"Az egyházatyák igen jól megértették egy
bizonyos „szent tétlenség” -
otium sanctum - jelentőségét.
Nem
adhatjuk oda magunkat lelki dolgoknak, ha a külső tevékenységek sokasága
állandóan magával sodor. A tevékenység nem a legfölsőbb erény, és az
életszentségnek nem a teljesítmény mennyisége a mértéke.
A tökéletesség Isten
iránti szeretetünk tisztaságában rejlik, és ez a tiszta szeretet kényes növény,
akkor nő a legjobban, ha bőséges ideje van a beérésre.
Ez az igazság magától értetődő természetes
alapon nyugszik. Valaki azt mondta: „Időbe kerül, hogy az emberből lángész
legyen.” Sok ígéretes művészt tett tönkre már az idő előtti siker, amely arra
csábította őket, hogy agyondolgozzák magukat, csakhogy pénzt keressenek, és új
meg új formában szerepeljenek a közvéleményben. A bölcs képzőművész többet
gondolkodik, mint amennyit fest, és a művészetét tisztelő költő többet éget el
verseiből, mint amennyit közzétesz. Így van ez a belső életben is: nem remélhetjük,
hogy jól fogunk imádkozni, ha nem engedünk magunknak csendes átmeneti időszakot
a munka és a tulajdonképpeni imádság között. Ha túl sokat próbálunk dolgozni
Istenért, könnyen azzal végezhetjük, hogy egyáltalán semmit sem teszünk Érte,
ugyanakkor pedig elveszítjük belső életünket.
Lisieux-i Sz. Teréz bölcsen
emlékeztet bennünket arra, hogy „Istennek nincs szüksége a mi műveinkre:
a szeretetünkre van szüksége.”
Mindamellett a szemlélődő élet eszménye nem minden
munka kizárása. Ellenkezőleg: a teljes tétlenség éppen úgy eltompítaná a belső
életet, mint a túl sok tevékenység. Az igazi szemlélődő az, aki fölfedezte a
nagy művészetet: hogyan lehet ráérős munkája kellős közepén is, mert a
függetlenség és összeszedettség olyan szellemében dolgozik, hogy még a munkája
is imádság. Ilyen embernek az egész nap otium sanctum.
Imája, olvasása, munkája
együtt adja neki a felüdülést és nyugalmat. Egyik ellensúlyozza a másikat.
Szent Benedek szerzetesi napirendjének egészséges, nyugodt körforgása:
liturgia, elmélkedő olvasás és kétkezi munka a mezőn - jól teljesíti ezeket a
feltételeket.
Thomas Merton
