Elmélkedés ~ A keresztény virrasztásról

Amikor Jézus az ő végső időkben várható második eljöveteléről beszél tanítványainak, a virrasztást és az éberséget köti lelkükre. A keresztény virrasztás tehát nem más, mint Jézus visszatérésének várása és az arra való lelki felkészülés. A világ sokszor elvonja figyelmünket erről a végső találkozásról, végső célunkról. Ez az éberség elvesztését jelenti, amikor az ember megfeledkezik arról, hogy találkoznia kell az Úrral. A bűnben élő ember csak a jelennek él, s nem gondol sem a jövőre, sem bűnös cselekedeteinek következményére.
Jézus arra tanít minket, hogy legyünk mindenkor készek jövetelére és a számadásra. Ennek szemléltetésére a szolgák várakozását említi, akik nem tudják előre, mikor fog uruk megérkezni. A hit, a remény és a szeretet a mi lelkünk égő mécsesei, amelynek lángját őriznünk kell. A keresztény éberség nem engedi kialudni a lángot. Ugyanakkor az állandó várakozás állapotában is vagyunk. Nem láthatjuk még színről-színre Istent, hanem várjuk a vele való találkozást. Oktalanság volna részünkről, ha azt gondolnánk, hogy nem kell vele találkoznunk, és nem kell számot adnunk neki életünkről. A várakozás olajával tápláljuk lelkünk lángját!
Még egy figyelmeztetés kívánkozik ide. Ne üljünk fel azoknak a híreszteléseknek, amelyek a világvége közeli bekövetkeztét jósolják! Főként akkor ne adjunk hitelt az ilyeneknek, ha napra pontosan megmondják, mikor fog bekövetkezni.
© Horváth István Sándor