TERÉZ ANYA A SZERETETRŐL

Ha elítélitek az embereket, nincs időtök szeretni őket.

 Igyekszem a szegényeknek szeretetből nyújtani azt, a

mit a gazdagok pénzért kapnak.

Nem, és nem érinteném meg a leprást ezer fontért sem, 

de Isten iránti szeretetből örömmel ápolom.

Megismertem a paradoxont: ha fájdalomig szerettek, 

a fájdalom eltűnik, csak a szeretet marad.

Nem vagyok biztos abban, milyen lesz a mennyben, de egyet biztosan tudok:

 ha eljön az idő, hogy az Úr ítéljen fölöttünk, nem azt kérdezi majd: 

mennyi jót tettünk életünkben, hanem mennyi szeretettel tettük.

Nem kívántnak, nem szeretettnek, elhanyagoltnak és mindenki által elfelejtettnek lenni, 

véleményem szerint nagyobb szegénységet és éhséget jelent, mintha nincs mit enni. 

Ne gondoljátok, hogy az igazi szeretetnek rendkívüli dogokat kell véghez vinni. 

Csak szeretni kell és ebbe soha bele nem, fáradni. 

Mindig, mikor rámosolyogtok valakire, az a szeretet cselekedete, 

ajándék annak a személynek, valami csodaszép. 

Apró tettek a szeretet láncát alkotó karikák.