'CSEND GYÜMÖLCSE AZ IMA'

BOLDOG SALKAHÁZI SÁRA VÉRTANÚ

Boldog Salkaházi Sára, vértanú ~ Ünnepe: május 11.

Salkaházi Sára szociális testvér azok közé tartozik, akikről Jézus azt mondja: 'Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért!'

Személyében Magyarországon először emelt az Egyház a boldogok sorába egy egyszerű, középosztályból származó nőt, aki nem volt királylány, sem nemes. Salkaházi Sára valóban testvérünk, kortársunk és sorstársunk, aki arra hív bennünket, hogy győzzük le a korszellemet, hiszen élni csak másokért érdemes. Testvérünk, aki ember tudott maradni az embertelenségben, mert szenvedélyes szeretettel fordult Isten és az ember felé. Testvérünk, aki ember tudott maradni az embertelenségben, mert ki tudta mondani Istennek és embernek: az életemet adom érted! Testvérünk, Salkaházi Sára, vértanú és nem pusztán a sors áldozata, mert szeretetből, tudatosan vállalta másokért és másokkal az előre látható halált. Vértanúsága elkötelezett életének beteljesedése.

Rövid élettörténete:

Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán. 1929-ben belépett a Szociális Testvérek Társaságába, ahol fogadalmakkal teljesen Istennek szentelte életét. Örökfogadalmi mottója: Alleluja! Ecce ego, mitte me! - Alleluja! Itt vagyok, engem küldj! Krisztus iránti szenvedélyes szeretete fejeződött ki nagylelkű apostoli buzgóságában. Sokirányú szociális, mozgalmi és írói tevékenységet folytatott. Részt vett az üldözöttek mentésében a II. világháború idején. 1943-ban tudatosan felajánlotta életét a Társaságért, különösen a gyengékért, betegekért, azon esetre, ha Egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldözése következne be. 1944. december 27-én elhurcolták és menekítettjeivel együtt a Dunába lőtték.

A boldoggá avatási dekrétumot - amelyet XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án írt alá - Erdő Péter bíboros prímás érsek 2006. szeptember 17-én Budapesten, a Szent István Bazilika előtti téren ünnepi szentmise keretében hírdette ki.

Boldog Salkaházi Sára vértanú emléknapja május 11.

1899. május 11-én született Kassán. 1929-ben belépett a Szociális Testvérek Társaságába, ahol fogadalmakkal teljesen Istennek szentelte életét. Örökfogadalmi mottója: Alleluja! Ecce ego, mitte me! - Alleluja! Itt vagyok, engem küldj! Krisztus iránti szenvedélyes szeretete fejeződött ki nagylelkű apostoli buzgóságában. Sokirányú szociális, mozgalmi és írói tevékenységet folytatott. Részt vett az üldözöttek mentésében a II. világháború idején. 1943-ban tudatosan felajánlotta életét a Társaságért, különösen a gyengékért, betegekért, azon esetre, ha Egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldözése következne be. 1944. december 27-én elhurcolták és menekítettjeivel együtt a Dunába lőtték.

Uram, Te azt mondtad, senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért. Köszönjük, Sára testvér életét, önátadását, Neked, a hivatásokért, az Egyházért,

a rábízottakért, a menekítettekért.

Engedd, hogy az ő példájára növekedjen bennünk az önátadó szeretet Irántad, az Egyház és mindazok iránt, akiknek életét, hitét, erkölcsét veszélyeztetve látjuk.