NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 31. – Csütörtök

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: 'Késik a gazdám!', aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, - ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz. Mt 24,42-51

Elmélkedés

Az evangéliumban szereplő okos szolga és a gonosz szolga egyaránt várja egy ideig az Urat, aki azonban késik. A gonosz úgy gondolja, hogy előre ki tudja számítani ura érkezését, addig pedig van bőven ideje, ezért felhagy a várakozással és gonosz tetteket követ el. Sejti ő, hogy valamikor meg fog érkezni az Úr, de arra számít, hogy sokáig tart a késés. Bűnt követ el, amikor megszegi a hűséget, amikor nem elég türelmes a várakozásban, s amikor társait ütlegelve nem gyakorolja a szeretetet. Hűtlenségéért büntetésben részesül. Az okos szolga viszont, aki a késés ideje alatt is kitart a hűségben, és továbbra is éber marad, elnyeri jutalmát. Jézus szavaiból tudjuk, hogy érkezése az utolsó időkben biztosan be fog következni, de annak ideje az ember számára nem ismert. Ha tudnánk ugyanis, hogy mikor fog bekövetkezni a nagy találkozás, könnyen számítgatásokba kezdenénk, s halogatnánk megtérésünket. A könnyelműség és a felelőtlenség ebben az esetben mindenképpen vétkesnek tekinthető, s nagy árat kell érte fizetnünk, hiszen saját üdvösségünket tesszük kockára. A Jézussal való találkozás, még akkor is, ha nem tudjuk pontos idejét, a reményt élteti bennünk, mert ez üdvösségünk lehetősége. A keresztény remény sohasem a múlt, hanem a jövő, az eljövendő találkozás felé fordul. Várakozásunkat és reményünket egyedül Isten képes betölteni.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te az utolsó vacsorán megígérted tanítványaidnak, hogy távozásod után elküldöd az Atyától a Vigasztalót, az Igazság Lelkét, s ez az ígéret a feltámadásod utáni ötvenedik napon, pünkösdkor teljesedett be. A Szentlélek eljövetele egykor megújulást hozott. Küldd el nekünk is Lelkedet, hogy az élet tiszteletére, megbecsülésére, megóvására tanítson minket! Jöjj el, Szentlélek, Urunk és éltetőnk! Segíts minket az élet igéjének hirdetésében! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 30. – Szerda

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: 'Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.' Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek! Mt 23,27-32

Elmélkedés

Az önmagukat tökéletesnek és a vallásosságban mások számára példaképnek képzelő farizeusok egyik bűne az volt, hogy nem hallgattak Isten küldötteire, a prófétákra. A próféták ugyanis felemelték szavukat a látszat-vallásosság ellen, s leleplezték mindazok kétszínűségét, akik Isten szándékának teljesítése helyett az emberek tetszését keresték. A farizeusi lelkülettel kapcsolatban Jézus a lényeget mondja ki, amikor így fogalmaz: 'kívülről igaznak látszotok.' De csak kívülről, mert a szívetek mégsem igaz Isten előtt! Az emberek ugyan elismeréssel fordulnak felétek, de végső bírátok Isten lesz és nem az emberek! Isten jól ismeri szívünk rejtett szándékait is, előtte semmit sem tudunk titokban tartani. Őszinteséggel tartozunk Istennek, aki örömmel fogadja bűnbánatunkat. Kétségtelen, hogy sokszor nehéz elfogadni mások észrevételeit, tanácsaikat, amikor bűneinkre és hibáinkra figyelmeztetnek minket. Pedig a jószándékú iránymutatás segíthet minket abban, hogy ne képzeljük magunkat mindenben tökéletesnek és másoknál kiválóbbnak. Ne sértődjünk meg, ha valaki szóvá teszi hibánkat, hanem fontoljuk meg azt. Még ha ő ezt rossz szándékkal vagy minket kigúnyolva tenné, akkor is lelkünk javára válhat, ha megfontoljuk a tanácsokat és változtatunk helytelen magatartásunkon.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned, a Veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy már most, mai életünkben is felismerhessük a jeleit annak, hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy várakozásunk ne legyen hiábavaló. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 29. – Kedd, Keresztelő Szent János vértanúsága

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: 'Nem szabad elvenned testvéred feleségét.' Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: 'Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.' Sőt meg is esküdött: 'Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.' A leány kiment, és megkérdezte anyjától: 'Mit kérjek?' Anyja ezt felelte: 'Keresztelő János fejét.' Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. 'Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!' A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették. Mk 6,17-29

Elmélkedés

Szent Márk írásában részletesen beszámol a tanítványok missziós útra küldéséről. Mesterük, Jézus azzal bízza meg őket, hogy az ő nevében bűnbánatot és megtérést hirdessenek, továbbá hatalmat ad nekik a betegek gyógyítására. Visszaérkezésüket követően a tanítványok beszámolnak Mesterüknek az útjuk során történtekről, mindarról, amit tanítottak és tettek. A tanítványok útnak indulása és visszatérése között található Keresztelő Szent János vértanúságának története, amelyet a mai napon olvasunk az evangéliumban. A történet Márk evangélista szerinti ilyen elrendezése azt sugallja, hogy János sorsa előrevetíti Jézus és tanítványai sorsát. Aki Krisztus tanítványa akar lenni, annak vállalnia kell akár a halált is. Jézus tanításának egyik eleme, hogy érdemes megfontolnunk mások figyelmeztetését, s tanácsukat megfogadva igyekezzünk kijavítani hibánkat. Heródes esete ennek ellenkezőjét példázza. Keresztelő János jó szándékkal figyelmezteti a királyt bűnére, aki azonban nem hallgatott erre, s végül új felesége, Heródiás gonoszságának engedett, s kivégeztette a prófétát. Nem elég tehát meghallgatni a jótanácsot, hanem annak megfelelően is kell cselekedni. Mert ha továbbra is ragaszkodunk a helytelen magatartáshoz, talán végleg elszalasztjuk a megtérés útjára való lépést. Növekedjen bennünk Krisztus, hogy a róla szóló tanúságtételünk hiteles legyen.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, add, hogy a Te akaratodat mindig készségesen teljesítsük, hogy Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai nem a Te gondolataid, e világ útjai nem a Te útjaid. Add, hogy ebben a világban élve bátran vállalhassuk, hogy sokan ostobának tartanak minket, mert szeretnénk a Te útjaidon járni. Vezess bennünket a Te parancsaidnak útján, a hit útján végső célunk, a teljesség felé! Amen.

Forrás ~ Internet
 
 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 28. – Hétfő

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább, mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: 'Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az kötelez.' Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? - Továbbá azt mondjátok: 'Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelez.' - Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott lakik. Végül, aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon ül. Mt 23,13-22

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus nyíltan fejükre olvassa az írástudóknak és a farizeusoknak hamis vallásosságukat, miszerint azt tartják a legfontosabbnak, hogy az emberek lássák vallási buzgóságukat, s úgy tekintsenek rájuk, mint a vallásosság mintaképére. Meg vannak győződve arról, hogy magatartásukkal Isten tetszését is elnyerik. A farizeus saját bűneit - ha egyáltalán egyet is őszintén beismer - szívesen rejti el mások elől, mert ez lerombolná az emberek róla alkotott pozitív képét. A látszat tehát fontosabb számára, mint az, hogy tiszta szívvel és lélekkel imádja Istent és bűneit őszintén megbánva közeledjen Istenhez. Helytelen vallási magatartásukkal megtévesztik az embereket. Ők a felelősek a nép vallási életének vezetéséért, mégis rossz példát mutatnak. Az volna ugyanis a hivatásuk, hogy az üdvösség felé vezessék az embereket, ehelyett azonban az aprólékosan kidolgozott törvények bonyolult rendszerével olyan vallási cselekedeteket követelnek az egyszerű emberektől, amit lehetetlen megtartani. A jézusi figyelmeztetés kapcsán felmerül bennünk a kérdés, vajon nem lakik-e bennem is olyan farizeusi lelkület, amely másokat akadályoz az üdvösség útján való haladásban? Hiteles vallásosságom olyan tanúságtétel, amely utat nyit másoknak Jézus felé.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége. Amen.

Forrás ~ Internet


NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 27. – Évközi 21. vasárnap

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: 'Kinek tartják az emberek az Emberfiát?' Ezt válaszolták: 'Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.' Ő tovább kérdezte őket: 'Hát ti, kinek tartotok engem?' Simon Péter válaszolt: 'Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.' Erre Jézus azt mondta neki: 'Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.' Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás. Mt 16,13-20

Elmélkedés - 'Isten hatalmas Fia'

Jézus kérdése nap mint nap utolér minket: 'Kinek tartotok engem?' Az apostoloknak feltett egykori kérdés elől egy darabig ki lehet térni, el lehet menekülni, de aztán utolér és naponta válaszra ösztönöz minket. Válaszunknak a kereszt és a feltámadás titkából kell kiindulni. A húsvéti esemény óta az Egyház többé nem tud Jézusra úgy gondolni és róla szólni, hogy ne állnánk oda keresztjéhez és ne sietnénk szüntelenül az ő üres sírjához, mert a kereszten az értünk szenvedő Istent szemlélhetjük és az üres sír közelében láthatjuk meg Krisztust a feltámadás dicsőségében. Ennek igazságát Szent Pál apostol így fogalmazza meg a rómaiakhoz írt levelében: Jézus 'a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult' (Róm 1,4). Mivel a feltámadás elválaszthatatlan a kereszthaláltól, ezért az apostol kijelentése az Úr halálára is vonatkozik, azaz a mi Urunk a szenvedés vállalásával és kereszthalálával is Isten hatalmas Fiának bizonyult. Szentnek azt nevezzük, ami az Istené, amit Isten lefoglalt magának, amit az ember visszavonhatatlanul felajánlott, odaadott Istennek vagy ami egyesült Istennel. Van szent idő, amelyet Istennek adunk, vannak szent helyek, amelyeket az istentisztelet céljára foglalunk le és használunk, és vannak felszentelt személyek, akik egészen átadják magukat, életüket Istennek. Magától értetődő, hogy valóságos Istenként Jézus szent. Ugyanakkor valóságos emberként is magán hordozza a szentség jegyeit, mert ugyan mindenben hasonlóvá lett hozzánk, emberekhez, a bűnt kivéve, azaz egész földi életében Istené maradt, szent maradt, s ennek köszönhetően mutathatja meg számunkra az életszentség útját, amelynek célja az Istennel való egyesülés. A bűn kivételével tehát Jézus mindent magára vállal, ami az emberi létezést, az emberi sorsot jellemzi, még az életnek azokat az elemeit is, amitől mi emberként menekülni próbálnánk: az éhezést és a szomjazást, a fáradtságot, az elutasítottságot, a megszégyenítést, a megaláztatást és végül a szenvedést és a halált. Mindezek, azaz amit mi az emberi élet árnyoldalának tartunk, megszűnnek a feltámadás után. Mi pedig keressük a kapcsolatot vele, mert minden vallásnak ez az Isten-keresés és Istennel való egyesülés a lényege és célja. A Fiúisten azért lett emberré, hogy lehetővé tegye számunkra az Istennel való személyes kapcsolatot. Keresztény emberként hisszük, hogy a kereszten és a feltámadásában egyaránt Isten hatalmas Fiának bizonyuló Jézus Krisztus személye vezet el minket az örökkévaló Istenhez és egyedül Krisztus az üdvösség közvetítője. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, vele egyesülünk, ő az életünk és életszentségre törekvésünk forrása. A vele való közösség és egyesülés új emberré formál minket, azaz halálának és feltámadásának kegyelmi hatása már keresztény életünk kezdetén, a megkeresztelkedésünkkor megnyilvánul. Ezt az újjászületést Szent Pál apostol így foglalja össze: 'Nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg? A keresztség által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt halálából, úgy mi is új életet éljünk' (Róm 6,3-4). Jézus kérdése nap mint nap utolér minket: 'Kinek tartotok engem?' Ezt a kérdést az képes megválaszolni, aki újjászületett Krisztusban.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te Simont, az egyszerű halászt Péternek, azaz sziklának nevezted el. Az új név azt jelezte számára, hogy új feladatot, küldetést kapott tőled. Ennek teljesítésére nem emberi képességei, hanem a te megújító segítséged tette őt alkalmassá. Neki adtad a mennyek országa kulcsait, az Egyház kulcsait. Segítsd minden korban a pápát, hogy ajtót nyisson az emberek számára az üdvösség felé! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 26. – Szombat

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják. Mt 23,1-12

Elmélkedés

A mai evangéliumban olvasható beszédet a tanítványokhoz és a néphez intézi Jézus. A beszédben feltárja Izrael vallási vezetőinek, a farizeusoknak és az írástudóknak a kétszínű magatartását. Más alkalmakkor szemtől szemben megmondja nekik ugyanezt, most viszont az a szándéka, hogy az őt szívesen hallgatókat megóvja a hasonló viselkedéstől. Ma talán úgy fogalmazna az Úr, hogy ne legyünk álszentek, akik a vallásosság jelmezébe öltözködünk. Az igaz és hiteles vallásosság ugyanis nem az emberek tetszését keresi, hanem mindent Istenért tesz. Másokat be tudunk csapni a vallásosság látszatát keltve. Magunkat is egy idő után. Isten azonban jól ismeri szívünk szándékait és érzéseit. Az evangélium azzal a kijelentéssel zárul, hogy aki nagyobb akar lenni, az legyen a többiek szolgája. Bibliai értelemben az Istennek tett szolgálat értékes, ugyanakkor a Jézus korabeli emberek a másik embernek tett szolgálatot mintegy rabszolgamunkának, a megalázottság jelének és kényszernek tekintették, amelyet az ember legfeljebb kényszerűségből, de nem önként végzett. Jézus kérésének értelmét akkor látjuk meg, ha mellé állítjuk azt a kijelentését, hogy minden emberben, még a legkisebbekben is őneki szolgálunk. Így az embereknek tett szolgálat Isten iránti szolgálattá alakul, amely üdvösségünk feltétele.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 25. – Péntek

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: 'Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?' Jézus így válaszolt: 'Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.' Mt 22,34-40

Elmélkedés

Az ószövetségi törvényeknek a zsidó vallásban nem volt annyira jogi értelme, mint amilyet utólagosan néha tulajdonítanak nekik. A mózesi törvénykönyvekben szereplő parancsok és előírások inkább olyan tanítást jelölnek, amely Istentől származik és az ember mindennapi magatartását szabályozza vallási és nem vallási kérdésekben egyaránt. A parancsoknak éppen attól van vallási alapja, hogy Isten adta azokat, így lesz az emberi élet minden területének az isteni törvény az alapja. E törvény első és legfontosabb eleme az Isten iránti szeretet, amelyet az embertársak szeretete követ. A mai evangéliumban a legfőbb törvénnyel kapcsolatban kérdezik Jézust. Máté evangélista megjegyzése szerint a kérdést feltevő törvénytudó 'alattomos szándékkal' fordult az Úrhoz. Ez a megjegyzés vélhetően arra utal, hogy a kérdező próbára akarta tenni Jézus tudását, törvényismeretét. A felelet világosan igazolja, hogy Jézus kiválóan ismeri a mózesi törvényeket. A Jézus által adott új törvény alapja is a szeretet, de ennek már az ő szeretete a példája és mértéke. Olyan engedelmes szeretettel kell lennünk a mennyei Atya iránt, amely Jézusban is megvolt, és úgy kell szeretnünk embertársainkat, ahogyan Jézus szeretett minket. A szeretet megélése, gyakorlása a feltétele az üdvösség elnyerésének.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal, tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének, akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az életre, hanem a pusztulásra vezet. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 24. – Csütörtök, Szent Bertalan apostol

Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele: 'Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti Jézust, József fiát.' 'Jöhet-e valami jó Názáretből?' - kérdezte Nátánáel. 'Jöjj, nézd meg!' - felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: 'Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!' Nátánáel megkérdezte: 'Honnan ismersz engem?' Jézus így felelt: 'Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.' Nátánáel erre elismerte: 'Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.' Jézus így szólt: 'Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.' Majd így folytatta: 'Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.' Jn 1,45-51

Elmélkedés

A Krisztus-követés és az újabb tanítványok érkezésének lépéseit mutatja be a mai evangélium, amelyben Fülöp az Úrhoz vezeti Nátánáelt. Egyesek - köztük Fülöp - találkoznak Jézussal és felismerik benne azt a személyt, akit érdemes követni, s akinek érdemes a tanítványává lenni. Élményszerű találkozásukról nem hallgatnak, hanem elmondják másoknak. Az újabb tanítvány-jelöltek számára nem elég a lelkes tanúságtétel, ők is személyes élményt szeretnének. Így kerül kapcsolatba Jézussal Nátánáel, akit a keresztény hagyomány azonosít a mai napon ünnepelt Szent Bertalan apostollal. Most találkozik először az Úrral, de ez az első élmény is hitvallásra készteti őt: 'Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.' Bizonyára a személyes találkozás hatása ez, hiszen ez a zsidó férfi már sokat hallhatott Jézusról, de eddig még nem találkozott vele. Mi is oly sokat hallunk Jézusról, rendszeresen olvassuk életének történetét és tanítását, de vajon mit ébreszt bennünk, amikor személyesen találkozhatunk vele? Mit érzünk, amikor szentségimádást végzünk vagy szentáldozáshoz járulunk? Mit érzünk, amikor megbocsátja bűneinket? Jézus jól ismer bennünket és ismeri életünket. Akkor is tudja, mit csinálunk, amikor mi nem vesszük észre közelségét és jelenlétét. A vele való találkozások pedig megújítják elkötelezettségünket mellette.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked! Amen.

Forrás ~ Internet
 
NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 23. – Szerda

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: 'Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.' Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: 'Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?' Azok ezt válaszolták: 'Mert senki sem fogadott fel minket.' Erre azt mondta nekik: 'Menjetek ti is a szőlőmbe!' Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: 'Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: 'Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!' Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: 'Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?' Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! Mt 20,1-16a

Elmélkedés

Az isteni igazságosság szoros kapcsolatban van az ő jóságával, szeretetével és irgalmával. Ha emberi szempontból igazságtalannak látjuk a történteket, annak az lehet az oka, hogy egymástól függetlennek tartjuk e fogalmakat. Bűnre hajló természetünk miatt a kicsinyesség jellemez minket és bizony az irigység is könnyen eltölt, ha a másik ember valami jóban részesül. Istenre viszont inkább a nagylelkűség a jellemző, hiszen mindenkit jutalmazni szeretne. A szőlőmunkásokról szóló példabeszédben tehát az emberi kicsinyesség és irigység áll szemben az Isten nagylelkűségével. A reggeltől dolgozó munkások, akik a napi munka után megkapták jogos fizetségüket, rossz szemmel és irigykedve nézik azokat, akik rövidebb ideig végzett munkáért ugyanannyi bért kaptak, mint ők. Felháborodásuk és Isten elleni lázadásuk csak önzésükből kiindulva tűnik jogosnak. De ha az egy dénárt az üdvösség jelképének tekintjük, akkor rájövünk, hogy az örök élet Isten nagylelkű ajándéka. Ez az egy dénár az ember jutalma a földi életében végzett cselekedeteiért, Istennek tett szolgálatáért. Mindenki ezt nyerheti el Isten jóságának köszönhetően. Se többet, se kevesebbet. Többet senki nem kaphat, de kevesebbet sem akar adni Isten senkinek. De az önző és irigy ember eljátszhatja üdvösségét.
© Horváth István Sándor
 
Imádság

Urunk, Jézus! Földi küldetésed teljesítése után visszatértél Atyádhoz a mennybe. Tőle jöttél s most hozzá térsz vissza. A mennybemenetel számodra megdicsőülést jelent. Te minden embert a mennybe hívsz és megmutatod nekünk az üdvösségre vezető utat. Segíts, hogy szüntelenül vágyakozzunk az üdvösségre és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy halálunk és feltámadásunk után elnyerjük. Mutass nekünk utat a menny felé! Vezess minket az örök életre! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 22. – Kedd

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.' Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: 'Hát akkor ki üdvözülhet?' Jézus rájuk tekintett, és így szólt: 'Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.' Ekkor Péter megkérdezte: 'Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?' Jézus így válaszolt: 'Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők.' Mt 19,23-30

Elmélkedés

A gazdag ifjú távozása után Jézus figyelmezteti tanítványait a gazdagság veszélyére. Természetesen nem önmagában a gazdagsággal van gond, hanem azzal, ha valaki a vagyonához, az anyagi javakhoz jobban ragaszkodik, mint Jézus követéséhez. Az ifjú távozása azt jelzi, hogy a földi javakról való lemondás és Jézusért a szegénység választása, bizony nem könnyű az ember számára. Az apostolok képesek voltak erre, mások viszont nem. A vagyon tehát akadálya lehet egyrészt annak, hogy valaki Jézus tanítványa legyen, másrészt az üdvözülésnek is, és ez a kettő összetartozik. A földi javak szeretete ehhez a világhoz köti az ember szívét, és csak az ezekről való lemondás nyitja meg szívünket arra, hogy szabadon a mennyek országát válasszuk. Ez utóbbit tették az apostolok és a tanítványok, akik mindenről lemondtak annak érdekében, hogy egyedül Jézust kövessék. E lemondásuk legfőbb jutalma az Úr ígérete szerint az örök élet, az örök boldogság. A gazdagság minket is az örök élettől foszthat meg, a szegényebb életmód pedig ehhez vezethet közelebb. Jézus azt kéri tanítványaitól és tőlünk, hogy mindenről mondjunk le az üdvösség érdekében, amely a legfőbb jó, amit Isten adhat nekünk. Ismerjük el, hogy Krisztus az Üdvözítő. Legyünk hálásak, hogy Isten az üdvösségre hív és Krisztus által az üdvösségre vezet minket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a te szereteted miatt! Add, hogy minden kívánságok fölött benned nyugodjon meg, s benned béküljön meg a szívem! Hiszen te valóban a szívek békéje vagy, egyedül te vagy a nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan. Amen.
Canisius Szent Péter

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 21. – Hétfő

Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: 'Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?' Jézus így válaszolt neki: 'Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat!' Az ifjú tovább kérdezte: 'Melyeket?' Jézus felsorolta: 'Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!' Az ifjú erre kijelentette: 'Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?' Jézus így felelt: 'Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!' Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert nagy vagyona volt. Mt 19,16-22

Elmélkedés

A gazdag ifjú szomorú esete kiváló példája annak, hogy nem elegendő a törvények ismerete és megtartása. Jézus egy tökéletesebb életre hívta meg őt és hív meg minket, amely azt jelenti, hogy minden vagyonról és evilági kincsről lemondva őt kell követnünk. Az ifjú nem volt erre képes, nem indult el ezen az úton. Ő szomorúan távozott, s bizonyára Jézust is eltöltötte a szomorúság az ifjú döntése miatt. Bár a gazdagságot lehet jóra is használni és a vagyonból lehet segíteni a rászorulókat, mégis jobb vigyázni, mert a gazdagság azt a veszélyt hordozza magában, hogy az ember eltávolodik Istentől és jobban bízik a vagyon által nyújtott biztonságban, mint az isteni gondviselésben. A gazdagság sosem kerülhet az Isten által adott lelki béke, az öröm vagy az életszentségre törekvés elé. A gazdag ifjú esete, amiről a mai evangéliumi szakaszban olvasunk, példa arra, hogy vannak, akik számára a gazdagság fontosabb Istennél, s nem akarnak Isten kedvéért lemondani róla. Jézus inkább a szegénységet ajánlja, ami közelebb segít Istenhez, növeli iránta való bizalmunkat. A földi kincseket gyűjtő ember könnyen azt hiszi, hogy pénzért és pénzzel minden megszerezhető. Lehet, hogy sok mindent elér pénze segítségével, de az üdvösséget elveszítheti.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 20. – Vasárnap, Szent István király

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Mt 7,24-29

Elmélkedés - 'Ez a ház a tiéd'

Az ácsmester úgy gondolta, életében eleget dolgozott már, ideje volna nyugdíjba mennie és pihennie. Döntését bejelentette a főnökének, aki szomorúan vette ezt tudomásul, hiszen legtapasztaltabb szakemberét veszíti így el. A főnök annyit kért, hogy még egy utolsó ház építésében vegyen részt az ács, aki kissé kelletlenül, de beleegyezett. Ezen az utolsó házon bizony meglátszott, hogy nem adta bele minden tudását, a gondolatai már a pihenés, a nyugdíjas évek körül forogtak. A munka lassan készült, meglehetősen gyenge minőségben. Tudta, látta ezt az ács is, de már nem törődött vele. Amikor végre elkészült a tető és a ház, a főnöke is kijött az építkezés helyszínére. Odaadta a ház kulcsait a mesternek és ezt mondta neki: 'Ez a ház a cégünk ajándéka a sok évtizedes munkádért. Ez a ház a tiéd.' Az ácsmester értetlenül vette át a kulcsokat és magában morgolódott: 'Ha ezt tudom, egészen másképp dolgoztam volna ezen a házon.' Vannak helyzetek, amikor már nincs visszaút. Nem lehet elölről kezdeni a dolgokat. Utólag az ember bánja a dolgot, másként csinálna sok mindent, de változtatni utólag már nem lehet. Szent István király ünnepén talán mindannyian tanulhatunk a hibázó ácsmester történetéből. Ez az ország a mi hazánk, ez az otthonunk. Minden amit teszünk, a magunké, a gyermekeinké, az unokáinké, a következő nemzedékeké lesz. Minden tégla, amit az épület falába beépítünk, minden deszka, amit a helyére illesztünk, minden szeg, amit beütünk, a mi otthonunk része lesz. Minden mozdulatunkkal, minden munkánkkal szebbé tehetjük ezt az országot. Végezhetünk silány munkát is, de ezzel magunknak okozunk kárt. Másnak sem építünk rossz minőségű házat, de magunknak sem. A bölcs ember belátja ezt, az ostoba sajnos nem. Az evangéliumi történetben Jézus egy bölcs emberről és egy balgáról mond példabeszédet, amelyben az első személy előrelátó módon biztos, szilárd alapot választ otthona, háza számára. A második személy viszont nem gondol a jövőre, nem gondol az esetleges veszélyekre, ezért megelégszik azzal, ami éppen adódik számára, homokra építi saját házát. Kezdetben minden jónak tűnik, de az idő próbára teszi az építményeket, a sziklára épült ház kiállja az idők viharait, de a homokra épült hamar összedől. A keresztény életre vonatkozóan Jézus példabeszédét úgy szokás magyarázni, hogy a hívő emberek a krisztusi igazságra, mint biztos alapra építik életüket, a nem hívők viszont ingatag talajt választanak maguknak, amikor nem fogadják el az Úr tanítását, törvényeit és vezetését. Az okosak nem csak arról vannak meggyőződve, hogy a hit és a keresztény értékrend elfogadásával helyesen döntenek, hanem olykor azt is képzelik magukról, hogy képesek meggyőzni a balgákat. A balgák persze szintén meg vannak győződve saját igazukról, ezért nincs szükségük arra, hogy meghallgassák mások véleményét, azt okoskodásnak vagy kioktatásnak szokták minősíteni. Mindenesetre jó volna belátni, hogy kár győzködni a másikat, a szavak úgysem fognak senkit meggyőzni, majd meggyőzi őket talán a romba dőlt ház látványa. A krisztusi igazság felismerésére és elfogadására a hit által azok juthatnak el, akiknek Isten megérintette már a szívét.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Az évszázadok során megtapasztalhattuk, hogy a világ, amely sokszor nem a népek hazájának, hanem a nemzetek küzdőterének tűnik, nem siet segítségünkre a bajban. Csak a magunk erejében, tudásában, hősiességében és Istenhez szóló imáinkban bízhatunk. Hozzád imádkozunk, hogy országunk vezetői Szent István király lelkületével szolgálják hazánkat. Segíts, hogy magyar nemzetünk minden tagja a földi haza építése közben az égi haza felé is törekedjen! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 19. – Szombat

Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt: 'Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!' Azzal rájuk tette kezét, majd továbbindult. Mt 19,13-15

Elmélkedés

A bibliai időkben, Jézus korában nem volt szokás, hogy a vallási vezetők és tanítók gyermekekkel foglalkozzanak. A vallás a komoly, felnőtt férfiak ügye, a gyermekek inkább tartsák magukat távol ettől, és semmiképpen ne zavarják meg őket tanító vagy törvénymagyarázó tevékenységükben. E felfogás ismeretében nem kell meglepődnünk a tanítványok magatartásán, akik visszautasították a gyermekekkel Jézushoz igyekvőket. Jézus azonban, aki már sok más kérdésben túllépte korának szokásait és hagyományait, most is újszerűen, a megszokottal ellentétesen cselekszik. Bizonyára a tanítványok is elcsodálkoztak, amikor Mesterük barátságosan és szeretettel fogadta a gyerekeket és megáldotta őket. Érdemes odafigyelnünk Jézus cselekedetére, kézmozdulatára. Korábban már sok betegre tette rá a kezét, hogy azok meggyógyuljanak. E kéz most nem gyógyító szándékkal érinti a gyermekeket, hanem áldást oszt. Ugyanakkor isteni kegyelmeket közvetít, miként a gyógyítások esetében is. Kegyelmet, amely kiárad minden emberre, köztük a kicsinyekre, a gyermekekre is. A jelenet elgondolkoztat minket: Feladatomnak, keresztény kötelességemnek érzem-e, hogy a kicsinyeket Krisztus szeretetére tanítsam és a benne való hitre neveljem? Segítem vagy akadályozom azokat, akik Jézushoz igyekszenek?
© Horváth István Sándor

Imádság

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. augusztus 18. – Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: 'Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?' Jézus ezt felelte: 'Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.' A farizeusok azonban erősködtek: 'Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?' Jézus kijelentette: 'Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét - hacsak nem a paráznasága miatt - és mást vesz el, házasságtörést követ el.' Erre a tanítványok megjegyezték: 'Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.' Jézus így válaszolt: 'Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!' Mt 19,3-12

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet szerint a farizeusok a válással kapcsolatban tesznek fel egy kérdést Jézusnak. A kérdésnek az az alapja, hogy egyes, korabeli törvénymagyarázók, írástudók szerint bizonyos esetekben megengedhető a válás, például a házasságtörés a nő részéről olyan ok lehet, amely alapján elbocsáthatja őt a férje. Jézus az általa adott magyarázatban visszamegy a teremtő Isten eredeti szándékára. E szándék szerint a férfi és a nő egymásért él, egymásnak adják át magukat. Kapcsolatukat Isten köti össze, tehát ha valaki azt bármilyen okból felbontja, akkor a Teremtő akaratát veszi semmibe. Jézus tehát azt tanítja, hogy a házasságot kötött férfi és nő ragaszkodjon egymáshoz és legyenek hűségesek. A házasság célja a Teremtő megdicsőítése és az élet szolgálata. A válás, a házastárs elhagyása olyan bűn, amely megakadályozza e kettős cél megvalósítását. Az evangélium második részében Jézus megemlíti még azt is, hogy a hűséges házasságnál is van tökéletesebb életforma, az Istennek szentelt élet, amely a papságban, a szerzetesi, illetve szerzetesnővéri életben valósul meg. De ez nem mindenki számára adatik meg, hanem csak azoknak, akiket Isten kifejezetten erre hív, akiknek ez a hivatása. Legyünk hűségesek ahhoz a hivatáshoz és életállapothoz, amelyre Isten meghívott minket!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket. Uram, mindent elfogadok tőled! Amen.

Forrás ~ Internet