EVANGÉLIUM

Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: 'Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?' Ő ezt válaszolta neki: 'Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?' Az így felelt: 'Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat' [Lev 19,18]. Erre ő így szólt: 'Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.' De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: 'De ki az én felebarátom?' Jézus akkor így kezdett beszélni: 'Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: 'Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.' 'Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?' Az így felelt: 'Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.' Jézus erre azt mondta neki: 'Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!' Lk 10,25-37