Az Úr az én hű pásztorom, 

És megtart oltalmában, 

Azért meg nem fogyatkozom 

Semminemű javában, 

Mert engem maga legeltet, 

És beszédével ő életet 

Gyönyörűséges helyen.

Tiszta vizekre vezérel, 

Hogy engem megújítson; 

Megerősít Szentlelkével, 

Hogy lelkemben vidítson;

 És mint jó pásztor terelget, 

Az igaz ösvényen vezet 

Az üdvösségnek útján.

Ha szinte halálnak járnék 

Hideg, sötét völgyében, 

De mégis semmit nem félnék

 E végső nagy ínségben; 

Mert velem vagy mindenkoron,

 Ha te vezetsz, megnyughatom

 Minden bajos ügyemben.

Lelkemet szent eledellel 

Élteted asztalodnál, 

Mert testeddel és véreddel 

Nagy vigasztalást adtál. 

Szentlelkednek örömében 

Részt adsz énnékem nagy bőven, 

Megtöltvén poharamat.

Irgalmad és nagy jóságod 

Megelégít engemet, 

A te anyaszentegyházad 

Így táplálja lelkemet; 

És segít, hogy célhoz érve

 Eljussak a dicsőségre,

 Hozzád mennybe, Jézusom.