NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 28. – Szerda

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: 'Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.' Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak, Jakab és János apostoloknak anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: 'Mit kívánsz?' Ő azt felelte: 'Intézd úgy, Uram, hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.' Jézus így válaszolt nekik: 'Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?' 'Készek vagyunk!' - felelték. Jézus erre így folytatta: 'A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.' Amikor a többi tíz apostol ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: 'Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.' Mt 20,17-28

Elmélkedés

Jakab és János apostol azt kéri az Úrtól, hogy Jézus uralmának beköszöntekor majd ők ülhessenek mellette jobb és bal oldalon. A kérés a Messiás uralkodására vonatkozó korabeli elképzelésekből fakad, miszerint az eljövendő Messiás földi királyságot fog létrehozni. A jelenet azt bizonyítja, hogy még a Jézushoz legközelebb álló tanítványok, az apostolok is csak lassan értik meg, hogy Mesterük nem evilági uralomra törekszik. Az uralkodás vágya helyett Jézus a következőt tanácsolja: 'Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok!' A Szentírásban a szolgálat kétféle értelemben szerepel. Egyrészt jelenti a rabszolgaságot, amikor valaki kényszerűségből, alávetettségből a másik embert szolgálja. Ugyanakkor van egy pozitív értelme is, amikor valaki Istennek szolgál, illetve embertársait szolgálja, mert bennük Jézust látja és tiszteli. Ez is magában foglalja azt, hogy Isten nagyobb az embernél, de mégsem jelent megalázottságot, kiszolgáltatottságot és kényszert sem. Istennek önként, szabadon szolgálunk, mert felismerjük azt, hogy a mi szolgálatunk, a mi közreműködésünk által akar segíteni az embereken. Jézus maga is szolga volt, megváltásunk szolgálója, aki engedelmeskedett a mennyei Atyának. Szolgálatát szeretetből végezte, áldozatát önként hozta. Szolgálata így vált értékessé, így eredményezte üdvösségünket. Tanuljuk meg az Úrtól a szolgáló lelkületet!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, te jóságos vagy, mert képességet adtál nekünk, hogy téged megismerjünk. Te teremtetted a mennyet és a földet. Te vagy a mindenség Ura, az egyedül igaz Isten, akin kívül más Isten nincs. Urunk Jézus Krisztus által küldd el nekünk a Szentlélek országát! Segíts minden embert, hogy felismerjen téged: Urát és Istenét, és hogy mindig kitartson melletted! Amen.
Szent Iréneusz

Forrás ~ Internet
 
 
NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 27. – Kedd

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: 'Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.' Mt 23,1-12

Elmélkedés

Jézus jól ismerte a farizeusokat és azt is tudta, hogy vallásosságuk mennyire felszínes, azaz látványos vallási cselekedeteikkel inkább az emberek elismerését keresik, mintsem Isten tetszését. Elismeri, hogy a farizeusok és az írástudók jól ismerik a mózesi törvényt, de ez az ismeret inkább elméleti, a gyakorlatban másként élnek. A mai evangéliumban Jézus azt kéri követőitől, tanítványaitól, hogy tetteikben ne kövessék azokat, akik a törvény hivatalos magyarázói. Mivel cselekedeteik nem felelnek meg annak, amit tanítanak, ezért nem szabad tetteiket utánozni! Jézusnak tehát a farizeusok képmutatásával, kétszínűségével van gondja. A képmutatás ellenszere a bűnbánat és az alázat. A bűnbánó ember elismeri Isten előtt, hogy hibázott és megvallja bűneit. Nem tartja önmagát tökéletesnek, hanem Istentől kéri lelki tökéletesedéséhez a kegyelmi segítséget. Az alázatos ember nem önmagát, hanem Krisztust teszi az első helyre. Aki alázatos, az nem próbálja önmagát, saját értékeit vagy érdemeit felnagyítani, de hibáinak, bűneinek súlyát sem csökkenti. Az Isten előtti alázat azt jelenti, hogy nem kérkedek vallási cselekedeteimmel, hanem beismerem bűnösségemet. Milyen indíttatásból végzem nagyböjti cselekedeteimet? Milyen szándék vezet? Kinek a tetszését keresem?
© Horváth István Sándor

Imádság

Add meg, ó, Atyánk, hogy az Egyház örömmel fogadja Fiad Lelkének számos sugallatát, és iránta való tanulékonysággal gondoskodjon papi és szerzetesi hivatásokról! Erősítsd meg a püspököket, papokat, diakónusokat, szerzeteseket, és minden Krisztusban megkereszteltet, hogy hűségesen teljesítsék küldetésüket az evangélium szolgálatában! Kérünk téged Krisztus, a mi Urunk által. Mária, Apostolok Királynője, könyörögj érettünk! Amen.
XVI. Benedek pápa

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 26. – Hétfő

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.' Lk 6,36-38

Elmélkedés

Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas - kéri Jézus tanítványaitól a mai evangélium szavai szerint. Ezzel a kérésével az Úr valóban magasra teszi a mércét, hiszen mi sokszor szűkkeblűek vagyunk, vonakodunk kimondani a megbocsátó szót, miközben Isten végtelen irgalommal közeledik felénk. Amikor tehát megbocsátunk embertársunknak, akkor az irgalomban gazdag mennyei Atyát utánozzuk, aki megbocsátó szeretettel fordul felénk. Isten végtelenül irgalmas. Nem fontolgat, nem méricskél, nem késlekedik a megbocsátással. Az irgalmas Isten keresi a bűnöst, elé siet, visszafogadja szeretetébe. A megbocsátás azt jelenti, hogy készek vagyunk mindent elfelejteni, amivel felebarátunk sebet okozott nekünk, megbántott minket. Miként Isten senkit nem zár ki irgalmából, úgy nekünk is mindenkinek meg kell bocsátanunk. Mindenkire úgy tekintsünk, mint testvérünkre, aki szintén Isten gyermeke. Ne tagadjuk meg a megbocsátást senkitől! Tegyük félre előítéleteinket és ne ítélkezzünk másokon! Legyen jóindulat a szívünkben mindenki iránt! Lássuk be, hogy mi magunk is bűnösök vagyunk, akik Isten felemelő irgalma nélkül elvesznénk bűneink mélyében. Gondoljunk mindig Jézusra, aki nem azért jött, hogy elítéljen minket, hanem, hogy megváltson.
© Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Atyánk, add, hogy a keresztények közül számos szent papi hivatás szülessen, akik élő hittel őrzik Fiad, Jézus szent emlékét, igéjének hirdetése, és a szentségek kiszolgáltatása által amelyekkel folyamatosan megújítod híveidet! Adj szent szolgákat oltárodhoz, legyenek figyelmes és lelkes őrzői az Eucharisztiának, amely szentség Krisztus legfőbb ajándéka a világ megváltásáért! Hívj szolgákat a te irgalmasságod kifejezésére, hogy a kiengesztelődés szentsége által megbocsátásod örömét terjesszék! Amen.
XVI. Benedek pápa

Forrás ~ Internet


NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 25. – Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: 'Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!' Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: 'Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!' Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül. Mk 9,2-10

Elmélkedés - Ki erősít meg?

Nagyböjt 2. vasárnapjának evangéliuma az Úr színeváltozásának hegyére vezet minket. Lélekben csatlakozunk Jézushoz és az általa kiválasztott három apostolhoz, Péterhez, Jakabhoz és Jánoshoz, mi is felmegyünk a hegyre, hogy egy kis időre bepillantást nyerhessünk abba a dicsőségbe, amely Jézusra vár feltámadása után, és amely örök dicsőségbe mi is eljuthatunk majd halálunk és feltámadásunk után. A színeváltozás eseményének megértéséhez tudnunk kell, hogy Jézus éppen elindul Jeruzsálem felé, ahol majd szenvedése és halála történik. Galileai működése lezárult. Eddig itt tanította az embereket és csodáival megmutatta Isten országának jeleit. Az emberek megérthették, hogy tanítása nem elmélet, nem életvezetési szabályok gyűjteménye, hanem rá kell lépni arra az útra, amelyet az Úr tanítása kijelöl. Az emberek megértik azt is, hogy csodái által Isten irgalmassága ér el az elesett emberhez, hogy segítsen rajta. Szavaival és tetteivel Jézus feltárja, hogy ő az Isten Fia, de ezt nem mindenki érti meg, ezért bár sokan elfogadják őt és kifejezik iránta hitüket, emellett vannak olyanok is, akik elutasítják. Ez utóbbiak közlésével az evangélista azt jelzi, hogy az emberek elutasításának lesz a következménye az, hogy Jézust halálra ítélik és megölik. Jézus tehát elindul, úton van Jeruzsálem felé, azaz nem tér le küldetésének útjáról. Mert küldetésétől az sem térítheti el, hogy neki meg kell halnia. A színeváltozás eseményekor Jézus megerősítést kap a mennyei Atyától, hogy jó úton halad, valóban küldetésének útján. És megerősítést kap, hogy ő az Atyának a Fia. A felhőből az Atya hangja hallatszik: 'Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!' Az Atya tehát soha nem fordul el a Fiútól, mindig vele van. Honnan veszi Jézus az erőt, hogy végigjárja messiási útját? Honnan veszi az erőt, hogy vállalja a szenvedést és elviselje a fájdalmakat? Honnan veszi az erőt, hogy feláldozza magát a kereszten? A válasz egyszerű: a mennyei Atyától. Az Atya erősíti meg őt abban, hogy végigjárja küldetésének útját, amely üdvösségünket eredményezi. Életünk során vannak olyan pillanatok, amikor lelkesedünk Jézusért. Az apostolok és a tanítványok életében is voltak ilyen helyzetek. De vannak olyanok is, amikor elgyengülünk, elkeseredünk, nehéznek tartjuk a kereszthordozást, talán azt is érezzük, hogy elhagyott minket az Isten. Hitünk és hűségünk próbatételei ezek. Ki erősít meg minket ezekben az élethelyzetekben? Honnan várhatunk ösztönző erőt, ami átsegít minket a holtponton? Már rejtett lelki tartalékainkat is feléltük, embertársainktól sem számíthatunk segítségre. Minket is az Atya erősít meg: Jézus az ő szeretett Fia, őt hallgassuk, őt kövessük! Vegyük fel újra életünk keresztjét és induljunk Jézussal! Ne csak arra gondoljunk, hogy életünk végén a halál vár minket, hanem nézzünk tovább, higgyünk a feltámadásban, higgyünk az örök életben! Életünk leggyengébb pillanata az, amikor meghalunk. De könnyebb erre a pillanatra felkészülnie annak, aki hisz a feltámadásban, hisz abban, hogy halála után Isten kegyelméből új életre támadhat. Életünk nehéz szakaszaiban legyen számunkra megerősítő annak tudata, hogy Isten a mennyországba, az örök boldogságba hív minket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te színeváltozásod, dicsőséged látványa egykor megerősítette az apostolok hitét. Erősítsd meg a mi hitünket is! Ők egykor megláthatták a te dicsőséges arcodat. A nagyböjt idején a te szenvedő arcodat szemléljük, feltekintünk a keresztre, a te szenvedő és meggyötört arcodra, és észrevesszük, hogy tekintetedből most is szeretet és megbocsátás sugárzik. Segíts minket, hogy ne féljünk a szenvedésektől és az áldozattól! Ne féljünk felvenni életünk keresztjét! Hisszük, hogy a szenvedések vállalása hozzád kapcsol minket. Hisszük, hogy ha veled vagyunk a szenvedésben és a halálban, akkor veled együtt fogunk részesedni a feltámadásban is. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 24. – Szombat, Szent Mátyás apostol

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: 'Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!' Jn 15,9-17

Elmélkedés

Szent Lukács evangélista az Apostolok Cselekedeteiben beszámol arról, hogy az Úr mennybemenetelét követően, de még a Szentlélek pünkösdi kiáradása előtt Jeruzsálemben gyűlést tart a tizenegy apostol. Céljuk az, hogy az áruló Júdás helyébe válasszanak valakit, s így újra teljes legyen a Tizenkettő csoportja (vö. ApCsel 1,15-26). Olyan személyt akarnak választani, aki velük együtt fog majd tanúskodni Jézus feltámadásáról és átveszi az apostoli szolgálatnak és hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott. Közös imádságuk után így választották meg Mátyást, akit a mai napon ünneplünk. Mátyás is Jézus tanítványi köréhez tartozott, vele járt tanító útja során, látta csodáit és személyesen hallotta tanításait. Mindez feltétele a Krisztusról szóló tanúságtételnek. Néhány nap múlva a Szentlélek eltölti a tizenkét apostolt, erőt adva nekik a tanúságtételhez. Az ünnep evangéliumában Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott szavait olvassuk: 'Maradjatok meg az én szeretetemben!' Júdás, aki a többiekkel együtt mindvégig együtt volt az Úrral, nem maradt meg az ő szeretetében. Szívét lefoglalta a kapzsiság, engedett a kísértésnek, hűtlenül elfordult Mesterétől. Az apostoli hivatásra csak az méltó, aki hűségesen kitart Jézus mellett. Jézus engem is arra hív, hogy tanúságot tegyek róla.
© Horváth István Sándor

Imádság

Atyám, te irgalmas szívvel hívsz engem, hogy találkozzak veled. Te nem elítélsz, hanem kiemelsz bűneimből és elindítasz egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Te feltétel nélkül megbocsátasz mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Segíts, hogy szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 23. – Péntek

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: 'Ne ölj!' Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: 'Te esztelen!', méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: 'Te istentelen!', méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted. Mt 5,20-26

Elmélkedés

A mai evangéliumban az egyes ószövetségi törvények felidézése után Jézus sorra megfogalmazza elvárásait tanítványaival, követőivel szemben, mintegy új parancsot adva. A krisztusi új törvény nem törli el az ószövetségi törvényt, hiszen annak a maga idejében megvolt az értelme és célja, de tökéletessé akarja azt tenni abban az értelemben, hogy visszataláljon eredeti céljához. A törvényhez kapcsolódó farizeusi törvénymagyarázatok az évszázadok folyamán kissé eltérítették azt az isteni szándéktól. Amikor Jézus a törvények hiteles értelmezőjeként, magyarázójaként lép fel, akkor mindig az a szándék vezérli, hogy rávilágítson a helytelen értelmezésekre és megmutassa, mit is kell tennie az embernek, hogy vallásossága Istennek tetsző legyen. Azért kell az isteni törvényeket ismernünk, helyesen értelmeznünk és megvalósítanunk, mert ez vezet minket az örök életre, az üdvösségre. Nem nekünk kell kitalálnunk azt, hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében, hanem követnünk kell Isten útmutatásait, amelyek az ő parancsaiban mutatkoznak meg. Ne elviselhetetlen teherként és ne megvalósíthatatlan feladatként tekintsünk a parancsokra, hiszen azok lelkünk javát szolgálják. A törvények Isten akarata szerinti megtartása azt jelzi, hogy komolyan vágyakozunk és törekszünk az üdvösségre.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 22. – Csütörtök, Szent Péter apostol székfoglalása

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: 'Kinek tartják az emberek az Emberfiát?' Ezt válaszolták: 'Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.' Ő tovább kérdezte őket: 'Hát ti, kinek tartotok engem?' Simon Péter válaszolt: 'Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.' Erre Jézus azt mondta neki: 'Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.' Mt 16,13-19

Elmélkedés

Amikor az apostolok Jézus mennybemenetelét követően szétszéledtek Jeruzsálemből, Péter Antióchiába került. Ennek a városnak lett a püspöke mindaddig, míg Rómába nem indult. A mai ünnep az ő antióchiai püspöki tevékenységének állít emléket. Székfoglalásának napja a katolikus hagyomány szerint a Jézus Krisztus által alapított Egyház egységét jelképezi. Az Úr Jézus egyetlen Egyházat alapított és ennek vezetését a tizenkét apostol egyikére, Péterre bízta. Krisztus szándékának megfelelően Péter és utódai, a római pápák minden korban a Jó Pásztor példája szerint vezetik az Egyház közösségét, megerősítve hitükben a Krisztushoz tartozókat. A pápa egyik feladata a hit, a szentségek és a közösség egységének védelme és előmozdítása. Szembe kell néznünk azzal a sajnálatos ténnyel, hogy Egyházunk történelme folyamán a szakadások okozták mindig a legnagyobb sebet Krisztus Testén. Bár a különféle keresztény közösségek részéről erős törekvés mutatkozik a hitbeli egység megteremtésére, ennek megvalósulása időbe telik. A szeretet egysége viszont könnyen megvalósítható a keresztények részéről, bármelyik egyházi közösséghez tartozzanak is. Fel kell ismernünk azt, hogy az egységet Krisztus mindig is óhajtotta, s ennek alapja egyedül ő lehet. Krisztushoz tartozásunk segítsen minket a szeretet mindennapi megélésében minden keresztény testvérünk felé.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket választasz, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 21. – Szerda

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: 'Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.' Lk 11,29-32

Elmélkedés

Az ószövetségi idők egyik jól ismert személyét, Jónás próféta alakját idézi fel Jézus hallgatósága számára a mai evangéliumban. Jónás azt a küldetést kapta Istentől, hogy hirdessen bűnbánatot a Ninive városában élőknek. Nagy vonakodás és kitérő után Jónás elkezdi hirdetni a bűnös városban, hogy térjenek meg, különben Isten büntetése utoléri őket. A város lakói hallgattak szavára és bűnbánatot tartottak. Jónás azonban nem örült annak, hogy szavai ilyen pozitív fogadtatásra találtak, hanem megütközött azon, haragra gerjedt amiatt, hogy Isten ennyire irgalmas és megbocsátó, azaz nem fordult büntetéssel a niniveiek felé. Jónás esete azt tanítja, hogy a bűnbánó ember jogosan érez örömet, felszabadultságot, amikor megtapasztalja az isteni irgalmasságot. Ugyanakkor annak is örüljünk, hogy Isten másoknak is megbocsát! Ha ugyanis tudunk őszintén örvendezni annak, hogy Isten megbocsátásának köszönhetően megszabadulunk bűneink súlyától, ugyanezt az isteni megbocsátást ne sajnáljuk másoktól. A megbocsátás az irgalomban gazdag Isten mindenkinek szóló ingyenes ajándéka. A kiengesztelődésben Isten a kezdeményező, ő hív minket bűneink megbánására. A bűntől való szabadulás és az Istennel való kegyelmi közösség útját Krisztus mutatja meg nekünk, általa jutunk el az irgalmas Atyához.
© Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek! Amen.

Forrás ~ Internet


NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 20. – Kedd

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy ellenetek vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.' Mt 6,7-15

Elmélkedés

Tanítványai kérésére Jézus a mennyei Atyához szóló imádságot mond, tanít övéinek, erről olvasunk a mai evangéliumi részletben. A Miatyánk imádság után pedig annak egyik kérését fejti ki részletesebben, mégpedig azt, amelyik a megbocsátásról szól. Mindenki olyan mértékben részesül Istentől a megbocsátásban, amilyen mértékben ő bocsát meg ellene vétő felebarátjának. Az Egyház küldetése minden korban az, hogy folytassa az Úr Jézus munkáját. Ennek részeként az igehirdetés főként a nagyböjti időszakban nem hallgathat a megtérés fontosságáról, hanem arra irányul, hogy az emberi szívekben felélessze a bűnbánatot és emlékeztesse a bűnbánókat Isten végtelen irgalmára, amely nagy ajándék számunkra. A bűn személyiségének legmélyén sebzi meg az embert, aki ettől a sebzettségtől egyedül Isten gyógyításának köszönhetően tud megszabadulni. Jószándékkal és kellő tapintattal hívjuk fel az emberek figyelmét arra, hogy nem a bűnök tagadása, hanem azok őszinte beismerése vezet ahhoz, hogy Isten elé tegyük azokat. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy a keresztény ember bűnbánata csak akkor valódi, ha Isten iránti szeretetből és nem csupán félelemből, a bűnökért járó büntetéstől való félelemből fakad. A bűnbánónak komolyan kell törekednie arra, hogy levesse magáról a régi embert és újjászülessen Krisztusban.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és téged szolgáljunk mindenkiben! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 19. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: 'Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!' Erre megkérdezik tőle az igazak: 'Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?' Akkor a király így felel: 'Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!' Ezután a balján állókhoz szól: 'Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!' Erre ők is megkérdezik: 'Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?' Ő pedig ezt feleli majd nekik: 'Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!' Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre. Mt 25,31-46

Elmélkedés

Jézus példabeszéde, amit a mai evangéliumban olvasunk a végső idők ítéletét állítja elénk, amely során majd arról kell számot adnunk Istennek, hogy földi életünk során gyakoroltuk-e az irgalmasság cselekedeteit, azaz a szeretet jótetteivel fordultunk-e rászoruló embertársaink felé. Az irgalmasság testi és lelki jócselekedeteinek gyakorlására akkor leszünk képesek, ha a másik emberben valóban Krisztust látjuk és a nélkülözők arcán észrevesszük a szenvedő Krisztus arcvonásait. A rászorulók iránti odafigyelés és segítségnyújtás kiváló eszköz ahhoz, hogy a nagyböjt folyamán találkozzunk az Úrral. Az irgalmasság gyakorlását érdemes összekötnünk a szentgyónással, amit semmiképpen se felejtsünk el a nagyböjti időben. Előfordul, hogy a gyóntató pap ilyenkor elégtételként valamilyen jócselekedet végzését kéri tőlünk. Tegyük ezt meg örömmel! Ne keressünk kifogásokat és ne hivatkozzunk saját szegénységünkre! Legyünk valóban nagylelkűek! És ha a gyóntató lelkiatya esetleg valamilyen más jellegű elégtételt javasol, akkor is vállalhatunk önként még valamilyen jócselekedetet. Önként vállalt lemondásainkkal és önmegtagadásainkkal egyesülünk a szenvedő Krisztussal, akinek önfeláldozása révén szereztük meg a bűneink bocsánatát. Legyünk buzgók és találékonyak a jócselekedetek gyakorlásában, s azokért ne várjunk az emberektől semmiféle elismerést!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, aki haláloddal és föltámadásoddal kinyilatkoztatod az Atya szeretetét, hiszünk benned és bizalommal mondjuk neked ma is: 'Jézusom, bízom benned, irgalmazz nekünk és az egész világnak!' Amen.
Szent II. János Pál pápa

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 18. – Nagyböjt 1. vasárnapja

Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: 'Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.' Mk 1,12-15

Elmélkedés - 'A megtérés útja'

Nagyböjt első vasárnapján Jézus megkísértését tárja elénk az evangélium. A Márk evangélista szerinti változat meglehetősen szűkszavú, amelyből annyit tudunk meg, hogy negyven napos pusztai tartózkodása idején a sátán megkísértette Jézust. A Máté szerinti változat már részletesebben írja le az eseményt, érdemes azt röviden felidéznünk. Ő három kísértést említ, a gonosz három próbálkozását. Először a sátán azt kéri Jézustól, hogy a köveket változtassa kenyérré, mert a pusztában nincs más étele. A második kísértésnél azt kéri, hogy a jeruzsálemi templom párkányáról vesse le magát Jézus és mutassa meg, hogy Isten angyalai vigyáznak rá. A harmadik próbálkozásnál a világ gazdagságát ajánlja fel Jézusnak, ha őt és nem az egyetlen Istent imádja. Lukács evangélista szintén ezt a három kísértést sorolja fel. Krisztus mindannyiszor visszautasítja a kísértéseket, legyőzi azokat, s ezzel reményt ad számunkra, hogy a gonosz csábításait mi is vissza tudjuk utasítani. Miért fontos ez? A keresztény hit nem diadalmenet, hanem küzdelem a gonosszal szemben. A sátán nem fárad bele, hogy megkísértse, azaz az isteni törvények útjáról eltérítse, az egyetlen Isten imádásától eltávolítsa az embert. Fel kell ismernünk ezeket a kísértéseket és el kell utasítanunk azokat! A pusztai jelenet után megkezdődik Jézus nyilvános fellépése. A gonosz tehát nem tudta eltéríteni őt küldetésétől, elkezdi megvalósítani azt, amit az Atya kér tőle. Keresztelő János működése véget ért, most kezdődik Jézusé. Az evangélista két mondatba sűríti bele azt, amit az Úr hirdetni fog három éven keresztül tanító útja során az embereknek: 'Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.' Jézus egész működése során találkozni fogunk az Isten országának meghirdetésével és megvalósulásával. Az ország annak köszönhetően terjed, hogy az emberek bűnbánatot tartanak, elfogadják az Isten irgalmasságáról szóló örömhírt. 'Betelt az idő' - mondja Jézus. Eljött az üdvösség ideje. Ami Isten üdvözítő tervében szerepelt, amit a próféták által az idők folyamán többször megerősített és amit Keresztelő János hirdetett, az most megvalósul. Isten most valósítja meg azt, amit régtől tervezett, az emberek megváltását. Mivel az üdvösség csak Istentől jöhet, ezért annak idejét is csak ő határozhatja meg. A nagyböjti időszak mindannyiunk számára Istentől kapott kegyelmi idő. 'Térjetek meg!' - hirdeti Jézus, s ez a felszólítás minden kor emberének, nekünk is szól. A nagyböjt ugyanis a bűnbánat ideje. A böjti idő a megváltás titkának, Krisztus szenvedésének és feltámadásának ünnepére készít fel. A megtérés elmélyít minket a jó megismerésében. A megtérés elmélyíti bennünk azt a tudatot, hogy bűnösök vagyunk, de ez nem jelenti vesztünket, hiszen az irgalmas Isten megbocsát nekünk. Lehetetlen, hogy az ember egyedül, csak a maga erejével megszabaduljon a bűntől. A bűntől Isten szabadít meg minket. A megtérés útjára, a bűnbánat útjára nem egy büntetni akaró, hanem egy megbocsátó Isten vezet. Ha rálépünk a bűnbánat útjára és alázattal tesszük meg azon az Isten felé vezető lépéseket, akkor észrevesszük, hogy a bűn sötétségén túl felragyog a kegyelem világossága, melyet Krisztus, a Megváltó ad nekünk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te szabadnak teremtettél bennünket, hogy mindig a magasba vonzzon minket a vágy és állandóan felfelé, az ég, a mennyország felé törekedjünk. A gonosz lélek, a sátán, foglyul ejt bennünket, bezár bűneink ketrecébe. A bűnök annyira megnyomorítják életünket és olyannyira földhözragadttá tesznek minket, hogy már szinte el is felejtjük, hogy hol van a mi igazi otthonunk. Ekkor küldöd el nekünk a megváltó Jézust, aki kihoz bennünket bűneink ketrecéből, felemel minket, újra megmutatja számunkra a magasságot, a fényt, Isten gyermekeinek szabad életterét. Belőle merítünk erőt, hogy visszatérjünk eredeti életünkbe, amit te készítesz nekünk, és újra az ég, a mennyország legyen a mi otthonunk. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 17. – Szombat

Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: 'Kövess engem!' A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: 'Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?' Jézus felelt meg nekik: 'Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!' Lk 5,27-32

Elmélkedés

A mai evangéliumban a vámos Lévi meghívásáról és megtéréséről olvasunk, akinek személye azonos Máté apostol és evangélista személyével. Az eset azt mutatja, hogy nem önmagában az Úr hívása, hanem annak elfogadása eredményezi az élet megújulását. Lévi elfogadja ezt a hívást, megérzi egy új, teljesebb élet lehetőségét és nagylelkűen elindul a tanítványi úton. Kész mindenét elhagyni, hogy Jézus követője legyen. Ez megtérésének csalhatatlan jele. A nagyböjti idő az Úr felé fordítja tekintetünket. Megértjük, hogy Krisztus személyében jött el közénk a Megváltó és önfeláldozásának köszönhetően nyertük el a megváltást. Remélhetőleg megértjük azt is, hogy felesleges igaz voltunkat hangoztatni Isten előtt, hiábavaló dicsekednünk vallási cselekedeteinkkel, hiszen akkor nem tudja felkínálni nekünk gyógyító, lélektisztító segítségét. Jézus ezt mondja ugyanis: 'Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!' Őszinte bűnbánattal fordítsuk tehát tekintetünket az Úr felé! Isten végtelen irgalommal tekint ránk és nem nézi sorozatos lázadásainkat, engedetlenségeinket, hanem újra és újra szeretetének jelét mutatja. Engedjük, hogy a gyengeségeink felé forduló Isten meggyógyítsa bűntől sebzett szívünket, megerősítse lelkünket!
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, irgalmas Atyám! Öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok, visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Öröm számomra, hogy megbocsátod bűnömet. Szereteted soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, és elismerem, hogy irgalmas Atyám vagy. Te mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! Bocsáss meg nekem, Istenem! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 16. – Péntek

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: 'Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?' Jézus így felelt nekik: 'Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.' Mt 9,14-15

Elmélkedés

A nagyböjti időszak arra hív minket, hogy Krisztus halálának és feltámadásának titkát szemlélve rátaláljunk a vele való egyesülésre, teljes egységre. Ez az idő jó alkalom arra, hogy megújítsuk vallási életünket. Ennek része az imaélet megújítása, hogy imádságunk ne maradjon felszínes, ne merüljön ki csupán evilági dolgok kérésében, hanem egész életünket átjárja Isten szava s akarata. A megújulás másik területe az adakozás, a szegények megsegítése, amelyet a Biblia szóhasználata szerint alamizsnálkodásnak is nevezünk. Ennek helyes módja, ha nem csupán feleslegünkből adakozunk, hanem valóban nagylelkűen segítjük a nehéz körülmények között élőket. A harmadik terület pedig a böjtölés, amiről a mai evangéliumban is szó esik. A testi kívánságok fékezése, korlátozása azt a célt szolgálja, hogy jobban oda tudjunk figyelni a lelki szükségletekre és azokra az ajándékokra, amelyeket Isten ad nekünk lelki épülésünkre. Ne féljünk a lemondástól, ne féljünk az áldozatvállalástól! E nagyböjti gyakorlatok, lehetőségek segítsenek minket abban, hogy még buzgóbban és még nagyobb bizalommal forduljunk az irgalmas Isten felé! Az irgalmas Isten állandó közeledése és közelsége segítsen minket, hogy egyre nagyobb örömmel fogadjuk el Krisztus szeretetét és nagylelkűen adjuk azt tovább embertársainknak.
© Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 15. – Csütörtök

Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: 'Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.' Majd így szólt mindnyájukhoz: 'Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha a egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?' Lk 9,22-25

Elmélkedés

A mai evangélium világossá teszi számunkra, hogy hová vezet nagyböjti utunk: Jézus keresztjéhez. Az Úr arról beszél tanítványainak, hogy szenvedés és halál vár rá, valamint említést tesz feltámadásáról is. Egykori és mai tanítványaihoz egyaránt szól kérése: 'Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!' A nagyböjti idő megújuló tapasztalat számunkra, hogy felfedezzük Isten szeretetét, valamint megértsük azt, hogy életünk keresztjeinek hordozásával válunk Krisztus tanítványaivá. A keresztre, a megfeszített Krisztusra tekintve megértjük a mennyei Atya végtelen irgalmát és szeretetét, amely kiárad az emberek felé. A kereszt nem csupán tekintetünket vonzza, hanem személyünket is. Jézus mondta: 'ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok' (Jn 12,32). De nem csak önmagához hív, vonz bennünket a megfeszített Úr, hanem az Atyához is vezet minket. Krisztus azért vonz minket, mert egyesülni akar velünk, szeretetközösséget szeretne velünk létesíteni. Vonz minket, hogy közeledésünkkel viszonozzuk az Atya szeretetét és megtanuljuk embertestvéreinket is úgy szeretni, ahogyan Krisztus szeret minket. A kereszt szemlélése és a szenvedő Krisztussal való lelki egyesülés arra késztet bennünket, hogy megnyissuk szívünket felebarátaink felé.
© Horváth István Sándor

Imádság

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb szíve oltalmaz. Az ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké. Amen.

Forrás ~ Internet