'A keresztény remény bizonyossága'
Maga
a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet
ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki
abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából
majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk
ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig.
De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek
zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk
megváltását. Mert megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit
már teljesedni látunk, többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli?
Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan. Gyöngeségünkben
segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell
helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba
nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a
Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.
Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik,
hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve
ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék
magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre
rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá
tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette. Mire
következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát
nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna
nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen?
Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt,
sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat
el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy
éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: Minket
minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. De
mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok
ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem
magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket
Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
Pál apostol - Rómaiaknak írt levél 8. fejezet 19-39.
Forrás ~ Internet
