VIANNEY SZENT JÁNOS ~ AZ IMÁDSÁGRÓL
Isten nem csak szavakkal elmondott imádságot vár tőlünk.
Arra hív, hogy egész létünk, sőt egész lényünk imádsággá váljék, csak engednünk kell, hogy átformáljon bennünket. De hogyan?
Isten nem csak szavakkal elmondott imádságot vár tőlünk.
Arra hív, hogy egész létünk, sőt egész lényünk imádsággá váljék, csak engednünk kell, hogy átformáljon bennünket. De hogyan?
Ebben segítenek Vianney Szent János tanácsai, akit a Szentatya méltán nevezett
az 'imádsággá vált lét mintaképének'.
'Ha jól akarunk imádkozni, nem kell sokat beszélnünk. Tudjuk, hogy Isten jelen van a tabernákulumban. Megnyitjuk előtte a szívünket, élvezzük szent jelenlétét. Ez a legjobb imádság!'
'Lélekben tekintsetek Isten szívére, és maradjatok így, szavak nélkül! Az is imádság, ha egyszerűen Istenre gondoltok. Ha nincs különösebb mondandótok, csak arra gondoltok, hogy Isten jelen van – ez a legjobb imádság'
'Az ima olyan, mint a tűz, amely hevével megtölti és az ég felé emeli a hőlégballont.' A szív tisztaságára is felhívta azonban a figyelmet: 'Az ima olyan, mint egy illatos rózsaszál, de csak az érzi az illatát, aki tiszta szívvel imádkozik.'
'Az imádság a mennyország előíze, az Istennel való bensőséges egység megtapasztalása. Olyan ez, mint amikor két gyertya viasza összeolvad.'
'Reggel, amikor felébredünk, ajánljuk Istennek szívünket, lelkünket, gondolatainkat, szavainkat, tetteinket, egész lényünket, hogy használjon mindent az ő dicsőségére. Újítsuk meg a keresztségi ígéreteket, mondjunk köszönetet őrzőangyalunknak,
és kérjük, hogy maradjon velünk a nap folyamán.
Ne feledjük: Isten mindig a nap kezdetére készíti elő számunkra az aznapra szükséges kegyelmeket. Tudja, milyen bűnalkalmak adódnak majd a nap folyamán, és minden szükségeset megad, amit ekkor kérünk.'
'Isten a csendben szól. A nap folyamán is fontos az összeszedettség: minél szétszórtabban, felszínesebben él valaki, annál üresebbek az imái; minél többet gondolkodik, minél többször köti össze Istennel a nap történéseit, annál mélyebben és gyümölcsözőbben tud imádkozni.'
'Ha jól akarunk imádkozni, nem kell sokat beszélnünk. Tudjuk, hogy Isten jelen van a tabernákulumban. Megnyitjuk előtte a szívünket, élvezzük szent jelenlétét. Ez a legjobb imádság!'
'Lélekben tekintsetek Isten szívére, és maradjatok így, szavak nélkül! Az is imádság, ha egyszerűen Istenre gondoltok. Ha nincs különösebb mondandótok, csak arra gondoltok, hogy Isten jelen van – ez a legjobb imádság'
'Az ima olyan, mint a tűz, amely hevével megtölti és az ég felé emeli a hőlégballont.' A szív tisztaságára is felhívta azonban a figyelmet: 'Az ima olyan, mint egy illatos rózsaszál, de csak az érzi az illatát, aki tiszta szívvel imádkozik.'
'Az imádság a mennyország előíze, az Istennel való bensőséges egység megtapasztalása. Olyan ez, mint amikor két gyertya viasza összeolvad.'
'Reggel, amikor felébredünk, ajánljuk Istennek szívünket, lelkünket, gondolatainkat, szavainkat, tetteinket, egész lényünket, hogy használjon mindent az ő dicsőségére. Újítsuk meg a keresztségi ígéreteket, mondjunk köszönetet őrzőangyalunknak,
és kérjük, hogy maradjon velünk a nap folyamán.
Ne feledjük: Isten mindig a nap kezdetére készíti elő számunkra az aznapra szükséges kegyelmeket. Tudja, milyen bűnalkalmak adódnak majd a nap folyamán, és minden szükségeset megad, amit ekkor kérünk.'
'Isten a csendben szól. A nap folyamán is fontos az összeszedettség: minél szétszórtabban, felszínesebben él valaki, annál üresebbek az imái; minél többet gondolkodik, minél többször köti össze Istennel a nap történéseit, annál mélyebben és gyümölcsözőbben tud imádkozni.'