Nem vagy magányos Magányos? Nem! Magányos nem vagyok. Hisz soha nem vagyok magam. Ha szól az Úr s szavára hallgatok, minden magánynak vége van. Ha kis szobámban egyedül vagyok, s figyelek csendesen, bennem sok drága ige felragyog, s vigasztalást, új erőt ad nekem. Hiszen annyi nehezet éltem át hosszú, fárasztó életutamon. Mért vágynék arra, a világ mit ád, ha hitem engem hazafelé von?! Imára kulcsolom fáradt kezem, -tudom, Uram többet most nem kíván-, s életem új fényben szemlélhetem, ámulhatok isteni uralmán. Közelsége elűz minden magányt. Szent üzenetein gondolkodom, és hitem már a jövendőbe lát. Milyen öröm: vár örök otthonom! Világ, nem nyitok már ajtót neked. Csak Te légy velem, Uram, Mesterem! Köszönöm áldott közelségedet! Velem vagy! A magányt nem ismerem. Németből fordította ~ Túrmezei Erzsébet