Bosco Szent János áldozópap
Ünnepe: január 31.
Boscó Szent János, a fiúk
apostola, aki a legelesettebbeket gyűjtötte össze, hogy Istenhez
vezesse őket. Nekünk is meg kell találnunk azt a feladatot, amelyre itt
és most a leginkább szükség van.
Élete munkássága volt az Úr parancsának betöltése:
'Engedjétek hozzám a gyermekeket,
és ne küldjétek el őket,
mert ilyeneké az Isten Országa - mondja az Úr.'
Urunk, Jézus Krisztus! Te
úgy kívántad, hogy a gyermekeket Hozzád vezessük. Kérünk, add, hogy
Bosco Szent János példájára és közbenjárására felelősséget és szánalmat
érezzünk korunk fiatalságával szemben, és életünk példájával,
szeretetünk áradásával elvezethessük őket az igazság ismeretére és az
igazi keresztény életre Általad, Aki élsz és uralkodol, mindörökkön
örökké.
Istenünk, ki Bosco
Szent Jánost arra választottad, hogy atyja és tanítómestere legyen az
ifjúságnak, kérünk, add, hogy a szeretet tüzétől lángra gyúlva mi is
keressük a lelkeket, és csak Neked szolgáljunk!
Példája: Légy vídám, és ezt sugározd ki másra is! Az Isten is szeret minket!
Élete: 1815. augusztus
16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny
falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándor
komédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat.
Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott,
sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.
Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.
Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.
1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.
Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.
Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.
Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.
1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.
Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.
forrás ~ Internet