Vianney Szent János ~ Jézusom, neked szentelem szívemet
Jézusom,
neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok lakni,
szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni. Szívedből akarom
meríteni az igazi szeretetet, mely felemészti szívemet: benne erőt,
világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom,
szívem a te szíved szeretetének oltára legyen, oltár, amelyen magamat
neked áldozom. Szemem mindenkor szent sebeidre tekintsen, elmém mindig
irgalmadra gondoljon. Amen.
Igen,
ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: minden
engedelmeskedik nekünk. Ha képtelenek vagytok imádkozni, rejtőzzetek el
angyalotok mögött, s bízzátok meg őt, hogy imádkozzék helyettetek.
Annyira nem szabad elfeledkeznünk Isten jelenlétéről, amennyire nem
felejtünk el lélegezni. Lelkünknek az az ima, mint a földnek az eső.
Trágyázzátok a földet, ahogy csak akarjátok, ha nincs eső, nem ér az
egész semmit! Amikor imádkozunk, nem kell sokat beszélni. Tudjuk, hogy a
jó Isten itt van a tabernákulumban. Kitárjuk előtte szívünket,
örvendezünk jelenlétének. Ez a legjobb ima. Amen.
Vianney Szent János ~ Igen, ha jól imádkozunk
Amikor imádkozom, elképzelem Jézust, amint Atyjához imádkozik. A jó Isten szereti, ha alkalmatlankodunk neki. Egyszerűen kell imádkozni, ilyenféleképp: Istenem, itt van egy szegény lélek, akinek nincs semmije, aki semmit sem tud tenni. Add meg nekem, aki senki vagyok, azt a kegyelmet, hogy szeresselek, megismerjelek és szolgáljalak! A jó Istennek nincs szüksége ránk. Azért parancsolta, hogy imádkozzunk, mert a boldogságunkat akarja, boldogságunkat pedig egyedül Őbenne találhatjuk meg. Amikor az Oltáriszentség előtt vagyunk, ne tekintgessünk körbe, hanem csukjuk be a szemünket és szánkat, és nyissuk meg szívünket. Akkor a jó Isten is megnyitja a sajátját, mi hozzá megyünk, Ő meg hozzánk jön, az egyik kérni, a másik befogadni. Olyan ez, mint a kölcsönös lehelet. Amen.
Vianney Szent János ~ Igen, ha jól imádkozunk
Amikor imádkozom, elképzelem Jézust, amint Atyjához imádkozik. A jó Isten szereti, ha alkalmatlankodunk neki. Egyszerűen kell imádkozni, ilyenféleképp: Istenem, itt van egy szegény lélek, akinek nincs semmije, aki semmit sem tud tenni. Add meg nekem, aki senki vagyok, azt a kegyelmet, hogy szeresselek, megismerjelek és szolgáljalak! A jó Istennek nincs szüksége ránk. Azért parancsolta, hogy imádkozzunk, mert a boldogságunkat akarja, boldogságunkat pedig egyedül Őbenne találhatjuk meg. Amikor az Oltáriszentség előtt vagyunk, ne tekintgessünk körbe, hanem csukjuk be a szemünket és szánkat, és nyissuk meg szívünket. Akkor a jó Isten is megnyitja a sajátját, mi hozzá megyünk, Ő meg hozzánk jön, az egyik kérni, a másik befogadni. Olyan ez, mint a kölcsönös lehelet. Amen.
