Uram ~ színed előtt
 

Színed előtt megállni, Uram, csendesen;
testi szemeimet lezárni,
lelki szemeimet lehunyni,
megmaradni némán, mozdulatlan,
feléd kitárni egész valómat:
tiéd lenni, Örök Jelen...

Elfogadom, Uram, hogy semmit ne érezzek,
semmit ne lássak,
semmit ne halljak,
megszabadulva minden gondolattól,
minden képtől, képzelettől...
Egyszerűen előtted állok
az éjszakában,
hogy akadály nélkül találkozzam Veled
a Hit nagy csendjében.
Uram, színed előtt...

De nem vagyok egyedül, Uram,
nem lehetek többé egyedül.
Egész tömeg vagyok, Uram:
emberek ezrei laknak bennem!
Találkoztam velük,
s ők betértek hozzám,
szállást kaptak nálam;
előbb megkínoztak,
aztán aggasztottak,
végül egészen elfogyasztottak...
És én hagytam őket, Uram.
 

Hagytam, hogy belőlem táplálkozzanak,
hogy nálam megpihenjenek.
Amint a színed elé járulok, íme, magammal hozom őket.
Miközben magam előtted kitárom,
őket is bemutatom, Uram.
Íme: itt vagyok,
S ők is
Előtted állnak, Uram!

Michel Quoist