Lelkem és egész bensőm, ébredj rá, mivel tartozik egész lényem az Úrnak.

 Valóban, Uram, azért, mert teremtettél és szeretetedért teljesen adósod vagyok. 

Mert megváltottál, teljesen neked tartozom. 

Mert olyan nagyot ígérsz nekem, teljesen adósod vagyok. 

Annál is többel tartozom szeretetedért, amennyivel több vagy nálam,

 akiért feláldoztad s akinek ígéred magadat. 

Amen.

~ Napi Evangéliumi imája

A természeti katasztrófák, az emberi szerencsétlenségek vagy tragikus halálesetek láttán sokan kérdezik: Miért történt mindez? Egyesek egyenesen lázadnak Isten ellen: Miért engedte meg ezt az Isten? Az ószövetségi időkben elterjedt volt az a nézet, hogy a baj, a szerencsétlenség azért éri az embert, mert bűnös. E következtetés azonban nem minden esetben igaz az életben, hiszen közismert bűnös emberek jómódban élnek, míg a becsületesen dolgozó embereket egyik baj után a másik éri. E problémával foglalkozik Jób könyve, amelynek egyik tanulsága az, hogy a bajokkal Isten próbára tesz minket, ugyanakkor az újjászületés lehetőségét is megadja. Erről a lehetőségről tanít a fügefa esete a mai evangéliumban.
Jézus a bűnbánatra szólított fel. A bűnbánat, a megtérés annak jele, hogy az ember elfogadja Isten országát. A bűnbánatra való hívás mindig időszerű. Egyesek ugyan próbálnak késlekedve választ adni az isteni hívásra, de ez mindig kockázatos. Amikor megbánjuk bűneinket és Isten eltörli azokat a szentgyónásban, egy új utat nyit számunkra, új lehetőséget ad nekünk, új reményt önt belénk. Bűnösségünk tudatában nem kell rettegve menekülnünk Isten elől, hanem éppen ellenkezőleg, azzal a bizalommal közeledhetünk felé, hogy megbocsát. Teremjük a bűnbánat és a jócselekedetek gyümölcseit!
© Horváth István Sándor