Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító
Ünnepe: január 28
Istenünk, aki Aquinói
Szent Tamást az életszentség lángoló szeretetének és a szent tudományban
való jártasságnak tükrévé tetted, kérünk, add meg nekünk, hogy
értelmünkkel átlássuk, amit tanított, és szívünkkel kövessük, amit
cselekedett!
Példája: Csendes, alázatos munkával szorgoskodj!
1225-ben született Roccaseccában, az Aquinoi
grófok családjából. Ötéves korában Montecassinoba berült nevelésre.
Tudományos képzését a nápolyi domonkosoknál kapta. 1244-ben Párizsba
került. 1245 és 52 között Kölnben tanult Nagy Szent Albert iskolájában.
1256-ban a hittudományok magisztere lett. Egy évre rá Szent
Bonaventurával együtt kezdte előadásait Párizsban. 1259-ben Itáliába
ment, 1261 és 64 között IV. Orbán pápa udvarában élt Orvietoban.
1265-ben a római dominikánus főiskola igazgatója lett. 1269-ben újra
Párizsba került, majd 1272-ben ismét Nápolyba küldték. A II. Lyoni
zsinatra utazva, a fossanovai apátságban halt meg 1274 március 7-én.
Holttestét 1369 január 28-án átvitték Toulouse-ba.
Miért féltek, kicsinyhitűek?
Mind az ész, mind a hit
fény Istentől származik, ezért nem állhatnak szemben egymással –
olvassuk szent Tamásról, II. János Pál pápa „Fides et ratio” kezdetű
enciklikájában. Amikor a hit megvilágosítja, az ész megszabadul a
törékenységétől és a bűn engedetlenségéből fakadó korlátoktól, s
megkapja a szükséges erőt ahhoz, hogy fölemelkedjék a Szentháromság egy
Isten misztériumának megismerésére. Térdelő filozófus és teológus volt
szent Tamás Talán ezért is tudott oly nagyszerűen írni az
Oltáriszentségről, mint senki más. (Adoremusz 2005)
Szent Tamás, a nagy
tudós, a hit rendszerezője. Magvetőként hirdette és élet Isten üzenetét.
A magvető bártorságával és kitartásával akarok én is Isten ügyében
tevékenykedni.
Urunk, Jézus Krisztus! Titokzatos Testedben,
az Egyházban különböző ajándékokat adtál, hogy a szenteket hivatásuk
betöltésére neveljék, és felépítsék Egyházadat. Kérünk, add, hogy amint
Aquinoi Szent Tamásban Egyházadnak szentet és tanítót adtál, úgy korunk
tanítói is életszentségben mutassák az utat, amely elvezet Hozzád. Aki
élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.
Élete: 1225-ben született
az aquinói gróf gyermekeként Roccasicca (ejtsd: rokkaszikka) várában. Öt
évig tanult a bencéseknél a Monte Cassinó-i kolostorban, majd Nápolyba
került, ahol a domonkosokkal ismerkedett meg. 17 évesen lett
domonkosrendi, a családja akarata ellenére: testvérei elrabolták, több
mint egy évre egy várba zárták kötélen kimászott, Nápolyban lett
domonkos.
20 évesen Párizsba viszik tanulni, később Kölnben tanul tovább, mestere Nagy Szent Albert. Néma ökörnek csúfolták társai, de Nagy Szent Albert megvédte, és tehetségét felismerve, külön feladatokat adott Tamásnak.
27 évesen tanár volt a Párizsi egyetemen, majd Rómában és Nápolyban is tanított 32 kötetet írt, tekintélyét mindenütt elismerték. Mégis megmaradt szerzetesnek, alázatosan.
A lyoni zsinatra főteológusnak hívta meg X. Gergely pápa, azonban útközben megbetegedett, ágynak esett. 1274. március 7-én halt meg Terracina közelében, a fossanuovai ciszterci kolostorban.
Emléknapját azért január 28-án üljük meg, mert földi maradványait 1369-ben ezen a napon vitték át Toulouse-ba, és március 7. már nagyböjtre esik..
Legfőbb műve a "Summa theologica" évszázadokon át az Egyházi ismeretek legfőbb kézikönyve volt.
Aquinói Szent Tamás a teológiai főiskolák és egyetemek védőszentje.
20 évesen Párizsba viszik tanulni, később Kölnben tanul tovább, mestere Nagy Szent Albert. Néma ökörnek csúfolták társai, de Nagy Szent Albert megvédte, és tehetségét felismerve, külön feladatokat adott Tamásnak.
27 évesen tanár volt a Párizsi egyetemen, majd Rómában és Nápolyban is tanított 32 kötetet írt, tekintélyét mindenütt elismerték. Mégis megmaradt szerzetesnek, alázatosan.
A lyoni zsinatra főteológusnak hívta meg X. Gergely pápa, azonban útközben megbetegedett, ágynak esett. 1274. március 7-én halt meg Terracina közelében, a fossanuovai ciszterci kolostorban.
Emléknapját azért január 28-án üljük meg, mert földi maradványait 1369-ben ezen a napon vitték át Toulouse-ba, és március 7. már nagyböjtre esik..
Legfőbb műve a "Summa theologica" évszázadokon át az Egyházi ismeretek legfőbb kézikönyve volt.
Aquinói Szent Tamás a teológiai főiskolák és egyetemek védőszentje.
A TÖRVÉNY MÁSODIK PARANCSA
Részlet AQUINÓI SZENT TAMÁS előadásából
„Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába.”
Tudnunk kell, hogy Isten nevét hatféleképpen alkalmazzuk.
Először az ígéret megerősítésére, mint az esküben. Ezzel megvalljuk,
hogy az első igazság nem máshol van, mint Istenben. Ebben tisztelet
nyilvánul meg Isten iránt, ezért parancsolja meg a törvény (Deut 6),
hogy ne esküdjünk, csak Istenre. Ellentétesen cselekszenek, akik másként
esküsznek. „Idegen istenek nevére ne esküdj.” (Ex 23,13) Bár olykor a
teremtményekre esküsznek, de tudnunk kell, ezen esetekben sem másra,
hanem Istenre esküsznek. Ha ugyanis életedre vagy fejedre esküszöl, az
nem más, mint annak alávetése az Istentől jövő büntetésnek. Az Apostol
mondja: „Istent hívom fel tanúnak lelkem ellen.” (2 Kor 1,23)
Hasonlóképpen, amikor az Evangéliumra esküszöl, Istenre esküszöl, aki az
Evangéliumot adta: ezért vétkeznek, akik könnyelműen esküsznek Istenre
vagy az Evangéliumra.
Másodszor a megszentelésre alkalmazzuk. A keresztség ugyanis megszentel. Az Apostol mondja: „De megmosattatok, de megszentelést nyertetek, de megigazultatok a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” (1 Kor 5,11) Ennek azonban nincs hatékonysága, csak a Szentháromság segítségül hívásában. „Hiszen itt élsz közöttünk Uram, a te szent nevedet viseljük.” (Jer 14,9)
Harmadszor az ellenség elűzésére alkalmazzuk. Ezért a keresztség előtt ellene mondunk az ördögnek. „Csak nevedet hadd hívhassuk, vedd le rólunk a gyalázatot.” (Iz 4,1) Ezért ha visszatérsz a bűnökhöz, Isten nevét hiába veszed.
Negyedszer ennek a névnek a megvallására alkalmazzuk. Az Apostol mondja: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek?” (Róm 10,14), és ismét: „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10,13) Először szájjal valljuk meg, Isten dicsőségének kinyilvánítására. „Mindenkit, aki segítségül hívja a nevemet, a dicsőségemre teremtettem.” (Iz 43,7) Tehát ha Isten csősége ellen mondasz valamit, Isten nevét hiába veszed. Másodszor cselekedettel valljuk meg, amikor olyanokat teszünk, amelyek nyilvánvalóvá teszik Isten dicsőségét. „Lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék Atyátokat, ki a mennyekben vagyon.” (Mt 5,16) Ellentétesen cselekszenek azok, akikről az Apostol ezt mondja: „Az Istennek nevét miattatok káromolják a pogányok között.” (Róm 2,24)
Ötödször védekezésül alkalmazzuk. „Az Úr neve erős torony, hozzá fut az igaz és biztonságban van.” (Péld 18,10) „Az én nevemben ördögöket űznek.” (Mk 16,17) „Más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kellene.” (ApCsel 4,12)
Hatodszor a cselekedet teljessé tételéhez alkalmazzuk. Az Apostol mondja: „Bármit cselekesztek szóval vagy tettel, mindent tegyetek az Úr Jézus nevében.” (Kol 3,17) „Segítségünk az Úr nevében.” (Zsolt 123,8) De mivel olykor valaki fölületesen kezd valamibe, amint abban a fogadalomban történik, amelyet nem teljesítenek, ekkor is hiába veszik az Úr nevét. Ezért mondja a Sirák-könyv: „Amit megígértél Istennek, ne késlekedj teljesíteni.” (Sir 5, 3) „Tegyetek fogadalmat az Úrnak és váltsátok valóra, mindnyájan, akik körös-körül vagytok és ajándékot hoztok.” (Zsolt 75,12) „Nem tetszik ugyanis neki a szószegő és oktalan ígéret.” (Sir 5, 3)
Másodszor a megszentelésre alkalmazzuk. A keresztség ugyanis megszentel. Az Apostol mondja: „De megmosattatok, de megszentelést nyertetek, de megigazultatok a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” (1 Kor 5,11) Ennek azonban nincs hatékonysága, csak a Szentháromság segítségül hívásában. „Hiszen itt élsz közöttünk Uram, a te szent nevedet viseljük.” (Jer 14,9)
Harmadszor az ellenség elűzésére alkalmazzuk. Ezért a keresztség előtt ellene mondunk az ördögnek. „Csak nevedet hadd hívhassuk, vedd le rólunk a gyalázatot.” (Iz 4,1) Ezért ha visszatérsz a bűnökhöz, Isten nevét hiába veszed.
Negyedszer ennek a névnek a megvallására alkalmazzuk. Az Apostol mondja: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek?” (Róm 10,14), és ismét: „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10,13) Először szájjal valljuk meg, Isten dicsőségének kinyilvánítására. „Mindenkit, aki segítségül hívja a nevemet, a dicsőségemre teremtettem.” (Iz 43,7) Tehát ha Isten csősége ellen mondasz valamit, Isten nevét hiába veszed. Másodszor cselekedettel valljuk meg, amikor olyanokat teszünk, amelyek nyilvánvalóvá teszik Isten dicsőségét. „Lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék Atyátokat, ki a mennyekben vagyon.” (Mt 5,16) Ellentétesen cselekszenek azok, akikről az Apostol ezt mondja: „Az Istennek nevét miattatok káromolják a pogányok között.” (Róm 2,24)
Ötödször védekezésül alkalmazzuk. „Az Úr neve erős torony, hozzá fut az igaz és biztonságban van.” (Péld 18,10) „Az én nevemben ördögöket űznek.” (Mk 16,17) „Más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kellene.” (ApCsel 4,12)
Hatodszor a cselekedet teljessé tételéhez alkalmazzuk. Az Apostol mondja: „Bármit cselekesztek szóval vagy tettel, mindent tegyetek az Úr Jézus nevében.” (Kol 3,17) „Segítségünk az Úr nevében.” (Zsolt 123,8) De mivel olykor valaki fölületesen kezd valamibe, amint abban a fogadalomban történik, amelyet nem teljesítenek, ekkor is hiába veszik az Úr nevét. Ezért mondja a Sirák-könyv: „Amit megígértél Istennek, ne késlekedj teljesíteni.” (Sir 5, 3) „Tegyetek fogadalmat az Úrnak és váltsátok valóra, mindnyájan, akik körös-körül vagytok és ajándékot hoztok.” (Zsolt 75,12) „Nem tetszik ugyanis neki a szószegő és oktalan ígéret.” (Sir 5, 3)
Forrás ~ Internet
