Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült
[Dán 7,13], akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló. Egy
másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a
felhőn ülőnek: 'Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája,
hiszen megérett az aratnivaló a földön!'' [Jo 4,13] És a felhőn ülő
nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet. Ekkor egy másik
angyal jött ki az égben levő templomból, neki szintén éles sarlója
volt. Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a
tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt:
,,Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének
gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei!'' [Jo 4,13] Az angyal
megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét, és
Isten haragjának nagy borprésébe dobta.