„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!
(Zsoltárok könyve 37. Zsoltár 4. verse)
...csak az Úrban gyönyörködő szív kéréseit adja meg az Isten.
Mert az Úrban való gyönyörködés átformál. Pál apostol ez így fogalmazza meg:
„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” ( II. Kor. 3,18.).
Ez
a gyönyörködés és formálódás egyben a legnagyobb örömet is jelenti az
Istent szerető számára.
Mert mi örömtelibb történhetne az emberrel,
mint, hogy annak a kedvességét, önzetlen áldozatkészségét és szelídségét
tudja megélni mindennapjaiban, aki az életét adta érte.
Így a szíve
kérése sem lesz más, mint hogy mindnél jobban visszatükrözze Urát és
Mesterét.
Ezért lehetnek olyan egyszerűek és gyakorlatiak a szívünk
kérései, mint ahogy azt a zsoltáros is megfogalmazta:
„Hagyd
az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi
igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra! Ne
indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Tégy le a
haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra
visz!” „Kerüld a rosszat, tégy jót”
(37. Zsoltár 5-8, 27)
