ORTODOX KARÁCSONY
Az ünnepet, amelynek latin neve Nativitatis Domini, Natalis
Domini, a nyugati kereszténység december 25-én, a keleti kereszténység
január 7-én tartja. Korunkban a karácsony világszerte - a nem keresztény
világban is - a szeretet, az öröm, a békesség, család, az otthon
ünnepe, amelyet a Föld minden részén, szinte mindenki megtart.
A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus a Boldogságos Szűz Máriától
született Betlehemben. Ez a születés az üdvtörténet központi eseménye,
az egész földkerekségen általánosan elfogadott időszámítás kezdőpontja,
ehhez viszonyítva számítják a történelem eseményeit Krisztus előtt (Kr.
e.), illetve Krisztus után (Kr. u.). (Jézus születésének évével
kapcsolatban valószínűnek tartják, hogy Dionysios Exiguus apát, aki
525-ben máig érvényes időszámításunkat kidolgozta, mintegy négy-öt
esztendővel tévedett.) Az Ószövetségi Szentírás prófétáinak
jövendölései, a messiási jövendölések e születésről szóltak (Izaiás,
Mikeás, Jeremiás, Ezekiel stb.), amelyek a keresztény felfogás szerint
csodálatosan beteljesedtek Jézus születésében.
A karácsony szó gyökere valószínűleg a latin incarnatio (megtestesülés), a karácsony eszerint Isten testben való megjelenésének ünnepe, megemlékezés arról, hogy Isten megjelent a földön és az emberekkel van. Más felfogás szerint szláv jövevényszavaink legősibb rétegéből származik: a téli napfordulóra utaló korcun (átlépő) a korciti (fordul, lép) igenévi származéka. E szóval a magyaron kívül csak a keleti szlovákok, a máramarosi ruszinok és a huculok jelölik az ünnepet. A magyarban él a "két karácsony" kifejezés is: a "nagykarácsony" karácsony napja, december 25., a "kiskarácsony" újév napja, január 1.
Az evangéliumok nem nyújtottak támpontot Jézus pontos születésnapjának megállapításához, ezért kezdetben többféle időponthoz kötötték (jan. 6., április 18., 19., május 20., november 25.). Az első századokban a kereszténység az epifánia, azaz a vízkereszt ünnepén (január 6.) ünnepelte az emberré vált Isten világra jövetelének misztériumát.
A karácsony szó gyökere valószínűleg a latin incarnatio (megtestesülés), a karácsony eszerint Isten testben való megjelenésének ünnepe, megemlékezés arról, hogy Isten megjelent a földön és az emberekkel van. Más felfogás szerint szláv jövevényszavaink legősibb rétegéből származik: a téli napfordulóra utaló korcun (átlépő) a korciti (fordul, lép) igenévi származéka. E szóval a magyaron kívül csak a keleti szlovákok, a máramarosi ruszinok és a huculok jelölik az ünnepet. A magyarban él a "két karácsony" kifejezés is: a "nagykarácsony" karácsony napja, december 25., a "kiskarácsony" újév napja, január 1.
Az evangéliumok nem nyújtottak támpontot Jézus pontos születésnapjának megállapításához, ezért kezdetben többféle időponthoz kötötték (jan. 6., április 18., 19., május 20., november 25.). Az első századokban a kereszténység az epifánia, azaz a vízkereszt ünnepén (január 6.) ünnepelte az emberré vált Isten világra jövetelének misztériumát.
A
karácsony időpontja a IV. században különült el a vízkeresztétől és
került át december 25-re. (Az ortodox keresztények liturgikus könyveiben
szintén december 25. karácsony dátuma, de a régi Júlián-naptárnak a
Gergely-naptárhoz viszonyított 13 napos késése miatt január 7-én
ünneplik.) 325-ben a niceai zsinat tette december 25-re a születés
ünnepét, hogy a Jézus istenségét tagadó ariánusokkal szemben az egyház
az ünnep tényével és az ünnepnap megválasztásával is az emberré vált
Istent magasztalja. A Mithrasz-kultuszban ezen a napon ünnepelték a
pogány Napisten születésnapját és a sötétség feletti győzelmét. Ez a
népszerű római pogány ünnepnap, amely az antik számítás szerinti
napfordulón volt, alkalmat és lehetőséget teremtett a kereszténység
számára a római ünnep ellensúlyozására, illetve új eszmeiséggel való
felváltására, Krisztus születésnapja így ellensúlyozta a pogány Napisten
születésnapját.
Karácsonyt megelőzi a négyhetes advent
(Úrjövet), ennek első vasárnapjával kezdődik az egyházi év. A karácsonyi
ünneplés a szentestével, karácsony vigíliájával kezdődik, amelyen régi
hagyomány szerint virrasztottak, böjtöltek és imádkoztak, e hagyomány
nyomai maradtak fenn az ilyenkor feltálalt halételekben. A karácsony
katolikus liturgiájának sajátossága a három szentmise: az éjféli mise, a
pásztorok miséje és a karácsonyi ünnepi szentmise. A liturgiamagyarázat
szerint az éjféli mise Jézus (azaz az Ige) örök születését, a pásztorok
miséje a megtestesült Ige földi születését, az ünnepi mise ezekkel
együtt az ember kegyelmi újjászületését ünnepli. A pápa karácsony napján
délben ünnepi Urbi et Orbi (a városnak, azaz Rómának és a világnak
szóló) áldást ad, és több mint ötven nyelven üdvözli a világ népeit.
Karácsony
ikonográfiájának központi témája a jászolban fekvő újszülött Jézus
édesanyjával, Máriával és Szent Józseffel. A katolikus templomokban
karácsonykor megtalálható betlehemi jászol állításának szokása Assisi
Szent Ferenctől ered, aki 1223-ban az éjféli misére egy barlangot
rendezett be. A protestáns egyházak karácsonya puritánabb, templomaikat
ekkor sem díszítik fel.
Forrás ~ Internet