SZENT MIKLÓS LEGENDÁJA
Krisztus
után 245 körül (nincs pontos adat) Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara
városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában
is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara
városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott.
Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, aki
apja testvére volt, a város kolostorába költözött. Az Ő felügyelete
mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet,
majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az
emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig
segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre
eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben
Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek
védőszentjévé vált! Zarándok útról visszafelé, betért imádkozni
Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között
püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a
gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy
nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek
és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép
között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a
teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe
került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki
is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka
utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a
legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor
szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy
elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés
előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát
rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez
tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és
meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat
kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda
történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat
dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az
ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a
sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva
találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház
tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb
lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni,
és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a
hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a
csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő
folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök.
Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit
a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy
szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki
a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a
névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen
megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az
adakozásaiért a nép elnevezte 'Noel Baba' -nak, ami azt jelenti
'Ajándékozó Apa'. A keresztényüldözések alatt őt is elfogták,
éheztették,
kínozták, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első
Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust.
Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették
püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának
egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán
Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki
palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett
püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek,
és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási
tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy
emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló
Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Hosszú, békés öregkort ért
meg. A legenda szerint lelkét - 342 december 6-án, angyalok vitték
végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta
forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a
Mikulást.
Szent Miklós nem legenda volt, hanem egy valaha élt történelmi személyiség!
Lejegyezte:Farkas Imre
Forrás ~ Internet
