CHIARA LUBICH ~ ÉLETIGÉK
Miért kell szüntelenül imádkozni?
Miért kell szüntelenül imádkozni?
Azért kell szüntelenül imádkozni, mert az imádság a
személy, az ember lényegi része.Isten képmására lettünk teremtve, olyannak,
akivel Isten személyes kapcsolatban áll, és aki képes közösségre lépni vele.
Létünk alapvető eleme tehát a baráti viszony Istennel:
a közvetlen párbeszéd - ez az imádság.
Ez teszi lehetővé, hogy hiteles személyekké váljunk
istengyermekségünk teljes méltóságában.
Hogyan imádkozzunk szüntelenül, különösen , amikor a
hétköznapok forgataga magával ragad?
Szüntelenül imádkozni nem azt jelenti, hogy
szaporítjuk imádságainkat, hanem hogy
lelkünkkel és életünkkel Isten felé fordulunk,
teljesítjük akaratát: őérte tanulunk, dolgozunk,
szenvedünk, pihenünk, és ha kell érte halunk meg.
Tevékenységünk így szent cselekménnyé lesz, és
imádsággá válik az egész napunk.
Segíthet ebben, ha felajánljuk Istennek minden
cselekedetünket: " Jézusom érted ,neked
teszem " vagy ha nehézségeink adódnak,
tudatosítjuk magunkban:
" Mi a fontos? Az, hogy szeresselek téged !
Így minden dolgunkat szeretettel itatjuk át.
És szüntelenül imádkozni fogunk, mert szüntelenül
szeretünk.
2008. januári
életige: Chiara Lubich
Itt vagy közöttünk
Te mindig egyedül vagy
a Tabernákulumban,
mi meg szanaszét az utcán,
otthon, az iskolában, a hivatalban.
Itt vagy közöttünk, és mégis úgy tűnik, mintha messze volnál.
mert kevés a szeretetünk,
és nem képes fölfogni Téged.
Pedig ha az, amit parancsoltál,
elevenen élne testvéreidben,
nem volna az az érzésünk,
hogy elhagynak Téged,
amikor kilépnek a templomból.
Az utcák és a tabernákulumok
ugyanoda vezetnének:
Isten országába az emberek között!
Táplálj, Uram, Testeddel minden reggel,
de adj készséges szívet is belénk,
hogy mielőbb eljöjjön az az idő,
amikor életünk minden pillanatában
jelenléteddel táplálhatsz!
Jézus, add hogy úgy szóljak mindig
Jézus, add, hogy úgy szóljak mindig, mintha ez lenne az utolsó szavam,
amelyet kimondok! Add, hogy mindig úgy cselekedjem, mintha ez lenne az
utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni
mindig, mintha ez lenne az utolsó gyötrelmem, amelyet felajánlhatok
Neked! Add, hogy mindig úgy imádkozzam, mintha ez lenne az utolsó
lehetőségem itt a földön, hogy beszélgessek Veled!
Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való.
Jézus úgy mutatja be Isten igéjét, mint kenyeret, táplálékot. De hogyan
táplálkozhatunk az igével? Isten Igéje, melyet az Atya kimondott, és
amely Jézusban testté lett, magát Jézust teszi jelenvalóvá közöttünk.
Minden alkalommal, amikor befogadjuk az ő igéjét, és megpróbáljuk életté
váltani, olyan, mintha Jézussal találkoznánk.
Ahogyan a kenyér táplál és biztosítja a növekedést, ugyanúgy az ige
táplálja és növeli Krisztus jelenlétét bennünk, aki a mi igazi
személyiségünk.
Mivel Jézus eljött a földre és táplálékunkká vált, nem elégedhetünk meg
csupán a természetes étellel, a kenyérrel. Szükségünk van a
természetfölötti táplálékra is, az igére, hogy istengyermeki valónkban
növekedhessünk.
Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való.
Erről a táplálékról - csakúgy, mint az eucharisztiában jelen lévő
Jézusról - elmondható: amikor magunkhoz vesszük, nem az változik át
mibennünk, hanem mi vagyunk azok, akik átalakulunk: mert bizonyos
értelemben önmagává alakít minket.
Az evangélium tehát nem vigasztalásra szolgáló könyv, amelyhez az élet
fájdalmas időszakaiban folyamodunk, hanem olyan kódex, amely az élet
törvényeit tartalmazza. E törvényeket nemcsak olvasgatnunk kell, hanem
be kell engednünk lelkünk legmélyére. Ezáltal minden pillanatban
Krisztushoz tesznek hasonlóvá minket.
Az ő szavai ugyanis egy Isten szavai, tele rejtett forradalmi erővel.
Táplálkoznunk kell tehát Isten igéjével. Amint manapság a test számára
szükséges tápanyagokat egyetlen tablettába lehet sűríteni, úgy kell
nekünk is Krisztussal táplálkoznunk egy-egy igéjét élve, hiszen ő jelen
van minden egyes igéjében.
Minden pillanatra, életünk minden helyzetére van egy ige. Ezt fedezhetjük fel az evangéliumot olvasgatva.
Éljük hát most a felebarát iránti szeretetet - Isten iránti szeretetből. Ez valamennyi ige összefoglalása.
Chiara Lubich
Az alázatos imája áthatol a felhőkön
Jézus egész élete egy alázatról szóló tanítás. Ő, aki Isten, először
emberré lett Szűz Mária méhében, majd kenyérré az Eucharisztiában, végül
pedig "semmivé" a kereszten.
Ezt mondta: "Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű"
(Mt 11,29). A lábmosáskor pedig Ő, a Mester, lehajolt, hogy a
legmegalázóbb szolgai munkát végezze. A kicsinyeket állította
példaképül, és szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Végezetül engedte,
hogy keresztre feszítsék; megsemmisült testben és lélekben azért, hogy
megszerezze nekünk a Mennyországot.
És miért történt mindez így? Mi ösztönözte erre Isten Fiát?
Nem tett mást, mint kinyilatkoztatta nekünk az Atyával való kapcsolatát,
azt, hogy milyen a szentháromságos szeretet: kölcsönös "semmivé válás"
szeretetből, egymásnak való állandó önátadás.
Jézus az emberiséget a szentháromságos szeretettel árasztotta el,
amelynek akkor adta legnagyobb bizonyítékát, amikor szenvedése és halála
által teljes mértékben odaajándékozta önmagát.
Isten ezzel mutatta meg hatalmát, mely a gyengeségben nyilvánul meg.
Szeretete olyan, ami felemeli a világot, azáltal hogy az utolsó helyre, a
teremtés legalsó lépcsőfokára teszi saját magát.
"Az alázatos imája áthatol a felhőkön"
Az
az ember alázatos igazán, aki Jézus példája szerint semmivé tud válni
mások iránti szeretetből; aki Isten elé tud állni úgy, hogy teljesen
kész az Ő akaratát teljesíteni; aki annyira üres tud lenni, hogy egészen
Jézus él benne.
Az ilyen ember imája valóban meghallgatásra talál, mert amikor kimondja
ezt a szót: "Abba, Atya", már többé nem ő imádkozik; és mivel a
Szentlélek az, aki ajkára adja a szót, imája elnyeri mindazt, amit kér.
Jézus életének csúcsa az volt, amikor "hangosan kiáltozva, könnyek
között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól,
és hódolatáért meghallgatásra talált" (Zsid 5,7-8), mert imája tele
volt az Atya akarata iránti engedelmességgel, a teljes ráhagyatkozással.
Ez az az imádság, mely áthatol a felhőkön és Isten szívéig ér: a gyermek
imája ez, aki felülemelkedik önnön esendőségén, hogy bizalommal az Atya
karjaiba vesse magát.
Chiara Lubich
HA TÜZET GYÚJTANÁNK
Ha tüzet gyújtanánk egy város különböző pontjain,
akár csak szerény kis tüzet, de úgy, hogy ellenálljon minden oltási kísérletnek:
rövidesen az egész város lángba borulna.
Ha egy város legtávolabbi részein kigyulladna az a tűz, amit Jézus hozott e földre,
s ez a tűz, hála a lakosok jóakaratának, ellenállna a világ fagyának:
hamarosan az egész várost elborítaná az isteni szeretet lángja.
A tűz, amelyet Jézus hozott e földre: Ő maga, a szeretet.
Ez a szeretet nemcsak Istennel egyesíti a lelkeket, hanem egymással is.
A természetfölötti tűz fellobbanása
bizonyítéka Isten állandó győzelmének a lelkekben, akik neki adták magukat
S mert egyek Vele, egymással is egyek.
Ha ketten vagy hárman egyesülnek Krisztus nevében,
és nemcsak nem félnek szégyenkezés nélkül kölcsönösen megvallani egymásnak,
hogy Istent akarják szeretni,
hanem egységet is alkotnak egymás között eszményükben, Krisztusban:
ez hatalmas isteni erő a világban.
Ilyen lelkekkel minden városban találkozhatunk.
Megtalálhatjuk őket a családokban:
férjként és feleségként, fiúként és apaként, anyósként és menyként.
Találkozhatunk velük a plébánián, iskolákban, irodákban,
s bármely más közösségben.
Chiara Lubich
