Túrmezei Erzsébet ~ TÉL
 

Jó Atyánk, Te elaltattad
a földet és betakartad,
mint a fáradt gyermeket.
Neked mindenre van gondod.
Most a hideg télben mondok
jóságodról éneket.
 

Hiszen a fagy sem ítélet.
Azért is áldalak téged.
Szent kezedből, Istenem,
kemény tél is kegyelem.
Hogyan nyílnék szám panaszra,
bár a földet tél havazza,
s vad szél rázza ablakom?
 

Boldog betlehemes ének
kél szívemben, míg a szélnek
süvöltését hallgatom.
Szegényes jászlán szívemnek
ott a betlehemi Gyermek,
s ragyogva árasztja szét
életadó melegét.
 

Karácsony szeretetével,
nagy örömüzenetével
át a hideg teleken,
át a hólepett határon
utam énekelve járom,
s mindeneknek hirdetem.
Osztom, osztom drága kincsem,
s fogyta nincsen, vége nincsen.
Zengem a dicséretet:
Legnagyobb a szeretet!