Asszonyfohász

Ó Uram, te mindent megbocsátó!
Tudom, vétkem égbe kiáltó,
mert élek bűnök közt eltemetve,
de nézz le gyarló gyermekedre!

Csak a jóra és szépre vágyok,
és lásd, Uram, most hozzád kiáltok.
A szerelmemre nincsen mentség,
de Tőled kaptam ezt a szerencsét,
hogy rám lelt, akinek rabja lettem.
Ne ítélj hát szigorúan felettem!
 

Csak szeretet a bűnöm, semmi más
Csak a Tőled kapott kívánás,
a boldogságra vágyó női lélek,
csak a szép, szerelmes remények.
Csupán az, hogy lelkem feléledt,
és testem szívemmel együtt övé lett.
Hogy szeretek őszintén, önfeledten,
szent tűzben égő, tiszta hevületben.
 

Soha nem nézek jobbra-balra,
nem vágyom csalóka diadalra,
sem öncélú gyönyörökre, kéjre,
csak őt boldoggá tevő szenvedélyre.
Csak adni, és nem kapni vágyok....
de lásd, megbocsátásért kiáltok!

Uram, Te adtál női lelket
ami szomjazza a szerelmet,
s vele testet, örömre készet,
amíg el nem veszi az enyészet.
Akaratot is, hogy ellenálljak
száz kísértésnek, ezernyi vágynak,
de képességet is, hogy szeressek,
s miatta ez-egyszer bűnbe essek...

Uram, segíts, hogy amíg élek
ne ejtsenek rabul más szenvedélyek,
de Őt, engedd boldoggá tennem!
Azután helyette is ítélj felettem!

 

 ~ Harcos Katalin ~