A BŰNBÁNAT ÚTJA
A tudatosan elkövetett bűneink lehúznak, a rossz döntéseink, át nem
gondolt cselekedeteink, szabadságunkat, emberi méltóságunkat nem csak
beszennyezik, de össze is törhetik. Az orvosok egybehangzó véleménye,
hogy a gondolatban, cselekedetben, mulasztásokkal elkövetett bűneink
mindenféle testi, szellemi betegségnek a forrásai lehetnek. Anyánk az
Egyház, ilyenkor tavasszal, a húsvéti szent időben az embereket ösztönzi
az elcsendesedésre, a szellemi, lelki tisztulásra, a bűnbánat
tartására.
Az ember testi, lelki valóság, nekünk nem választanunk kell a test és a
lélek között, hanem az embert a maga egységében kell elfogadjuk,
értékeljük és ápoljuk. Nem szabad se a testi, se a lelki dimenzióját az
életnek elhanyagolni, megvetni, másodrendűnek bélyegezni
Ősidőktől a lelki tisztulás útjára lépő ember Isten törvényeire figyel,
azok fényében újítja meg életét. Az erkölcsi életünket szabályozó
parancsok világosak, egyértelműek, és hosszú évezredek tapasztalata
alapján váltak az emberiség közkincsévé, ezért merem én is a bűnbánat
útján, mint jelzőoszlopokat magunk elé állítani.
Isten a történelem során háromszor adott parancsokat az emberiségnek.
I.
A Szentírás szerint, még a bűnbeesés
előtt, Teremtőnk két dolgot kért tőlünk: 'Szaporodjatok és sokasodjatok
és hajtsátok uralmatok alá a földet'. Igazából e pár szóban Isten az
önfenntartás, fajfenntartás parancsát adta nekünk. ezt a törvényt Isten
írásba is adta a Teremtés könyvének az elején. Uralnunk kell
gondolatainkat, vágyainkat, szavainkat, pont úgy, ahogyan a mi Urunk
Jézus Krisztustól láttuk.
II. Sajnos nem volt elég e két rövid, világos parancs, ezért Isten a
bűnbe esett emberiségnek részletes eligazítást adott a
tízparancsolatban. A tízből a három első parancsolat Teremtőnk felé
irányítja figyelmünket, a következő hét szüleinkkel és embertársainkkal
való viszonyunkat határozza meg.
1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Mások tulajdonát ne kívánd!
III. És végül megváltónk, Jézus Krisztus hihetetlen tömörséggel
összefoglalta Isten akaratát a Főparancsban, az Isten, az embertárs és
az önmagunk szeretetének a parancsolatában.
'Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes
elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez:
szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész
törvény és a próféták.' (Mt 22,37-40)
Több ezer év és összesen tizenöt rövid, tömör parancs, melyeket ha
betartanánk, a mi életünk is, de az emberiség élete is gyökeresen
megváltozna. Nem az a cél, hogy mi egymás életét vizsgálgassuk,
ítélkezve egymás hibáit, bűneit kiteregessük, mert az acsarkodás csak
rosszabbá tesz bennünket.
Az vinne előbbre, ha mindenki a maga életében
teremtene rendet, és ez lehetséges is, mivel a magunk élete felett mi
magunk döntünk. Vegyük alázatosan hosszan Isten parancsait, kéréseit, és
a boldogságra vezető út jelzőkövei mentén induljunk el. Lépjünk rá a
bűnbánat, a tisztulás útjára és minden egyes törvénynél megállva
gondolkozzunk el, hogy életünk mennyire van összhangban az Isten adta
normákkal. Tudnunk kell, hogy a bűnbánat útjára lépő ember az
elcsendesedés, az elmélkedés fényében nemcsak a múltját faggatja, hibáit
ismeri fel, hanem kemény döntéseket is hoz, pályáját bölcsen módosítja,
saját lépteit, – a múltját megbánva – a szeretet útjára igazítja.
Böjte Csaba
