Evangéliumi elmélkedés

Isten szeretetéről tanúskodik, hogy időnként figyelmezteti a helyes útról letérő embert. Néha egy személyt küld, aki világosan megmondja, hogy milyen következményei lesznek annak, ha valaki ragaszkodik bűnös életéhez. Máskor a világos emberi szó helyett valamilyen jel szolgál figyelmeztetésként, amelyet már nehezebb észrevenni, illetve értelmezni. De ezek az isteni jelek is azt szolgálják, hogy megváltoztassuk életünket. Aki viszont semmibe veszi Istent és az ő törvényeit, annak semmiféle jel sem számít, s mindenféle figyelmeztetést semmibe vesz. A Bibliában, mind az ószövetségi, mind az újszövetségi részben ennek történetét láthatjuk.
Amikor a mai evangélium szerint a tömeg jelet kér Jézustól, ő két ószövetségi példát idéz fel. Jónás próféta és Dél királynője, aki felkereste Salamon királyt, figyelmeztető személyek voltak kortársaik számára. Jónás azért, mert Isten igéjét hirdette az embereknek. Prófétai szavára az emberek bűnbánatot tartottak. Dél királynője pedig azért, mert az isteni bölcsességre vágyakozott és képes volt hosszú utat is megtenni, hogy hallgathassa a bölcs király szavait. Jézus személye még a két ószövetségi alaknál is nagyobb. Ő Isten küldötteként jött a világba, hogy az embereknek hirdesse a megtérést és az isteni bölcsességet. Lukács evangélista azért hangsúlyozza Jézus nagyságát, hogy a hallgatóságot arra késztesse, hogy nyitottak legyenek Jézus tanítása iránt és készséges szívvel fogadják azt. E szándék felém is irányul. Felismerem-e Jézusban a jelet? Bűnbánatra indít-e tanítása? Hallgatok-e szavára?
© Horváth István Sándor

 Mennyei Atyám!
Teljes szívemből és szabad akaratomból felajánlom
magam Neked!
Kérlek, fogadj el és rendelkezz velem tetszésed szerint.
Kérlek, Szentlélek, keresztelj meg a tüzeddel és
ki nem alvó parázsként maradj a szívemben, hogy buzgón és
bátran hirdessem Jézus üdvösségre hívó evangéliumát. Amen.

~ Napi Evangéliumi imája