KERESZTES SZENT JÁNOS ÜNNEPE ~ December 14.

Keresztény misztikus és egyháztanító, áldozópap

János 1542 táján született Fontiverosban (Spanyolország). Apja korán meghalt, anyja nehezen tudta nevelni. Szakmát nem tudott tanulni, gyenge és ügyetlen volt.

Tanulni szeretett volna, erre adottsága is volt. Az elemi ismeretek megtanulására szegények intézetébe került. Itt sokat és átszellemülten ministrált, ami megtetszett egy gazdag úrnak. Ez a gazdag úr alkalmazta a 13 éves gyereket, aki aztán szerény fizetéséből így tudott már tanulni. Szorgalmasan dolgozott, tanult és vezekelt. Egyre világosabban megérlelődött benne a gondolat, hogy szerzetes lesz.

Karmelita szerzetes lett 1563-ban, itt is kitartóan tanult, majd a Rend parancsára Salamancába ment tanulni: hittudományt és bölcseletet. 1567-ben pappá szentelték - megint csak parancsra, ő erre méltatlannak érezte magát.  Misztikus élményekben gazdag életet élt. Sokat szenvedett betegség és megnemértés miatt. Avilai Szent Teréz munkatársa volt, 1568-ban elsőnek csatlakozott a megreformált, sarutlan rendhez, vagyis az új-lazaságokat tagadó, szegény és kemény életet vállalta. Nagyon kemény vezekléssel és imával éltek ezek a sarutlanok. Ekkor vette fel új szerzetesi nevét: Keresztes…, vagyis Keresztről nevezett…

A sarus karmeliták testi erőszakkal akarták a reformokról lebeszélni, elfogták, bezárták, lelkileg gyötörték, meg is vesszőzték. Misézni sem engedték, ezért megszökött a rabságból. A sarutlan karmelita apácák a klauzúrájukban rejtették el. Jóakarói segítségével aztán Andalúziába mehetett egyik rendházukba. Itt sem akarták elfogadni, de ő minden szenvedést örömmel vállalt. Életében igen sok jelét adta az életszentségnek és bölcsességnek, a lelki életről szóló könyvei bizonyítják mély lelki élettapasztalatát. Súlyos beteg lett, városi rendházba kellett mennie ápolásra, ő Ubedát választotta, mert az ottani perjel nagyon szigorú volt.

Halála 1591. december 14-én csendes és nyugodt elmúlás volt, sírjához azonnal megindult a zarándoklás, a nép szentnek tartotta. Írásait a spanyol irodalom remekműveiként tartják számon

Példája:  a felismert hivatásodat minden megpróbáltatás ellenében igyekezz megvalósítani!

Forrás ~ Internet

 „Szeresse nagyon azokat, akik ellentmondanak, és nem szeretik Önt, 

mert ily módon szeretet születik azokban a szívekben, amelyekben eddig nem volt.

 Tegyen úgy, ahogy Isten bánik velünk, aki szeret minket, hogy mi is szerethessük Őt,

 azzal a szeretettel, amelyet Tőle kapunk.”  

(Keresztes Szent János levele egy kármelita nővérnek 1591 végén)

A LÉLEK DALA 

Az Istennel való bensőséges egyesülés állapotában. 

1. Ó szeretetnek élő lángheve

Mely oly gyöngéden ütsz sebet, 

Hol lelkem legmélyebb központja van!

Minthogy kínzó voltod többé nem érzem,

Műved, ha úgy tetszik, fejezd be

S tépd szét az édes támadásnak függönyét.

2. Ó édes égetés!

Ó kedves, drága seb!

Ó nyájas kéz! Gyöngéd megilletés,

Amelyben örök élet íze van,

S amely lerója minden tartozásom!

S ölvén, életté változtattad a halált.

3. Ó tűzlámpák világa,

Amelynek fénysugáriban

Érzéki lényem mély barlangjai,

- Pedig vak volt az és sötét – 

Csodás szépséggel hintenek

A kedvesükre fényt és egyben meleget.

4. Mily kedves és szelíd az, 

Amint emlékeztetsz ölemben, 

Hol titkon egymagad lakol, 

S édes leheletedben, 

Mely jóval és dicsőséggel teli, 

Mi gyöngéden gyújtasz szerelmi lángra!