'BÉKESSÉGET HAGYOK RÁTOK'
„Aki
szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá
megyünk, és lakhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg
tanításomat. A tanítás pedig, melyet hallotok, nem az enyém, hanem az
Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek
vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya,
megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam
nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy
adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne
csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de
visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához
megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt
megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik higgyetek.”
Ki a Szentlélek?
A Szentlélekkel
kapcsolatban mondja Jézus a mai evangéliumban: "Elmegyek, de visszajövök
hozzátok." S azt is mondja másutt: "Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha
nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló."
Jézus Krisztusban földi
életében ugyan az Isten lakozott, de az emberi természettel együtt az
emberi személy korlátjait is fölvette. Ez egész egyszerűen abban
mutatkozik meg, hogy míg Isten mindenki imájára egyszerre oda tud
figyelni, mindenkivel személyesen tud foglalkozni, addig emberként csak
egy emberrel tud teljes figyelmével személyesen foglalkozni, ahogy mi is
mindannyian. Jézusban az Isten csodálatos, kézzelfogható módon köztünk
van, de csak azon pár ezer ember számára, akik látták őt, azon pár száz
ember számára, akik váltottak is vele néhány szót. Pedig már akkor is
élt néhány millió ember a földön.
A személyes találkozásnak
egy új formájára volt tehát szükség, amelyben Isten személyesen
találkozik az egyes emberrel, de ugyanakkor a megtestesülés csodálatos
nagyszerűsége is megmarad. Erre alapította Krisztus a szentségeket,
amelyekben valamilyen anyagi forma által Jézus életének egy
meghatározott eseményében részesülünk, amelyben Krisztus a benne
hívőknek titokzatos, de valóságos jelenlétét ígérte. Ezért mondja, hogy
jobb nekünk hogy elmegy, mert ezáltal egy más, mindenki által
hozzáférhető formában újra eljön a szentségekben. Ezek a szentségi
találkozások pedig lehetetlenek a Szentlélek nélkül.
Jézus egész élete arról
szól, hogy Isten szeretetét a Szentlelket mind jobban befogadja
emberként életébe. Ez a folyamat a kereszten fejeződött be, amikor
teljesen befogadta a Szentlelket, a szeretetet és ebbe belehalt. Mi a
keresztség szentségében Jézus életének ebben az eseményében - és nem a
Jordánban való megkeresztelkedésében - részesülünk. A keresztségben
megkapjuk a Szentlelket, hogy Krisztushoz váljunk hasonlóvá. De ahogy
Krisztusnak is egy emberélet kellett ahhoz, hogy befogadja őt, úgy
nekünk is életünk feladata, hogy mind jobban Krisztushoz váljunk
hasonlóvá a Szentlélek mind jobban való befogadása által. S akit
befogadunk életünkbe az a Vigasztaló, a paravklhto", aki megtanít
mindenre és eszünkbe juttatja Jézus szavait.
Ez a Szentlélekre való
hagyatkozás hiányzik a világból, azért van annyi baj, küzdelem: nem
tudunk mit kezdeni a Szentlélekkel, nem bízzuk rá magunkat. Inkább
emberfeletti erőfeszítéseket teszünk - már aki egyáltalán tesz -, hogy
jobbak legyünk. Önjavítóak akarunk lenni. Igyekezetünkben teljesen
kifelejtjük Isten Szentlelkét életünkből, aki pedig bennünk él, mert
testünk a Szentlélek temploma. Izzadságszagúak és keserűek nagy
erőfeszítéssel elért eredményeink a tökéletesedés útján, s azt a
veszélyt is magukban rejtik, hogy megküzdve szinte emberfeletti módon
egy-egy dologért követelődzünk vele Isten előtt: én ezt, meg ezt
megtette, most rajtad a sor Isten! Sokkal könnyebb lenne
tökéletesedésünk, ha nem magunkat néznénk, hanem a Szentlélek vezetésére
hagyatkoznánk közbenjárónkra és ügyvédünkre. A szentek életéből ismert
nagy szentek mind-mind úgy kerültek hősi fokon közel Istenhez, hogy
átadták magukat a Szentléleknek. Nekünk is szenteknek kell lennünk,
máskülönben nem jutunk el az üdvösségre, az Isten Országába. Hallgassunk
tehát a bennünk élő Lélekre hogy Krisztushoz hasonlóvá válva eljussunk
életünk végső céljára az Isten Országába.
Ámen.
