Remete Szent Pál ~ a Pálos Rend névadója
Pál remete , másként Remete Szent Pál sivatagi remete (†340), akit a
magyar pálosrend szellemi őseként, példaképe gyanánt tisztel. Őt
választotta névadójának is. Nagy Lajos az ország védőszentjei közé
sorozta.Remete Szent Pal
Pál - írja a Peer-kódex - gazdag egyiptomi szülők gyermekének született, hamar árvaságra jutott. Húgát férjhez adván, a rér, azaz sógor vagyonára és életére tört. Ezért a kietlen pusztába menekült: kételenséggel megyen vala oda, de immár önnön jó akaratja szerént meg akara maradni... lele egy kősziklát és tövében egy likat. Nyílását egy pálmafa ágainak levelében födözte be. Valának kedég ennek fölötte azon kősziklán némely lakóhelyek és hajlokok, kibe leletnek vala üllők és verők, faragások és egyébnemű készségek. Kibe tetszik vala pénznek jegyzése, és ez helyett szerecseneknek írási régi időben pénzverő helynek mondják. Látván azért Szent Pál, ez helyet megszereté, hogy az Istentől neki ajánlott, avagy adatott volna.
Szent Jeromos tanúsága szerint ez kőlikban embereknek esmeretlen, hatvan esztendeig lakozott, magát isteni imádságban és böjtökben és egyéb nemő isteni édességben foglalva... Őneki eledelt és ruházatot az pálmafa ad vala. Az pálmafa gyümölcsével él vala, és az leveléből ruhát kötött vala magának...
Antal és Pál közös legendájának két másik helye hasonló értelmű. Az egyik: a távollévő Antal látomásban értesül arról, hogy az épp elhunyt Pál lelke az égbe repül. Az antik Rómában úgy tartották, hogy ez idő tájt nyílik meg a mundus, a földalatti világ barlangszerű szája, hogy kibocsássa az elmúlt évben elhaltak lelkeit. A Tejút–nappálya kereszteződés (a Tejút barlangnyílásszerű hasadéka) az archaikus képzetekben a túlvilágra vezető átjárók egyike volt. Ez a képzet még a középkorban is tartotta magát. A másik helyen megtudjuk, hogy Pál sírgödrét két oroszlán ásta ki. E jámbor állatokban azokra a fenevadakra ismerhetünk, melyek az ősrégi hiedelem szerint az alvilág bejáratát (a sírgödröt) őrzik. (Egyiptomban reti volt a nevük.)
Pál - írja a Peer-kódex - gazdag egyiptomi szülők gyermekének született, hamar árvaságra jutott. Húgát férjhez adván, a rér, azaz sógor vagyonára és életére tört. Ezért a kietlen pusztába menekült: kételenséggel megyen vala oda, de immár önnön jó akaratja szerént meg akara maradni... lele egy kősziklát és tövében egy likat. Nyílását egy pálmafa ágainak levelében födözte be. Valának kedég ennek fölötte azon kősziklán némely lakóhelyek és hajlokok, kibe leletnek vala üllők és verők, faragások és egyébnemű készségek. Kibe tetszik vala pénznek jegyzése, és ez helyett szerecseneknek írási régi időben pénzverő helynek mondják. Látván azért Szent Pál, ez helyet megszereté, hogy az Istentől neki ajánlott, avagy adatott volna.
Szent Jeromos tanúsága szerint ez kőlikban embereknek esmeretlen, hatvan esztendeig lakozott, magát isteni imádságban és böjtökben és egyéb nemő isteni édességben foglalva... Őneki eledelt és ruházatot az pálmafa ad vala. Az pálmafa gyümölcsével él vala, és az leveléből ruhát kötött vala magának...
Antal és Pál közös legendájának két másik helye hasonló értelmű. Az egyik: a távollévő Antal látomásban értesül arról, hogy az épp elhunyt Pál lelke az égbe repül. Az antik Rómában úgy tartották, hogy ez idő tájt nyílik meg a mundus, a földalatti világ barlangszerű szája, hogy kibocsássa az elmúlt évben elhaltak lelkeit. A Tejút–nappálya kereszteződés (a Tejút barlangnyílásszerű hasadéka) az archaikus képzetekben a túlvilágra vezető átjárók egyike volt. Ez a képzet még a középkorban is tartotta magát. A másik helyen megtudjuk, hogy Pál sírgödrét két oroszlán ásta ki. E jámbor állatokban azokra a fenevadakra ismerhetünk, melyek az ősrégi hiedelem szerint az alvilág bejáratát (a sírgödröt) őrzik. (Egyiptomban reti volt a nevük.)
Forrás ~ Jeles napok
