni.' Az adventi készület utolsó napjaiban a következő kérdésre igyekezzek válaszolni: Hiszem-e, hogy Jézus a Megváltó, ő az Isten Fia?
© Horváth István Sándor

Imádság

Én Uram és én Istenem, milyen titokzatosak a te csodáid! Olyanok vagyunk itt a földön, mint az együgyű pásztorfiúk: azt hisszük néha, megértünk téged. De hogyan lehetne ez igaz, amikor önmagunkat sem értjük meg? Amen.
Avilai Szent Teréz

Forrás ~ Internet
 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. december 19. – Kedd

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak. Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: 'Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének.Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.' Zakariás erre megkérdezte az angyalt: 'Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.' Az angyal így válaszolt: 'Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.' A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. 'Így tett velem az Úr - mondta -, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.' Lk 1,5-25

Elmélkedés

Keresztelő Szent János születésének hírüladását olvassuk az evangéliumban. Lukács evangélista tényszerűen mutatja be Zakariást, származását és szolgálatteljesítését a jeruzsálemi templomban. Egy alkalommal áldozatbemutatás közben megjelent neki Isten angyala, hogy közölje vele azt a hírt, hogy gyermeke fog születni. Zakariás nem álmában kap üzenetet, mint József, hanem ébrenléti állapotban. Míg József feltétel nélkül hitt az angyali küldöttnek, Zakariás elkezd kételkedni. Az ő szempontjából érthető ez a kételkedés, hiszen mind ő, mind pedig felesége, Erzsébet idősek voltak már, nem született gyermekük, és életkoruk miatt erre már nem volt esély. Ha viszont más szempontból nézzük, akkor furcsának tartjuk kételkedését. A papi rendhez tartozó személy ő, aki jól tudja, hogy a régmúlt időkben is előfordult az, hogy Isten az ő angyala által közölte üzenetét a kiválasztott személlyel. Azt is tudhatta, hogy Isten olyan helyzetekben is képes segíteni, amikor már az ember feladja, tehetetlen. Zakariás büntetése az lesz, hogy megnémul, csak a hallottak beteljesedésekor, gyermekének, Keresztelő Jánosnak a születésekor tud majd újra megszólalni. Az emberi hitetlenség nem állhat Isten üdvözítő tervének útjába. Egy házaspár pillanatnyi gyermektelensége nem állhat az isteni szándék útjába, mert Isten bármikor képes csodát tenni.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek! Amen.

Forrás ~ Internet