SZABOLCSI ERZSÉBET - FORRÁS LEGYÉL!
Forrás legyél.
Tiszta, átlátszó,
kristályszépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű
éltető víz.
Csörgedezz alá magas
hegyek sziklái közül,
kelj át méteres
köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi
réteken.
Patak legyél.
Lágyan aláomló,
hűvös érintésű;
hideg selymes
vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak.
Kanyarogj kövek között,
fodrozódó
bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi
avar keretezzen,
míg tovagördülsz
kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá
terebélyesedsz.
Folyó legyél.
Hatalmas
hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent
megragad,
magával sodor, míg
meg nem érkezik
az őt is elnyelő
végtelen tenger sírjába.
Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó
beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul
változó,
tajtékokat dobáló,
vihartól felkorbácsolt
szilaj erő,
hullámsír,
vagy elcsendesült
sima víztükör.
Óceán legyél.
Széles és
határtalan.
Kincseket rejtő,
ringató mély bölcső.
Vég nélküli
korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló
őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen
végtelenség.
Legyél víz, életet
adó őselem,
legyél tűz, vízzel
is legyőzhetetlen,
legyél levegő,
mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla,
szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak
vagy tenger,
legyél te magad,
legyél EMBER!
