John Henry Newman ~ Imák

John Henry Newman ~ Istenem!

Lehet lelkünk még oly fennkölt:
    telve jószándékkal, buzgalommal, elszántsággal,
mégis elég egy pillanatra elszakadnunk tőled, hogy
    legkiválóbb érzelmeink szertelenséggé fajuljanak,
    szeretetünk erőtlen érzelemmé satnyul,
    előrelépésünk lelki kevélységgé ágaskodik,
    buzgalmunk erőszakossággá türelmetlenkedik,
    önbizalmunk elbizakodottsággá fuvalkodik.

Ilyenkor döbbenünk rá arra,
    hogy biztos úton csak te tudsz vezetni bennünket.
A te szavad a legfőbb életszabályunk.
Az életadó erőt is belőled merítjük
        a hit csatornáján keresztül.


John Henry Newman ~ Istenem, szükségem van rád

Istenem, szükségem van rád,  hogy taníts napról napra,
      minden napnak a követelménye és szükséglete szerint.
Add meg nekem, Uram,  a lelkiismeretnek azt a tisztaságát,
            amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel.
 

Fülem süket, nem hallom hangodat.
Szemem homályos, nem látom jeleidet.
Csak te tudod élessé tenni szememet,
      megtisztítani és megújítani szívemet.
Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál,

és hallgassam a szavadat.

Amen


John Henry Newman ~ Kezedbe helyezem magamat

Istenem!

Teljesen és fenntartás nélkül kezedbe helyezem magamat. 

Jólét vagy nélkülözés, öröm vagy bánat, barátság vagy egyedüllét,

becsület vagy megalázás, dicsőség vagy megvetés, kényelem vagy kínlódás, jelenléted,

 Uram, vagy elrejtettséged: minden jó, ha Tőled jön. 

Te vagy a szeretet és a bölcsesség! 

Mit kívánhatnék ennél többet? 

Akaratod szerint vezéreltél és dicsőséggel fogadtál. 

Rajtad kívül mim van a mennyben és kit keressek itt a földön? 

Testem elöregszik, lendületem ellankad! 

De Te, szívem Istene maradsz és osztályrészem mindörökké 

Amen.