Elmélkedés 

Isten szeretetéről tanúskodik, hogy időnként figyelmezteti a helyes útról
letérő embert. Néha egy személyt küld, aki világosan megmondja, hogy
milyen következményei lesznek annak, ha valaki ragaszkodik bűnös életéhez.
Máskor a világos emberi szó helyett valamilyen jel szolgál
figyelmeztetésként, amelyet már nehezebb észrevenni, illetve értelmezni.
De ezek az isteni jelek is azt szolgálják, hogy megváltoztassuk életünket.
Aki viszont semmibe veszi Istent és az ő törvényeit, annak semmiféle jel
sem számít, s mindenféle figyelmeztetést semmibe vesz. A Bibliában, mind
az ószövetségi, mind az újszövetségi részben ennek történetét láthatjuk.
Amikor a mai evangélium szerint a tömeg jelet kér Jézustól, ő két
ószövetségi példát idéz fel. Jónás próféta és Dél királynője, aki
felkereste Salamon királyt, figyelmeztető személyek voltak kortársaik
számára. Jónás azért, mert Isten igéjét hirdette az embereknek. Prófétai
szavára az emberek bűnbánatot tartottak. Dél királynője pedig azért, mert
az isteni bölcsességre vágyakozott és képes volt hosszú utat is megtenni,
hogy hallgathassa a bölcs király szavait. Jézus személye még a két
ószövetségi alaknál is nagyobb. Ő Isten küldötteként jött a világba, hogy
az embereknek hirdesse a megtérést és az isteni bölcsességet. Lukács
evangélista azért hangsúlyozza Jézus nagyságát, hogy a hallgatóságot arra
késztesse, hogy nyitottak legyenek Jézus tanítása iránt és készséges
szívvel fogadják azt. E szándék felém is irányul. Felismerem-e Jézusban a
jelet? Bűnbánatra indít-e tanítása? Hallgatok-e szavára?
© Horváth István Sándor