Múlékony idő
Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel előadása a
múlékony idő megragadásáról, méltó kitöltéséről.
"Az ember benne él az időben, s néha
szeretne kilépni ebből a múló időből, megállítani a múlékony pillanatot, a
múlékony jelent, mutatott rá. Goethe művében, Faust második részében olvassuk:
„Rászólnék a pillanatra: Oly
szép vagy, ó, maradj velem!” Mert vannak az életnek olyan helyzetei, olyan
eseményei, amikor megszűnik az
idő, s amelyben az időtlenségbe kerül az ember. Ilyenek például a szeretet, a
szerelem, de ide tartozik a játék is, valamint az ünnepek, amelyek kiemelik az
embert a múló időből, a mulandóság szorításából, amelyek nyomán az ember fölött
szinte megáll az idő… Az ember az örökkévalóságot nem tudja megtapasztalni, de
az időtlenséget igen. Ezzel kapcsolatban a szentek életútját hozta fel
példának, akik létezésükkel, tevékenységükkel kiléptek a mulandóság
szorításából, és valamilyen módon jelenvalóvá tették-teszik számunkra a
teljességet."
"Az idő folyamát, változását kétféleképpen is
szoktuk emlegetni: a múlik és telik szavunkkal, emelte ki. Ha csak múlik,
elherdált, elszalasztott az idő, hangsúlyozta, arra kell törekednünk, hogy
teljen, hogy a megélt időben bensőleg gazdagodjunk, az idővel jól
gazdálkodjunk, lelkileg-szellemileg-érzelmileg töltekezzünk, teljesebbé
váljunk."
