ARANYSZAVÚ SZENT PÉTER ~ IMÁDSÁG, BÖJT, IRGALMASSÁG
Testvérek,
három dolog élteti a hitet, állandósítja a buzgóságot, és őrzi meg az
erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Amit imádkozva kérünk,
amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által
nyerjük el. Imádság, böjt, irgalmasság; ez a három egységbe tartozik, és
egymást élteti.
Az imádságnak ugyanis a böjt a lelke, a böjtöt
pedig az irgalmasság élteti. Ne próbáljuk szétválasztani őket, mert nem
választhatók el egymástól. Ha valakinek a lelkében csak az egyik van
meg, vagy ha nincs meg valakiben egyszerre mind a három, az annyi,
mintha egyik se volna benne. Tehát, aki imádkozik, böjtöljön is; aki
böjtöl, irgalmasságot is gyakoroljon; hallgasson a kérő szóra, mert aki
kér, azt szeretné, hogy meghallgatást nyerjen; Isten annak az embernek
kérését hallgatja meg, akinél mások kérő szava nem talál süket fülekre.
Aki
böjtöl, értse meg a böjt szellemét. Erezzen együtt az éhezővel, mert
aki éhezik, azt szeretné, hogy az Isten is együtt érezzen vele.
Gyakorolja az irgalmasságot, aki magának is irgalmat remél.
Buzgólkodjék, aki életszentségre törekszik. Aki azt kívánja, hogy
adjanak neki, maga is adakozzék. Vakmerő módon kér az, aki megtagadja
másoktól azt, amit önmagának követel.
Ha elfogadjuk a fentieket,
akkor szóljunk most még az irgalmasságról. A böjt vetése nem sarjad ki,
ha az irgalmasság azt nem öntözi, hiszen ha elapad az irgalmas lelkület,
akkor kiszárad a lélekből a böjtre való készség is. Amit az eső jelent a
termőföldnek, azt jelenti a böjtölő lelkületnek az irgalmasság.
Nemesítse meg bárki bármennyire is a szívét, őrizze meg tisztaságban a
testét, gyökeresen irtsa ki vétkeit, fűzzön bár koszorúba erényeket, de
ha az irgalmasság folyamának árjával nem öntözi ezeket, az ilyen böjtölő
nem gyűjt be gyümölcsöt.
Aranyszavú Szent Péter püspök + 450 körül.
Forrás ~ Internet