KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSE
ünnepe - június 24.
KERESZTELŐ SZENT
JÁNOS születését angyal adta hírül atyjának, Zakariásnak, amikor az a
templomi szolgálatot teljesítette (Lk 1, 05-25). Erzsébet volt az
édesanyja. Szülei már idősek voltak, nem is merték remélni, hogy nekik
még gyermekük lehet. Zakariás a kételkedése miatt meg is némult a
gyermek születéséig.
Mária az angyali üdvözlet (Lk 1, 26-38) nyomán tudta meg, hogy rokona, Erzsébet már hat hónapja áldott állapotban van. Rögtön el is indult, hogy rejtekében köszöntse és segítse a gyermek érkezésének várását. Erzsébet boldog örömmel fogadta Máriát, láthatóan ő már tudta az Üdvözítő Fogantatását.
János a pusztában nevelkedett - nagyon valószínű, hogy a Qumráni közösségben, a legegyszerűbb ruházata volt és étrendje is a szigorú önmegtartóztatást tükrözte. Bűnbánatot hirdetett, és a Messiás közeli érkezését. Az Úr útját készítette elő.(Mt 3, 2) A hozzá tóduló tömeget a Jordánban a bűnbánat fürdőjében keresztelte meg.
A hozzáérkező Jézust is - némi ellenkezés után - megkeresztelte, mert így kellett történnie, hogy Jézus magára vállalhassa a Világ bűneit. Tanítványainak megmutatta az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit, a kiválasztottakat átengedte Jézus követésére, mert most már neki beteljesült a küldetése. (Jn 3, 30)
Nem finomkodott, mindenkihez szólt előkészítő küldetése. Heródesnek is szemére vetette bűneit. Sorsa a börtönbe vettetéssel és lefejezésével teljesedett be, vértanú lett. Jézus a legnagyobb tisztelettel emlékezett meg Jánosról.
Az ünnep eredetileg az Egyház nagy ünnepe volt, böjti felkészülési idővel, parancsolt ünneppel, három misével és munkaszünettel. A negyedik század óta sok kápolna, oltár és templom van tiszteletére szentelve. Népszerű szent, a június hónapot róla nevezték el 'Szent Iván havának', védőszentje a Johanita betegápoló lovagrendnek, de sok művészi alkotás is ihletésére született - Shakespeare Szentivánéji álma, Mendelssohn zenéje, stb.- . A János keresztnév a leggyakoribb minden nemzetnél.
Nyugaton szokás János napján népünnepet tartani, Szent-János tüzet gyújtani. Ezek eredete a pogány Baldur-ünnepekkel kapcsolatos, akit a napforduló idején különösképpen tiszteltek a pogányok. A kereszténység ezt a szokást a nagy szentnek, az igazság lelki napja előhírnökének tiszteletére áldozza.
Mária az angyali üdvözlet (Lk 1, 26-38) nyomán tudta meg, hogy rokona, Erzsébet már hat hónapja áldott állapotban van. Rögtön el is indult, hogy rejtekében köszöntse és segítse a gyermek érkezésének várását. Erzsébet boldog örömmel fogadta Máriát, láthatóan ő már tudta az Üdvözítő Fogantatását.
János a pusztában nevelkedett - nagyon valószínű, hogy a Qumráni közösségben, a legegyszerűbb ruházata volt és étrendje is a szigorú önmegtartóztatást tükrözte. Bűnbánatot hirdetett, és a Messiás közeli érkezését. Az Úr útját készítette elő.(Mt 3, 2) A hozzá tóduló tömeget a Jordánban a bűnbánat fürdőjében keresztelte meg.
A hozzáérkező Jézust is - némi ellenkezés után - megkeresztelte, mert így kellett történnie, hogy Jézus magára vállalhassa a Világ bűneit. Tanítványainak megmutatta az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit, a kiválasztottakat átengedte Jézus követésére, mert most már neki beteljesült a küldetése. (Jn 3, 30)
Nem finomkodott, mindenkihez szólt előkészítő küldetése. Heródesnek is szemére vetette bűneit. Sorsa a börtönbe vettetéssel és lefejezésével teljesedett be, vértanú lett. Jézus a legnagyobb tisztelettel emlékezett meg Jánosról.
Az ünnep eredetileg az Egyház nagy ünnepe volt, böjti felkészülési idővel, parancsolt ünneppel, három misével és munkaszünettel. A negyedik század óta sok kápolna, oltár és templom van tiszteletére szentelve. Népszerű szent, a június hónapot róla nevezték el 'Szent Iván havának', védőszentje a Johanita betegápoló lovagrendnek, de sok művészi alkotás is ihletésére született - Shakespeare Szentivánéji álma, Mendelssohn zenéje, stb.- . A János keresztnév a leggyakoribb minden nemzetnél.
Nyugaton szokás János napján népünnepet tartani, Szent-János tüzet gyújtani. Ezek eredete a pogány Baldur-ünnepekkel kapcsolatos, akit a napforduló idején különösképpen tiszteltek a pogányok. A kereszténység ezt a szokást a nagy szentnek, az igazság lelki napja előhírnökének tiszteletére áldozza.
Példája - Az Úr útját készítjük elő - tartsunk bűnbánatot!
Forrás ~ Internet
