Tűz Tamás - Szentolvasó

 Számok s szavak játéka volnál
te harmatos virágfüzér?
Vagy égi jel, mely szebb a holdnál
s csillagtalan magasba ér?

Korallok lánca mérhetetlen
nagy tengerek tajtékain,
hol szikrázó égre freccsen
az ostromló, habtiszta rím.

Zarándokéveink szelíd barátja,
magányos estek csillaga,
telünknek melengető lángja,
nyarunknak hűs fuvallata.

Te vagy a hozzánk simult zsoltár,
nekünk való, mennybéli dal.
Szomjas lelkünkre harmatozzál
mélyből szökkent, élő ital.

S kinek övét köríti éked:
titkos értelmű szép Virág,
ragyogtasd szűzi fényességed
szeplőtelen sugárzatát!

Balássy László -  Szentolvasó Királynője

Időtlen és idő együtt vannak itt: 

olvasódon peregnek a szemek,
testi magad fölé emel a hit,
és Istenhez öleli lelkedet.

Ó, szent Öröm, mely örülni tanít!
Látod a Szüzet és a Gyermeket,
s látod a Kereszt véres ágait,
melyek Gyümölcse léted üdve lett.

És látod a dicsőség titkait:
a tárt sziklasírt, a megnyílt eget.
Érzed Anyád ölelő karjait,
ki testével a mennybe vétetett;
áldott Asszony az asszonyok között:
Irgalmat esdve érted könyörög.