A KERESZTFÁHOZ MEGYEK

A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek,

Nyugalmat lelkemnek

S ott talállak ó Szűz Anya fájdalom közt bágyadozva

Tőr veré át lelkedet

 Mely gyötrelem volt neked Isteni szülöttedet

Látni szegény jászolban

S midőn annyi ellenségek romlására esküvének

Tőr veré át lelkedet

De midőn ezek felett láttad mennyit szenvedett,

Szenvedett az ártatlan

Láttad őt a Kálvárián két lator közt a keresztfán

Kínodat ki mérje meg

A nap elsötétedett, ennyi kínt nem nézhetett,

Borzadván rengett a föld

Sírt, kesergett, gyászolt minden, az egész nagy természetben

De gyötrelmed nagyobb volt

Ezt ó fájdalmas Anya ! mind értem tűrted vala

Értem  háládatlanért !

Ki Fiadat megvetettem, és keresztre feszítettem,

Ó én kárhozat fia 

Most  a lelkiismeret életemnek átka lett

Istenem hová legyek ?

Nincs lelkemnek csendessége, rettent a bűn szörnyűsége

Jaj kétségbe kell esnem ! 

Ah, de fülembe hozta szent Fiad  e szózata„

Ím Anyád, ó tanítvány

Tanítványa én is voltam, még bűnre nem hajlottam

Ó engem is rád bízott 

Ne nézd bűnös létemet, hanem a szeretetet

Mely értem a fán vérzett

Fájdalmaid ó Szűz Anya indítsanak bűnbánatra

Hogy kegyelmet nyerhessek