LOYOLAI SZENT IGNÁC ÜNNEPE - JÚLIUS 31.
Loyolai Szent Ignác baszkföldi származású szent, a jezsuita rend
alapítója, a menedékhelyek és a lelkigyakorlatok védőszentje, illetve
mindazoké, akiket kételyek kínoznak a hit kérdéseiben. Inigo Lopez
Loyola 1491-ben született Baszkföldön, egy nemesi család tizenhárom
gyermeke közül a legfiatalabbként. Tizenöt évesen egy rokona révén apród
lett Katolikus Ferdinánd kasztíliai király udvarában, majd beállt a
hadseregbe. Életében 1521. május 20-án következett be fordulat, amikor
Pamplona ostroma közben eltalálta egy ágyúgolyó. A lábadozás hosszú és
fájdalmas hónapjai alatt számtalan vallásos szöveget olvasott Jézus és a
szentek életéről, és teljesen a hatásuk alá került. Elhatározta, hogy
lemond a világi életről, életét a Szentföldön a pogányok megtérítésének
szenteli, nevét pedig Antiochiai Szent Ignác iránti tiszteletből Ignácra
változtatta.
A Szentföld felé vezető út első állomása a Barcelonához
közeli Montserrat kolostora volt, ahol egész éjjel az oltár előtt
térdelt, majd otthagyta kardját, ruháit pedig szétosztotta a szegények
között. A következő évet Manresa városának közelében, egy barlangban
magányos elmélkedéssel töltötte. Megírta lelkigyakorlatos könyvét, és
elhatározta, hogy Isten nagyobb dicsőségére - 'ad maiorem Dei Gloria' - a
jezsuiták későbbi jelmondata - vallásos társaságot alapít.
1523-ban
koldusként a Szentföldre zarándokolt, majd Barcelonában, Alcalában és
Salamancában, végül a párizsi egyetemen tanult latint és teológiát.
Diáktársainak buzgón osztogatta a Lelkigyakorlatok példányait, felkeltve
a Szent Inkvizíció gyanakvását. Több alkalommal indult ellene
vizsgálat, kétszer be is börtönözték, de végül minden alkalommal
felmentették.
1534. augusztus 15-én hat társával - Petrus Faber,
Xavéri Ferenc, Alfonso Salmeron, Jacob Laines, Nicholas Bobadilla és
Simon Rodrigues - a montmartre-i templomban szegénységi és tisztasági
fogadalmat tettek. Azt is megfogadták, hogy a Szentföldre utaznak
téríteni. 1537-ben keltek volna útra, de a török háborúk miatt a
zarándoklat elmaradt. Így Róma felé indultak, előbb azonban társaival
együtt pápai engedéllyel pappá szentelték őket.
1538 októberében
nyújtották be rendjük szabályzatának tervezetét, amelyet III. Pál pápa
1540. szeptember 27-én kelt bullájában jóváhagyott - ezzel létrejött az
akkor még hatvan tagú Jézus Társasága szerzetesrend. A létszám
korlátozását 1543-ban törölte el egy újabb bulla.
Első rendfőnöknek
1541. április 8-án a tisztségtől vonakodó Ignácot választották meg, aki
haláláig, tizenöt éven át állt a jezsuiták élén. Több mint tíz évig
dolgozott a társaság szervezeti kereteit megszabó, 1554-ben elfogadott
Konstitúción. A rend célja a katolikus hit védelme, megerősítése,
terjesztése és a katolikus nevelés. Ignác fogta össze a rend
tevékenységét: hittérítőket küldött ki, iskolákat, kollégiumokat és
szemináriumokat létesített, a Collegium Germanicum - ma Collegium
Germanicum-Hungaricum - megalapításával új alapokra helyezte a
papképzést.
A rendalapító 1556. július 31-én halt meg Rómában,
holtteste 1587 óta az Il Gesu templom oltára alatt nyugszik. 1609-ben V.
Pál pápa boldoggá avatta, 1622-ben XV. Gergely pápa a szentek közé
emelte; ő a jezsuiták, a lelki gyakorlatot végzők, a katonák, a várandós
asszonyok és a gyermekek védőszentje, ünnepe július 31.
'Istenünk, ki arra rendelted Loyolai Szent Ignácot, hogy megdicsőítse
nevedet a földön, kérünk, engedd az ő közbenjárására, hogy akik példája
nyomán küzdenek Egyházadban, vele együtt kiérdemeljék a koronát a
mennyben! ' Amen.
Forrás ~ Internet
