IMÁK A KERESZTRŐL
SZALÉZI SZENT FERENC IMÁJA
Azt a keresztet, amely most annyira a válladat nyomja, mielőtt elküldte volna hozzád az Úr, mindenható szemével megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette, mindkét kezével méregette, vajon nem nagyobb-e, nem nehezebb-e a te számodra,
mint amennyit elbírsz.
Azután megáldotta, szent kegyelmével, irgalmával megillatosította. Reád és bátorságodra tekintett.
Így érkezik a mennyből a kereszt, mint Isten köszöntése.
Mint a Te Istened szeretetének irgalmas ajándéka.
Amen.
Azt a keresztet, amely most annyira a válladat nyomja, mielőtt elküldte volna hozzád az Úr, mindenható szemével megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette, mindkét kezével méregette, vajon nem nagyobb-e, nem nehezebb-e a te számodra,
mint amennyit elbírsz.
Azután megáldotta, szent kegyelmével, irgalmával megillatosította. Reád és bátorságodra tekintett.
Így érkezik a mennyből a kereszt, mint Isten köszöntése.
Mint a Te Istened szeretetének irgalmas ajándéka.
Amen.
CIRENEI SIMON IMÁJA
Krisztusom!
Nem így terveztem a jövőmet.
Nem akartam veled találkozni.
Nem akartam tudni, hogy ki vagy,
hogy miért gyaláznak és vernek téged.
Mégis feléd sodródtam,
és egyszer csak azon kaptam magam,
hogy az ostorcsapásokból nekem is jut,
kereszted súlya pedig a vállamra nehezedik.
El akartam onnan menni,
hisz semmi keresnivalóm nem volt ott.
Rád néztem, és mintha egy világ nyílt volna meg előttem!
Megláttam keresztedben az emberiség bűnét.
A saját bűneimet is!
Felismertem, hogy szenvedésedet értünk,
a mi bűneinkért vállaltad,önként, szeretetből!
Most már vágyom arra, hogy melletted lehessek,
hogy én is hordozhassam keresztedet, ami az enyém is!
Köszönöm, Uram, hogy az élet forgatagában
akaratom ellenére mégis magadhoz vezettél!
Köszönöm, hogy felismerhettem benned az Üdvözítő Istent!
Köszönöm, hogy e találkozás által megváltoztattad az életemet!
Királyom, erősítsd meg lábamat,
acélozd meg akaratomat,
hogy méltó társad lehessek az úton!
Ámen.
Krisztusom!
Nem így terveztem a jövőmet.
Nem akartam veled találkozni.
Nem akartam tudni, hogy ki vagy,
hogy miért gyaláznak és vernek téged.
Mégis feléd sodródtam,
és egyszer csak azon kaptam magam,
hogy az ostorcsapásokból nekem is jut,
kereszted súlya pedig a vállamra nehezedik.
El akartam onnan menni,
hisz semmi keresnivalóm nem volt ott.
Rád néztem, és mintha egy világ nyílt volna meg előttem!
Megláttam keresztedben az emberiség bűnét.
A saját bűneimet is!
Felismertem, hogy szenvedésedet értünk,
a mi bűneinkért vállaltad,önként, szeretetből!
Most már vágyom arra, hogy melletted lehessek,
hogy én is hordozhassam keresztedet, ami az enyém is!
Köszönöm, Uram, hogy az élet forgatagában
akaratom ellenére mégis magadhoz vezettél!
Köszönöm, hogy felismerhettem benned az Üdvözítő Istent!
Köszönöm, hogy e találkozás által megváltoztattad az életemet!
Királyom, erősítsd meg lábamat,
acélozd meg akaratomat,
hogy méltó társad lehessek az úton!
Ámen.
Utat Uram veled járom
keresztemmel követve.
Amelyet csak Te mértél rám ,
drága jó Jézusom nekem.
Úgy megyek ám én is Veled,
amint Te áldoztad magadat értem,
úgy szeretlek hogy a Golgota ormán
Veled halnék meg ha lehetne.
Testemet ám fel áldoznám, amint Te is tetted,
de a lelkem vas szárnyakon fel röppenne, trónusod elébe.
Fogadj engem követődnek úgy mint az apostolokat,
mindenkor nyomodban hadd lehessek drága Jézusom nekem.
Amen.
keresztemmel követve.
Amelyet csak Te mértél rám ,
drága jó Jézusom nekem.
Úgy megyek ám én is Veled,
amint Te áldoztad magadat értem,
úgy szeretlek hogy a Golgota ormán
Veled halnék meg ha lehetne.
Testemet ám fel áldoznám, amint Te is tetted,
de a lelkem vas szárnyakon fel röppenne, trónusod elébe.
Fogadj engem követődnek úgy mint az apostolokat,
mindenkor nyomodban hadd lehessek drága Jézusom nekem.
Amen.
A KERESZT IMÁJA
Keresztet a földön minden ember kap:
az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Szülessen kunyhóba, avagy palotába,
El van készítve az ő keresztfája.
Az a csoda azután, hogy senki sem látja,
milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud,
míg a másik zokog, és a földre rogy.
Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja,
Hogy vérzik a válla és sebes a háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
viszi a keresztjét – krisztusi erővel.
Van, aki morogva, zúgolódva viszi,
minden sarkon megáll, ha lehet – leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják,
hazug könnyek sokszor áztatják orcáját.
Van, aki keresztjét más vállára rakja,
abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
segít embertársán, ő segít, te balga.
Én a keresztemet fiatalon kaptam,
elfogadni, hej, sehogy sem akartam.
Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,
oh, csodák csodája! Összenőtt előttem.
Azután felvettem gyenge vállaimra,
tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyengült a lábam,
vittem a keresztem, meggörbült a hátam.
Elestem, felkeltem, így ment éveken át,
vittem és cipeltem a nehéz keresztfát.
Elmentem messzire, idegen országba,
oda is elkísért a keresztem fája.
Akiket szerettem, azok egytől-egyig
kigúnyolnak, lettek ellenségim.
Tövis koszorúmat a fejemre nyomják,
könnyeim patakját szélesebbre ássák.
Mivel keresztemet nehéznek tartottam,
azért még hozzá egy fakeresztet kaptam.
Oda van az téve gyermekem sírjára,
egyből kettő lett a keresztem fája.
Már megöregedtem, hajam fehér lett,
de az én keresztem súlya nem lett könnyebb.
Naponta növekszik a keresztem súlya,
vagy én lettem gyengébb, s a vállam nem bírja.
Ó, sokszor de nagyon szeretném letenni,
Azt hiszem tovább már nem is lehet vinni,
Vérzik a szívem, lelkem roskad össze,
De az én keresztem hű hozzám örökre.
Cirenei Simon, ki vinni segíted,
A jó Isten áldjon meg érte Tégedet.
Amikor meghalok, eltemetnek engem,
letűzik síromra nagy, nehéz keresztem.
Bocsásd meg Jézusom, hogy zúgolódva vittem,
És most visszaadom Neked a keresztem.
Csak azt az egyet kérem Tőled, én Istenem,
Lelkemet vedd hozzád, magadhoz az égbe!
Amen.
