ARCOD KERESEM

Uram, Istenem, egyetlen reményem!
Hallgass meg engem,
nehogy megfáradva ne akarjalak keresni téged;
add, hogy mindig égő nyugtalansággal keressem Arcodat!
Te adj erőt keresésedhez, aki megadtad, hogy
megtaláljalak téged, és reményt adtál,
hogy egyre jobban megtaláljalak.
 

Előtted van erőm és erőtlenségem: őrizd meg
erőm és gyógyítsd meg gyengeségemet!
Előtted tudásom és tudatlanságom;
ahol ajtót nyitottál, engedj belépnem;
ahol bezártad az ajtót , nyisd meg zörgetésemre!
Emlékezzem rád, ismerjelek meg és szeresselek téged!
 

Növeld bennem ezt a hármat, mígnem teljesen
újjáalakítasz engem...
Szabadíts meg, Istenem, a bőbeszédűségtől,
amely miatt lelkem mélyén szenvedek;
lelkem nyomorúság tekinteted előtt, de irgalmasságodba
menekül.
Mert gondolkodásom akkor sem csitul el,
amikor szám hallgat...
Számos gondolatom támad: tudod, emberi gondolatok,
mivel hiábavalók...
 

Add, hogy ne egyezzek bele e gondolatokba...
és ne merüljek beléjük, mint valami álomba...
Amikor eljutunk hozzád, megszűnnek ezek a szavak,
amelyeket szaporítunk, anélkül, hogy elérnénk téged:
akkor majd egyedül te maradsz minden mindenben:
akkor majd vég nélkül ismételünk, együtt dicsőítve téged,
és benned egyek leszünk...

~ Szent Ágoston ~

Szabó Ferenc fordítása