AZ ÉLET IGÉJE - 2014 Augusztus
'Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked.' (Sir 28,2)
Ez
az életige az egyik ószövetségi könyvből való. Krisztus előtt 170-180
körül írta egy írástudó bölcs, Ben Szira, aki Jeruzsálemben folytatott
tanítói tevékenységet. Olyan témát tanít, mely kedves az egész bibliai
bölcseleti hagyomány szemében. Eszerint Isten irgalmas a bűnösökhöz, és
nekünk is példája szerint kell cselekednünk. Az Úr megbocsátja minden
vétkünket, mert 'irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag
az irgalomban' (vö. Zsolt 103,3.8). Becsukja szemét, hogy ne lássa többé
bűneinket (vö. Bölcs 11,23), elfelejti és a háta mögé veti minden
vétkünket (vö. Iz 38,17). Ő ugyanis, mivel ismeri kicsiségünket és
nyomorúságunkat - írja másutt Ben Szira -, 'megsokszorozza a
bűnbocsánatot'. Isten, mint minden apa és anya, mivel szereti
gyermekeit, megbocsát nekik, megajándékozza őket bizalmával, elrejti
hibáikat, és fáradhatatlanul bátorítja őket.
Isten, mivel apa
és anya, nem elégszik meg azzal, hogy szereti gyermekeit és megbocsát
nekik. Az a vágya, hogy ők is testvérként tekintsenek egymásra,
egyetértsenek, szeressék egymást. Az egyetemes testvériség tehát
Istennek az emberiségről alkotott nagy terve. Olyan testvériség ez,
amely erősebb az óhatatlanul bekövetkező megosztottságnál,
feszültségeknél, haragnál, amelyek a meg nem értés és az elkövetett
hibák következtében oly könnyen kialakulnak.
Gyakran családok
hullnak szét, mert nem tudunk megbocsátani egymásnak. Ősi gyűlölet
táplálja a rokonok, a társadalmi csoportosulások, a népek közötti
megosztottságot. Még olyanok is akadnak, akik azt tanítják, hogy ne
felejtsük el az elszenvedett sérelmeket, hogy tápláljuk magunkban a
bosszút… Így az alattomos harag megmérgezi a lelket és kikezdi a szívet.
Vannak, akik azt gondolják, hogy a megbocsátás a gyengeség jele.
Nem
így van. A megbocsátás igen nagy bátorság megnyilvánulása, igazi
szeretet, a leghitelesebb szeretet, mert érdek nélküli. 'Ha csupán
azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok?' –
mondja Jézus. – Ezt mindenki meg tudja tenni. 'Szeressétek
ellenségeiteket!' (vö. Mt 5,42-47)
Nekünk is meg kell
tanulnunk Jézustól az apai és anyai szeretetet, az irgalmas szeretetet
mindazok iránt, akikkel napunk során találkozunk, különösen azok iránt,
akik valamiképp hibáznak. Akik pedig meghívást kaptak egy közösségi
lelkiségre, azaz a keresztény lelkiségre, azoktól az Újszövetség még
többet kér: 'Bocsássatok meg egymásnak!' (Kol 3,13) A kölcsönös szeretet
szinte szövetséget kér tőlünk: legyünk mindig készek megbocsátani
egymásnak! Csak így járulhatunk hozzá az egyetemes testvériség
létrejöttéhez.
'Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked.'
E
szavak nemcsak arra hívnak, hogy legyünk könyörületesek, hanem eszünkbe
juttatják azt is, hogy a megbocsátás szükséges feltétele annak, hogy
nekünk is megbocsássanak. Jézus maga figyelmeztet minket: 'Amilyen
mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is.' (Mt 7,2) 'Boldogok az
irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.' (Mt 5,7) Ha ugyanis a szív
megkeményedett a gyűlölettől, nem lesz képes felismerni és befogadni
Isten irgalmas szeretetét.
Hogyan váltsuk hát tettekre ezt az
igét? Természetesen bocsássunk meg azonnal, ha lenne még valaki, akivel
nem békültünk ki! Ez azonban még nem elég. Át kell kutatnunk szívünk
legrejtettebb zugait, hogy kiűzzük belőle az egyszerű közömbösséget, a
jóakarat hiányát, bármiféle fölényes magatartást, a felületességet bárki
irányában, akivel csak találkozunk.
Ezen kívül szükség van
még egy megelőző műveletre is. Tekintsünk minden reggel új szemmel arra,
akivel találkozunk a családban, az iskolában, a munkahelyünkön, az
üzletben! Legyünk készen arra, hogy ne azt nézzük, ami nem tetszik a
viselkedésükben, hogy ne ítélkezzünk, hogy bizalomban részesítsünk
másokat; hogy mindig reméljünk, mindig higgyünk! Ezzel a teljes
amnesztiával, ezzel az egyetemes megbocsátással a szívünkben közeledjünk
mindenkihez! Egyáltalán ne emlékezzünk mások hibáira, mindent takarjunk
be szeretetünkkel! Napunk során pedig bocsánatkéréssel vagy a barátság
egy-egy jelével próbáljunk meg jóvátenni egy udvariatlanságot, egy
türelmetlen megnyilvánulást! A másik ember ösztönös elutasítása helyett
hagyjuk élni magunkban a teljes befogadást, a határtalan irgalmat, a
teljes megbocsátást, a részvétet, a másik szükségleteire való
odafigyelést!
Ha azután az Atyához fohászkodunk –
mindenekelőtt, amikor bocsánatot kérünk a hibáinkért –, látni fogjuk,
hogy kérésünk teljesül, és teljes bizalommal mondhatjuk majd: 'Bocsásd
meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!' (Mt 6,12) - Chiara Lubich
Forrás ~ Internet
